Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31 / 26. szám
10. oldal Hírlap Magazin 1998. január 31., szombat A reményt nem szabad elvenni A Tragédiáról - egy volt A s és egy mai Adámmal, Évával, a rendezővel és a fővilágosítóval Még a pénteki bemutató előtt kerestük fel az egri Gárdonyi Géza Színház öltözőiben Az ember tragédiája főszereplőit. Évát: Dimanopulu Afroditét, Ádámot: Lamanda Lászlót és Győrvári Jánost, aki ma epizódszereplő, de 1958-ban Adómként lépett e színpadra. Oláh Sándor fővilágosítót az előadás színpadképéről faggattuk. Nem volt a szerepálma- Nem tartozott a szerepálmaim közé Éva — fogad Afro- dité. - Pedig főiskolás koromban a Nemzeti Színházban sok apró szerepet játszottam benne, s így hamar felelevenedett emlékeimben a szöveg. - De a próbák alatt mégis megragadott a szerep szépsége. Az, hogy a különféle történelmi színekben más-más karaktert kell megszemélyesítenem. Éva sokfélesége minden nőben benne lakozik, mint ahogy a férfiakban is az, hogy kibillenti őket lelkiállapotukból a nő megjelenése. Ugyanazt a vonzást-taszítást érzem Ádám és Éva között, mint amit az életben férfi és nő között. Madách a párkapcsolatok kezdeti stádiumát jeleníti meg a Tragédiában. Felvillantja azokat a lehetőségeket, hogy miként élhetne együtt más-más történelmi korban ez a két ember, de aztán nem teljesíti be a sorsukat.- Mikor talál leginkább egymásra a pár?- Az athéni színben, ahol Ádám — Miltiádész hadvezér —, Éva, a felesége - Lucia - anyaként, a kisfiával lép színre. Itt Éva a félj távollétében önállóan intézi háza népe dolgait, s ha kell, anyatigrisként harcol a családjáért. Ezt a jelenetet szeretem a legjobban, mert ebben harmonikus a férj-feleség kapcsolata.- Melyik mondat fejezi ki a legjobban a nő személyiségét?- A londoni színben: „...Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:! A por csak hull belé, e föld szülötte,! Én glóriával átal- lépem azt./ Szerelem, költészet s ifiúságl Nemtője tár utat örök honomba,/ E földre csak mosolyom hoz gyönyört,/ ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra..." Szavahihető, hitvalló Ádám- Azt hiszem, mindannyian Adámok vagyunk — mondja Ádám, Lamanda László -, csak kényelemszeretetből nem próbáljuk ki az erőnket. Vagy kipróbáljuk, de ha a hitünkről kiderül, hogy nem válik be, máris feladjuk.- Milyen Adámot formál meg? Hőst?- Egy olyan embert, amilyen ma már kevés van. Aki tes- tét-lelkét adja a hitnek, s nem tagadja meg akkor sem, ha kiderül, hogy hibásak voltak. Aki szavának hitele, igazsága van, aki ember próbál maradni minden körülmények között. Olyant, mint a hajóskapitány, aki az utolsó pillanatig kitart. Ha ez hősiség, akkor hőst jelenítek meg. Ádám hiteket keres, és nem rajta múlik, hogy nem találja meg.- Mit tart a legszebbnek a darabban?- A reményt. Azt nem szabad elvenni az embertől. Ha reménykedünk a változásban, ami által jobb sorsunk lesz, ezzel az érzéssel elvegetálhatunk, eléldegélhetünk.- Kedves jelenete?- Nagy kihívás az egész dráma. Mindegyik képet szeretem. A prágai szín, az űr..., bármelyik aktuális. A végső nihilnél tartunk lassan, ott, ahonnan nincs tovább. A világ létkérdéssé kezd leszűkülni', vagy én maradok meg, vagy a másik. De jóérzéséi ember nem megy bele ilyen csapdába.- Játszotta már Adámot?- Tíz évvel ezelőtt Győrben. Ádám: Győrvári János, Éva: Szende Bessy 1958-ban Elöl Lamanda László (Ádám) és Dimanopulu Afrodité (Éva), hátul a paradicsomi pár: Tűzkő Sándor, Lenner Karolina m. v. amit a szolgálatába állított a rendező. Küzdelem vagy tragédia? Nincs olyan időszak, amikor a reformkor egyik legnagyobb magyar írójának, Madách Imrének Az ember tragédiája című drámai költeménye ne lenne aktuális. A történelmi színekben rejlő aktualitás mellett az alkotásban végigvonuló emberi küzdelem örökös frissességet kölcsönöz a darabnak.- A reformkort emlegetni, erre a korszakra hivatkozni ma különösen divatos dolog. Mi adta az apropóját, hogy színre vigyék e Madách-művet? - érdeklődtünk Beke Sándor igazgató-főrendezőtől, a darab színpadra álmodójától.- Több szempontból is aktuális ma ez a drámai költemény - válaszolja. - Egyrészt a társadalom még soha nem érezte magát ennyire padlón, remény- vesztetten, mint most. Másrészt két fő motívum is örök érvényességet kölcsönöz e négyezer sornak. A küzdelemre, a talpra- állásra, az elszántságra való biztatásra ma különösen szükség van. Ahogy a másik alapmotívumra, a reményre is. Enélkül rossz a napunk, rossz az életünk. Remény nélkül nincs élet. S ezt tudatosítani kell az emberekben. Rendezésemmel igyekeztem azt a hatást kelteni, mintha a ma embere álmodná meg Az ember tragédiáját.- Ugyanakkor a reformkori gondolatok mégsem ma születtek...- A néző meglepődik majd azon, hogy mennyire aktuális Madách minden sora. Egy mai idegzettel, lélekkel élő ember úgy érzi majd: minden gondolata hozzá szól.- Öntől megszoktuk, hogy bátran nyúl egy-egy darab színreviteléhez. Mit várhatnak a netán korhű színezethez ragaszkodó nézők?- A darabot gyakran érte az a vád, hogy nem lírai, nem sűrített. Ezt én igyekeztem cáfolni. Filmszerűen vittem színre a tragédiát, így időt nyertünk. Mind képi, mind lírai síkon tömörítettünk. A többi talán egyelőre maradjon meglepetés.- Mennyi ideig tartott, míg végiggondolta rendezői koncepcióját?- Hosszú évek óta foglalkoztat a darab. Már idejövetelem előtt is sokat gondolkodtam rajta. Most azonban az eddigiekhez képest egy teljesen új elképzelés született. Úgy érzem, megtaláltam a műben rejlő igazi lehetőségeket, formákat. írta: Császi Erzsébet, Szuromi Rita Fotó: Majoros Tamás, Pilisy Elemér A francia forradalom megjelenítése A mostani előadás a dramaturgok által gazdagodott, s remélem, hogy Adóm is érettebb lett, mint az alma a tudás fáján.- Melyik szöveg legjellemzőbb Adámra?- ....Ó, sors, nálad kegyetl enebb mi vanj Széttépsz minden pántot, mely életünkhöz kötött./ Egyet úgyis meghagysz! s ezáltal kínzol tovább./ Az az egy mi volna más, mint a remény,1 mely még a sírnak is vak éjjelén keblünkbe életet oltj Hogy a halált is élő holtakként szenvedjük át... „- Ha választhatna, melyik színben folytatná az életét?- A paradicsomban. Ha újra kezdenénk, megváltoztathatnánk ezt a kaotikus, zűrzavaros világot. Ha visszamehetnénk a természetbe, még lenne reményünk, hogy megmaradunk. Különben magát nyírja ki az emberiség. Pilinszky János írja Naplójegyzetében: „Vissza kellene térni a természetbe, hogy újra értelmet kapjanak a szavak, jelentések, tényleges, valóságos tartalom legyen körülöttünk.” Madách művében van jövő. Ádám és Éva akkor is együtt maradna, ha nem hangzana el az „...Anyának érzem, oh, Adám, magam...” Ossze- ölelkezve folytatnák az életet, mint ahogy a színpadkép zárul. Negyven éve Ádám volt- A forradalom után két évvel, 1958-ban - szerény kiállításban - mutatta be az egri színház a Tragédiát Solti Bertalan rendezésében - meséli Győrvári János, az akkori Ádám. - Partnerem Szende Bessy volt. A sikert mi sem bizonyította jobban, mint hogy minden előadás után 10-15 zös produkciójában, de szerepeltem Veszprémben, Győrben, Sopronban, Kaposvárott...- A mostani előadásban milyen szerepet kapott?- Egy görög embert, egy munkást, egy aggastyánt személyesítek meg, s más képekben is megjelenek. A kedvencem az agg, ezt még nem játszottam. De szeretném, ha a közönség is pártolná az előadást, mert nagy szellemi és anyagi ráfordítással jött létre. Jó lenne, ha a papok ismét hirdetnék a szószékről, hogy mind többen néznék meg. Álomfények, hangulatok- Másfélszer több fényváltással dolgozunk a Tragédiában, mint más darabokban. Felvonultatjuk a színház technikai arzenálját - mondja Oláh Sándor fővilágosító. - Diaképeket vetítünk, szárazjéggel dolgozunk, felhővetítőt használunk, olajos füstöt fújunk be a színpadra, futófény, ÜV-lámpa világít, kék fények villognak.- Kinek a nevéhez fűződik a fényjáték megteremtése?- A színház csapatmunka. A rendezővel, illetve Székely László (m. v.) díszlettervezővel és a kollégáimmal együtt állítottuk össze a különféle helyszíneket megvilágító fényeket. Nagyon nehéz volt, de megérte. A legszebbek a párizsi kép felhői, a rajtuk átcikázó, átsejlő fények, a szereplők piros-kék- fehér jelmezének erős megjelenítése. Látványos a fény szerepe, segít kiemelni a jelenet lényegét, megteremteni hangulatát. Zseniális ötlet a színpad mélyén elhelyezett tükör, amely megerősítve veri vissza a tömegjeleneteket, s mindent, Oláh Sándor fővilágosító perces vastapsot kaptunk. Csak 18-20 előadást érhettünk meg, de azt zsúfolt ház előtt. Egy volt pártállami vezető, később a színház igazgatója levetette a műsorról az előadást. Döntését azzal indokolta, hogy amit az egyházmegye papjai népszerűsítenek a szószékről, azt mi nem játszhatjuk.- Mi volt a dráma üzenete?- Az emberiség jövőjének a kilátástalansága. Ez találkozott a közönség gondolataival, együttéreztek előadásunkkal.- Melyik jelenet állt a legközelebb a szívéhez?- A két prágai szín, ami a kultúra, a tudás kilátástalansá- gáról szólt, az eszkimó- és az űrbéli jelenet, ami szintén a reménytelenséget tükrözte.- Nemcsak ebben az egy Tragédia-változatban játszott...- Összesen hét Tragédiában alakítottam kisebb-nagyobb szerepeket. Ebből két rendezésben ebben a teátrumban, a miskolci és az egri színház kö
