Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-25 / 71. szám
1998. március 25., szerda Gazdasági Tükör 7. oldal Az utóbbi években a közalkalmazotti szférában dolgozók az utcára is kivonultak megélhetési gondjaik miatt. Némelyek „csak” béremelést, mások egyenesen bérreformot követeltek. Indulatoktól mentesen is adódik a kérdés: a fizetendő adók, járulékok - nyugdíj-, egészségbiztosítás - „európaiasítása” után nem kellene-e a közalkalmazotti béreket is „kiigazítani”? Draskovics Tibor, pénzügyminisztériumi államtitkár nemrég egy Euromoney-konferencián azt mondta: továbbra is józan bérpolitikát kell folytatni. Magyar Bálint kultuszminiszter viszont a hétvégén jócskán az átlag fölötti, 11 százalékos, évi reálbérnöveléssel kecsegtette 2002-ig a pedagógusokat, és a választásokhoz közeledve az orvosok, a rendőrök, a katonák is mind sűrűbben hallhatnak efféle ígéreteket. A közszféra bérhelyzetének megítélésében nemcsak a politikusok nincsenek egy véleményen, hanem a közgazdászok is többféleképpen okoskodnak. Az már a rendszerváltást követő években nyilvánvaló volt, hogy az állam szerepét, méretét és költségeit csökkenteni kell. Az ésszerűsítést azonban halogatta az akkori kormány, így 1995-ben nagy áldozatokba került a pénzügyi szakadék széléről visszakapaszkodni. A helyzet azonban még ma is az, hogy a nagytakarítás után maradt némi pókháló a sarkokban. A pénzügyi egyensúly helyreállítása mindenekelőtt a költségvetés kiadásainak komoly mérséklését követelte. E tételnek a GDP-hez viszonyított aránya 60 százalékról valóban 50 százalék alá szorult. Ám, mint számos közgazdasági tanulmány jelzi, csupán a kiadások csökkentek, az állam mérete és szerepe nem. Vagyis az állam jóval kevesebb pénzből látja el ugyanazokat a közszolgálati feladatokat, mint ezelőtt. S ez sem elhanyagolható abban a vitában, amely a költségvetési szféra béreiről zajlik. Nemzetközi összehasonlításban az egy magyar lakosra vetített közalkalmazotti létszám még a kelet-közép-európai, a cseh, a lengyel, a szlovák szintnél is 20-30 százalékkal magasabb. Mi több, hazánkban 1989 óta nőtt a költségvetési szektorban, azon belül is a közigazgatásban dolgozók száma. Ám ha a szigorú fiskális politikának minden körülmények között érvényesülnie kell, a közszférában dolgozók száma csak úgy gyarapodhat, ha bérük csökken. A világbank gondozásában hamarosan angol nyelven megjelenő, „A közszféra reformja Magyarországon” címet viselő kötetben Kézdi Gábor, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának munkatársa is írt egy tanulmányt. Ebben kiIntegrációs központ. Szolnokon nyílik meg az első európai integrációs központ, amely egy leendő országos hálózat részeként tájékoztatja majd a vállalkozókat az uniós csatlakozással kapcsolatos lehetőségekről és veszélyekről - közölte Pataki István helyettes államtitkár egy tegnapi konferencián. Nyerő utasbiztosítás. A Hungária Biztosító Rt. az elmúlt évben 700 millió forint bevételre tett szert az utasbiztosításokból, és körülbelül 420 millió forint kártérítést fizetett azok alapján - jelentették be a cég vezetői kedden. Elmondták: a kifizetések 6 százaléka jutott a poggyász- és egyéb dologi károkra, a többit betegségre, balesetre és kórházi ápolásra fordították. Bérreform vagy amit akartok mutatta, hogy 1985-1995 között a közszférában átlagban 10 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság, míg a vállalati szektorban ez idő alatt 32 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma. A versenyszféra tehát, ellentétben a közhiedelemmel, egyáltalán nem volt elkényeztetve az utóbbi évtizedben. Köllő János, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutató- központjának főmunkatársa szerint az, hogy a költségvetési szektorban a bérekre vonatkozó döntések nagy csoportokat érintenek, és miniszteriális szinten dőlnek el, nem jelenti azt, hogy e döntések nincsenek kitéve hasonló erőknek, mint amelyek a versenyszférában érvényesülnek. A kiemelkedően jó állásbiztonság, az átlagosnál jobb munkakörülmények, a munka- vállalót védő jogszabályok, a pedagógusok esetében az átlagosnál hosszabb szabadság, az orvosok egy részénél a mellékkereseti lehetőség, a katonák esetében a természetbeni juttatások olyan előnyök, amelyekért érdemes áldozatot hozni. Az érintettek túlnyomó többsége pedig hajlandónak is mutatkozott ezeknek az előnyöknek a megtartásáért cserébe alacsonyabb keresetet elfogadni. Ebben az értelemben a költségvetés sem tett mást, mint a vállalatok: szorult helyzetében kiaknázta, hogy olcsóbban juthat hozzá elegendő számú orvoshoz, tanárhoz, katonához. Ahogy a versenyszféra is kihasználta például azt, hogy olcsóbban juthat hozzá munkaerőhöz ott, ahol magasabb a munkanélküliség. A közoktatásban és az egészségügyben a versenyszférához viszonyítva 12-13 százalékkal süllyedtek a bérek 1986 és 1996 között. Ez nem jelentéktelen változás, de nem is tekinthető kivételesnek. A versenyszférában ugyanezen idő alatt a termelékenység szerinti bérkülönbségek csaknem megháromszorozódtak: a vállalatok „leggazdagabb” és „legszegényebb” egynegyede között 1986-ban 12 százalékos kereseti különbség volt, de 1995- ben már 33 százalékos az eltérés az azonos nemű, korú, isko- lázottságú munkavállalók körében. Kézdi Gábor tanulmányában összehasonlította a köz- és a vállalati szektorban dolgozók reálfizetését 1985-1995 között. A számok azt mutatják, hogy ebben az időben a vállalati szférában kisebb mértékű volt a keresetnövekedés, mint a költségvetésiben. A közigazgatásban és a felsőfokú oktatásban a keresetek versenyképesek a vállalati szektorral, a közoktatás és az egészségügy 1995-től kezdve Magyar-horvát fórom. Országa gazdasága a háború utáni újjáépítés szakaszában kedvező feltételekkel várja a külföldi befektetőket - hangsúlyozta Biserka Paukovics, a horvát gazdasági kamara igazgatóhelyettese egy tegnapi üzleti fórumon, több mint száz érdeklődő hazai vállalkozó előtt. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Angol font 353,94 Francia frank 34,45 Japán jen (100) 161,99 Német márka 115,47 Olasz líra (1000) 117,26 Osztrák schilling 16,41 Svájci frank 141,63 USA-dollár 211,22 ECU 229,38 jócskán lemarad. Az 1994-es évben mindkét szektorban jelentősen megnőttek a reálkeresetek. A következő esztendőben a kormány szigorúan korlátozta a bérkiáramlást, hogy visszafogja a fogyasztást, ily módon akarván a gazdasági egyensúly felbomlását megfékezni. Ami a megszorító jelzővel illetett 1995-96-os intézkedések után következett be a közszférában, az valóban arra késztet, hogy az ottani keresetek és az állásbiztonság közötti összefüggést újragondoljuk. A közszféra keresetei és a megélhetés költségei közötti olló egyre szélesebbre nyílik. Az elégedetlenség tapintható. Miként a táblázatunk is mutatja, az egészségügyben tapasztalt bércsökkenés mértéke már olyan nagy, hogy a cserébe ígért állásbiztonság sem kecsegtető ilyen feltételek mellett. Annak, hogy az alkalmazottak mégsem hagyják el tömegesen a pályájukat, inkább az az oka, hogy a magyar állami egészségügyben dolgozók nem tudják máshol kamatoztatni szaktudásukat. Hasonló a keresetcsökkenés a közoktatásban is. Ami a versenyszférához viszonyított relatív bércsökkenést igazán aggasztóvá teszi, az az, hogy negatív hatásait szülőként, páciensként, sorkatonaként magunk is érzékeljük. Ám érzékelhetjük azt a csapdát is, amibe a kormányzat hajlamos belesétálni - véli Köllő János. Az orvosi, katonai, tanári pályák elhagyása költséges volna, a szakemberek csak komoly veszteségek árán tudnának új életet kezdeni. Az alacsony bérek nem csökkentik a tanárok, orvosok számát, csupán a pályaválasztók körében vezetnek kontraszelekcióhoz. Ami ma megtakarítás, holnap kár. Egy pragmatikus, rövid-közepes távon gondolkodó kormányzattól nehéz lenne elvárni, hogy ilyen esetben ne az azonnali megtakarítást válassza. A túlméretezett, rosszul fizetett, lassan erodálódó közigazgatás, oktatás és egészségügy rendbetételére - ami a létszám drasztikus csökkentését és a fizetések emelését is jelentené - alighanem csak olyan kormány vállalkozhat, amely a jövő érdekében kész felvállalni az ebből fakadó politikai konfliktusokat is. Bozsó Bea A közszféra és a vállalati szektor kereseteinek összehasonlítása (minden évben a vállalati szektor=100) 1986 1989 1992 1994 1995 1996 közigazgatás 101 114 113 109 113 96 közoktatás 94 96 94 92 88 81 felsőfokú oktatás 104 121 107 109 107 99 egészségügy 92 95 90 89 83 80 (forrás: Világbank, 1998) A ft P a Jl * :«.M ft tó P ft A tó a ft papa .rí: p A p #* lí v v tóMWW.rí*- ' ka* tat ’ te 1 «itta** (kite ' Ate.íP tó tó tó A ft P A ft tó P ft A tó A ft PAPA t m. * ^VJ; *- ? i \í V i . . I \ ‘ . 5 ^.« ’ ' «tv» Élvezze 5 napon át az 1994-es belföldi percdíjainkat! A Pannon GSM szeretné megköszönni az elmúlt négy évben iránta tanúsított bizalmat. Negyedik születésnapunkra egy különleges meglepetést készítettünk Önnek. 1998. március 23. 00:00 órától 1998. március 27. 24:00 óráig minden előfizetőnk az 1994-es belföldi percdíjakért telefonálhat. Hálózaton belüli hívások*: Csúcsidőben: 21 Ft/perc. Csúcsidőn kívül: 11 Ft/perc. Egyéb belföldi hívások: Csúcsidőben: 27 Ft/perc. Csúcsidőn kívül: 17 Ft/perc. Csúcsidő: 8:00 órától 20:00 óráig. Csúcsidőn kívül: 20:00 órától 08:00 óráig. 'Hálózaton belüli hívásnak minősül a Pannon GSM-rendszerű készülékek közötti kommunikáció és a hangposta használata. A kedvezmény a havi díjakra és a nemzetközi valamint a roaming hívásokra nem vonatkozik. A díjak alkalmazása a jelenlegi díjszabás szerint történik.További információért kérjük, hívja nonstop ügyfélszplgálatunkat a 06 20 200 200-as vagy mobiltelefenjáról díjtalanul a 143-as telefonszámon. Az árak ÁFA nélkül értendők! ■JJAJAJA PANNON GSM ▼▼▼▼▼ Az élvonal.
