Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-20 / 16. szám

1998. január 20., kedd Horizont 5. oldal Akiben megfér két külön világ A törvényesség ore - a költészet őrzője is A hivatali szoba faláról, az íróasztal fölött két történelmi arc­kép tekint a belépőre. A nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Fe­renc és a hídépítő államférfi, Széchenyi István. Jobbról egy formabontó modern festmény élénk színeivel és izgalmas mér­tani formáival mintha mozdulna egyet a levegőben. Ez dr. Ungvári Tamás munkahelye, már az ajtón olvasható: Törvé­nyességi Ellenőrző Hivatal Főosztálya. A topmodellek és az anyaság Az egyszerű boldogság örömét jelenti Káprázatos ruhákba bújtatott gyönyörű nők vonulnak fel a divatbemutatókon. A közönség irigykedve szemléli a nádszál termeteket, az ideálisnak tartott méreteket, amelyeknek el­éréséhez, megtartásához sok keserves áldozatot kell hozni. Szép számmal vannak mégis, akik életük teljessége érdeké­ben szívesen teszik kockára a csodálatos formákat. Estelle Hallyday, a világhírű francia rocksztár felesége, akinek most született második gyermeke, legújabb nyilatko­zatában azt állította, hogy a topmodell is élhet boldog csa­ládi életet.- Ón 31 éves, manöken, két­szeres anya, szoptat, és emel­lett ragyogóan folytatja karri­erjét. Változás van a topmo­dellek világában?- Jelenleg a manökenek kö­zött két csoport van: az egyi­ket a nagyon fiatal lányok al­kotják, akik 15-16 éves ko­rukban kezdenek, és nagyon gyorsan eltűnnek, és vagyunk mi, a „régiek”, mint Cindy Crawford, Linda Evangelista, Naomi Campbell, vagy jóma­gam. Mi 10—15 évvel ezelőtt kezdtünk, s bennünket a szakma „biztos értékeknek” tekint. Számunkra a topmo- dellség nem futó játék, hanem igazi hivatás, pontos szabá­lyokkal. Ez azonban életünk­nek csak egy része. Különben olyanok vagyunk, mint minden más asszony. Magánélet nél­kül a mesterségünk kibírhatat­lan lenne.-A közvélemény szerint az anyaság összeegyeztethe­tetlen ezzel a szépségideállal. A nők általában elmennek er­ről a pályáról, ha szülni akar­nak.- Ez igaz, de én éppen ezzel a kihívással akartam szembe­nézni.- Ön fellázadt ez ellen a tendencia ellen. Ez az oka an­nak, hogy első terhessége ide­jén is dolgozott?- így akartam demonstrálni, hogy igen, a mesterségünk a szépségre épül, de vannak az életben más dolgok is.-Hogyan sikerül megszer­veznie az életét két gyermek­kel? -Egy gyerekkel na­gyon könnyű volt. Kettővel, be kell vallanom, még nem alakult ki egy jó rendszer, még egyik napról a másikra inté­zem a dolgaimat.- Akar-e harmadikat?- Abban biztos vagyok, hogy minél több gyermek van a házban, az annál jobban megtelik élettel. Amikor az ember szerelmet érez egy férfi iránt, arra vágyik, hogy ez tar­tós legyen, és szerintem a sze­relem nem tarthat sokáig gye­rekek nélkül.-Ón a könyvében a boldog­ság sok kis trükkjét fogal­mazza meg. Melyek ezek?-Elsősorban a kitartás. Én megtanultam, hogyan kell fe­lülemelkedni a csalódásokon. Kezdetben egyáltalán nem voltam magabiztos, időbe telt, amíg ezt megszereztem. És ha már bízik az ember önmagá­ban, ez hihetetlen erőt, ener­giát ad. Természetesen nem arról van szó, hogy az ember túl sokat képzeljen magáról, viszont tudni kell, hogy mennyit ér, mik az adui. így erősebb marad, amikor csaló­dás én.- Ön hogyan határozza meg önmaga számára a boldogság fogalmát?- Igyekszem megtalálni a boldogságot minden egyes pil­lanatban. Keresem a kis bol­dogságokat, sőt „gyártom azokat”, amelyek csak az enyémek. Persze, mondhatják: „Könnyű magának, van mun­kája, az élet magára moso­lyog”. De valójában a mun­kám, a magánéletem szá­momra is, mint mindenki számára, gondok forrása is. Ezért, amikor minden jól megy, akkor is arra kényszerí­tem magam, hogy nézzek kö­rül a világban, hogy fel tudjam mérni, mekkora szerencsém van. Talán éppen ez a boldog­ság kulcsa: teljesen tudatában lenni annak, hogy mi van a birtokunkban, és nem mindig azon keseregni, ami nincs.- A gyermekei megváltoz­tatták?-A gyerekek az egyszerű dolgok örömét hozzák meg számomra. Minden mosolyuk egy csoda. Szeretem a naivitá­sukat.- Nem aggódik kislányai sorsáért? A bennünket körül­vevő világ nem mondható de­rűsnek.- Az egyetlen dolog, amitől nagyon félek: Földünk jövője, ökológiai szempontból. És nagy kedvet érzek arra, hogy harcoljak érte. (FEB) Fokozatosan eltűnik a gael, a breton, az ainu és a cigány Születőben a jövő nyelve: az újangol A nyelvek is pusztulnak. Nem is akármilyen ütemben. A nyelv- tudomány ma még mintegy hatezer élő nyelvet ismer, ezeknek azonban több mint a felét a kihalás veszélye fenyegeti. Jelenleg átlagosan minden hónapban két nyelv tűnik el, ám ha nem tör­ténik semmi, akkor az elkövetkező évszázadban az élő nyelvek 95 százaléka holt nyelvvé változik. EGER, PÉLY - A képek szimbolikájától nem tudok sza­badulni, kikívánkozik belőlem a kérdés:- Mit sugall ez a három kép a falon?-A hagyományra és az új­szerűségre utal - tájékoztat a törvény embere -, ugyanis a munkánk is olyan, amelyben vannak alapvető értékek, itt a jogi alapértékekre gondolok, harmonikus jogállamot jelle­meznek, de szinte az állandó változások korát is éljük. A harmadik kép modem kubista festmény. Sárkány a címe, a változékonyságot, a mozgást szimbolizálja.-És milyen munkakört tölt be itt, a Sárkány alatt?- A Közigazgatási Hivatal Törvényességi Ellenőrzési Fő­osztály ügyvezető munkatársa vagyok. Munkaköröm Heves megye meghatározott területi önkormányzatainak törvényes­ségi ellenőrzése, a képviseleti jegyzőkönyvek alapján vizsgá­lom a határozatok és a rendele­tek törvényességét. Olyan hi­bákat, jogszabálysértéseket szűrök ki az önkormányzati jogalkotás és jogalkalmazás gyakorlatából, amelyet máshol nem vennének észre, pedig az állampolgárokat jelentősen érintik a helyi rendeletek. Ezért vagyunk, hogy ezt észreve­gyük, és felhívjuk az önkor­mányzatot a hibák kijavítására. * - Hány évelátjáél'ezf'ájélé- lösségteljes munkát, és miként vonzódik hozzá?- Immár a hetedik éve, s sze­retem a munkámat.- Helyére talált, de mindig a jogi pályára készült?- Nagyon sokáig egészen más tervem volt, ugyanis szí­nész szerettem volna lenni.-Színész? Meglep, hogy a paragrafusok embere valami­kor színészi ambíciókat is táp­lált.-Valóban, ritka a színész­jogász párosítás, de kisiskolás­koromtól egészen a gimnázi­umi évek végéig színészi ambí­ciók éltek bennem, állandóan erre készültem. Szerepeltem szavalóversenyeken, iskolai színjátszó körben, sőt magam is rendeztem kisebb darabokat, konferáltam, de érettebb fővel, 17-18 éves koromban máskép­pen döntöttem. Úgy éreztem, a színészélet, az állandó létbi­zonytalanság nem az én vilá­gom, bár a szereplés, az előadó­művészet kedvelt tevékenység Jogász és előadóművész FOTÓ: PERL MÁRTON számomra, én inkább a ki­egyensúlyozottabb életmód iránt vonzódtam.-A színészi pályáról lemon­dott, s bár a jogi pálya sem ki­kövezett út, cserébe járt-e juta­lomjáték? .- Akár jutalomjátéknak is lehetne nevezni azt a lehetősé­get, hogy a jogi pálya mellett nem szakadtam el a közszerep­léstől. A ’90-es évek elején Egerben magas színvonalú Színműhely működött a Megyei Művelődési Központban, olyan társulat, ahol az én korombeli fiatal felnőttek alkották a cso­port magvát. Több nagyszabású darabot adtunk elő olyan tele­püléseken, ahová hém juthattak el hivatásos színészek. Sajnos, ez a társulat már nem működik, de egyéni versösszeállításokkal azóta is rendszeresen fellépek, s az elmúlt hat év során száz kö­rül járok.- A repertoárban milyen köl­tők neve szerepel?- Négy önálló műsorom van. Ezek közül kettő olyan, ame­lyik csak egy költő verseit tar­talmazza, Szilágyi Domokos és Petőfi Sándor. Van egy vegyes összeállítású, melyben 20. szá­zadi magyar írók is szerepel­nek, s külön egy irodalmi paró­dia a kortárs írók műveiből.- Nagy feladat ez, lírai érzé­kenységet és nevettető humort előadni ilyen tekintélyt paran­csoló, komoly arccal...- Ez érdekes dolog az én személyemet illetően. A szín­padon kívül nem látszom olyannak, akiről különösebben lerína, hogy művészalkat vagy előadó. Akik nem ismernek er­ről az oldalamról, komolyabb, szerény embernek látnak, bará­taim, ismerőseim is mondták, hogy szinte nem lehet rám is­merni színpadon. Egy másik arcomat mutatom.-Emberileg is szükségszerű ez a kettősség, csak így létezhet egy személyiségben a teljes ember?- Úgy érzem, ez nagyon fon­tos számomra, ez a kettősség teszi teljessé az életemet. Az, hogy a jogászi munkám és az azzal járó precizitás mellett hi­ányoznék valami, ha nem volna lehetőségem, hogy szerepeljek előadóművészként.-Jótékonykodó, bőkezű em­ber. Jogorvoslattal segít az em­bereken, és előadóművészként szórja a kincseket érő költői so­rokat a hallgatóságnak. Elis­meréssel adóztak ezért?-Ez többször is elhangzott egyes előadásaim után, amikor odajöttek hozzám a közönség soraiból és megköszönték az előadást, hogy olyan élmény­ben részesítettem őket, ami ki­sebb településeken ritkán ada­tik meg.- A tapsok elmúltával támad- e ellentét a törvényesség őre és a versmondó között?- Nem látok és nem is érez­tem ellentétet a két tevékenység között. Úgy érzem, a két, egy­mástól teljesen különböző el­foglaltság kiegészíti egymást. Hivatásom megadja magánéle­tem biztos hátterét és nyugal­mát, hogy a versek nyelvén az emberről szólhassak a pódium­ról.- Az előadó-művészet is köz­életi tevékenység, de mondana- e valamit magánéletéről? Nős?-Immár három éve, felesé­gem is a kultúra és közélet terén tevékenykedik, az Ifjúsági Ház népművelője, programok szer­vezője, az említett műkedvelő színtársulatban ismertem meg, ez nagyon stabil közös pont az életünkben, összekapcsoló erő.-Rokona-e Ungvári Tamás­nak, a neves esztétának?-Ezt sokszor megkérdezték már, de csak névrokonság van köztünk. Az egyik helyi szerep­lésem során úgy jelent meg az újsághír, hogy Ungvári Tamás, a neves esztéta tart előadást Szilágyi Domokos verseiből. Természetesen a költő versei­ből készült összeállításom lett volna az előadás. Azonban az előadás sikerét nem csorbította ez a tévedés, de tanulságul szolgált arra, hogy megkülön­böztető jelzést használjak, ezért illesztettem nevembe a P. betűt, előadóként Ungvári P. Tamás vagyok.- Miért esett a választás ép­pen a P. betűre?- Pélyre utal, a családommal kapcsolatos. Szüleim, nagyszü- leim mindkét ágon pélyiek. Gál Elemér Michael Krauss alaszkai nyel­vész nemrégiben elhatározta, hogy megmenti az egyik „ha­lálraítéltet”, a tlingitet, amely Kanada délkeleti partvidékének ma még körülbelül nyolcszáz ember által beszélt ősi nyelve. Á mentőakció első és legfonto­sabb feltétele az írásbeli rögzí­tés lenne - állapította meg a szakember -, tlingit nyelven ugyanis még senki le nem írt egyetlen sort sem soha. Európában is számos, koráb­ban sokak által beszélt nyelv került végveszélybe. Hogy csak néhányat említsünk: ilyen a kel­ták ősi nyelve, a gael, és az észak-francia breton. Vagy a lapp, amely ugyan Finnország egyik hivatalos nyelve, csak­hogy a messzi észak rénszar­vaspásztorai valamikor ennek számtalan, ma már nem létező nyelvjárását beszélték. Egyre kevesebb változata él a cigány nyelvnek is, Afrikában pedig a busmanók és a hotten­tották anyanyelve juthat hama­rosan ugyanarra a sorsra, mint Japán északi szigetének, Hok­kaido lakóinak egykori nyelve, az ainu. A telekommunikáció és az információs forradalom kor­szakában a politikai és a gazda­sági hatalmat gyakorlók nyelve hódít világszerte: legfőképpen az angol, amit csak elősegít a számítógépek forradalma. Igaz ugyan, hogy ma 726 millióan beszélik a mandarint - a legnépszerűbb kínait - és csak 427 millióan élnek angol­szász nyelvterületen, de az ez­redfordulóra 1,5 milliárd em­ber, a Eöld népességének egy­negyede tud majd angolul (is). Ez a világangol azonban meglehetősen leegyszerűsített és primitív változata az eredeti­nek, William Shakespeare szép és tiszta nyelvének. Éppen ezért ennek az újangol nyelvnek a vi­lágszerte más és más szókészle­tét ma már rendszeresen külön szótárakba is foglalják. (FEB) Liszt Ferenc ur boldogsagos pokoljárása A pokol kínjaitól az áhítatig Egy héten át, bérletes előadá­sokon láthatta az egri közön­ség a Közép-Európa Tánc­színház és a Nemzeti Színház közös produkciójában a Liszt Ferenc úr boldogságos pokoljárása című táncjáté­kot. EGER - Az évad műsortervé­ben is szereplő vendégjáték iz­galmas kísérlet, de bevezetése mégsem indokolatlan a tánc- színházi esteken a műfaj befo­gadásához némi előképzett­séggel bíró helyi publikum előtt. Nem divatos ma a roman­tika, ezért megdöbbentő, hogy megfogalmazásukban meny­nyire korszerű és időszerű a Liszt-féle életút. Szinte hihetet­len, de még ennél is inkább korszerűnek, s mai többrétegű és ellentmondásos .életérzé­sünk kifejezésére alkalmasnak látszik a Liszt Ferenc-i mu­zsika. A Koronázási mise, a Magyar rapszódia, a Halál­tánc, a Les Preludes, a Dante- szimfónia: inspiráló erejű programzenék egy mai „szín­házi tett" -hez. Izgalmas, egyéni és felka­varó produkciót láttunk. Nagy kár, hogy délután a négy órai kezdésű előadások közönsége még fiatal, következésképp éretlen efféle bonyolult és ma­gas szintű művészi üzenet be­fogadására. Az is baj, hogy pontosan a várt közönség nem jött (a fiatal felnőttek, értelmi­ségiek), vagy nem tudtak kellő számban eljönni. Az általam látott január 13-i előadás jele­netei alatt csak a gyermekfelü­gyelő tanár nénik pisszegése és villámló tekintetű fegyelmező gesztusai árán sikerült meg­őrizni a nézőtéri viszonylagos csendet. Pedig nagy és költői történé­seknek lehettünk szemtanúi. A Küllő Miklós, Szögi Csaba, Bakó Gábor, Szörényi István, Szentesi Erzsébet, Preisinger Éva és Fodor Katalin - mint alkotók - neve által fémjelzett költői látomás mind vizuálisan, mind pedig gondolati hátterét tekintve is kiemelkedő. Még akkor is így van ez, ha a fegyelmezett és elkötelezett játszók táncos tudása sokféle és sok helyről való. A modem tánc - ez ennél a társulatnál látszik igazán - a nemzetközi és hazai balett, pantomimes, néptáncos hagyományokon te­remtődött. A sokféle és sok­színű mozgáselem, ötlet még ha eklektikusnak is tűnik: új, izgalmas minőséget teremt. Látványban a videoklipek- hez szokott néző itt is egy in- gerzuhatagot kap, ami ritmu­sában legalább olyan sodró, mint amaz, amelyet a vágóasz­talnál „hoztak össze”. Ez mégis más, s hatásában több. Liszt Ferenc Vati Tamás, Gantner István és Fenyves Ba­lázs által megformált izgalmas személyisége pedig alkalmas arra, hogy a táncjáték kapcsán eltöprengjünk a művész sorsát formáló nemzeti és egyetemes kulturális hatásokon, szerel­men és halálon, a világgal való egységünkön és különválásun­kon. Mindannyian, akik teremtő emberek vagyunk, átkínlódunk a pokol gyötrelmein, míg elju­tunk az áhítatig, hogy aztán rá­bólintsunk arra, aminek értel­mét ma oly sokan nem találják, s amit úgy hívunk, hogy élet. (jámbor) * I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents