Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-23 / 69. szám
10. oldal SporTTüköR 1998. március 23., hétfő Küldöttközgyűlésen választottak új elnökséget a Gyöngyösi Atlétikai Klubnál Bozsik István már régen „képben volt” Némi túlzással elmondható: a Gyöngyösi Atlétikai Klubnál negyedévente közgyűlést tartanak. Ebben nincs semmi kivetnivaló, ha ezt a helyzet, illetve a tagság így kívánja. Pénteken este ismét összejöttek a szakosztályok küldöttei, hogy új vezetőséget válasszanak, s egyebek között megbeszéljék azt, amit a továbblépéshez fontosnak tartanak. Húsz perc alatt szinte mindent sikerült elintézni, ami arra utal: jól előkészítették a tanácskozást. Volt azonban némi vita is, ám ez egyáltalán nem ártott, mert egyértelműen tisztázott dolgokat. Holtner Ferenc, a korábbi vezetés általános elnökhelyettese - mint levezető elnök - először arra kérte a jelenlévőket, hogy szavazatukkal mentsék fel munkája alól az előző elnökséget. E javaslattal szemben nem volt ellenvetés. A továbbiakban bejelentette, hogy a szakosztályok az elmúlt napokban újjászervezték vezetésüket, amelynek értelmében Juhász Miklóst a tekézők, Sípos Lajost az ökölvívók, Tassy Andrást a birkózók, Debre- czeni Gábort pedig a labdarúgók választották szakosztályuk elnökévé. Ennek tényét, valamint a szakosztályokon belüli tisztségviselők nevét az egyhangú szavazások mind megerősítették. Karsai Pál, a jelölőbizottság elnöke tett ezután javaslatot, amelynek értelmében alapszabály-módosításokat végzett a közgyűlés. Az elnökség tagjainak számát ötről kilencre emelték, meghatározták a tagdíjak fizetésének mértékét és módját, valamint lehetőséget adtak arra, hogy klubon belül baráti kör szerveződjön. Ezután következett az új elnökség megválasztása. A Gyöngyösi Atlétikai Klub elnöke Bozsik István lett, az általános elnökhelyettesi tisztségre Halas András kapott bizalmat. Az elnökség további tagjának választották még Zoller Bélát, Nagy Istvánt, Tassy Andrást, Juhász Miklóst, Eperjesi Mihályt és Debre- czeni Gábort. Az elnökség örökös tiszteletbeli tagjának sportmúltjuk elismeréseként — Szőke Miklóst és Treiber Rudolfot választották. Bozsik István székfoglalójában a következőket mondta: - A múlttal lehetőleg nem kívánok foglalkozni. Most a startvonalon vagyunk, s innen kell elindulnunk azon az úton, amely a Gyöngyösi AK tekintélyének visszaszerzéséhez vezet. Sok munka vár ránk, amihez mindenkitől bizalmat és őszinteséget kérek. Az lehet a célunk, hogy közösen rendbe tegyük ezt a nagy múltú sportszervezetet. Mindenki végezze a dolgát a legjobb belátása szerint. Egy év múlva szeretnék arról számot adni, hogy megteremtettük a biztonságos működés feltételeit. Köszönöm Holtner Ferencnek, hogy az elmúlt hónapokban életben tartotta az egyesületet, köszönöm azok munkáját, akik ezt közvetlenül segítették. Az új elnök első ténykedéseként oklevéllel ismerte el Szőke Miklós és Treiber Rudolf munkáját, amit eddig a város sportja érdekében végzett a két szakember. Egyebek között élénk vita alakult ki annak tárgyában, hogy azok az edzők - Török János, Pócs Tamás, Hal- móczki Ferenc -, akik az elmúlt hónapokban a legkritikusabb helyzetekben is tették a dolgukat, kapjanak-e azért anyagi ellenszolgáltatást. Pénz hiányában — november óta - ugyanis sportszeretetből dolgoztak. Dr. Ördög István támogatta az edzők kérését. Ne maradjon senkiben sérelem - indokolt a felszólaló. Debreczeni Gábor, a labdarúgó-szakosztály elnöke egyértelműen fogalmazott:- Mindenkinek csak megköszönni tudom az eddig végzett munkát, de a múltért képtelenek vagyunk fizetni, mert nem rendelkezünk az ehhez szükséges anyagiakkal. Jövőbeni célunk, hogy amatőr labdarúgást működtessünk a GYAK keretein belül. A mai fiatalokat szeretnénk együtt tartani, s ebből felépíteni azt a csapatot, amelyben majd - remélem - örömünk telik. Nem vagyunk hajlandók azért fizetni, mert valaki a labdát rúgja. Csak arra vállalkozhatunk anyagi téren, amire képesek vagyunk, s ez jelenleg nem több, mint a működés biztosítása. A labdarúgó-szakosztály működése kapcsán megtudtuk még, hogy új helyzet állt be a napokban az utánpótláscsapatoknál. Az ifjúságiak edzője, Nagy László, a serdülők szakvezetője pedig Bágyi Imre lett. A Hírlap kérdésére Bozsik István a következők szerint indokolta, hogy miért csak most vállalta az elnöki feladatokat, hiszen a neve már egy évvel ezelőtt is felvetődött e tisztség kapcsán:- Korábban a kézilabdán és a sportlövészeten keresztül volt kapcsolatom a sporttal, de fociztam is. Azért mondtam csak most igent a felkérésre, mert elérkezettnek láttam a pillanatot a segítségre. Féltem attól, hogy megszűnik a város legendás klubja, s ezt - mint önkormányzati képviselő - tragikusnak tartanám. Nagyon remélem, hogy tiszta viszonyokat tudunk teremteni, így fokozatosan mindenki előtt visszaszerzi tekintélyét a Gyöngyösi Atlétikai Klub. Fesztbaum Béla Labdarúgó NB I.: Véber György kettős lábtörést szenvedett Az Újpest már négy ponttal vezet A labdarúgó NB I. 22. fordulójában nemcsak a szombati hóviharok, hanem egyéb kellemetlenségek is zavarták a mérkőzéseket. Az ÚTÉ megerősítette ugyan az elsőségét, de játék közben Véber kettős lábtörést szenvedett. További pontokat hullajtott el a Győr és az MTK, a Videoton szurkolói már fejeket követelnek. Ami az utóbbiakat illeti, Tornyi Barnabást, a Diósgyőr edzőjét kővel dobták fejen a Megyeri úton. Az Üllői úti rangadón a Ferencváros otthon tartotta a pontokat és ezzel már a második helyre lépett előre. Eredmények: Újpesti TE-Diósgyőr 2-0 (0-0) Megyeri út, 8000 néző. V.: Juhos. G.: Korsós, Herczeg. Az első félidőben volt egy lábtörés, mindkét csapatból egy-egy kiállítás (Fehér és Nagy S.), de gól nem született. Fordulás után javult a színvonal, olykor élvezetes volt a játék. Az újpestiek rászolgáltak a győzelemre. Békéscsaba-Haladás 1-0 (1-0) Békéscsaba, 3000 néző. V.: Tóth V. G.: Raducu. DVSC-Epona -Vác-Zollner FC 1-1 (0-1) Debrecen, 4500 néző. V.: Pillér. G.: Szabó T., ill. Vojte- kovszki. Győri ETO-MTK 0-0 Győr, 8000 néző. V.: Ábrahám. Kispest-BVSC 1-1 (0-1) Bozsik-stadion, 3000 néző. V.: Bede. G.: Csertői, ill. Anghel. Videoton-Stadler FC 1-3 (0-0) Székesfehérvár, 2500 néző. V.: Hosszú. G.: Róth, ill. Resko, Simek (öngól), Schultz. Tiszakécske-Siófok 1-1 (0-0) Tiszakécske, 3600 néző. V.: Szabó Zs. G.: Holló, ill. Pest R. FTC-Vasas 1-0 (0-0) Üllői út 8705 néző. V.: Vágner. G.: Milovanovics. Zalahús-ZTE -Gázszer FC 1-2 (0-1) Zalaegerszeg, 10000 néző. V.: Kiss G. A bajnokság állása: 1. Újpesti TE 22 14 5 3 37-17 47 2. FTC 22 13 4 5 39-25 43 3. Győri ETO 22 12 7 3 31-17 43 4. Vasas 22 12 3 7 42-31 39 5. MTK 22 11 6 5 37-20 39 6. Vác-Zollner 22 10 4 8 30-35 34 7. Diósgyőr 22 10 3 9 32-23 33 8. Gázszer FC 22 7 10 5 35-26 31 9. BVSC 22 8 7 7 29-27 31 10. ZTE FC 22 9 3 10 41-33 30 11. DVSC-Epona 22 8 6 8 31-29 30 12. Siófok 22 8 3 11 24-28 27 13. Békéscsaba 22 6 5 11 16-37 23 14. Videoton 22 5 7 10 31-32 22 15. Haladás 22 5 6 11 27-34 21 16. Kispest 22 6 2 14 20-37 20 17. Tiszakécske 22 4 7 11 25-51 19 18. Stadler FC 22 3 6 3 17-42 15 Rajt a portugálokkal Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) pénteken elkészítette a magyar érdekeltségű Ebselejtező 7. csoportjának menetrendjét, amely a következő: 1998. szeptember 5-6.: MAGYARORSZÁG - Portugália. Október 10-11.: Azerbajdzsán- MAGYARORSZÁG. Október 13-14.: MAGYARORSZÁG - Románia. 1999. március^ 27-28.: MAGYARORSZÁG - Liechtenstein. Március 30-31.: Szlovákia - MAGYARORSZÁG. Június 5-6.: Románia - MAGYARORSZÁG, Június 8-9.: MAGYARORSZÁG - Szlovákia. Szeptember 4-5.: Liechtenstein- MAGYARORSZÁG. Szeptember 7-8.: MAGYARORSZÁG - Azerbajdzsán. Október 9-10.: Portugália - MAGYARORSZÁG. Bicskei kerete Bicskei Bertalan szövetségi kapitány kijelölte a szerdai, Ausztria elleni barátságos mérkőzésre a magyar labdarúgóválogatott keretét. Az osztrákok elleni, 134. mérkőzésre készülő 23 fős keret, kapusok: Babos, Király, Szűcs. Mezőnyjátékosok: Dragoner, Sebők V., Molnár Z., Fehér (ÚTÉ), Szűcs, Hrutka, Mátyus, Illés, Tóth N., Halmai, Vincze O., Herczeg M., Lisztes, Nagy N. (FTC), Korsós A„ Hamar, Kovács Z. Horváth F. Sebők J. (ZTE). A bécsi mérkőzésről az MTV1 ad közvetítést. Vízilabda OB I. Vereség, amely büszkén viselhető Seress (labdával a kezében) jól játszott a Vasas ellen, és két értékes gólt is szerzett fotó: majoros tamás ÚVMK-Egervin - Vasas-PIaket 8-11 (2-3, 2-2, 2-3, 2-3) OB I.-es férfi vízilabda-mérkőzés. Eger, Bárány-uszoda, 200 néző. V.: Császár, Juhász. Eger: SŰRŰ - DR. ÁN- CSAN 2, Madaras, Kovács R. 1, HAJÓS 3, Gérusz, Szabó, SERESS 2, Wolf, Pszota, Szabolcsi. Edző: Szilágyi Péter. Vasas: BÍRÓ - BEREZ- VAI, Regős Ádám, Liebhau- ser 1, Felvégi, Tóth L. 1, Molnár 2, TÓTH F. 4, VÁRI 1. Szabó, Regős Áron 1, Martinovics 1, Kökény. Edző: dr. Faragó Tamás. Gól - emberelőnyből: 713, ill. 1U7. Négyméteresből: Hl, ill. 0. Hószállingózás mellett a Vasas - nem is a legjobb ösz- szetételében - már 3-0-ra vezetett az első negyedben, de ez szerencsére csak növelte dr. Ancsánék harci kedvét. Miközben Sűrű több alkalommal is jól védett, Hajós emberelőnyből szépített. Sőt, Kovács kapufás ejtése után dr. Ancsán tovább csökkentette a hátrányt az első felvonásban. A második negyed úgy indult, hogy Sűrű ziccerben hárított, Hajós labdát „csípett”, dr. Ancsán pedig kapufát lőtt. A Vasas is behozta legjobbjait, mégis egyenlített az Eger, Hajós remek lövéséből (3-3). A vendégek rákapcsoltak, és ismét elhúztak két góllal. Igen ám, de az Egervin nagy becsvággyal pólózott, Seress remek ejtéssel-szépített a játékrész végéhez közeledve. A térfélcsere után dr. Ancsán távolról bombázott a jobb felső sarokba (5-5). Egyenrangú ellenfél volt az Eger, mivel a játékosok sokat úsztak, jól védekeztek, s általában fegyelmezetten pólóztak. A vezetést ismét a Vasas szerezte meg, Kovács R. azonban remek lövéssel értékesített egy négy méterest (6-6). A tapasztalt Tóth Frank „vitte” akkor már a piros-kékek csapatát. Az utolsó negyedben Hajós harmadik gólját is megszerezte, és hiába hárított ismét nagy helyzetben Sűrű, Tóth F.-nek nagyobb szerencséje volt. A befejező játékrészben is becsülettel küzdött a fáradni látszó Eger, Seress ki is használt egy emberelőnyt. Az esélyesebb vendégek a hajrában biztosították be győzelmüket. Minden dicséretet megérdemel az ÚVMK-Egervin, noha vesztesként jött ki a medencéből. Nemzetközi mérkőzésen edződött ellenfelét késztette teljes erőbedobásra, és akár a döntetlen is benne volt a játékban. Szilágyi Péter: - Nem sok hiányzott a meglepetéshez. Dr. Faragó Tamás: - Jó hangulatú mérkőzésen az Eger jobban játszott a vártnál. ÚVMK-Egervin- VC Becsej (jugoszláv) 9-8 (2-2,1-1, 2-5, 4-0) Női bajnoki vízilabda-mérkőzés. Eger, 100 néző. V.: Császár, Juhász. Egervin: Szabolcsi A. - DENK 7, Kovács, Magyar, Seenger, BÍRÓ 2, Thummerer, Ipacs, Erdélyi, Sallai. Edző: Gyulavári Zoltán. Gól — emberelőnyből: 312, ill. 613. Négyméteresből: 111, ill. 0. Szoros mérkőzésen ebben a bajnokságban az első győzelmét szerezte az Eger. Kelemen Attila (aki a külföldön tartózkodó Gyulavári Zoltánt helyettesítette): - Köszönöm a lányoknak a győzelmet, amely a lelkesedés diadala volt. F. B. Szomszédoltunk, irigykedtünk Szomorú tény, de ez a valóság: Heves megyének nincs NB I-es, nincs NB 1/B-s labdarúgó- csapata, sőt - bár ez most nem témamég az NB Il-es és az NB 111-as csapataink is alig állnak a lábukon, kivéve a harmadosztályú bese- nyötelkieket. (Elfogadhatónak a Selyp és a Poroszló teljesítménye mondható.) A tényéknél maradva, az elmúlt hét szerdáján, amikor úgy az első, mint a tényleges második vonalban bajnoki fordulót rendeztek, mi itt, szűkebb hazánkban „szabadnaposak” voltunk, és csak az MTI által kiadott eredményeket továbbítottuk olvasóinknak. Ezért hát gondoltunk egyet, s megnéztük az akkor még listavezető Győri ETO vendégjátékát Diósgyőrben. A távolság nem nagy, a Bükkön át csupán 45-50 perc az út, még egy „lefutott” Ladával is. Bár a távolság több tíz kilométerben mérhető, Felső- tárkány után a szerpentineken át valójában a szomszédba mentünk. Oda, ahol például hajdanában az Eger is ért már el sikereket, s nem is csupán a távoli múltban. De mindezt most tegyük félre, s maradjunk a jelennél. Például annál, hogy a munkanap ellenére már egy órával a kezdés előtt, vagyis délután kettőkor legalább 10 ezer néző volt a stadionban, s várta, hogy megkezdődjön a két csapat mérkőzése. Több éve nem jártam a „borsodi főváros” futball-szentélyében, így számomra friss és jóleső élményt jelentett, hogy a patinás fedett lelátó alatti műanyag székeken ott szerepel a felirat: „sajtó". Aki nem fér be a közvetítőfülkébe, aki nem mászkál a pálya szélén, vagy tartózkodik más helyen (mert a napos oldalon például melegebb volt), az kényelmesen helyet foglalhat, végezheti a munkáját, hiszen számára helyet biztosítottak. Tőlünk jobbra, a felezővonal magasságában nézhették a meghívott vendégek (voltak szép számban) az eseményeket, mögöttünk három sorban a diósgyőri csapat játékosainak közvetlen hozzátartozói - feleségek, gyerekek - vehették igénybe a „DFC” feliratú székeket. Summa summárum, igazán jók voltak az első benyomásaim: a pálya látványa, a szemben lévő lelátó piros-fehér színe, a tarka szurkolósereg, a zene, a melegítő játékosok (és általában az a nagy-nagy készülődés) szabályosan felvillanyozták az embert, jóleső feszültséggel töltötték el. Egyszóval megvolt mindez, amit mi itt. Hevesben igencsak hiányolhatunk. És nem csupán a játékosok melegítettek a találkozóra. A szurkolókkal egy mikrofonon keresztül létesítettek bensőséges kapcsolatot. Az egyik oldalon „hé”, a másikon „hó” vezényszavak szóltak sok-sok ezer torokból, s mindezt többször ismételték. Nem öncélúan, hanem azért, hogy az amúgy is felfokozott hangulat tovább emelkedjen. Tették ezt kulturált módon, mókázva, tele derűvel. Ami a mérkőzést illeti... A Diósgyőr megérdemelten nyert, hiszen a Győr későn ébredt, s utána hiába rohamozott, képtelen volt egyenlíteni. A játék nem bűvölt el, ám a mai magyar futballtól nem is ezt várom. Csupán - némi rábeszélésre - megnéztem egy élvonalbeli mérkőzést a közelben. A körítés sokkal inkább megfogott, mint a játék, bár a küzdőkedv azért megragadott. Jó volt együtt látni 18 ezer embert, akik még negyedórával a meccs után is a helyükön álltak, hogy ünnepeljék a tiszteletkön futó győztest. Az sem zavart, hogy a tömeg lefékezte haladásunkat kifelé jövet, így csak nehezen hagyhattuk el a várost. A hosszú kocsisor miatt úgy éreztük, zsákutcába kerültünk. Egy héttel korábban kollégám az SBTC- Siófok Magyar Kupa mérkőzést látta Salgótarjá- ban. Ennek kapcsán meg is fogalmazta: kellene egy csapat. Hát, bizony, nagyon kellene. Már csak azért is, hogy szűkebb hazánkban is legyen miért lelkesedni. így nem lennénk még az országos átlagnál is jóval lejjebb ebben a szidott, mégis szeretett labdarúgásban, amely világhatalom a sport palettáján. Csak gratulálni lehet azoknak, akik minden nehézség közepette is vállalják a tömegek szórakoztatását. Ézért hát most arról se essék szó, hogy olykor e tömegek (vagy annak egyes elemei) sportszerűtlenül viselkednek. Ám a nem mindenkor jelesre vizsgázó diósgyőri szurkolóktól is tapasztaltunk olyasmit, ami optimizmusra ad okot: például kórusban követelték azon néző kivezetését, aki a győri kispad felé dobott egy csomag napraforgómagot... Apropó, rendezők... Voltak szép számban biztonsági emberek is. Összességében talán többen, mint ahány néző mifelénk meccsre jár. De hát ez az egész egy nagy közös vállalkozás, sok ember munkájának eredménye. Nekünk egyelőre nem marad más, mint az irigykedés. De meddig még...? (fesztbaum)
