Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14 / 38. szám
Kötélen befejezett tizenkilenc év Az osztályban a legvidámabb gyerek volt. Amolyan mókamester. Mindig kitalált valami újat. Nem lehetett nem szeretni. Ma már csak emlék. Esete tanulság. Példa arra, hogy mennyire nem szabad magára hagyni a már felnőttnek, önállónak vélt gyereket. Életének befejezése sokakat szembesít korunk jelenségével: az öngyilkossággal. A temetés Hátborzongató látvány volt a sír körül csoportosuló tömeg. Gyerekek, osztálytársak, tanárok, sporttársak álltak megdöbbentem Az arcokon fájdalom. Aztán a sétálómagnón megszólalt a rap-zene. Pap nem lépett az urna mellé. Szülő, rokon, osztályfőnök nem búcsúztatta. Senki sem szólt érte. Többen arról suttogtak a sorokban, hogy az egyház nem szívesen mond búcsúbeszédet azért, aki önkezével vetett véget életének. Ám amikor a tanárok szóvá tették ezt, azt a választ kapták: az egyház többet imádkozik a fiatal, értelmetlenül kiontott életekért, mint hinnék. A magyarázat egyszerű: nem kért senki sem búcsúbeszédet. A sétálómagnón rendületlenül szólt a rap. Egyszer csak két sírásó ragadta meg az urnát, és a földbe helyezte. Fürge mozdulatokkal, percek alatt eltűnt egy életből maradt portömeg. Senki sem értette ezt a sietséget. Volt, aki úgy érezte, elkésett a temetésről, hiszen a búcsúztatást nem hallotta. Nem késett el. Egy fiatalembert, aki alig múlt tizenkilenc, rap-zene hangjai mellett temettek el. Az apa rezzenéstelen arccal állt a sír előtt. A temető kerítésén túl egy kocsiból a volt barátnő figyelt. Közben pedig a földhantok peregtek. Ki is volt ő? Tanárai, barátai nem szívesen vállalják a beszélgetést. Azt kérik, hogy a nevüket, de még a monogramjukat se említsük. Nem szeretnék, ha rájuk ismernének. Csak félmondatokból rajzolódik ki 19 év története. Egy kék szemű, kosaras srácé, aki az utolsó évet végezte Eger egyik szakközépiskolájának negyedik osztályában. A szülők korán elváltak. A gyerekeket „megfelezték”: a nagyobbik ment az apához, a kisebbik az anyához. Áz öcsike és az édesanya egy, lakótelepi házban éltek. Ám a mama egyszer csak beteg lett. A diagnózis lesújtó: rák. Az utolsó egy év kegyetlen volt. A mama még betegen is dolgozott, hogy fiának mindent megadjon. Ám a vég elkerülhetetlen volt. Ősszel a fiú egyedül maradt. Többen javasolták neki, hogy költözzön apja házába, aki időközben második feleségével és gyermekeivel élt. Megpróbálta. Nem jött össze. Hazament. Egyedül maradt a mama házában. Időnként a nagyi nyitotta rá az ajtót. Ő járt szülői értekezletre is. A tanárok biztatták: folytassa az iskolát. Nem baj, ha megbukik. Az sem, ha rosszul tanul. Csak közösségben legyen. Félévkor azonban kimaradt. Az osztályismétlést választotta. Visszaemlékezve úgy vélik: ez volt az a pont, amikor végképp bezárult körülötte a világ. Keveset beszélt, s azt sem szívesen tette. Csupán néhányuknak sikerült őt megközelíteni. Egy lány, aki „hölgy” A barátok szerint a lány jómódú családból származott. Nem is került soha közelebbi kapcsolatba az osztálytársakkal. Többen csak úgy emlegették: a hölgy. Ez a fiatalok értékítéletében azt jelenti: nem közülük jött, nem közéjük való. Egy idő után beköltözött a lakásba. A sráccal élt. Amíg ő dolgozott, addig a fiú tanult. A magány oldódott. Aztán decemberben elérkezett a gombavató. A legtöbben magukkal hozták barátnőiket. Nem gyerekek már, felnőtt emberek - magyarázták a tanárok -, hát miért ne hozhatnák magukkal kedvesüket? A fiú barátnője hiányzott. Senki sem tudta, miért. Lehet, hogy tényleg csak „egy hölgy” volt az érettségire készülő srácok között? A végzetes nap Reggel meccsre indultak volna a srácok. Ám ő nem volt az indulás helyén. Felmentek a lakására. A barátnő találta meg. Felakasztotta magát. Szörnyű tettét nem indokolta. Csupán egy cetli volt a lakásban. Szeretlek - írta a papírra. A barátok szerint előzőleg összevesztek. A lány szakítással ijesztgette. A fiú cselekedett. Nem akart tovább élni. Az iskolában futótűzként terjedt a hír: meghalt egy fiú a negyedikből. Azon a héten a második. Egy novaji srác is véget vetett az életének. Beszélgetésünk időpontjában pedig többen tudni vélték: aznap reggel egy hevesaranyosi fiatal is öngyilkosságot kísérelt meg. lltóhang A temetés után az osztályban gyertyát gyújtottak. Az óra elmaradt. A fiúk azt suttogták osztályfőnöküknek, hogy egy ta- magocsit tisztességesebben temetnek el, mint ahogy azt a fiúval tették. írtak egy nekrológot. Eljuttatták szerkesztőségünkbe, s megjelentették az iskolai újságban. Ám a névvel ők is óvatosan bántak. A tanárnő is azt kéri: ne sértsük az emlékeket. Nem csak egy ember tragédiája ez. Egy családé, aki korán szétszakadt, egy asszonyé, aki betegségben meghalt, egy lányé, aki tréfált a szakítással, egy osztályé, amelynek tagjai 18-19 évesen kényszerültek szembesülni a halállal, a tanároké, akik nem tudják: hogyan lehet a fiatalokat felkészíteni az életre. Hosszasan beszélgetünk a felnőttek felelősségéről. Abban egyetértünk: ahogy az AIDS- ről, a drogról beszélni kell, úgy szükséges lenne a lelki gondozásról is szólni. De erre korábban ki gondolt? Kinek a feladata megértetni azt, ha fáj a hasunk, akkor a belgyógyászhoz, ha a szemünk, akkor a szemészhez, ha a lelkünk, akkor a pszichiáterhez menjünk? S elmondani azt, hogy a zöld számok lehetőséget adnak a problémák anonim feltárására? Azt, hogy létezik lelkisegély-szolgálat? Talán egy új korszak jön el a pedagógiában. Azé a korszaké, amikor már nemcsak drogról, AIDS-ről kell szólni, hanem ön- gyilkosságokról is. Néhány tény Sem országos, sem helyi statisztika nem készült a fiatalkorú öngyilkosokról. Viszont szakkönyvek tucatja foglalkozik az okokkal és a módozatokkal. Dr. Szerdahelyi Ferenc, a megyei kórház IÍ. számú pszichiátriai osztályának adjunktusa szerint a lányoknál gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, ám a fiúknál több a befejezett. Mindez azt is jelenti, hogy a lányok inkább gyógyszerrel ijesztgetik környezetüket, míg a fiúk cselekszenek, és kötelet, mélybeugrást vagy lőfegyvert választanak. S az okok? Akik csak öngyilkossági kísérletet követnek el, azoknál rendszerint tanulási problémák, szülőktől való félelem játszik közre. Akik cselekszenek, ott az ok mélyebb: partnerkapcsolati vagy szülői konfliktusra vezethetők vissza. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint az idén csupán két öngyilkos fiatal (mindketten 1978-as születésűek) jelent meg a nyilvántartásukban. Bár az ifjúságvédelmiek erős antidrog- kampányt végeznek a városban, az öngyilkossági kísérletek megelőzése nem tartozik a szorosan vett feladataik közé. Inkább a családvédelmi szakszolgálatoknak és a ifjúságvédelemnek vannak ezen a téren feladatai. Egy vallomás Saját életemből is emlékszem olyan esetre, amikor elkeseredésemben megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata. Abban az időben minden[ ösz- szecsapott a fejem felett. Érettségi előtt bukásra álltam matematikából, a felvételihez szükséges pontjaim nevetségesen kevésnek bizonyultak. Ráadásul otthon minden este végig kellett hallgatnom: ha nem tanulok, nem lesz belőlem semmi, csak utcaseprő... Utólag elmondhatom: jó, hogy nem tettem meg. Szuromi Rita In Memóriám „B” - Élt 19 évet A nyughatatlan árnyak útján örökmécsest gyújtok. Ködfallal vagyok bekerítve most. íme, nem tudnak semmit róla, se jót, vígat, se panaszost. Elment. Bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Töprengünk: hogyan kellene megszólalni? Egy arcot látok, néma, esdö tekintetet... Hallom az elfojtott szavakat... Fázom. Miért tagadjam, emberek? A szívem is gyökérig didereg. A tél sötét árnyéka ráterül s egy hang borzongat: Egyedül. Mikor fejedre sűrű sorscsapás hullt és testedben kín áradt szerteszét, anyád eljött s hideg borogatásul szívedre nyomta rég kihűlt kezét. Dúdolását, kétségbeejtő titkait beitták a kövek. Szeretném elmondani valakinek. Ő nincs többé. Jéghideg ablaküvegre szorítom homlokomat. Kiáltanék... Nyugodj békében. (A tanárok és diákok búcsúzója B.-től) Pampula Dunára száll... Pampula hétvégi csomagjainak súlya alatt görnyedve, lihegve ért haza. Lepakolta, szétrakta, amit hozott. Hadd bíbelődjön csak velük tovább az asszony! Az egyiket azonban a hóna alá csapta, s kiment vele a garázsba. Mivel valójában ez az egyetlen kuckó az otthonukban, ahol mindenkor háborítatlanabbul gondolkodhat, dolgozhat. Most éppenséggel azzal a bizonyos csomaggal kívánt foglalkozni, amit már jó ideje így álcázva magánál hord szatyorban, táskában, ha kimozdul lakásából, nehogy avatatlan kezébe kerüljön. Azokhoz igazodott a cókmók- jával, akik, ha tervről, javaslatról, ügyről van szó, másnak sem tudják már nevezni, mint csomagnak. Ilyenformán látott a bontogatáshoz, jól behúzódva a lomok közé, hogy ha véletlenül rányitnak, akkor se lássák, mit csinál. Egyelőre ugyanis még titkosan kezeli próbálkozását, nehogy esetleg lebeszéljék róla. A csomagban óriási ötlet lapult! Erről fejtegette a papírt, hogy még igazíthasson valamit munkáján, ha kell. Nem kisebbet akart, mint megoldani országának és északi szomszédjának már régóta húzódó vitáját a Dunáról. Nagyon megunta a fölösleges szócséplést, s határozottabb lépésre szánta magát. Megpróbál maga pontot tenni az ügy végére! Amit ajánl, roppant egyszerű. Megszüntetik a folyót, s mindjárt nincs róla mit dumálni! Arra van szükség, hogy valahol Győr fölött másfelé vezessék, netán egyenesen visszafordítsák a vizet oda, ahonnan jön. Hadd kínlódjanak csak vele, akiknek több a pénzük! A meder pedig mindjárt be is temethető. Már az óriási munkalehetőség nyereséget jelentene sok állástalanunk számára, de jól jönne a hazának is, mert megszabadulna a járadékfizetés terhétől. A természetes országhatár eltűnésével lebontódna az akadály, ami a két népet egymástól még elválasztja. Ujjonghatna megint a világ! S ha ösz- szébb simulnának az országok, az új erőműről annyit emlegetett csúcsra járatást könnyebben lehetne akár a tátrai síparadicsomok felé is fordítani, léceseink óriási örömére. Egyszóval: a progam felmegy a Parlamentbe! - döntött Pampula. Ám hirtelen megtorpant. Hogy jut oda a csomag? - tűnődött a garázs mélyén. Személyesen ugyan el nem viszi! Ki tudja, hogy éppen akkor melyik bejáratnál robbant ismét valaki? Az életét, bármily hitvány is, csak nem kockáztatja könnyelműen. No de már a postára sem bízhatja a dolgot, hiszen ott, mint mondják, pont mostanában sztrájkra készülődnek. S ha most nem is lenne belőle semmi, később bármikor sort keríthetnek rá. Ilyeténképpen meglehetősen bizonytalan a csomag sorsa. Fájdalom, de jobb lesz talán, ha elfelejti, beáll a felesége mellé segíteni a hétvégi háztartásban - jutott gondolatai végére Pampula. Aztán úgy is tett. S hagyta megszokott útján haladni a folyót... Gyóni Gyula Képernyős közvetlenség HAZAI TÉVÉNK különben rendkívül népszerűvé vált egyik kereskedelmi csatornája - siker ide vagy oda -, megvallom, nekem nincs igazán a kedvemre. Sok minden tetszik benne, amivel okosít, szórakoztat kora reggeltől késő éjszakáig, miközben családiasabbá próbálja formálni a kapcsolatot velem is. Közvetlenkedése azonban olykor valahogy átlépi a határt, amit a műsoroknak azért még a televízióban is kiszabtak. Nem egészen véletlenül. Hiszen a sajtó még ebben a műfajban sem lehet any- nyira lezser, hogy megfeledkezzék akár egy pillanatra is a rendeltetéséről. Arról, hogy nem egészen egymásnak találták ki a média szakemberei, véletlenül sem maguknak. Az említett adón azonban olykor mintha megfeledkeznének erről. Mindennapos a műsorvezetői asztalnál, hogy becenevükön pajtáskodnak a néző előtt, egymással cseverésznek a közvetítés idején. Szemrebbenés nélkül félrefordulva, hátat is fordítva az előfizetőnek. Ami meglehetős tiszteletlenség a tisztelt kollégáktól! Talán maradi vagyok, azért képtelen magával ragadni újításuk, de mi tagadás: sem korszerűnek, sem jópofának nem tartom. Ettől ugyanis szinte már csak egyetlen lépés, hogy többet is lássak. Maholnap talán nem csupán a konkrét témával összefüggő dolgokról váltanak szót egymással, hanem intimebb személyes ügyeikről is elbeszélgetnek. Barátjaikról, barátnőikről, a hitvesi kapcsolatok részleteiről. Arról, hogy kivel mi történt, történik, mondjuk az ágyban, s ki hogyan csinálja... Esetleg ha a szükségét érzik, nem csupán egy-egy korty vízzel, üdítővel öblítik le a torkukat, hanem előkerül valamiféle rövidital, sör vagy bor is. Nemcsak iszogatnak, hanem eszegetnek is a maguk elé terített szalvétáról. Csipegetés után a kávéscsészéért nyúlnak, szürcsölgetik, ami benne van. Ha nem elég erős, nyújtózkodnak, ásítoznak, míg el nem alszanak. Ott a szemünk láttára. Mivel ez is annyira emberi... AMÚGY NEKEM IS TETSZIK, amit általában közölnek velem, de inkább csak akkor, amikor tényleg nekem, nekünk szól, s minket érdekel. A többi kevésbé kellene. Hiszen a képernyő mégsem egészen annyira az övék, csak helyük van rajta. S ez azért elég nagy különbség. Ugye...? Gy. Gy. Panel Egri panellakó panaszolja sorsát hosszan: eladhatatlan, lassan porrá omló örök tulajdon, megfizethetetlen távfűtés. Pedig a panellakó - jelenség. Mindnyájan ismerjük őt. Sajátosan idomul környezetéhez, belesimul, tökéletes a mimikri. Tíz deka párizsival a szatyrában, szemetesvödrét lóbálva, lift előtt várakozva, mindegy. Pillanatok alatt hasonul a felülethez és a mérsékelten invenciózus lakótelepi formákhoz, észrevehetetlen szinte. Illetve, valami nagy, elveszett reformátor, fantáziadús világjobbító a szorító körülmények mellett és dacára. Ellenálló facsemetét robbant a ház előtti bitumenbe, otthonát gyíkokkal, leguánokkal, iguánákkal és pelerinekkel népesíti be - ez utóbbi tartására a szűk gardrób is kiváló érződik, nagyon otthon van a terrarisztikában. Büszke a zsebdzsungelre. Érthető. Akár egy cipősdobozban is megpróbálkozna a nílusi víziló szaporításával. Nem az a föladós típus. Kijelenthetjük: panelban élni egyáltalán nem tartozik a méltatlan dolgok közé, de többnyire ez a legtöbb jó, amit elmondhatunk róla. A panel nem ápol és nem takar el semmit. Nem pesztrálja gyengéden az emberi kapcsolatokat, ugyanakkor kéretlen bepillantást enged az intimitásokba. A panel indiszkrét műfaj. Egy nagy szétkergetett falu. Nyílt titkok bontogatják harmatos szirmaikat: Kovács szomszéd malacot hizlal a garázsban; Zsoltikára pikkje van a biológiatanárnak; N.-néhez mindennap följár egy bajuszos díjbeszedő, amikor nincs otthon az ura; Horváthot meg gyakorta regulázza az asszony, ha beállítva állít be... A panelnak egy tagadhatatlan előnye azonban mégiscsak van: az, hogy legalább létezik. (Ki) HÍR(TELEN)KÉK... Az év elejétől úgynevezett atomfilléreket kell fizetnie minden áramfogyasztónak, hogy kigazdálkodhassák a Pakson kiégett fűtőelemek tárolásának, illetve az erőmű majdani lebontásának költségeit. Sugárzunk a boldogságtól... * Csaknem másfél kiló TNT-robbanóanyaggal és fegyverekkel felszerelt amatőr kommandósokat füleltek le a szlovák rendőrök a bősi erőműhöz tartozó úton. Csak a Binder-tojást akarták feltörni... * Lángra lobbant a kormány Béla király úti vendégházának alagsori része. Miután tüzes vita folyt az életszínvonalról... * A Földközi-tenger fölött, az édesanyját Spanyolországba szállító helikopter fedélzetén látta meg a napvilágot egy észak-afrikai kislány. A heligólya hozta... * Vincenzo Margilia, a római La Sapienza egyetem professzora tízévi kutatómunka után megállapította: a rendszeresen csóko- lózó embereknek nagyobb esélyük van a hosszú életre. Hát, akkor csóközön... (szilvás) ■JT *
