Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
fr 4 fr fr • Sajátos beszélgetés a 29-es fogdából kelt levél kapcsán „Az egész eddigi életem balhés volt” Harminckilencedik napja, hogy bezárult a rendőrségi fogda ajtaja a garázdaság, zsarolás, kifosztás, kényszerítés, illetve testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt őrizetbe vett Kígyó és társai mögött. Ügyükben - előzetes letartóztatás mellett - jelenleg is tart a vizsgálat.-Magát mivel kerítette hatalmába?- Semmivel. Voltak dolgok, amiket elfogadtam tőle, egyébként meg állandóan vitatkoztam vele, olyan típus vagyok. Az egri éjszakák rettegett alakjainak viselt dolgairól a rendőrség illetékesei - közvetlenül a sikeres hajnali kommandós akció után - sajtótájékoztatón számoltak be. Tudósításom - mint utólag kiderült - eljutott az őrizetbe vett társaság tagjaihoz is, mert nem sokkal később szűkszavú levél invitált a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságra. íme: „Tisztelt uram! Legyen szíves tiszteletét tenni a HRFK fogdájában. Volna pár mondanivalóm az újság számára! Többek között az ön érdeke is! Köszönettel: F. László. Fogda 29- es.” * Sajátos napirend szerint éli mindennapjait ez a zárt világ. A fogda lakói már túl vannak a reggeli tennivalókon, ki-ki várja sorsa alakulását. A rácsos ajtó mögött, a folyosó végén feltűnik egy megtermett, színes ábrás fehér pólót, világos szabadidőruhát viselő fiatalember. Divatos, magas szárú sportcipőjében lazán lóg a fűző, amint lassan lépdel az ügyeletes fogdaőr előtt. Ha nem ebben a környezetben lennénk, olyan otthonosnak tűnne az egész találkozó.- Megkaptam a levelét - térek a tárgyra a röpke bemutatkozás után. - Elárulná, hogy miként értelmezzem az utolsó mondatot, miszerint nekem is érdekem találkozni önnel? Vegyem ezt fenyegetésnek?- Nem, nem, nem... - rázza a fejét. - Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Csupán az érdekel, hogy a múltkori cikkben miért írta ki a nevemet.-A pontosítás kedvéért: én azt írtam, hogy F. László, zárójelben pedig odatettem, mint a többieknél is, akiknek volt, az alvilági nevét. Kígyó, Szása, Dodi, Kokszi... Honnan tudhattam volna, hogy a Füle az ön igazi neve is? Különben is, ön a televízió Kriminális című adásában vállalta a nyilvánosságot.- Végül is, igen...- S vállalja azt is, amiért ide került?- Részben... - vágja rá rögtön. - Mint a levélben írtam, erről lenne mondanivalóm. Igaz, alaposan belekeveredtem ebbe az ügybe, de nem mindig voltam részese annak, amit a társaság többi tagja elkövetett. A kelepcébe került ember sajátos védekezése ez. Megúszni a lehető legkisebb büntetéssel. Innen nézve - jegyzem meg mindennél értékesebb a szabadság. Beletörődve bólint.- Volt időm gondolkodni a történteken - vallja be csendesen. * F. László annak idején lakatosnak, esztergályosnak tanult, később megszerezte a telefon- szerelő szakmát is. Egyik munkahelyén, úgy 8-10 évvel ezelőtt jött össze későbbi barátjával, Szásával, akivel aztán együtt dolgoztak a Várfal utcai játékteremben, s még egy-két ilyen helyen. Szása pátyolgatta akkor is, amikor egy rosszul végződött verekedésben súlyosan megsérült a térde, s mankóra szorult. Meg társai védelmére korábbi ellenfelei miatt, amikor hazafelé bicegett az éjszakában.- Mi tagadás, szerettem a zűrös életet - jellemzi az előzményeket.- Kígyóval miként hozta össze a sors?- Volt egy kis tartozásom, s az illető megkérte Kígyót, hogy szóljon rám... Amikor rám telefonált, fizettem. Azóta egy rossz szó nem volt közöttünk. Soha nem tartottam tőle, azután sem, hogy ő lett a társaság vezéregyénisége. PERL MÁRTON FOTÓILLUSZTRÁCIÓJA Akár tetszik, akár nem, mindig megmondom a magamét... * A csoportszellem viszont nem tűr ellentmondást. Sem gyávaságot. Ismert a képlet: Kígyó döntött, a banda pedig egy húron pendült.- Önnek mi szárad a lelkén?-Amit összekapcsolnak velem, az a Stella étteremben történt eset. Az állítólag zsarolás volt - vonja meg a vállát. Verziója szerint Kígyónak volt valami nézeteltérése a főnökkel. - Szásával és a barátnőinkkel éppen születésnapot tartottunk, nem figyeltük, hogy mi történik a háttérben.- Ennyi...?- ...Volt még a Malibu is. Ez úgy indult, hogy szerettem volna nyitni egy diszkót a kempingben lévő Karaván étteremben. Megkerestem a Stella vezetőjét, hogy nem tudna-e beszállni egy kis pénzzel, de nem jól alakult. Kapóra jött, hogy Kígyóék épp a Malibuba indultak...- ...És szétverték a berendezést.-Tudomásom szerint van egy harmadik ügy is.- A fegyveres rablás. Ez úgy indult, hogy Kígyó szólt, tudnék-e szerezni egy autót estére. Elkértem az egyik haver kocsiját, amivel Cserépfaluban kötöttünk ki egy csehó előtt. Én ragaszkodom a jó helyekhez, ez nem volt az, ezért nem mentem be, kinn maradtam az autóban, nem tudom, hogy a többiek mit csináltak odabenn. Aztán még jártunk egy másik helyen is.- Ha ennyire nem csinált semmit, nem is értem, miért tartják fogva.- Sajnos, úgy állnak a dolgok, hogy nálam is fennáll az úgynevezett szándékegység. Ez azt jelenti, hogy adott egy bűn- cselekmény, s abban ki-ki a maga módján veszi ki a részét. Én is ott voltam a helyszínen, igaz, csak gépkocsivezetőként vagy a háttérben, mindegy, de benne voltam a társaságban.- Végül is mennyire érzi magát bűnösnek?- Az első két esetben semmiképp, a harmadikban pedig... Hát..., nem tudom, ezt nem az én dolgom megítélni.- Ezek után mire számít?-Őszintén? Nem a legjóbbakra.- Tud-e aludni?- Nehezen. Bár korán oltják a villanyt, mégis éjjel egy óra, kettő, mire elalszom.- Álmodni szokott-e, mondjuk a történtekről?- Nem, nem álmodom. Éjszakánként a lábfájásom gyötör. Tehetetlen vagyok miatta.- Ha most egy csoda folytán kisétálhatna innen, hová vezetne az első útja? F. László hátradől a lecsavarozott lábú széken, engedélyt kér a vizsgálótiszttől, hogy rágyújthasson. Közben eltöpreng a szokatlan kérdésen.- Azt hiszem, Budapestre mennék, és megműttetném a térdemet.- Őszintén szólva, azt a választ reméltem, hogy nyakába veszi a várost, és bocsánatot kér mindenkitől, akit megvertek, zsaroltak, bosszúval fenyegettek, megkárosítottak.- Én, úriember módjára, mindenképpen elnézést akarok kérni az érintett két helyen. S ezt meg is fogom tenni, ha kiszabadulok innen, ha nem. Már csak azért is, mert a látottak alapján olyan képet alakíthattak ki rólam, amely nem jellemző rám. Soha nem voltam rászorulva arra, hogy pénzt zsaroljak, vagy hogy fizetés nélkül távozzam. Nekem ebből nem származott semmi hasznom.- Akkor meg miért ezt az életmódot választotta?- Az egész eddigi életem balhés volt.- Megérte?-Nekem semmiképpen... Szilvás István K örülményesen tört elő a boltból. Ragadozó verejtékfoltok ütöttek ki rajta. Bent észrevétlenül megabálták, puhára főzték. Tompa zihálás a gőzölgő télikabátban. Mindjárt szétfolyik, elolvad, lassan csörgedező patakká lesz, és kicsúszik a nadrágszárból, csak az üres kabát lebegteti majd nagy, röpképtelen madárszárnyait, meg a barna pantalló marad vedlett bőrként az aszfalton utána - gondolta. Arcába vágott a bejárat kifakult drapériája, részvétlen csomagok fúródtak oldalába. Aztán kinn volt a reménytelenül sötét ég alatt. Akárha hazafelé tántorgó korhely nagyember rázuhant volna a világra. Képtelen, nem is akar már onnan fölkelni a makacs lumpolás után. Kialussza magát Káprázat rajta. A megizzadt test sűrű párájába fordulva hortyog. Indult, hogy rágyújtson. A doboz engedelmesen zuhant ki a zsebből. Lehajolt érte. Tárgyak csilingeltek elő a kövezetre a ledöntött felsőtestből. Na, megrázta magát az arany szőrű bárány, vihogta kínlódva a fogai között. Körbetapogatott. Földet ért. Erőre kaphatna tőle. Elhajigált, levet eresztett csikkek, Isten borostái között guggolt, szégyellős, szennyes dohánytavacskák nyaldosták a cipőjét. A pocsolyába bámult. A barna tengerszem zavaros sekélyéből hunyorgó alak képe meredt vissza rá, pálmafák, telt keblű, kávé- bőrű kreol szépség tengerparti hátteréből. A fehér bőr erőltetett lesülését nem nagyon szerette. De most riadva hőkölt hátrébb. A fene, nikotinmérgezés, a meghűlt agy velő játéka, vagy elpattant egy ér, esetleg minden egyszerre - gondolta. Szórakozottan végigsimított hideg homlokán. A víz peremén kifakult utazási szórólap meredt sarkai szúrtak a semmibe. Aztán könnyedén, csosszanó tánclépésben megindult, derekát lágyan ringatva egy csakis általa hallható zene ütemére. Lekapta a kabátot, és karjára dobva, mint valami elejtett készséges vadat, vágta a hóna alá. Kemény dara pattogott az arcába, ahogy továbbment... Kovács János Elgondolkodtató csend A minap vacsora közben bekapcsolva maradt a rádió. A dobozból ismerős dallam szólt, majd felcsendült az esti mese. Kedves, mély női hang tolmácsolt egy tanulságos történetet, ahol a malacka és a kisegér összefog a gonosz farkas ellen, végül sok-sok furfang árán mégis legyőzik a bestiát. Jó volt hallgatni ezt a meleg női hangot. Jó volt végre olyan mesével találkozni, ahol nem szörnyetegek, -gépemberek harcolnak puskaropogás közben a világégést szimbolizáló géphangok között. Ez csupán egy egyszerű mese volt, amely egy pillanatra alkalmat teremtett arra, hogy az erőszakkal teli világban újra gyerekek legyünk, s átéljük azt a nyugalmat, amely a tévémaci megjelenésével belopózott a szoba csendjébe. Apropó: csend. Olvasóink többsége bizonyára még emlékszik azokra a hétfőkre, amikor a televízió nem sugárzott adást ezeken a napokon. Gyerekként sokszor bosszankodtam, hogy már megint csendesek az esték. Anyám ilyenkor könyvet vett elő és hangosan olvasott, avagy bekapcsolta a rádiót és esti mesét hallgattunk. Később inkább már együtt olvastunk - rendszerint kötelező irodalmat. Ahogy megszerettem az olvasást, úgy mind jobban vártam ezeket az estéket. Egyszer csak hangosak lettek a hétfők. A televízió már e napokon is adott műsort. Egyre ritkábbak lettek azok a pillanatok, amikor este könyvet vehettünk a kezünkbe. Lassan tudomásul vettük, hogy hét órától a tévéládáé a főszerep. Elmaradt az esti olvasás és a múlté lett a kedves női hang, amely gonosz boszorkányokról, hétfejű sárkányokról és mindig győzedelmeskedő királyfikról szólt. Helyüket soha véget nem érő tévésorozatok, idővel pedig egyre brutálisabb mesehősök vették át. Csak most, a réges régről ismert mesemondó hangjának hallgatásakor jutott eszembe: mennyire hiányoznak azok a csendes esték. A megnyugtató orgánum, a lefekvés előtt a tanulságos törfénet, a kis lámpa fényénél az olvasás varázsa. Ú gy döntöttem: felelevenítem régi szokásunkat. Egy estére kikapcsolom a bömbölő ládát. Talán még visszajöhet az a nyugalom és harmónia a múltból, aminek a csend is része volt. (szuromi) Ki itt belépsz... Az a nap kicsit másképp kezdődött, mint a többi. A megyeszékhelytől távol élő nénike négy órakor kelt, hogy a jószágokat megetesse, befűtsön, s reggelit készítsen beteg férjének, mielőtt elindul útjára. Tudta, a megyei kórház és rendelőintézet karto- nozójában időben meg kell jelennie, hogy esélye legyen még aznap a szakrendelésre bejutni. De arra senki nem hívta fel a figyelmét, hogy egy idő óta az új számítógépes nyilvántartás miatt úgy lelassult a gyógyítómunka, hogy öt bizony csak egy hét múlva tudják előjegyzésbe venni. Hiába állt be hét órakor a sorba, a kis ablaknál tudta meg, fölöslegesen buszozott, a mai napon ő szakorvossal nem találkozhat. Egy előjegyzési időponttal a pénztárcájában visszasántikált a pályaudvarra, s türelmesen megvárta a hazainduló autóbuszt. Eljővén a várva várt nap, hősiesen újra útra kelt. Ezúttal néhány órás várakozás után elpanaszolhatta, hogy alig áll a lábán. Mondták is: menjen, röntgeneztesse meg, aztán jöjjön vissza, majd meglátják, mi okozza a gyötrelmet. Miközben újra a sorára várt, szánakozva nézte az ágyon, tolókocsiban kínlódó sorstársait. — Szerencsére én még nem tartok itt - sóhajtott egy nagyot, és igyekezett elhessegetni a gondolatot, hogy egyszer ö is kerülhet ilyen gyalázatos helyzetbe.- Fizikoterápiás kezelésre van itt szükség - jegyezte meg az eredményeket vizsgálgatva az orvos. Csak két hétig tart, és meglátja, könnyebb lesz - szólt a doktor. A mama bólogatott, bár a kezelés részleteiről fogalma sem volt. A lényeg az, hogy recept is került, fájdalomcsillapítóval. Köszönetét rebegett, kihátrált a rendelőből.- Csakhogy túl vagyok rajta - csomózta meg álla alatt kendőjét. - Majd a gyógyszer segít. S ha nem, már az se számít. Jöjjön, aminek jönnie kell! Az egri nagy rendelőbe én már többet nem jövök. Csak ha hoznak. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... Menetrend szerint érkezett bejelentés: 12-15 százalékkal emelkedik a hús ára. Húshagyó évnek nézünk elébe... * A dán adófizetők többsége - annak ellenére, hogy a taksa náluk a legmagasabb Európában - zokszó nélkül fizeti ki adóját, amely jövedelmének 50 százalékát teszi ki. Valami bűzlik Dániában... * Szerelmi találkahelyet - úgynevezett intim szobát - nyitottak a diákoknak az egyik kecskeméti főiskola kollégiumában. Itt tartják a pásztorórákat... * Különös módon lopott ékszereket egy üzleti tolvaj Gyöngyösön: egyszerűen lenyelt néhány értékes darabot. Rejtői eset: huszonnégy karátos széklet... * Az oroszországi Mezsdurecsenszk városában mintegy hat tonna - a rendőrök és az adóellenőrök által lefoglalt - hamis, házilag pancsolt vodkával fűtik a lakásokat. Kis mennyiségben Szibéria, nagy mennyiségben trópus... (szilvás)
