Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

1998. február 7., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Iszunk, mert örömünk van, iszunk, mert bánatunk van - miért is iszunk? „Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. Hogy ne érezzétek az Idő rettentő sú­lyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be.” (Charles Baudelaire) A kiskocsma A szemünket csípi a cigaretta- füst. Orrunk érzéketlenné válik a szagok iránt. Mégis ülünk. Még csak fontolóra sem vesz- szük, hogy fel kellene állni, s itthagyni ezt a koszos, züllött kis csehót. Mert bármennyire is érez­zük: ha a mamánk látna, nem dicsérne meg bennünket azért, amit most teszünk, mégsem megyünk sehová. Ez egy csöppnyi sziget. Az alkoholis­táké? A munka nélkül maradt unatkozó embereké? Az ott­hontalanoké? Esetleg azoké, akiknek bánatuk van, s most igyekeznek kiszakadni a meg­szokott környezetből? Talán mindenkié. Az unatkozóé, a bánatosé, az otthontalané, a menekülőé. Még szerencse, hogy a kocsmában nincsenek társa­dalmi különbségek. Ez a hely befogad mindenkit végzettség, kor, nem és társadalmi hovatar­tozás nélkül. Ezért jó itt lenni. S hogy miért iszunk, ha már betérünk? Ennek itt, most és már nincs jelentősége. Nem vagyok alkoholista! Gyula egymaga üldögél a sa­rokba állított asztal mellett. A terítő koszos, mosószerrel ta­lán a múlt esztendőben talál­kozott. Ez Gyulát nem zavarja. Nagyfröccsöt szorongat a ke­zében. Meg-meghúzza, s látha­tóan élvezi, amíg az alkohollal dúsított buborékok lecsúsznak a torkán. Komótosan iszik. Nem siet.- Ennyi nekem is jár - mondja ellentmondást nem tú­róén, amikor mellé ülök. - Egész nap dolgozom, az orrom majd’ lecsípi a hideg. Hazafelé menet benézek, és felhajtok egy pohárkával.- Hideg ellen talán a tömény jobb lenne - vetem fel.-Nem vagyok én alkoho­lista - vágja rá. - Az én csalá­dom régi bortermelő. A jó hegylevét mindig is szerettem. Nem akarok én lerészegedni, csak élvezem az ital ízét. Ma­ximum két nagyfröccs, és utána abbahagyom. Ez így van.-Mit szól a család ahhoz, hogy késik?-Mit szólna! Nem vagyok én köteles munka után 10 perccel otthon lenni. Nem tit­koltam soha az asszony előtt, hogy ha végeztem a munkával, beülök egy kicsit. Nagyon rit­kán öntök fel a garatra. Mérték­tartóan iszom. Ez valójában művészet. Nem? Sokan ezt nem tudják. Ezért válnak alko­holistává.- Barátok nem jönnek be?- Akadnak cimborák. De a többségük hat-hét óra körül ér­kezik. Akkor én rendszerint már nem vagyok itt. Mennyit iszunk mi? Aligha akad olyan ember, aki naplójába húzogatja a strigulát, hogy egy évben miből és mennyit is ivott meg. A Köz­ponti Statisztikai Hivatalnak viszont pontos számai vannak a magyar szokásokról. Az 1995-ös összesítés a követke­zőket mutatja. (Az adatok át­lagszámítás alapján keletkez­tek, ami azt jelenti: minden magyar emberrel számoltak, függetlenül attól, hogy cse­csemő vagy antialkoholista). Tehát: 1995-ben fejenként 26 liter bort ittunk meg, ami lé­nyegesen kevesebb, mint 1980-ban. Akkor ugyanis min­den egyes ember 34 litert fo­gyasztott. Csökkent a sör mennyisége: míg 1980-ban a statisztika szerint fejenként 86 liter volt az adagunk, addig két évvel ezelőtt 75 liter. Az égetett szeszes italok mennyisége is csökkent: tizenöt év alatt 9 li­terről 6,8 literre. Mindez érthetőbbé válik, ha a számokat „lefordítjuk”. E szerint 1995-ben 150 üveg sört ittunk meg, azaz kétnaponta egyet. Borból hetente fél liter fogyott, míg kétnaponta „fel­hajtottunk” egy felest. Iszik valamit? Kora délután. A kocsmában középkorú férfi támasztja a pultot. Bizalmatlanul néz.- Gyakran betér ide?- Hetente párszor. Miért? Elmondom neki, mi járatban vagyok. A férfi felhajtja a ma­radék bort, majd így felel:- Ne akarja bebizonyítani, hogy a magyar részeges, meg azt sem, hogy aki kocsmába jár, az alkoholista. Mindenki megissza a magáét. Van, aki vállalja, van, aki nem. Meg az­tán mi van a zugivókkal, akik társaságban játsszák az eszü­ket, otthon meg alig várják, hogy lehajtsák a napi adagot.- Igaza van.- Maga iszik valamit?- Igen. Egy vodkát kérek. — De akkor ezt is írja meg! Megírtam. Most jobb? Depresszió ellen Szinte lehetetlen pontos adato­kat mondani a megyében élő alkoholistákról. Ezt a Jellinek­módszerrel próbálják megbe­csülni, azaz a májcirózisban meghaltak számából következ­tetnek vissza.-Heves megyében becslé­sünk szerint 40 ezer nagyivó él - mondja dr. Szigethy Anna, a megyei kórház addiktológiai osztályának részlegvezető fő­orvosa. - Körülbelül 24 ezren szorulnának kezelésre, ennek ellenére csupán hatezren jár­nak orvoshoz.- Megyénkben milyen a nök- férfiak aránya?- Amíg három évvel ezelőtt 8 alkoholista férfira egy nő ju­tott, addig most négy férfira jut egy nő. Tehát a hölgyek ivási szokásai lényegesen romlanak.- Milyen okokat jelölnek meg leggyakrabban?- Egyrészt gyakran hallunk szocializációs szokásokról. A beteg ilyenkor arra hivatkozik, hogy az apja és a nagyapja is ivott, mégsem lett semmi baja. A családból nagyon gyakran magukkal hozzák a páciensek ezt a szokásrendszert. Akadnak persze olyanok is, akik lelki problémát akarnak így megoldani. A férfiak ese­tében gyakran tapasztalom, hogy a státusuk elvesztése után nyúlnak a pohárhoz. Ha úgy érzi, nem tud a családban, a munkahelyén a társadalom ál­tal diktált feltételeknek megfe­lelni, akkor inni kezd. A nőknél speciálisabb a helyzet. Két csoportot tudok élesen elkülöníteni. Az egyik az otthon ülő anyukáé vagy fe­leségé, aki a háztartásban ma­rad, és nem tud mit kezdeni magával, idejével. A másik ka­tegória az, amikor a férj elvesz­tése után érzi azt: szüksége van alkoholra. De veszélyes az életciklus-váltás: városból fa­lura költözés vagy a gyerek ki­repülése. Azt szoktam mondani: a fér­fiaktól azért válnak el, mert isznak, a nők pedig akkor kez­denek inni, amikor elváltak. Epilógus „Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be, rúgjatok be szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.” (Ch. Baudelaire) Szuromi Rita BETEGSÉG (UNO) 0-14 | 1.4.19 | 20-34 | 35-54 | 55-64 | «5* összes uirrnp ÖSSZESRŐL SUICID kísérlet ÉVES FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ FÉRFI NÖ líOYön FÉRFI NÖ F.C.Yfl n Alkoholos pszichózisok (291) 5 1 JJt C óh 10 ÁG /3 f 3 i/h Uh 5 JS SO 1 ALKOIlOLBBTIiG Alkoholíliggöscg cs nbúzus (303, 305,0) A 3 a rt m fo SS 60 J3 f 4» GoA JLS Át hl ne; y Ott 4? 5 16 Jh „353 iio !Q4 It3 % 10 655 m US ŐO 61 61 2 KEVERT TÍPUSÚ (alkohol 1 gyógyszer 1 <hog) 66 1 ; o ! ^ 5 6 Álf u ff 5t GO 05 őtí' jjf 605 65 Á5 5o ÖSSZESEN (112) hh &\M CA O í tbO /é-Vf itS l/oo fG h 3 5V 1.560 65 >lt J ÁJLj A Heves megyében nyilvántartott gondozottak összesítő táblázata (1996. december 31.) Számítások szerint minden másnap megiszunk egy felest Az egri városházán dr. Ringelhann György polgármester fogadta a legnagyobb vállalkozá­sok vezetőit. Köszöntőjében szólt arról, hogy stratégiai célok érdekében nagy fejlesztésekbe kezdett a város, s ezek a jövőnek szóló gazdaságélénkítő kezdeményezések. Gyetvai József és felesége fogadta a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara báljába érkezőket, köztük az est díszvendégét, T. Asztalos Ildikót, a szakminisztérium politikai ál­lamtitkárát. A bál bevételéből támogatják az ifjú vállalkozókat. AHÉT­képekben Ötszáz adag ebédet osztottak szét a Vöröskereszt aktivistái az egri Vallon, illetve a Fadrusz utcai általános iskolában. A Juventus Panoráma Kft. és a Hesi Rt. nemes ajándékát boldog örömmel fogadták a rászorulók. A választási kampány jegyében tartott sajtóbeszélgetést többek között Földes György, a Politikatörténeti Intézet igazgatója, a Magyar Szocialista Párt Országos Elnöksé­gének tagja fotó: perl, pilisy

Next

/
Thumbnails
Contents