Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

Uinimi A rULUSAin ifin. Asztali lámpák, tankarok 40%eng. W uitonyoK zz.vuu neiyen; io.yuu.-rt 1 998. március 28., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Fürdősors: török hagyaték, magyar átok Ma már senki sem tudja megmondani, ki és mikor fedezte fel, hogy a föld mélyéről előbukkanó meleg víznek jótékony a hatása a megfáradt csontokra, a reumás panaszokra. Azt sem lehet tudni, mit gondolhattak eleink, akik a víz megtartására megépítették az első, kezdetleges me­dencét. Arra viszont bizonyára nem számítottak: ez a hőforrás évszázadokon át a viták, az ér­dekközösségek, a nagypolitikai és a kisvárosi harcok középpontjában áll majd. Honnan érkezik az egri Török fürdő gyógyvize? Természetesen a Bükkből - vá­laszoljuk gondolkodás nélkül. S aki ezt mondja, nem téved. A Bükk déli lábánál az egrihez hasonlóan számos helyen - Bo­gácson, Kácson, Mezőköves­den, Demjénben - tör fel a me­leg víz. A folyamat látszólag egyszerű: a felszínen keletkező csapadék leszivárog a karsztos kőzeten át a mélybe. A csapa­dék - amely ekkortól már karsztvíz - hosszas vándorútra kényszerül a hegység belsejé­ben. Közben ásványi sókat old ki, amelyeket továbbszállít. Amikor ennek eredményeként - immár a szervezetre jótékony hatást gyakorló ásványi anya­gokkal megrakodva - a karszt­víz kilép a hegy belsejéből, hőmérséklete már langyos, ese­tenként meleg. A természet el­végezte a rá váró munkát. In­nentől az emberé a felelősség. Karthauzi örökség Mátyás király korából Kevesen tudják, hogy a mai Tö­rök fürdő alapjainak megterem­tése nem a törökökhöz, sokkal inkább a karthauzi szerzetesek nevéhez fűződik. A rend 1448- ban a Markhót Ferenc utcai híd jobb partján emelt fürdőházat a meleg víz hasznosítására. A néma barátok fakádakban áztat­ták fáradt izmaikat, miközben sűrű gőzt vontak maguk köré. Ezt pedig úgy érték el, hogy a felforrósított kövekre meleg vi­zet locsoltak. Mindeközben nem csupán a tisztálkodási für­dést végezték el, hanem karju­kat a borbély szikéje alá is tar­tották, ha éppen egy gyors ér­vágást kellett elvégezni. S hogy mi lett a fakádas létesítmény­nyel? Azt ma már nem tudni. Tény, hogy a fürdő elpusztult, így Bakócz Tamás egri püspök­nek már újjá kellett építtetni a karthauzi örökséget. Minderre a reneszánsz kor püspöke áldozott is. Az épület rendbehozására nyolc forintot áldozott. Miután pedig a léte­sítmény elkészült, 33 dénár fi­zetségért fürdőmestertTiozatott. S hogy ebben az időben nem­csak a püspökök fürödtek, bi­zonyítja az is: a végvári kato­nák is rendszeresen látogatták a fürdőt. Igaz, nekik inkább a szerényebb, hidegebb vizek ju­tottak. A törökök, mint a hazai fnrdőkultúra úttörői A Korán készítői jó orvosoknak bizonyultak, hiszen a törökök szent könyvében nem felejtet­ték el megfogalmazni: a tiszta­ság Allah kívánsága. Éppen ezért mosakodtak is rendszere­sen, napjában többször. Biro­dalmukban szerte fürdőházak sokasága létesült. Két típusú fürdő terjedt el: a meleg vizű (ilidzsa), amelyben kisebb or­vosi műtéteket is végeztek, és a gőzfürdő (hamam), amely egy­ben tisztasági fürdő volt. A törökök kínos tisztaságér­zése alapozta meg az egri für­dőkultúra alapjait. A város el­foglalása után hamarosan há­rom létesítmény is épült a vá­rosban: egy a nőknek, egy a fér­fiaknak, egy pedig az állatok­nak. Mivel a vérbaj, a rühösség ebben az időben sem gazdagot, sem szegényt nem kímélt, a fürdők óriási jelentőségre tettek szert. A Török fürdőben ma is látható medencét 1610 után Ar- naut pasa emeltette. A nyolc­szögletű medence fölé díszes boltozatot emeltek. A vízbe tör­ténő belépés előtt kőkádakban mosták le magukat. A fürdőzés után pedig a masszírozó és a szőrtelenítő fülkék látogatása következett. S hogy mennyire fontos volt az épületek karban­tartása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bérlőnek a hároméves bérleti idő tarta­mára előre kifizették a működ­tetéshez szükséges összeget - amelyet a szerződés lejárta után vissza kellett fizetni. A kényelem érdekében nem felejtkeztek el a világításról és a fűtésről sem. Az előbbit olaj­lámpákkal, illetve a kupolán át beszűrődő fény segítségével oldották meg, míg az utóbbiról hőszigetelés gondoskodott. A másik típusú, a gőzfürdő - amely az idők során teljesen le­pusztult - Valide szultánáról kapta nevét. A négy sarok- és négy oldalkamrát tartalmazó épület a mai Dózsa György tér 1. szám alatt állt. Izzasztóhelyi- ségeit - melyek hőmérséklete 40 Celsius-fok körül mozgott - sűrűn látogatták a törökök. Az állatok fürdője pedig a mai strand nagy medencéjének helyén állt. A lovak és öszvérek fürdője a XIX. századig „gyó­gyította” a beteg négylábúakat. Rákóczi fürdője, kezdetleges gyógyítás Bár a török hódoltság után az országra sanyarú sors várt, a fürdők - már csak bevételeik miatt is - megőrizték jelentősé­güket. Amaut pasa ilidzsáját most már Méltóságos Úr Für­dőjének nevezték, melyet állító­lag Rákóczi Ferenc fejedelem is látogatott. Az újabb virágkor azonban csak a század közepén jött el. A jelentősebb felújítási munkálatok 1742-ben kezdőd­tek, amikor 971 forintot költöt­tek az új tükörfürdő megépíté­sére és a régi tetőszerkezet helyreállítására. Az építkezés Barkóczy Ferenc püspöksége alatt fejeződött be. Ekkorra azonban már átalakult a hazai fürdőkultúra, nem a tisztálko­dás volt a fontos, hanem a für­dőből mindig is nyerhető biztos haszon. Érdemes volt tehát ál­dozni rá. Újabb jelentős fordulat azonban csak 1762-ben követ­kezett be. Ekkor a helytartóta­nács rendeletben fogalmazta meg, hogy a birodalom terüle­tén található ásványi és gyógy­vizeket fel kell térképezni, be kell vizsgálni. Egerben Dombi Sámuel végezte el elsőként a kezdetleges vizsgálatot. íme a megállapítása: „A víz a tapolcai forrás vizéhez hasonló. Kén­savval nem pezseg. Ibolyaszi­ruppal zöld elszíneződést mu­tat. A gubacsporra nem reagál, ami vas- és kénsavhiányt tanú­sít. A borkősavtól zavarossá vá­lik. Összegezve: az egri polgá­rok gyakorta látogatják, dicsé­rik jótékony hatását, s különb­nek tartják, mint a Borsod déli részén lévő fürdőket.” Ettől a leírástól Markhót Fe­renc már sokkal pontosabb le­írást adott. Analízisei ponto­sabbak, bár a kor vallásos szemléletét mutatta, hogy a vi­zet Isten ajándékának tartja, amely az embereken fejti ki jó­tékony hatását. Felhasználását pedig javarészt lelki eredetű ba­jokra, hisztériára, melankóli­ára és hipochondriára java­solja. Azt azonban világosan látja, hogy a földből előbuk­kanó kincs páratlan, ezért meg­őrzésére „gondot javasol fordí­tani”. Eszterházy és Pyrkers a fürdőépíttetők A század végére a meleg víz közelében már két mosóház is létesült. Az egyik a Nap, a má­sik a Csillag nevet kapta. Újabb korszerűsítés várt azonban a fürdőre. A tervet Eszterházy püspök rendelte meg 1791-ben Francz József építőmestertől, de a kivitelezés - feltehetően pénzügyi okok miatt - elma­radt. Am a fürdő környéki tavat mégis kitisztították, az elrekedt forrásokat megszabadították, így a vízhozam is bővül. A püspök 1795 januárjában mégis rászánta magát egy kisebb épít­kezésre. A bőven kiömlő for­rásvíz akadályozta a munkát, ám ennek ellenére áprilisra mégis elkészült az új medence. A szerény tervek ellenére is 3200 forintot emésztett fel. A nagyszabású költekezés után a város polgárai ismét für­dési lehetőséghez jutottak. Lesz is nagy öröm, még a törvény- sértés határáig is elmentek a lubickoló egriek. Per lett belőle. Az egyház ugyanis nem nézte jó szemmel, hogy nők és férfiak egy medencében, a kisebbeket pucérra vetkőztetve fürdenek, s időnként egy-egy lányt meg­csípnek a vízben, arról nem is beszélve, hogy szeméremsértő szavak is elhangzanak. Éppen ezért megtiltották a meztelen testű fürdést, s többé nők és fér­fiak nem mehettek egyszerre a medencébe. Akit pedig este 10 után fürdésen kaptak, 24 pálca­ütéssel tanították jó modorra és illemre. A XIX. században Pyrker ér­sek újabb nagyszabású tervet rendelt meg, aminek szintén csak egy szerényebb változata készült el. Szarvas Ferenc épí­tész 1829 tavaszán kezdte meg a munkálatokat. A 12 ezer fo­rintot felemésztő építkezés eredménye egy modem fürdő lett: a fürdőszobák kádjaiba ke­rülő vizet kazánház fűtötte fel, melyhez rézcsapokon keresztül lehetett hozzáférni. Az épület egyszeriben olyan népszerű lett, hogy napokkal a fürdés előtt be kellett jelentkezni ah­hoz, hogy szabad kádat kapjon az egri polgár. A baj csupán az volt: az eredeti épületet falak­kal „darabolták szét” annak ér­dekében, hogy minél többen lá­togathassák a fürdőt. A klasszi­cista épület környékén ligetet létesítettek, a vendégeket pedig a Gondűzőhöz címzett nyári mulatóba csalogatták. S hogy az egriek haladtak a korral, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1868-ban elkészült az első „sugárzuhany”. A boldog békeidők és a századforduló A város a XIX. században két fürdővel is gyarapodott: 1855- ben megépült az első egri uszoda, míg 1864-ben elkészült egy új fürdő. A versenyuszoda hamar nép­szerűvé vált a vizet kedvelő eg­riek körében. Reggel 8 órától este 9-ig kétórás váltásokkal fü- rödhettek nők és férfiak, termé­szetesen külön-külön. A léte­sítmény személyzete egy fel­ügyelőből és öt úszómesterből állt. Egy helyi rendelet pedig már ekkor megtiltotta a csúszó­pénzek elfogadását a vendégek­től, mondván: „a tanításért ha­tározott díj fizetésén felül für­dőket, úszókat és vendégeket fizettetni nem szabad.” S hogy kié volt ekkoron a fürdő? Egy 1854-es egyezség szerint a földesúr fenntartotta magának az uszodát és a ter­málfürdőt, csupán a meleg vizet engedte át a parasztoknak, akik eddig is szabadon és fizetés nélkül használták azt. A helyi újság azonban a század végén már kemény hangú cikkekben ostorozta a tulajdonviszonyo­kat. A fürdőkultúra fellendítése érdekében ekkor már kívána­tossá vált, hogy a létesítmények és a víz városi tulajdonba ke­rüljön. Végül 1914-ben Janko- vics Dezső polgármester aláírta azt a szerződést, amelynek ér­telmében 170 ezer koronáért a város tulajdona lesz az egri fürdő. Pillanatok alatt nagysza­bású tervek készültek. Ezek megvalósulását megakadá­lyozta az első világháború kitö­rése, bár annyit még elértek ezen zavaros idők alatt, hogy részvénytársaságot alakítsanak 1918-ban a lehetséges fejlesz­tések finanszírozása érdekében. Egy polgári fürdőváros képének kirajzolódása A fürdővárosi rész mai arcula­tának megteremtése a ’20-as években, Bárány Géza városi főmérnöknek az rt. élén betöl­tött ügyvezetői korszakára te­hető. Ekkor készült el a rövid életű gőzmosoda, 1925-ben fel­avatták a mai versenyuszodát, 1928-ban gyógyvízzé nyilvání­tották az ekkor már évszázadok óta népszerű meleg vizet, -s egy év múlva elkészült a Korona Szálló (a mai Park Szálló), amely a város tervezett idegen- forgalmi arculatának első kéz­zelfogható és látható építkezése volt. A ’30-as években kialakí­tották a gyermekmedencét és a dögönyözőt, s 1935 májusában megnyitották az első fürdőor­vosi rendelőt. A további fejlő­dés azonban a II. világháború alatt megtorpant. A háború után 1949-ben államosították az ed­digi létesítményeket, kezelőjük az Egri Víz- és Csatornamüvek Községi Vállalat, azaz a Heves Megyei Vízmű Vállalat elődje lett. Az egri gyógyvíz történeté­nek csupán már egyetlen állo­mása volt hátra: 1965-ben átad­ták a reumakórházat, amelynek első főorvosa dr. Lengyel Endre reumatológus főorvos lett. A kórház mai formáját 1979-ben nyerte el, amikor a hajdani Török fürdővel együtt elkészült az új reumakórház, amelynek tulajdonosa az akkori megyei tanács volt. Amiért századokon át küzdöttek az egriek Túlságosan hosszú lenne most itt ismertetni, hogy milyen ösz- szetevői vannak annak a gyógyvíznek, amelynek hatását századokon át ismerték és használták az egriek. A teljes­ség igénye nélkül íme néhány betegségcsoport, amelyeket eleinte spontán, később tudato­san gyógyítottak a meleg víz­ben. Izületi betegségek, gerinc­betegségek, csontok, inak, iz­mok betegségei, idegrendszeri gyulladások, anyagcsere-be­tegség mozgásszervi elváltozá­sokkal, kötőszöveti és bőrbeteg­ségek ízületi megnyilvánulásai, női nemzőszervi betegségek, vegetatív idegrendszeri zava­rok, kifáradásos állapotok. Közhely lenne azt mondani: a víz közkincs. Csak az érzi en­nek jelentőségét, aki már elju­tott odáig, hogy orvosa taná­csára „meleg fürdőt” kellett vennie. Márpedig a reumás megbetegedések népbetegség­nek számítanak. így egyre töb­ben kényszerülnek felkeresni a „vizet”, a Török fürdőt, amely immár nem mindenki számára hozzáférhető lubickolási lehe­tőség a nap végén, hanem gyó­gyító hatású kúra. Éppen ezért nem mindegy, a következő évtizedekben milyen koncepciók, elképzelések hatá­rozzák meg az „egri kincsnek”, a gyógyvíznek a sorsát. Szuromi Rita Mosoda képe az 1900-as évek elején Az 1925-ben megépült versenyuszoda látképe A gyógyhatású meleg vizű tó, háttérben a Sinkovics-féle fürdővel

Next

/
Thumbnails
Contents