Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. január 2., péntek Szeretet, törődés hiányában fordulnak a bódítószerekhez (Folytatás az 1. oldalról)- Melyek az eddigi legfőbb tapasztalatok?- Elsősorban az enyhe kábítószerek használata a jellemző. Látogatóink vagy marihuánás cigarettát szívnak, vagy a diszkódrogon, a speed-en élnek. Második korszakát éli a szipó- zás, amely ma már a szegények kábítószere. A világszerte ismert drogprobléma előszele városunkat is elérte már.-Hogyan tudtak segítséget nyújtani betegeiknek?-Gyógyszeres kezelés helyett a leikükön át próbáljuk megközelíteni őket és meggyőzni egy másfajta életcélról. Nagyon nehéz lebeszélni őket a maguk elé állított irreális célokról, az elérhetetlen vágyakról. Legtöbb esetben a szeretet, a törődés hiányában nyúlnak a bódítószerek után, ami az azonnali boldogságot jelenti számukra, de gondjaikon nem segít. Olyan komoly családi problémákkal küzdenek ezek az emberek, amelyeket a szülők észre sem vesznek.- Van remény a gyógyulásukra?- Ez hosszú távú program. A foglalkozásaink során gyakran meglátják a munkánk értelmét és megfogalmazódik bennük az alábbi kérdés: megéri-e abbahagyni a kábítószerezést?-A szülőkkel is felveszik a kapcsolatot?- Minden tevékenységünk a páciens beleegyezésével történik. Csemetéjük jelenlétében megpróbálunk elbeszélgetni a felnőttekkel is. A szülők kétségbeesnek, megijednek és a lelkiismeret-furdalás gyötri őket. Rádöbbennek, hogy bizony nem eléggé, vagy talán egyáltalán nem foglalkoztak gyermekeikkel.- Mi lesz, hogy ha elfogy a pénz...-Anyagi fedezet nélkül is tovább működik majd a Drogambulancia. Együtt küzdők Komáromi Edit szaknővérrel, valamint az ANTSZ Heves megyei szervezetével és az egri kórházzal egy kábítószermentes iljúságért. (hancsák) Ki kártyából, ki tenyérből: jósnök a szilveszteri éjben EGER - Aki a szilvesztert a Hotel Egerben, netán a Park Szállóban töltötte, megtudhatta sorsát a jövendőmondóktól, hiszen ketten is dolgoztak ezen az éjszakán. Erzsiké csupán a tenyereket figyelte, míg Ilonka kártyát vetett. Az egri Tóth Ildikó már két éve is megmutatta a tenyerét a jövendőmondónak. - Erzsiké kiválóan ért a jellemábrázoláshoz — mondja -, töviről-hegyire elmesélte, milyen vagyok, ami jó emberismeretre vall. Igaz, a jövőre vonatkozóan nem sokat tudtam megr Erzsikét is próbáltuk szóra bírni, ám csak-annyit árult el, 16 éve tanulja a jóslást. Azt nem tudja megmondani, hogy valaki színész lesz-e vagy tanár, csak azt, hogy milyen képességei vannak. A többi már az illetőn múlik. Ilonka a kártyái révén hazánk sorskérdéseivel is foglalkozott. S hogy mit mutattak a lapok? Nem mást, mint hogy lesznek még szegényebbek és még gazdagabbak. És azt, hogy sokan utaznak majd szerte a világban, s akik tanulásra adják a fejüket, jól döntenek. A választásokkal kapcsolatban a kártya azt mutatta, nem lesz nagy meglepetés. (császi) Erzsiké (balról) és egy kíváncsi hölgy fotó: ötvös Halk kívánság az egészségért Nem kerültek „lelkileg padlóm” a legvidámabb kórterem FOTÓ: PIL1SY ELEMÉR (Folytatás az 1. oldalról) A negyedik emeleti sebészeten légmell miatt ápolt Gal- vács Györgyöt igencsak megviccelte az élet a tavalyi esztendő utolsó napján. Már felöltözve várta családját, amikor kiderült: csak saját felelősségére mehet haza, de nem javasolják neki a „kiruccanást”, így Galvács úr vetkőzött és visszabújt ágyába. — Ezidáig mindig a családdal voltam - mondja a férfi. — De most így alakult, ezt kell elfogadni. Szomorú dolog, hogy bent vagyok, de igyekeztünk kellemessé tenni az estét. Rádiót hallgattunk, vicceket meséltünk egymásnak. Az ügyeletes ápolónő szerint az osztályon ez a kórterem a legvidámabb szoba. Öt férfi töltötte együtt a szilvesztert. Láthatóan senki sem került lelkileg „padlóra”. Kelemen Dezső már karácsonykor is bent volt. S hogy mit kívánt magának a „vidám szoba” tagja? - Tudja - válaszolja -, az idős ember olyan mint a gyerek. Azt kívántam magamnak, ami most nincs: egészséget. Beszélgetésünkkor többen kérik: újuk le, hogy nagyon rendesek az ápolónők és az orvosok! Mindent megtesznek a betegért. Bár ez látszólag természetes dolog, de az év végi magányban a köszönetférfi lakói nek, a törődésnek megnő a jelentősége. Az osztály ügyeletes orvosa, dr. Márton Tibor sebész a pezsgős koccintást még otthon várta meg. Január elsején kezdte 24 órás szolgálatát.- Egy sebésznek teljesen mindegy, hogy hétköznap van vagy ünnep. Akit műteni kell, azt műtjük. Szerencsére éjjel kihalt volt a műtő. Szilveszterkor is csak egy embert kellett operálni. S hogy hogyan telt az éjszaka? A válasz egyértelmű: munkával. Mire a betegek kórlapját átadják, megbeszélik a súlyosabb esetek éjszakai ellátását, addig telnek az órák. A hajnal most nyugodt volt. Akik tévét néztek a folyosón vagy rádiót hallgattak a szobában, szinte észre sem vették, hogy „átrepültek” a következő esztendőbe. Mert a kórházban csak egy dolog a fontos: gyógyulni mihamarabb, hogy a következő szilveszterkor már csak feledhető emlék legyen az itt töltött ünnep. (szuromi) Ha nem lesz rosszabb, az is jó lesz (Folytatás az 1. oldalról) Az új év küszöbét abban a reményben léptem át, hogy ha nem lesz rosszabb, akkor is jobb lesz. Pál László, Pétervására polgármestere: - Kellemes baráti társaságban, a Kakas fogadóban töltöttük az éjszakát. Nem tettem fogadalmat, viszont készülünk a lányom lag- zijára. s azt szeretném, ha jól sikerülne. Mindannyiunknak jó egészséget kívántam, s azt. hogy az iskola tetőszerkezetének felújítása és a szennyvíz- hálózat kiépítése sikerüljön. Mikolai Vince, az egri Hit- tudományi Főiskola rektora: — Délután a Tarnamente szeretetotthonban az édesapámyat látogattam meg. s ott év végi hálaadást tartottam. Ugyancsak hálaadást tartottam a Bazilikában, s a szemináriumban. A kollégiumban hidegtálakból választhattuk a vacsorát, s malacsült is volt. Reggel 8-kor a cisztereknél kezdtem a szentmisét, majd a Bazilikában folytattam. Ez az év az egyház számára a Szentlélek éve, s bízom benne, hogy a segítségével sok lelkes ember lesz. De az 1998-as év minden szempontból érdekes lesz a magyarságnak. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ét fordulója, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás. Remélem, hogy könnyebb lesz az új év. Dr. Magda Sándor, a GATE gyöngyösi főiskolai kara főigazgatója, az Agrárkamara megyei elnöke: — A mátrafüredi Avar szállóban szilveszterezünk baráti társaságai már tíz éve. Az idén ránktelefonáltak, hogy ott a helyünk. Most is nagyon jól éreztük megunkat. Rengeteg tombolát vettünk, s nyertünk is jócskán. Malacperselyt, csészét, seprűt. Egy fogadalmat szeretnék beváltani: mosoly- gósabb leszek a kollégákhoz. Mától már vár a munka. Egy országosan használandó jegyzetet írunk kollégáimmal a mezőgazdasági üzemszervezésről és az ökonómiáról. Sziki Károly, a Harlekin Bábszínház igazgatója: — A délután még a bábszínházban ért, ahol az új év bemutatóit terveztük, majd Debrecenbe utaztam a családomhoz. Az új évet már velük köszöntöttem, és azzal a folyosónyi gyerkkel, akik alig vártak, hogy a 210 fordulós tréfás vetélkedőnket elkezdjük. Több éves hagyomány nyomán. Fogadalmam, hogy a gyerekek életébe több színt, több reménységet viszek, elvonatkoztatva a gazdasági nehézségektől. A májusi választások után — remélem — egy emberközpontú, új világ köszönt ránk. Szabó Gyula, Gyöngyös polgármestere: — A feleségemmel tévéztünk, vacsoráztunk, pezsgőztünk hajnalig. Izgalmas év elé nézünk, a fogadalmaimban reális célokat tűztem magam elé. A magánéletiről kívánnék beszélni. Szeretném, ha a tavaszra várt 4. kisunokám egészségesen megérkezne. Császi Erzsébet Egerbe terelték a megnyert malacot FELSŐTÁRKÁNY - A helybéli Szikla Fogadóban százan búcsúztatták az ó-esztendőt. A főként ízletesen elkészített vadételekből (fácán leves, vadpecsenye Bükk-kapu módra) álló menü elfogyasztása után hajnalig mulatón - a Lakatostrió közreműködésével — a nagyrészben Budapestről és Debrecenből érkezett vendégsereg. Az újév legszerencsésebb emberének az egri Domán József bizonyult, aki a tombolahúzás után húsz kilós visítozó malacot terelhetett haza a megyeszékhelyre. Sziréna Tenyérnyi nyílás... (Folytatás az 1. oldalról) * Hevesen, a Fő úton egy ABC- áruházban január 1-jén betörők tetőbontással hatoltak be az épületbe, s a boltból élelmiszert, italt, dohányárut vittek el 100 ezer forint értékben. * Gyöngyösön az egyik áruház kirakatának 0,4 centiméter vastag üvegtábláját a ma még nem ismert elkövető tegnap bezúzta, így azon egy tenyérnyi nyílás keletkezett. Ezzel az illető meg is elégedett, a kirakatból semmit sem lopott el... Ephraim Kishon: Hajvédők Ephraim Kishon nemrégiben új könyvvel lepett jelentkezett. A „Hajvédők" századunk legsötétebb korszakának gyilkos parabolája. A történet egy kis szélhámosról szól, aki — alkoholista újságíró barátjával szövetkezve — gyermekes bosszút eszel ki kopasz főnöke ellen. Ám a bárgyú tréfa a sajtó által félrevezetett olvasók legalantasabb ösztöneit ébreszti fel, végül pedig egy kegyetlen, perverz tömeg- mozgalommá növi ki magát. Bár nyilvánvaló, hogy mely korszak parabolája e néhol kacagtató, mégis elrettentő utópia, a történet nyugodtan általánosítható. Hisz kiszemelt „kopasz” mindenütt akad, miként elégedetlen, a hibát a szomszédságban kereső tömegek is. S persze, mindenkor lesznek link firkászok. piszkos üzletek. És hol a „kopasz”, hol a kurd, hol a bosnyák, hol pedig a zsidó vagy a cigány esik áldozatul a zabolátlan üldözésnek. Kishon össze nem téveszthető humora, gazdag életbölcsessége elegáns könnyedséggel juttatja el az olvasót e félreérthetetlen felismeréshez. A z egri Blogjtt Ágnes pici korától kezdve táncos akart lenni. Ez. olyannyira sikerült, hogy a LUjthás néptáncos évek után, ahol már az utánpótláscsoporttal foglalkozott, tíz éve létrehozta a Szederinda Gyermek Néptáncegyüttest. Akik óvodásként kezdtek hozzá, járni, Szók a mat napig is ott vannak. Kilencven gyérekkel tölti napjait: a Forrás Gyermek-Szabadidőközpontban próbál velük, az óvodáskoruak- tól az ifjúsági csoportig.- Mindig is szerettem színpadközeiben lenni - meséli. - Ezért is jelentkeztem a Gárdonyi Géza Színház színészképző stúdiójába. Három éven át a Harlekin Bábszínház tagja voltam, ahol rám várt Hófehérke. Csipkerózsika, s megannyi, kedvesebbnél kedvesebb lányszerep.- Bizonnyal szereti a gyerekeket...-Eredetileg óvónőnek készültem, így mindent szeretek, ami a kicsinyekkel kapcsolatos.-Mielőtt végleg elkötelezte volna magát a néptánc mellett, a világot jelentő deszkákon is kipróbálta önmagát...-Játszottam ugyan a színházban, dehát az egyik évadban kap az ember szerepet, a másikban nem.... Közben férjhez mentem, megszületett a gyermekem. Nagyon hiányzott a színház. Később, amikor növekedni kezdett a fiam, végleg a néptánc mellett döntöttem. A férjemmel, akit a Lajthában ismertem meg, elindítottuk a csoportot, s megkezdtük a tani- tast. — Mennyi munkát, törődéssel igényel, amíg egy óvodásból néptáncos lesz?- Természetesen játékosan kezdődik a képzés. Először éneklek nekik, aztán az egészet eltapsoljuk, majd eljátsszuk a lábunkkal is. A tánctudás lépésről lépésre alakul ki. Sokfélét tanulunk. Ismert, hogy a táncházmozgalom indulása óta nagy szerepük van az erdélyi táncoknak. Mi is ezeket gyűjtöttük székelyföldi kőrútjaink során, s ezeket adom tovább a gyerekeknek. Talán azért is népszerűek az arról a vidékről való táncok, mert jobban megmaradtak a motívumokban gazdag mozdulatsorok, s nem csupán koreografálva, hanem szabadon is táncolhatok. — A kicsiknek melyek a kedvencei? — Különösen a mezőségi párost szeretik. A fiúknak emellett a kalotaszegi legényes a kedvencük. Ennek lényege, hogy a zenekar elé kiállva mutathatják meg, hány figurát is tudnak eljárni. — Ez valahol pedagógiai munka is...- így igaz. Elvem, hogy egyenrangú partnerként kezeljem a gyerekeket, szeretettel közeledjek hozzájuk. Ha látom, hogy valami bántja őket, igyekszem segíteni. S közösen döntünk mindenben. — Önnek nem hiányzik a tánc?- Dehogynem. Sajnos, már nem táncolhatok a csoportommal. Bár, legutóbb, a szegedi gálán a nagyok között jártam. Csak úgy, a tánc öröméért. — A tanítás is boldogságot jelent?-Figyelem a gyerekeket, s látom, hogy az egyikből például kiváló táncpedagógus lehet, a másik már most remekül muzsikál. Ez mind-mind öröm. Emellett imádom a népzenét, a táncot, s szeretném, ha szép hagyományaink fennmaradnának. Meggyőződésem, hogy ha valaki kicsi gyermekkorában elkezdi a tánctanulást, akkor beléivódik ez a kultúra, s 18 évesen nem mosolyog, ha megszólal a hegedű. Császi Erzsébet
