Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

2. oldal Megyei Körkép 1998. január 2., péntek Szeretet, törődés hiányában fordulnak a bódítószerekhez (Folytatás az 1. oldalról)- Melyek az eddigi legfőbb ta­pasztalatok?- Elsősorban az enyhe kábí­tószerek használata a jellemző. Látogatóink vagy marihuánás cigarettát szívnak, vagy a disz­kódrogon, a speed-en élnek. Második korszakát éli a szipó- zás, amely ma már a szegények kábítószere. A világszerte is­mert drogprobléma előszele vá­rosunkat is elérte már.-Hogyan tudtak segítséget nyújtani betegeiknek?-Gyógyszeres kezelés he­lyett a leikükön át próbáljuk megközelíteni őket és meg­győzni egy másfajta életcélról. Nagyon nehéz lebeszélni őket a maguk elé állított irreális cé­lokról, az elérhetetlen vágyak­ról. Legtöbb esetben a szeretet, a törődés hiányában nyúlnak a bódítószerek után, ami az azonnali boldogságot jelenti számukra, de gondjaikon nem segít. Olyan komoly családi problémákkal küzdenek ezek az emberek, amelyeket a szülők észre sem vesznek.- Van remény a gyógyulá­sukra?- Ez hosszú távú program. A foglalkozásaink során gyakran meglátják a munkánk értelmét és megfogalmazódik bennük az alábbi kérdés: megéri-e abba­hagyni a kábítószerezést?-A szülőkkel is felveszik a kapcsolatot?- Minden tevékenységünk a páciens beleegyezésével törté­nik. Csemetéjük jelenlétében megpróbálunk elbeszélgetni a felnőttekkel is. A szülők két­ségbeesnek, megijednek és a lelkiismeret-furdalás gyötri őket. Rádöbbennek, hogy bi­zony nem eléggé, vagy talán egyáltalán nem foglalkoztak gyermekeikkel.- Mi lesz, hogy ha elfogy a pénz...-Anyagi fedezet nélkül is tovább működik majd a Dro­gambulancia. Együtt küzdők Komáromi Edit szaknővérrel, valamint az ANTSZ Heves me­gyei szervezetével és az egri kórházzal egy kábítószermentes iljúságért. (hancsák) Ki kártyából, ki tenyérből: jósnök a szilveszteri éjben EGER - Aki a szilvesztert a Hotel Egerben, netán a Park Szállóban töltötte, megtudhatta sorsát a jövendőmondóktól, hi­szen ketten is dolgoztak ezen az éjszakán. Erzsiké csupán a te­nyereket figyelte, míg Ilonka kártyát vetett. Az egri Tóth Ildikó már két éve is megmutatta a tenyerét a jövendőmondónak. - Erzsiké kiválóan ért a jellemábrázolás­hoz — mondja -, töviről-hegyire elmesélte, milyen vagyok, ami jó emberismeretre vall. Igaz, a jövőre vonatkozóan nem sokat tudtam megr Erzsikét is próbáltuk szóra bírni, ám csak-annyit árult el, 16 éve tanulja a jóslást. Azt nem tudja megmondani, hogy valaki színész lesz-e vagy ta­nár, csak azt, hogy milyen ké­pességei vannak. A többi már az illetőn múlik. Ilonka a kártyái révén hazánk sorskérdéseivel is foglalkozott. S hogy mit mutattak a lapok? Nem mást, mint hogy lesznek még szegényebbek és még gaz­dagabbak. És azt, hogy sokan utaznak majd szerte a világban, s akik tanulásra adják a fejüket, jól döntenek. A választásokkal kapcsolatban a kártya azt mu­tatta, nem lesz nagy meglepetés. (császi) Erzsiké (balról) és egy kíváncsi hölgy fotó: ötvös Halk kívánság az egészségért Nem kerültek „lelkileg padlóm” a legvidámabb kórterem FOTÓ: PIL1SY ELEMÉR (Folytatás az 1. oldalról) A negyedik emeleti sebésze­ten légmell miatt ápolt Gal- vács Györgyöt igencsak meg­viccelte az élet a tavalyi esz­tendő utolsó napján. Már felöl­tözve várta családját, amikor kiderült: csak saját felelőssé­gére mehet haza, de nem java­solják neki a „kiruccanást”, így Galvács úr vetkőzött és visszabújt ágyába. — Ezidáig mindig a család­dal voltam - mondja a férfi. — De most így alakult, ezt kell elfogadni. Szomorú dolog, hogy bent vagyok, de igyekez­tünk kellemessé tenni az estét. Rádiót hallgattunk, vicceket meséltünk egymásnak. Az ügyeletes ápolónő sze­rint az osztályon ez a kórterem a legvidámabb szoba. Öt férfi töltötte együtt a szilvesztert. Láthatóan senki sem került lelkileg „padlóra”. Kelemen Dezső már kará­csonykor is bent volt. S hogy mit kívánt magának a „vidám szoba” tagja? - Tudja - vála­szolja -, az idős ember olyan mint a gyerek. Azt kívántam magamnak, ami most nincs: egészséget. Beszélgetésünkkor többen kérik: újuk le, hogy nagyon rendesek az ápolónők és az orvosok! Mindent megtesznek a betegért. Bár ez látszólag természetes dolog, de az év végi magányban a köszönet­férfi lakói nek, a törődésnek megnő a je­lentősége. Az osztály ügyeletes or­vosa, dr. Márton Tibor sebész a pezsgős koccintást még ott­hon várta meg. Január elsején kezdte 24 órás szolgálatát.- Egy sebésznek teljesen mindegy, hogy hétköznap van vagy ünnep. Akit műteni kell, azt műtjük. Szerencsére éjjel kihalt volt a műtő. Szilveszterkor is csak egy embert kellett operálni. S hogy hogyan telt az éj­szaka? A válasz egyértelmű: munkával. Mire a betegek kór­lapját átadják, megbeszélik a súlyosabb esetek éjszakai ellá­tását, addig telnek az órák. A hajnal most nyugodt volt. Akik tévét néztek a folyosón vagy rádiót hallgattak a szo­bában, szinte észre sem vették, hogy „átrepültek” a következő esztendőbe. Mert a kórházban csak egy dolog a fontos: gyó­gyulni mihamarabb, hogy a következő szilveszterkor már csak feledhető emlék legyen az itt töltött ünnep. (szuromi) Ha nem lesz rosszabb, az is jó lesz (Folytatás az 1. oldalról) Az új év küszöbét abban a re­ményben léptem át, hogy ha nem lesz rosszabb, akkor is jobb lesz. Pál László, Pétervására polgármestere: - Kellemes ba­ráti társaságban, a Kakas fo­gadóban töltöttük az éjszakát. Nem tettem fogadalmat, vi­szont készülünk a lányom lag- zijára. s azt szeretném, ha jól sikerülne. Mindannyiunknak jó egészséget kívántam, s azt. hogy az iskola tetőszerkezeté­nek felújítása és a szennyvíz- hálózat kiépítése sikerüljön. Mikolai Vince, az egri Hit- tudományi Főiskola rektora: — Délután a Tarnamente szere­tetotthonban az édesapámyat látogattam meg. s ott év végi hálaadást tartottam. Ugyan­csak hálaadást tartottam a Bazilikában, s a szeminárium­ban. A kollégiumban hidegtá­lakból választhattuk a vacso­rát, s malacsült is volt. Reggel 8-kor a cisztereknél kezdtem a szentmisét, majd a Baziliká­ban folytattam. Ez az év az egyház számára a Szentlélek éve, s bízom benne, hogy a se­gítségével sok lelkes ember lesz. De az 1998-as év minden szempontból érdekes lesz a magyarságnak. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ét fordulója, az Európai Unió­hoz és a NATO-hoz való csat­lakozás. Remélem, hogy könnyebb lesz az új év. Dr. Magda Sándor, a GATE gyöngyösi főiskolai kara főigazgatója, az Agrár­kamara megyei elnöke: — A mátrafüredi Avar szállóban szilveszterezünk baráti társa­ságai már tíz éve. Az idén ránktelefonáltak, hogy ott a helyünk. Most is nagyon jól éreztük megunkat. Rengeteg tombolát vettünk, s nyertünk is jócskán. Malacperselyt, csé­szét, seprűt. Egy fogadalmat szeretnék beváltani: mosoly- gósabb leszek a kollégákhoz. Mától már vár a munka. Egy országosan használandó jegy­zetet írunk kollégáimmal a mezőgazdasági üzemszerve­zésről és az ökonómiáról. Sziki Károly, a Harlekin Bábszínház igazgatója: — A délután még a bábszínházban ért, ahol az új év bemutatóit terveztük, majd Debrecenbe utaztam a családomhoz. Az új évet már velük köszöntöttem, és azzal a folyosónyi gyerkkel, akik alig vártak, hogy a 210 fordulós tréfás vetélkedőnket elkezdjük. Több éves hagyo­mány nyomán. Fogadalmam, hogy a gyerekek életébe több színt, több reménységet viszek, elvonatkoztatva a gazdasági nehézségektől. A májusi vá­lasztások után — remélem — egy emberközpontú, új világ köszönt ránk. Szabó Gyula, Gyöngyös polgármestere: — A felesé­gemmel tévéztünk, vacsoráz­tunk, pezsgőztünk hajnalig. Izgalmas év elé nézünk, a fo­gadalmaimban reális célokat tűztem magam elé. A magán­életiről kívánnék beszélni. Szeretném, ha a tavaszra várt 4. kisunokám egészségesen megérkezne. Császi Erzsébet Egerbe terelték a megnyert malacot FELSŐTÁRKÁNY - A hely­béli Szikla Fogadóban százan búcsúztatták az ó-esztendőt. A főként ízletesen elkészített vadételekből (fácán leves, vad­pecsenye Bükk-kapu módra) álló menü elfogyasztása után hajnalig mulatón - a Lakatos­trió közreműködésével — a nagyrészben Budapestről és Debrecenből érkezett vendég­sereg. Az újév legszerencsésebb emberének az egri Domán Jó­zsef bizonyult, aki a tombola­húzás után húsz kilós visítozó malacot terelhetett haza a me­gyeszékhelyre. Sziréna Tenyérnyi nyílás... (Folytatás az 1. oldalról) * Hevesen, a Fő úton egy ABC- áruházban január 1-jén betörők tetőbontással hatoltak be az épületbe, s a boltból élelmi­szert, italt, dohányárut vittek el 100 ezer forint értékben. * Gyöngyösön az egyik áruház kirakatának 0,4 centiméter vas­tag üvegtábláját a ma még nem ismert elkövető tegnap bezúzta, így azon egy tenyérnyi nyílás keletkezett. Ezzel az illető meg is elégedett, a kirakatból sem­mit sem lopott el... Ephraim Kishon: Hajvédők Ephraim Kishon nemrégiben új könyvvel lepett jelentkezett. A „Hajvédők" századunk legsöté­tebb korszakának gyilkos pa­rabolája. A történet egy kis szélhá­mosról szól, aki — alkoholista újságíró barátjával szövetkezve — gyermekes bosszút eszel ki kopasz főnöke ellen. Ám a bár­gyú tréfa a sajtó által félreveze­tett olvasók legalantasabb ösz­töneit ébreszti fel, végül pedig egy kegyetlen, perverz tömeg- mozgalommá növi ki magát. Bár nyilvánvaló, hogy mely korszak parabolája e néhol ka­cagtató, mégis elrettentő utó­pia, a történet nyugodtan álta­lánosítható. Hisz kiszemelt „kopasz” mindenütt akad, mi­ként elégedetlen, a hibát a szomszédságban kereső töme­gek is. S persze, mindenkor lesznek link firkászok. piszkos üzletek. És hol a „kopasz”, hol a kurd, hol a bosnyák, hol pedig a zsidó vagy a cigány esik áldo­zatul a zabolátlan üldözésnek. Kishon össze nem téveszt­hető humora, gazdag életböl­csessége elegáns könnyedség­gel juttatja el az olvasót e félre­érthetetlen felismeréshez. A z egri Blogjtt Ágnes pici ko­rától kezdve táncos akart lenni. Ez. olyannyira sikerült, hogy a LUjthás néptáncos évek után, ahol már az utánpótlás­csoporttal foglalkozott, tíz éve létrehozta a Szederinda Gyer­mek Néptáncegyüttest. Akik óvodásként kezdtek hozzá, járni, Szók a mat napig is ott vannak. Kilencven gyérekkel tölti napjait: a Forrás Gyer­mek-Szabadidőközpontban próbál velük, az óvodáskoruak- tól az ifjúsági csoportig.- Mindig is szerettem szín­padközeiben lenni - meséli. - Ezért is jelentkeztem a Gárdo­nyi Géza Színház színészképző stúdiójába. Három éven át a Harlekin Bábszínház tagja vol­tam, ahol rám várt Hófehérke. Csipkerózsika, s megannyi, kedvesebbnél kedvesebb lány­szerep.- Bizonnyal szereti a gyere­keket...-Eredetileg óvónőnek ké­szültem, így mindent szeretek, ami a kicsinyekkel kapcsola­tos.-Mielőtt végleg elkötelezte volna magát a néptánc mellett, a világot jelentő deszkákon is kipróbálta önmagát...-Játszottam ugyan a szín­házban, dehát az egyik évad­ban kap az ember szerepet, a másikban nem.... Közben férj­hez mentem, megszületett a gyermekem. Nagyon hiányzott a színház. Később, amikor nö­vekedni kezdett a fiam, végleg a néptánc mellett döntöttem. A férjemmel, akit a Lajthában ismertem meg, elindítottuk a csoportot, s megkezdtük a tani- tast. — Mennyi munkát, törődés­sel igényel, amíg egy óvodás­ból néptáncos lesz?- Természetesen játékosan kezdődik a képzés. Először éneklek nekik, aztán az egészet eltapsoljuk, majd eljátsszuk a lábunkkal is. A tánctudás lé­pésről lépésre alakul ki. Sokfé­lét tanulunk. Ismert, hogy a táncházmozgalom indulása óta nagy szerepük van az erdélyi táncoknak. Mi is ezeket gyűj­töttük székelyföldi kőrútjaink során, s ezeket adom tovább a gyerekeknek. Talán azért is népszerűek az arról a vidékről való táncok, mert jobban megmaradtak a motívumokban gazdag mozdulatsorok, s nem csupán koreografálva, hanem szabadon is táncolhatok. — A kicsiknek melyek a ked­vencei? — Különösen a mezőségi pá­rost szeretik. A fiúknak emel­lett a kalotaszegi legényes a kedvencük. Ennek lényege, hogy a zenekar elé kiállva mu­tathatják meg, hány figurát is tudnak eljárni. — Ez valahol pedagógiai munka is...- így igaz. Elvem, hogy egyenrangú partnerként kezel­jem a gyerekeket, szeretettel közeledjek hozzájuk. Ha lá­tom, hogy valami bántja őket, igyekszem segíteni. S közösen döntünk mindenben. — Önnek nem hiányzik a tánc?- Dehogynem. Sajnos, már nem táncolhatok a csopor­tommal. Bár, legutóbb, a sze­gedi gálán a nagyok között jár­tam. Csak úgy, a tánc örömé­ért. — A tanítás is boldogságot jelent?-Figyelem a gyerekeket, s látom, hogy az egyikből pél­dául kiváló táncpedagógus le­het, a másik már most remekül muzsikál. Ez mind-mind öröm. Emellett imádom a népzenét, a táncot, s szeretném, ha szép hagyományaink fennmaradná­nak. Meggyőződésem, hogy ha valaki kicsi gyermekkorában elkezdi a tánctanulást, akkor beléivódik ez a kultúra, s 18 évesen nem mosolyog, ha megszólal a hegedű. Császi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents