Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

1997. december 24., szerda SporTTüköR 15. oldal Halálos kór ellen vívott győztes csatát a megye egy ismert labdarúgója A legszebb karácsonyi ajándék az egészség Vona Árpád, felesége és kisfia együtt várja az ünnepeket a családi otthonban A karácsonyi ünnepi szá­munkra készülődve már he­tekkel előtte latolgattuk, mi­lyen írás kerüljön az olvasók asztalára. Szándékunkban a társadalom legkisebb egysé­géhez, a családhoz közeled­tünk, hiszen a karácsony a család ünnepe is. A szülők, a nagyszülők, a gyermek egy fedél alatt élve, a korábbitól jóval boldogabb ünnepre vár most ott, ahová ellátogat­tunk. Mint már tavaly is be­számoltunk róla, Vona Ár­pád leukémiás betegségét testvérdonortól származó csontvelő-átültetéssel gyógyí­tották. Az akkor még lába­dozó beteg úgy gondolta, hogy óriási dolog lenne, ha visszatérhetne a labdarúgó- pályára, ahol a most 30 éves játékos mindig remekül érezte magát. Az akkori vágyakból az idén valóság lett, a súlyos betegség után újra nagypályás meccse­ken játszott a megyében köz­ismert hátvéd. Élete, sorsa közvetlenül három települést érint, hiszen Szilvásváradon, Gyöngyösön és Felsötárkány- ban is rokonok, ismerősök ol­vashatják a róla szóló sorokat. Az ünnep küszöbén látogat­tunk el a felsötárkányi lakásba, ahol együtt él a Vona család, valamint Árpád feleségének a szülei. Öten idézik vissza a ta­valyi karácsonyt, amikor még nem tudtak igazán ünnepelni, mindenkiben benne volt a nyugtalanság, hogy a júliusi műtét után higgyenek-e az or­vosoknak, nem csak vigasztaló jóslatok a gyógyulásra utaló szakvélemények. Felesége Farkas Gabriella - akivel már hetedik éve házasok - büszkén mutatja be az ifjú Vona Árpá­dot, a hatéves kislegényt, aki állítólag már most ügyesen bánik a labdával. Hatéves gyöngyösi tartóz­kodás után a betegség miatt költöztek Gabriella szüleinek a házába. Itt alakítottak ki ste­ril szobát, itt vészelte át sze­rencsésen Árpi a nehéz napo­kat. A gyógyulásban, ápolás­ban sokat segített az anyós, Teri néni, aki anyja helyett anyja volt lábadozó vejének. A betegágynál is mindig a foci jelentett reménysugarat. Játékostársak biztatták, lelke­sítették. A fokozatos javulás­ban azon igyekezett, hogy visszanyerje korábbi fizikai erejét. Havonta kétszer járt el­lenőrzésre az Országos Hae- matológiai Intézetbe, ahol Bariba Anikó és stábja egyre jobb vérvizsgálati eredmé­nyekről számolhatott be. Szó sem volt már fehérvérűségről, a fehérvérsejtek száma vissza­állt a normális értékre. Tavasz- szal már szorgalmasan edzett, és egy májusi napon a legala­csonyabb osztályban, a Felsö- tárkány II. színeiben, a Do­hánygyár ellen játszotta „új élete” első nagypályás mérkő­zését. Egyre erősödött, nyáron már alapozó edzéseket végzett, részt vett a tárkányi csapat németországi túráján, majd a megyei I. osztályban régi játszótársak ellen Gyön­gyöshalászon játszott először. Milyen érdekes a sors, három forduló után olyan edző került a csapathoz, akivel régi konf­liktusa miatt most sem tudott együtt dolgozni, így Holtner Ferenc közbenjárásával újra Gyöngyösre vezetett az útja. Rákóczifalva ellen debütált az NB III.-ban, 11-esből még gólt is szerzett. A hátralévő mécs­eseket végigjátszotta egy többnyire ifjúsági focistákból álló csapatban, ahol elfogadták őt a fiatalok, sőt talán példa­képnek tekintették lelkes, csupa szív játékáért. Alázattal viselték a vereségeket, nem játszottak alárendelt szerepet. A gyöngyösi kötődés sokat je­lentett a betegség idején, akkor Benei András mellett Demény Béla, Jakab Gábor, Szélesi János, Géczi Gyula, Vígh Csaba, Nagy Imre és Bella Zoltán segítette. Még jóté­konysági meccset is rendeztek a megsegítésére. Játékostársai számlát nyitottak anyagi gond­jai enyhítésére. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a je­lenlegi kétlaki életet a jövő­ben, hosszabb távon inkább Gyöngyösre tervezik, ahol hat évet élt a család. A kis Árpi szótlanul figyel a beszélgetés minden pillana­tára. O talán már Gyöngyösön kezdi az általános iskolát. Teri néni dajkaként dolgo­zik a helyi óvodában. Dicséri unokáját: csendes, szófogadó gyerek, legjobban akkor paj­koskodik, amikor Laci és Vi­vien unokatestvéreivel játsza­nak. Nincs kivételezés vele az oviban, nem is igényli. Az após, Karcsi bácsi 42 évet „húzott le” a Bervában a vegyi üzemben, most nyugdíjasként a ház körüli munkában min­dent elvégez, de mindig jut ideje az unokájával is játszani. A család most is szorongva idézi vissza a betegség minden tünetét. Azt, hogy mindenki számára az volt a legterhesebb időszak, amíg ki nem derült, hogy Árpi testvére, a 16 hó­nappal fiatalabb Csaba alkal­mas lesz-e donornak a csont­velő-átültetésnél. Erre mind­össze 20 százalékos esély volt, négy hónapos vizsgálat után mondták ki az orvosok a re­ményteli döntésüket. Másfél év után sem tudott, hogy mi okozhatta a súlyos betegséget, amely sajnos, a daganatos be­tegségekhez hasonlóan vésze­sen gyakori hazánkban. A gyógyulásban remény lehet egy transzplantációs műtét, vagy kemoterápiás kezelés. A szervátültetésnek számító mű­tétnél, mint ahogy más szervek esetében is, számos genetikai összetevőnek kell egyezni a sikerhez. Árpádot sok ember megkereste a tavalyi decem­beri írásunk óta hasonló prob­lémával. Mindenkin igyeke­zett segíteni, főleg lelkileg biztatni, mert az nagyon sokat számít a gyógyulásban. Elveszett, aki feladja... A műtét óta másképp látom a világot - fogalmaz Árpi. Át­értékelődtek számomra az em­beri tulajdonságok. Vigyázok az étkezésemre, nem fogyasz­tok alkoholt, nem dohányzom. Az életemet - minden túlzás nélkül - az öcsém mentette meg, és ez csodálatos érzés. Novemberben tovább gya­rapodott a család. A Szilvásvá­radon élő testvérdonor felesé­gének, Boros Helgának meg­született az első gyermeke, akit Izabella néven anyaköny­veztek. Árpi édesapja nyugdí­jasként egyedül neveli a legfia­talabb testvérüket. A szentestén természetesen együtt lesz a szűkebb család, együtt bontják ki az ajándéko­kat. Az ünnepi asztalra rántott hal kerül, meg természetesen diós és mákos bejgli. A va­csora után következik az éjféli szentmise. Karácsony első napján Szilvásváradra utaz­nak, hogy lehetőleg mindenki­vel találkozzanak majd a szé­les rokonságból. A legnagyobb karácsonyi ajándék egy család számára azt jelentheti, ha békében, egészségben tölthetik el az ün­nepi órákat. Ennek hiányától kellett rettegni hónapokon át Vonáéknak. Kép és szöveg: Bajzát Rafael Sport és bűnmegelőzés Minden jóakaratú, békességre, szeretetre és nyugodt életre vágyó embernek naponta okoz fejfájást a megnövekedett bű­nözés, amelynek híreitől hangos a média. Eldurvult a világ a sportpályákon és azok környékén is, fogalmazott legutóbb egy sportvezető, s bizony, senki sem tudott semmit ellene mondani a hivatalos fórumon. Milliárdokba kerül a magyar társadalomnak a bűnözés megfékezése, de a negatív számadatok a nagy erőfeszítések, sokszor vezetői személycserék ellenére sem változnak pozitív irányba. Az anyagi javak megszerzése sokakat, közte fiatalo­kat visz bűnös útra, akik mellette mértéktelenül halmozzák azokat az élvezeteket, amelyek semmi jóra nem vezetnek, sőt a bűnözés melegágyainak tekinthetők. Mit lehet itt tenni, amikor a szép szó már régen nem hasz­nál, de az erőszakos fellépés sem vezet eredményre? Az Eger Sportegyesület több mint 20 éves történetének elemzése közben (amiről az elmúlt napokban folytatólagosan írtunk) tapasztalhatta a krónikás, hogy a szakosztályok milyen nagy gondot fordítottak annak idején az utánpótlás nevelé­sére. Elsődlegesen azért, hogy saját erőikre támaszkodva érje­nek el minél jobb eredményeket, amiben nem is csalódtak, és joggal lehettek büszkék. A pillanatnyi sikereken túl azonban számottevő nevelő hatása is van a sportnak. Nem mindenkiből lesz olimpiai, de még magyar bajnok sem. Nem is lehetnek ilyen elvárások. A fegyelmezett viszonyok között, nem ritkán kemény és következetes munkával nevelt sportolók azonban feltehetőleg akkor is nagyobb hasznára válnak a társadalom­nak, amikor már nem annyira aktívak a versengésben - ahol esetleg nem is gyűjtötték garmadával az aranyérmeket -, mert családot alapítottak, s felnőtt emberként élik életüket. Ennek az írásnak hangsúlyozott célja a sportolói utánpótlás nevelésének előtérbe helyezése a bűnözés, valamint minden más káros szenvedély megelőzése céljából. Az egyre súlyos­bodó gondok elébe lehetne lépni, ha a fiatalok sportolói kö­zösségekbe kerülnének, a jelenlegitől jóval nagyobb számban. A lehetőségek megteremtésére kellene az anyagiakat fordítani az önkormányzatoknak és más állami szerveknek. À nevelés nem nélkülözheti a szigort. A sport eleve feltételezi a fegyel­met. A családok, a szülők csak nyernének vele, ha a televízió és a számítógép előtt elpuhult, esetleg rossz impulzust kapó csemetéiket határozottabban küldenék a sportpályákra és az edzőtermekbe, s mi több, ők maguk mutatnának példát, mint vannak azért ilyen kivételek. Sokrétűen használnák vele a jö­vőt. Persze, mindez nem olyan egyszerű. Mégis. Nem elegendő csupán kellemes ünnepeket kívánni. Azért a hétköznapokon kell megküzdeni, s áldozatot vállalni, hogy az ünnep meghitt és békés, továbbá feltétlen negatív szenzációktól mentes legyen. Ez sem könnyű, de áldozatok nélkül elképzelhetetlen a tartós siker. A sport az ókorban a békesség eszköze volt. Miért ne le­hetne az a jelenkorban is..? Fesztbaum Béla Labdarúgás - európai mércével A Juventustól a Stadler FC-ig A hírügynökségek közreadták az európai labdarúgóklubok tel­jesítményét értékelő és össze­hasonlító kimutatást. Ezek sze­rint az öreg kontinens idei leg­eredményesebb együttese az olasz Juventus, a szintén olasz Internazionale és az AC Parma előtt. A hetenként változó sta­tisztikában a legjobbak sorában nincs magyar, az Ecker-Stadler a 358 európai együttest rangso­Japánban a láng Athénból megérkezett az olim­piai láng Japánba. A fáklyát repülővel szállítot­ták Görögországból a távol-ke­leti ország fővárosába. A na- ganói téli olimpiára februárban kerül sor. roló listán - legrosszabbként a magyarok között - a 354. he­lyen áll. A kétségtelenül szub­jektív elemeket is tartalmazó kimutatásban a kapott pont­számok a nemzeti bajnokságok erejétől, a klubok győzelmi mu­tatójától és a lőtt gólok számá­tól függnek. A csapatok az eu­rópai és nemzeti kupákban nyújtott teljesítményükkel bó- nuszpontokhoz juthattak. SZUPER­EXPRESSZ ICIKE-PICIKE éjjel-nappali ABC a karácsonyi ünnepek alatt is teljes árukészlettel (friss tej, kenyér) és NON­STOP tart nyitva. Eger, Rákó­czi u. 46. (14357) A birkózók Ezekben a napokban a sport­egyesületek és szakosztályok többsége hagyományaihoz hí­ven zárja az esztendőt baráti összejövetelek keretében. Az Egri Vasas birkózói mindig a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napon jönnek össze, s feldíszített fenyőfa mellett kí­vánnak egymásnak kellemes ünnepeket. A több mint 75 esz­tendős, de mindenkor meg­újulni képes egri birkózók csa­ládja nagy vonalakban hasonlít az átlagos magyar családok­hoz, nem bővelkedik anyagi­akban, így szerényen ünnepel. A szendvics és az üdítő azon­ban most sem maradt el, sőt édességeket is kaptak a srácok, a csb-n jól szereplők például nagy tábla csokoládéval térhet­tek haza. családja is megtartotta ünnepét A legidősebb egri birkózó­nak, a 81. évében járó Polgáry Józsi bácsinak A kis fenyőfa életútja című verse van gyűj­teményében karácsonyra: Kicsiny voltam, mikor lettem, szépen lassan növekedtem. A két métert még el sem érve kerültem én fűrészéire. A bokámnál el is vágtak, egy darabig csak dobáltak. Egyszer aztán végre-végre kerültem a piactérre. Hosszú utamnak itt vége, egy bácsika örömére. Elvitt engem egy szép házhoz, csillagszemű Edinához. Felöltöztettek ott engem szép díszekkel, szépen csendben, így lettem én díszben állva Edina karácsonyfája. A kondicionálóteremben összegyűlt sokaság még a kará­csonyfát is eltakarta, hogy képre kerüljön, akik mégis le­maradtak, azok december 30-án egész nap búcsúztatják az évet FOTÓ: MÁTÉ KRISZTIÁN HEVES "r HÍRLAP EGER. GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, yXA LŐRINCI, PÉTERVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETŰK NAPILAPJA az Axel Springer-Magyarország Kiadói Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KISS SÁNDOR, az AS-M. Heves megyei irodavezetője. Megbízott főszerkesztő: DR. KLOSS ANDOR Felelős szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf.23.). Telefon: 36/413-644. Hirdetés: 410-880. Fax: 36/412-333 E-Mail cím: hmhirlap@mail.agria.hu Az előfizetők részére terjeszti ügynökségei révén az AS-M Kft. Heves Megyei Irodája. Árusításban terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. 3530 Miskolc, Király u. 2. Telefon: 06-46/350-230. Előfizethető közvetlenül a Heves Megyei Hírlap kiadójánál 3300 Eger, Barkóczy u. 7. (Telefon: 36/413-644, fax: 36/412-333), a gyöngyösi (3200 Gyöngyös, Zöldfa u. 6., tel/fax: 37/311-697), a hatvani (3000 Hatvan, Kossuth tér 23., tel.: 37/341-598, fax: 37/341-051) fiókszerkesztőségben és a Hírlap ügynökségeinél, postautalványon és átutalással a következő pénzforgalmi jelzőszámra: OKHB RT. 10403507-35010708-70070000, valamint megrendelhető a kiadónál. Előfizetési díj egy hónapra 645 Ft, negyedévre 1935 Ft, fél évre 3870 Ft, egy évre 7740 Ft. Az árus példányok ára: 39 Ft. Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökségekhez munkanapon 8 órától 16 óráig távbeszélőn és a Heves Megyei Hírlap kiadójához a 36/412-646 távbeszélőszámon 8-16 óra között kérjük bejelenteni, illetőleg levélben megküldeni. Előállítja az Egri Nyomda Kft. Eger, Vincellériskola u. 3. sz. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 0865-9109

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents