Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

12. oldal SporTTüköR 1997. december 31., szerda „A sportigazgatás a levegőben lebeg” Beszélgetés Pintér Zsolt megyei sportigazgatóval Egy tollaslabda-torna eredménye után érdeklődöm, ő pedig azonnal tárcsázza ismerősét, és máris mondja a részleteket. Pár perc elteltével kollégája tesz elébe egy aláírandó megál­lapodást, majd telefonhoz siet. Recskről keresik egy pályázat miatt. A találkozót előre egyeztettük, de az intéznivaló nem tűr halasztást. Ünnepi készülődés ide, év végi hajrá oda, a tardosi sporttábor fejlesztési munkálatainak ügyében is tár­gyalni szükséges. Történések egy röpke óra alatt. Ezek után még mondja valaki, hogy a megyei sportigazgató élete merő nyugalom! Pintér Zsoltot egy évvel ezelőtt választotta meg a Heves Megyei Közgyűlés a sportigazgatóság élére. A Heves Megyei Főügyészség Nyomozóhivatalát az igazgatói tisztség érdekében feladó 35 éves tanárembert most év végi számve­tésre kértük, ő pedig szívesen vállalkozott a beszélgetésre.-Azzal kezdem, amit beikta­tása előtt nem sokkal mondott: „Igazából én már akkor is elé­gedett leszek, ha nem gátolnak a munkámban.’7 Gátolták?- Legegyszerűbb, ha úgy fogalmazok, nem gátoltak, de azért titkon több segítségre számítottam. A sportigazgatás a levegőben lebeg. Mondom ezt azért, mert a konkrét munka az egyesületekben zaj­lik, felsőbb szinten pedig meg­áll az önkormányzatoknál, ahol a működés egy részét biz­tosító anyagiakról döntenek. Úgy néz ki, hogy amelyik ön- kormányzatban van sporthoz értő, azt szervező személy, ott zajlik a sportélet - például Hatvanban Palásthy Pál -, ahol viszont nincs ilyen ember, ott nehezebben megy minden.- Önöknek akkor mihez van „jogosítványuk” ?-A mi feladatunk elsődle­gesen az információtovábbí­tás, a lehetőségek ismertetése és az érdekek melletti kiállás lenne. Ezt fel is vállaljuk, a komolyabb munkához, az ön­állósághoz viszont kevesen vagyunk. Az igazgatóság és a tardosi sporttábor dolgozóival együtt tizenkilencen vagyunk, ez a minimálisan szükséges létszám. Apróságnak tűnik, de talán nem jelentéktelen, hogy többek között mivel is foglal­kozunk: A megyében működő lovasok bejelentették, hogy te­rületi szövetséget szeretnének létrehozni. Az érdekek egyez­tetése nem volt egyszerű az egyes szakágak között, de vé­gül megalakult a Megyei Lo­vas Szövetség, ehhez azonban másfél hónapos munkára volt szükség. Itt értékelődik fel a sportban dolgozó társadalmi aktívák szerepe. Akik időt és energiát fordítanak saját és mások sportjának szervezésére, azok valahol már mártírnak számí­tanak, és ezek nyakába akaszt­ják még az adminisztrálást is.- Januárban Ön úgy vette át az addigi igazgató, Kovács János helyét, hogy az igazga­tóság már nem az OTSH-hoz, hanem a megyei közgyűléshez tartozik. Hogyan befolyásolta ez a munkát?- Régi kívánalom volt a vál­tás, és az új sporttörvény ezt előírta. A jó az benne, hogy megszűnt az utasításos rend­szer, hiszen a helyi problémát csak a területeken lehet ke­zelni. Viszont igazgatásilag ezek megoldása nem mindig valósítható meg. írhatok én le­velet az önkormányzatoknak, hogy ezt meg ezt kellene csi­nálni, ma már azonban ennek Pintér Zsolt nincs sok létjogosultsága. De mondok mást: elkészült a me­gyében egy középtávú fejlesz­tési program, a területfejlesz­tés, az oktatás és az egészség­ügy témakörében, amiből hiányzik a sport, a testnevelés. Sajnálom, hogy ez kimaradt, mert szerintem mindháromban fontos lenne, hogy szerepeljen a sport, az egészségmegőrzés, és ebben szívesen segítettünk volna, ha kérik. Akár már ma meg lehet szüntetni a sport­egyesületet, annak hatása nem most jelentkezik. Öt-tíz év múlva viszont igen, amikor még több lesz a katonai szol­gálatra alkalmatlan, a kórházi ágyak kihasználtságát növelő személyek száma. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom az utánpótlás-nevelés és a tömeg­sport kérdését, amire feltétle­nül áldozni kell. Sajnos, ma­napság még ritka kivétel, hogy egy óvodában szakos testne­velő foglalkozik a gyerekek­kel, ám ez az irányvonal jelenti a jövőt.- Térjünk át a tardosi sjport- tábor kérdésére, amit Ön ki­emelt területként kezel.- Azért szívügyem, mert kevés olyan sportigazgatóság van, amelyik rendelkezik ilyen jellegű sporttáborral. Adottsá­gait tekintve ragyogó hely, igazi bázis lehetne, de a kö­rülmények miatt jelenleg a tu­ristaház és a menedékház kö­zötti szinten van. Márpedig ha a szolgáltatásokat igénybe ve­vők fizetnek érte, jogos az igény, hogy az normálisan nézzen ki. Ennek érdekében fejleszteni szükséges és menedzselni. A belső festés és a pálya kör- bekerítése már megtörtént, a következő lépcsőt a vizes­blokk felújítása jelenti. Erre fedezetet nyújt idei bevéte­lünk, amely 30 százalékkal volt több a tervezettnél. Terve­ink között szerepel a konyha felújítása, majd a víz- és szennyvízhálózat rendbetétele, de az már meghaladja a lehe­tőségeinket, ezért pályáza­tot nyújtot­tunk be. Az idén nagy érdek­lődés mutat­kozott erdei iskola prog­ramunk iránt, amelynek ke­retében mint­egy kétezer gyermek volt a tábor ven­dége. Együttmű­ködve az ÁNTSZ- szel, a megyei rendőr-főka­pitánysággal és a tájfutó fotó: majoros tamás szövetséggel, kidolgoztunk egy olyan programot, amely­ből a tanárok választhatnak, hogy milyen előadást kíván­nak igénybe venni. Nemrég a megyei labdarúgó-szövetség illetékeseivel tárgyaltunk ar­ról, hogy az utánpótlás-váloga­tottak központjaként, felkészü­lési táboraként szolgál majd Tardos. A jövőről még annyit, hogy Eger svéd kapcsolatai­nak köszönhetően 1998 nyarán nyolc nemzet részvételével nemzetközi ifjúsági sporttalál­kozó helyszíne lesz a tábor, és akkorra el kell végezni az át­alakításokat.- Eredménynek tekinthető ez is. Am nyilván sok egyébre büszke még.- Ne gondoljon hatalmas dolgokra. Azt tartom nagy eredménynek, hogy a szövet­ségek működnek, köszönhe­tően a társadalmi aktíváknak. Lényeges, hogy a megyéből 247 pályázatot küldtek a Wes­selényi Közalapítványhoz, és ha rajtunk keresztül csak egy jutott el, az már éredmény, de tudom, hogy sokkal többen pá­lyáztak sikerrel a mi segítsé­günkkel. Segítettünk a sport­ösztöndíjasok megszervezésé­ben, amelyre szűkebb hazánk­ból heten pályáztak. Ha meg­van az eredmény, akkor addig megyek, amíg nem sikerül va­lamit hozzátenni. Elkészítettük a megyei sportkoncepciót, amit az OTSH bekért tőlünk, és abból két fejezet tartalmilag megegyezően került be az or­szágos tervezetbe. A Megyei Közgyűlés kezdeményezé­sünkre elismerte az önkor­mányzatoknál dolgozó sport­aktívák munkáját, és erről a Megyei Közgyűlés keretein be­lül emlékezett meg. Terveink között szerepel egy megyei sportévkönyv megjelentetése, ami - úgy érzem - hiánypótló kiadvány lenne. Részt vállal­tunk több esemény, mint pél­dául a kiskörei triatlon-feszti- vál, az Agria Volán-kupa au­tósverseny, vagy a Barokk fu­tófesztivál szervezésében. Mindezeket természetesnek vesszük és szívesen végezzük.-A Megyei Közgyűlés Sport- és Ifjúsági Bizottsága miként értékelte a sportigazga­tóság munkáját?- A pétervásárai kihelyezett ülésen tartottam beszámolót a bizottság tagjainak, akik elbí­rálták tevékenységünket, ösz- szegezték a tapasztalatokat és megköszönték eddigi mun­kánkat.-Egy év tapasztalata alap­ján milyennek látja a jövőt sa­ját pályafutása és az igazgató­ság életét illetően?-A főiskola után Egercse- hiben imádtam tanítani, ám a család gyarapodásával a pénz miatt váltanom kellett. Az iz­galmas, de eléggé embert pró­báló ügyészségi munka után titkos vágyam teljesült azzal, hogy visszatérhettem a sport­hoz. Ez a feladat azonban sok­kal „nyűgösebb”, mint a ko­rábbiak. A megítélés pedig nem mindig szakmai szempontoktól függ, hanem attól, hogy ki a véle­ményt alkotó, illetve az meny­nyire diszponált személy. Nem lehet olyat csinálni, ami min­denkinek megfelelne. Amikor a pályázatot benyújtottam az állásra, azért tettem, mert lát­tam benne lehetőséget. Voltak és vannak is elképzeléseim (az iskolai testnevelés színvonalá­nak javítása, a testnevelésórák számának növelése, utánpót- láskorúak versenyrendszeré­nek kidolgozása), és ezekből, amíg itt vagyok, nem engedek. Aki a sportban dolgozik és tá­mogatást igényel tőlünk, azon megpróbálunk segíteni, felada­tunk továbbá olyan emberek mellé állni, akik egyedül nem mennének semmire. Összegzésként pedig annyit, hogy a sport, a testedzés, az egészséges életmód az politi­kától, gazdasági helyzettől független össztársadalmi igény, aminek megvalósításá­nak szükségességét mindenfé­leképpen meg kell teremteni.- Holnap már az új évet kö­szöntjük, amelyre vonatko­zóan, gondolom, Önnek is vannak jókívánságai?-Szeretnék minden olvasó­nak, minden sportot szerető és azért tenni akaró sportbarát­nak ió_eeészséeet és boldog új ódi Csaba Szihalmi bravúr Mezőkövesden A mezőkövesdi terem-labdarú­gótornán 28 csapat közül egyet­len Heves megyei indulóként az első helyet szerezte meg a Szí­hat om SE együttese. A győztes gárdában Polányi Miklós, Kalotai Zsolt, Polgár László, Popovics László, Vona Attila, Váradi Attila, Hausz Ti­bor, Tóth Szabolcs, Szabó László, Barna István, Antal László, Kovács István és Na- hóczki Csaba szerepelt. A rész­vételt Lehó Antal vállalkozó támogatta. Autósport Nem lesz Belga Nagydíj? Egyre kevesebb esély van arra, hogy 7995-ban Belgium F orma-1 -es autós gyorsasági vb-futamot rendezzen. A ve- viers-i bíróság ugyanis eluta­sította az országban megho­zott, a dohányreklámokat be­tiltó törvény ellen benyújtott fellebbezést. A F orma-1 vezetői 1998. január 7-jét szabták meg ha­táridőül arra, hogy a Belga Nagydíj szervezői garanciát nyújtsanak nekik: nem fog ha­tályba lépni a dohányreklá­mok elleni törvény. A mos­tani bírósági határozat követ­kezményeként már alig van remény arra, hogy Spa-Fran- corchamps-ban vb-futamot rendezzenek. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) erre az esetre Kínát és a Dél-afrikai Köztár­saságot jelölte meg tartalék helyszínként. iprus ellen Második mérkőzését meg­nyerte a magyar ifjúsági labda­rúgó-válogatott az izraeli nem­zetközi négyes tornán. Ziegler János szövetségi edző csapata 2-0-ra legyőzte Ciprust. A gó­lokat Kiss Zoltán és Kincses Péter szerezte. Magyarország - Ciprus 2-0 (0-0) A zuhogó esőben rendezett összecsapáson a ciprusiak vé­gig jól tartották magukat, de a találkozó mintegy 70 százalé­kában a mieink birtokolták a labdát. A mai napon Belgium­mal játszik csapatunk. Szebb jövőt..! Közhely, de igaz: ismét eltelt egy esztendő. Mi, akik az újságon keresztül tekintünk ki a világra - talán - még inkább érezzük az idő múlását, hiszen amikor az olvasó elé kerülnek írásaink, bent a szerkesztőségben már régen a következő napokban megjelenő híreket, tudósításokat fogalmazzuk. Ebben a sokak által felgyorsultnak tartott világban ugyan­csak rohanunk az események nyomában, sőt nemritkán igyek­szünk megelőzni is azokat, hogy lehetőleg a legfrissebb infor­mációkat kínáljuk azok számára, akikért szívesen dolgozunk. Az Önök érzéseire hagyatkozunk ugyanakkor abban, hogy megítél­jék: miként feleltünk meg igényeiknek. Kérjük, fogadják el, hogy mi a legjobb képességünk szerint voltunk a sportszerető olvasók és szurkolók szolgálatára az elmúlt esztendőben, és hasonló szándékkal szeretnénk munkához látni 1998. január elsején is. Ügybuzgóságunk sikere sokban függ attól, hogy milyen érté­keket hordoz szűkebb hazánk, Heves megye sportélete. A minap már készítettünk egy ugyancsak gyors összegzést, de nem lehet­tünk különösebben elragadtatva. Szerények az országos, esetleg nemzetközi mércével mért eredmények. Környezetünk sportjá­ban nagyon is érezhetők az általános gazdasági és társadalmi problémák, éppen ezért számos írásban foglalkoztunk az egye­sületek, a szakosztályok működési gondjaival, az anyagi feltéte­lek hiányával. Sokkal inkább kellett figyelnünk a negatív jelen­ségekre, mint a kiugró sikerekre. Az átalakulóban lévő magyar társadalomban keresi a helyét a sport, mint az általános emberi kultúra szerves része. Sok vita kíséri, hogy milyen is legyen a sport jövője úgy az egészséges életmód, mint a versenyek tekin­tetében. Csak remélni tudjuk, hogy folyamatosan valós helyére került a testnevelés és a sport, aztán majd a sajtóban is igazi ér­tékként tudjuk kezelni, ami nagy örömünkre válna. Az esztendő fordulóján köszönettel tartozunk Önöknek, hogy velünk tartottak, s figyelemmel kísérték írásainkat. Köszönjük telefonos érdeklődéseiket, beküldött leveleiket, melyek tartal­mát jól hasznosíthattuk a mindennapi gyakorlatban. Köszönjük az ünnepekhez kapcsolódó jókívánságaikat. Válaszul és idei búcsúzóul kívánunk Kedves Olvasóinknak békés, boldog, sport­sikerekben és élményekben gazdag új esztendőt! A sportrovat nevében: Bajzát Rafael, Bódi Csaba, Fesztbaum Béla TTH h • •• 1 Köszönjük a tudósítóknak! Az esztendő végéhez, a szám­adások időszakához érkeztünk. Munkánkat olvasóink megelé­gedésére csak tudósítóink segít­ségével tudjuk végezni. Nélkü­lünk képtelenség lenne átfogó képet adni a megye sportjáról, nem valósulhatnának meg a ver­senyidőszak gyors és pontos összeállításai. Tudósítóink nevei rendben megjelennek ugyan az írások végén, de úgy gondoljuk, hogy csak úgy tudjuk méltó módon olvasóink nyilvánossága előtt megköszönni egész évi munká­jukat, ha most ismételten felso­roljuk nevüket. Névsor szerint: Almási József, Balogh Béla, Balogh Péter, Bol- lók József, Bóta Zoltán, Búcsú Attila, Csintalan Attila, Dósa János, Endre László, Farkas Nándor, Fehér István, Fejes Kálmán, Fodor István, Fónad István, Fritz János, Gál János, Gubis István, H. Budai Sándor, Halmóczki Ferenc, Horváth László, Horváth Mihály, Keresz­tesi István, Kiss András, Kor- csog Béla, Kormos Éva, Korsós László, Kovács Anikó, Kovács Sándor, Kurczweil István, Kur­fürst István, Lovász T. István, Lukács György, Misz György, Murányi Sándor, dr. Nagy Fe­renc, Nagy Lajos, Nemesik Lász- lóné, Oláh János, Orbán Ferenc, Patócs János, Paulenka Mihály, Pászti Viktor, Perge András, Pó­lyák Ferenc, Ruskó János, Sallai Ferenc, Sohajda László, Sidló János, Szabados György, Szabó Ferenc, Szabó Zoltán, Szakács Kleofás, Szendi László, Szűcsi Attila, Torna István, Tóth Kál­mán, Víg Zoltán, Vanó György, Vona Tibor. Hatvaniak a dobogó tetején Hatvanban 12. alkalommal rendezte meg a Városi Kispályás Labdarúgó Kör és a Polgármesteri Hivatal az Unicomp 2000- kupa nevet viselő terem-labdarúgótornát. A Kodály Zoltán Ál­talános Iskola és Gimnázium tornacsarnoka pedig második éve állt a háromnapos rangos sportesemény rendelkezésére. Az 5+7 fős együttesek - ame­lyekben bármilyen osztályban szereplő játékosok szerepelhet­tek - 2x15 perces találkozókat játszottak egymással. A reggel­től estig zajló selejtezőkön 32 együttes közel 500 focistája mérte össze tudását. Óriási küzdelmet hoztak az elődöntők, ahová egy gyöngyösi, egy selypi és két hatvani csapat ju­tott be. Végül a papírforma iga­zolódott, hiszen a teremlabda­rúgó NB 7.-ben szereplő Az- zuro-Antik-Art FC csapata (Rácz Csaba, Búzás Roland, Füzér Zoltán, Tóth Flórián, Berkes László, Buzma Zsolt, Konkoly Zoltán, Gömöri Ottó, Nagy József, Farkas Ferenc, Szeifert István) végzett az első helyen. A 2. helyet a selypi Mátra Cukor Rt. csapata sze­rezte meg, megelőzve a Trans­act 60-Pedagógus és a Gyöngygáz Ecoplan együttesét. A torna gólkirálya Berkes László (Azzuro) lett 77 góllal, aki szponzori ajándékot kapott. Az oklevelek mellett a dobo­gósok pénzjutalmat kaptak, a negyedik helyezett pedig tárgy- jutalomban részesült. A találkozók végig rendkívül színvonalasak voltak, amit ki­tűnő játékvezetés kísért. Gohér János, a győztes csapat edzője: - Jól szervezett torna volt, s mivel nekünk január 5-én már bajnoki mérkőzésünk lesz, így felkészülésül is szolgált. Re­mek csapatokkal találkoztunk, akik egy-két mérkőzésen meg is szorongattak bennünket, de jól játszottunk és megérdemel­ten győztünk. Külön öröm, hogy a gólkirály is a csapa­tunkból került ki. Remélem, ezütán bajnoki helyezésünkön is tudunk javítani. Sánta Gyula, a Városi Kispá­lyás Labdarúgó Kör elnöke: -Örülök, hogy érkeztek já­tékosok többek között Heves­ről, Herédről, Hortról, Gödöl­lőről, Palotásról és Jászfény- szaruból. Természetesen sze­retnénk jövőre is folytatni ezt a labdarúgó-hagyományt. A rendezők köszönik az Unicomp 2000, a KLT ’95 Bt., a Non-Stop ABC, a BELLYS, a BDT Bt., az Antik-Art Kft., a Black Cobra és a Wébel Ex­press Transport segítségét. Kovács Anikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents