Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

1998. január 22., csütörtök Horizont 5. oldal Egy kuckó, ahol magunk lehetünk Ha albérletről van szó: a kiszolgáltatottság viszi rá mindkét felet Nem támasztok extra igényeket. Csak egy helyet szeretnék, ahol nyugton lehetek. Egy kis szobát, természetesen fürdőszo­bával, s egy pirinkó konyhával. ígérem: rendesen fizetem a lakbért. Nem lakom le a lakást, nem hordok fel eszement társa­ságot. Nem szándékozom végérvényesen bevenni magam, hogy csak hosszas procedúra után pakolhasson ki a tulaj. Betartom a játékszabályokat. Találhatok-e Egerben - és milyen feltéte­lekkel - egy nekem tetsző kuckót? Felcsapom a telefonkönyvet az Albérletközvetítő iroda címszó­nál. Alatta apró betűkkel útba­igazítást találok: „lásd: Ingat­lanfejlesztés, -forgalmazás, - közvetítés”. Odalapozok. Hiába. Az egyik telefonszá­mon felvilágosítanak: csak adásvétellel foglalkoznak. A másik számon egy női hang közli: akiket keresek, már két éve nincsenek. Kecsegtető ajánlat Marad az apróhirdetés. Amikor beszédbe elegyedem az első hirdetővel, kiderül, egészen mást gondol belvárosnak, mint amit eddig én hittem annak. Persze, minden relatív. Jósze­rével, mondjuk budapesti lép­tékkel mérve, belvárosnak te­kinthető még az Északi-lakóte­lep túlsó fele is. Nem is ez a bökkenő. A ti­tokzatos hirdető semmi köze­lebbit nem árul el. Már ami az árat illeti. Kizárólag négyszem­közt hajlandó erről beszélni. Eleve gyanús. Szerepemet játszva, mint „pályakezdő, vi­dékről a megyeszékhelyre sza­badult zsenge hajadon”, ennyit nem engedhetek meg magam­nak. Az átlagot súroló, „havi 25 ezer nettó fixemmel” nem ál­modhatom olyan lakásról, ame­lyért annyit kémek, amennyit nem szégyellnek £csak telefon­ban). ...... B izalmi kérdés A következő hirdetőnek felfe­dem valómat. Bemutatkozom, s kérem, beszélgessen velem a kiadók gondjairól. Merthogy nekik sem egy­szerű a helyzetük. Ott áll egy szépen berendezett lakás. A papa egy évvel ezelőtt kihalt belőle. Ugyanakkor a közös költséget, a távfűtés díját fizetni kell. Amíg a gyerek nem csepe­redik akkorára, hogy maga vi­selje a rezsi terheit, szó sem le­het arról: ő vegye birtokába. Arra a három-öt évre jó volna egy lakó. Csak milyen? Egyéb sem hi­ányzik, mint egy szélhámos. A szerződéskötéskor úgy tesz, mint egy úriember, aztán meg kirámolja a lakást. S ez még a jobbik eset. Mert - amiket az ember a tévéből lát - még az is előfordulhat, hogy hamis papí­rokkal eladja. Járkálhatunk a bíróságra. Vagy egyszerűen imád tele­fonálni. Egyetlen hónap alatt csinál majd nekünk akkora számlát, hogy aztán csak győz­zük kifizetni, ha tudjuk... Éset- leg az első időszakban normális lesz. Aztán megbokrosodik. Hónapokra elmarad a lakbérrel. Hogyan tesszük ki a szűrét? Kérem a férfit, anélkül, hogy leírnám a nevét, meséljen ne­kem. Mondja el, mióta keres lakót. Szűkszavúan kitér. Csak ennyit felel:- Keresőnek, kiadónak egy­aránt nehéz a dolga. Az albérlet teljesen bizalmi kérdés. Rend­kívül rossz tapasztalatokat hal­lani. Az albérlő tartósított nyo­morba kerül. Amíg fizeti a lak­bért, nem marad arra pénze, hogy félretegyen a majdani sa­ját lakására. Egyedül nem megy Magányról álmodni sem lehet. Legalábbis annak, aki nem „bérkilövésből” él. Átlagfize­tésből aligha telik főbérlő nél­küli, kábeltévés, telefonos, szo­baszámtól függően havi 20-40 ezer forint plusz rezsi irányárral hirdetett lakásra. Egyszobás garzont szinte képtelenség ta-. látni. Vélhetőleg az ilyent rek­lámoznia sem kell a tulajdono­sának, szájpropaganda útján is akad rá bérlő. Aki jó, ha legalább 25 ezer forintot talál a borítékjában fi­zetésnapokon, nem tehet egye­bet. mint' hogy kompromisszu­mot kot. Ha nincs egy ugyan­csak vergődő barátja, akivel közösködhetne, kénytelen vad­idegenekhez csapódni. Szerencsésnek mondhatja magát, ha egy kortárs főbérlőre bukkan. Merthogy létezik ilyen. A szülőknek arra még fu­totta, hogy egy lakást vásárol­janak főiskolás kislányuknak, de a rezsire már nem. Pláne, hogy az ingatlan megszerzésé­hez hitelt kellett felvenniük. Ilyen esetben az albérlő maga a Megváltó. Ráhárítható a tör­lesztőrészlet meg a fenntartási költségek fele. Mire a leányzó családalapításra gondol, ad­digra tehermentessé válik a la­kás. Kettesben a párjával pedig már elbírnak a rezsivel is. Ha valaki ilyen főbérlőre lel, összeteheti a két kezét. Akár barátnőkké is lehetnek. Nincs szigorúság, nincs száműzve az esetleges udvarló. Még az is megeshet - uram bocsá’ -, hogy alkalmasint a fiú is ott al­hat. Csak semmi szex! Az idős özvegyasszony kifeje­zetten fiatalpártinak vallja ma­gát.- Ezért is adom ki a kisszo- bát, angyalkám. Szeretem, ha egy kedves, jóravaló kislány van a közelemben, akivel es­ténként beszélgethetek. Akit megkérhetek, hogy vásároljon be a boltban. Aki megfőz ne­kem egy tányér levest. Aki ki­porszívózza a lakást, mert lát­hatja, angyalom, nekem már nem hajlik a derekam...- Mennyit tetszik kérni a szobáért? - kérdezem, amikor szétnézek a konyhából nyíló pindurka cselédszobában. Olajjal festett szekrény áll a sarokban, ajtaját nem lehet sar­kig tárni, nem engedi a sezlon. A fekhelyen valaha nagyon szép terítő, azon hímzett pár­nák. Az ablak előtt kicsinyke asztal, üvegvázával, a hatvanas éveket idéző vörös műanyag rózsával. A falon színes maga­zinokból ollózott tájképek.-Nem vagyok uzsorás, an­gyalom - mondja a néni. - Csak nagyon-nagyon egyedül vagyok. Az uram elesett a fron­ton. A fiam kivándorolt Auszt­ráliába, de már ő sem él. Az ön­álló szobát 15 ezer forintért ki­adom. Egyetlen kikötésem van. Ide férfi be nem teheti a lábát. Én is megvoltam férfi nélkül, angyalkám. Ugye, nem kérek sokat? Aki visszatáncolt Már nem aktuális - mondja az ősz ember. - Nyugdíjasok va­gyunk mindketten a felesé­gemmel. Hiába élünk beosztás­sal, alig marad a pénzből, ha ki­fizettük a számlákat. Gondol­tuk: összehúzzuk magunkat, ki­adjuk a kis szobát. Úgy hirdettük meg, hogy nem dohányzó fiatalnak. Hát kérem, olyanok jöttek. De olyan szaguk volt! Valami is­tenverte dezodorral fújkászolta be magát mindegyik. Ä felesé­gem asztmás. En se bírom a szagokat. Meggondoltuk a dol­got. Inkább húzunk még egyet a nadrágszíjon. IJtóhang Nem először gondolom: nem bánom, hogy már elmúltam húszéves. Aki erre úgy véli: „savanyú a szőlő”, az keressen magának „aligfizetéssel” albér­letet. Azért is hálát adok a sorsnak, hogy még nem vagyok „annyi”. Nem kényszerülök rá - egy­előre? -, hogy idegent tűrjek el az otthonunkban. Nem érezhetem magam sem ezért, sem azért végtelenül ki­szolgáltatottnak. Négyessy Zita Volt egyszer egy gazdaképző Évszázados immár a mezőgazdasági szakképzés Egerben, s a jogutód középfokú oktatási intézmény jubileumi rendez­vénysorozattal köszönti a rangos centenáriumot. Bekapcso­lódhatna az ünnepségekbe a Baktai úti gazdaképző is - ha lenne még... EGER - A hajdani kis iskolá­nak már nyoma sincs, emléke rég a feledésé. Hovatovább a városi öregeknek is úgy tűnik, hogy a helyén működő emele­tes kórházi ideg- és elmeosz­tály otthona a telep ősidőktől. Pedig az intézetben még a II. világháborút követő eszten­dőkben is tanítottak, s igazgatóinak egyike, Hortobágyi Ernő ma is a me­gyeszékhely lakói között él. Idősen, csöndesen a Kisvölgy utca egyik kedves kis házában, ahonnan ha kedve tartja, ki is mozdul rövidebb-hosszabb sé­tákra. Az aszfaltra vagy a kö­zelebbi zöldbe, ami máig in­kább melengeti a természettel régóta összeforrott szívét. A nyugdíjas direktor úr ebéd utáni szunyókálásából rezzen múltidézésre. Igazából talán fel sem ébred, lehet, hogy valamely szép álmát foly­tatja. Csukott szemmel éppen a város szélén járt megint. Órát adott, vagy éppen gya­korlatot vezetett. Netán vala­melyik szünetben szót váltott a szintén itt nevelősködő fele­ségével. Azzal találkozott, be­szélgetett megint, akit valójá­ban már esztendők óta nem láthat maga mellett, örökre el­ragadott tőle a kegyetlen halál.-Földszintes épület volt a Baktai úton az iskolánk, elég jól berendezett szertárral, drótkerítéssel ölelt húszholdas gazdasággal, istállójában két lóval, égy tehénnel, óljában sertésekkel - illesztgeti össze a megfakult, széttöredezett képet a mérnök-tanár. - Nem túl sokkal a második világégés előtt Subik Károly kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő támogatásával nyitott kaput a fiataloknak, „ismétlősöloiek” és gyakorló földműveseknek. Népiskolai vagy valamivel magasabb előképzettséggel kerültek hozzánk a tanulók ré­szint a szokásosabb folyama­tos nappali kurzusra, másrészt az ősz végi, téli „kalászos” tanfolyamra. Jómagam Szeme- rédi igazgató urat váltottam, s követtem öt évig a vezetői székben. Előtte „csak” tanítot­tam itt én is. Ha jól emlék­szem: testületünkben három férfi és ugyanennyi nő oszto­zott az oktatáson-nevelésen. S természetesen pedellus segít- kezett körülöttünk. Sok más mellett az is a reszortjához tar­tozott, hogy kis kézi csengety- tyüjét megrázva, az órák meg­Hortobágyi Ernő FOTÓ: PILISY kezdésére és befejezésére fi­gyelmeztessen bennünket. Csa­ládias közösségként fűződtünk egymáshoz pedagógustársa­immal. Többükkel - vagy mindegyikkel? - összejártunk a szabadidőnkben is... A paraszti kisgazdaságok­hoz, illetve a falusi középbir­tokokhoz próbálták a Baktai útról is biztosítani a hozzáér­tőbb utánpótlást. A maga módján izgalmas, érdekes és fölöttébb nemes, tiszteletre méltó munkára vállalkoztak valamennyien, akik katedrát kaptak itt. Tanfolyamaikra nyáridőben személyes megke­resésekkel verbuválták az ifja­kat. S ugyancsak a hosszú va­kációt használták arra is, hogy a már tanítványaikhoz tarto­zókat otthonaikban, minden­napi tennivalóik között is megkeressék. Felcsillanó szemmel emle­geti a már 85. évét taposó isko­lamester, hogy megannyiszor valami kimondhatatlan örömet jelentett számukra, ha felismerték fára­dozásaik nyomát a fiatalokon.-Tanfolyami hallgatóink internátusbán laktak, tante­remben rendeztünk be nekik szállást - élesztgeti tovább az emlékeit Hortobágyi Ernő a beszélgetés, a váratlan látoga­tás, érdeklődés alkalmával -, s szakácsnőt is tartottunk ilyen­kor. A nyersanyagot persze a diákok hozták otthonról a konyhára, s abból úgy kellett gazdálkodni, hogy kitartson, ameddig szükséges volt. A vi­szonylag rövid tanítási időt is iparkodtunk a legjobban ki­használni: úgyszólván egész nap oktattunk. Csak az jelen­tett nagyobb szusszanást, hosszabb pihenőt, kikapcsoló­dást programjainkban, amikor este moziba, színházba vittük a tanulókat, vagy például pesti kirándulásra. Égy ilyen utóbbi alkalmával - máig nem felej­tem! - a fővárosi Vajdahu- nyad-várban országos találko­zón is részt vettünk. Még nem messze jártunk a háborútól, s az akkori romos épületben szalmán aludtunk... Az aranykalászos jelvény átadása mindig rangos ese­mény volt. A Líceum díszter­mében a minisztérium is kép­viseltette magát. Amikor fel­számolták az intézményünket, szétszéledtünk, a legkülönbö­zőbb helyeken folytattuk a pá­lyát, többnyire általános isko­lákban. Én a Szilágyi-gimná­ziumban is oktattam, s a ta­nárképző főiskola mezőgazda- sági gyakorlatát vezettem. Hasznosítottam magam a Rá­kóczi Gazdakör élén a szőlő- termesztők számára. Nyugdí­jasán 12 évig a városgazdaság közterületi ellenőreként a ter­mészetvédelemben kamatoztat­tam ismereteimet. Míg hobbi­ból több mint negyedszázadon át a bükki - heregréti - kör­nyezetvédelmi tábort szervez­tem, irányítottam... Az egri Magyar Gazda­képző Iskola hivatalos írásos dokumentumaként mára - saj­nos - mindössze egyetlen le­véltári kötet maradt a kíván­csiskodóknak, s az is so­ványka, úgyszólván minimális anyakönyvi, szakmai anyag­gal. Az 1947-49. közötti idő­szakra vonatkozó naplóból jó­szerivel csak annyi tudható, hogy a két oktatási formában 14 és 29 év közöttiek bővítették ismereteiket, s pél­dául a legidősebb növendék történetesen a Ludovika Aka­démia után próbálta gazdálko­dással folytatni feltehetően merőben megváltozott életét. A beiratkozott ifjúságnak a tantárgyak széles skáláját ok­tatták. Ä tanárok az osztályza­tokat magaviseletre, hit- és er­kölcstanra, növénytermesz­tésre, állattenyésztésre, kerté­szetre, szőlőművelésre, gazda­sági számadásra-levelezésre, építkezésre, számtanra-mér- tanra, általános tudnivalókra, faluvezetésre, természettudo­mányi alapismeretekre, gaz­dasági földrajzra, önképző gazdaköri munkára, énekre, rendszeretetre, mezőgazda- sági gyakorlatra, nemzeti is­meretekre adták. Vajon ki mire vitte velük, mennyire boldogult..? Gyóni Gyula Az a bizonyos, mindig és mindenütt csörgő mobil... A szegények papja is kedveli Antonio Banderast félóránként hívta féltékeny kedvese Kétségtelen: a kilencvenes évek státusszimbóluma a mobiltelefon. A sztárok és a figyelem középpontjában álló személyiségek között is vannak olyanok, akik meg sem tudnának válni kedvenc készüléküktől. Gwyneth Paltrow azóta hordja állandóan magánál a zsebtele­font, amióta szakított Brad Pitt-tel. „Nem bírom elviselni az egyedüllétet” - magyaráz­kodott. Forgatás közben mindenki Urna Thurmant kereste, ám ő félrevonult egy sarokba, és órák hosszat telefonált. Mela­nie Griffith az Evita forgatása alatt szinte félóránként hívta Antonio Banderast. Azt ellen­őrizte, nem tölt-e túl sok időt férje a címszereplővel, Ma­donnával. Isabella Adjanit a cannes-i filmfesztiválon sötét nap­szemüvegéről és hordozható telefonjáról lehetett felis­merni. Liz Hurley hiába láto­gatta meg a forgatás alatt vő­legényét, Hugh Grantet, az a szüneteket telefonálással töl­tötte. A tévésztár Luke Perry egyszerre három készüléket is tart magánál. Az egyiken az ügynöke, a másodikon a fele­sége, a harmadikon a bébiszit- ter hívhatja. Az olasz topmodell, Carla Bruni még sminkelés közben is telefonál, és ugyanezt csi­nálta német kolléganője, Nadja Auermann is, amikor a francia playboyjal, Jean-Ives Le Fur-xd egy tenisztornát te­kintett meg. Ä pár sem a mér­kőzéseket nem tudta figye­lemmel kísérni, se egymással nem tudtak beszélgetni, mert mindkettőjüknél állandóan megcsörrent a mobil. A szegények papjának ne­vezett francia Pierre atya is felfedezte magának a marokte­lefont. Közölte, hogy őt maga János Pál ösztönözte, aki még a pápamobilból is szokott tele­fonálgatni. (FEB) A SECTOR Hungary m2 Rt tevékenységének bővülése miatt Hort községben lévő objektum őrzésére felvesz:- Vagyonőri képesítéssel és igazolvánnyal- Őrszolgálatra alkalmas munkakutyával rendelkező jól képzett vagyonőröket. Vállalkozók jelentkezését is várjuk. Jelentkezni lehet előzetesen munkanapokon 8.00 -15.00 óráig az 56/423-010 telefonszámon a személyzeti és humánpolitikai igazgatónál, valamint személyesen 1998. január 23-án 10.00 órakor Hort község Polgármesteri Hivatalának épületében. ^ A TIT Bugát Pál Egyesülete február elejétől angol és német nyelvtanfolyamokat és nyelvvizsga-tréningeket szervez. Kellő számú jelentkezés esetén JAPÁN nyelvtanfolyamot is indítunk. Érdeklődni: Eger, Klapka u. 9. - I. em. Tel.: 36/313-395 | tartós üzemeitetésre bérbe adja a galyatetői síházat. Felvilágosítást ad: TÓTH ISTVÁN elnökhelyettes Telefon: 1296-073,1209-457 | Csak egy napig! Csak pénteken! Arany akció a Parti ékszerboltban. Arany gyűrűk, aranyláncok, arany fülbevalók, 8ranymedálok akciós áron, pénteken az ARANYOS NAPON du. 18-ig, Széchenyi út 10. sz. alatt. Ugyanitt: ékszerkészítés is hozott ARANYBÓL, és javítás és gyorsjavítás. A választékban még: FESZTI NA órák, brillköves, fehérarany ékszerek is. I >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents