Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997. december 24., szerda Karácsonyi Magazin 7. oldal Csak néhány gyermeket varnak haza a monosbeli intézetből „Úgy emlékszem, boldog voltam” Mindannyian örziink egy-egy emlékfoszlányt gyermekkorunk legszebb karácsonyairól, ízek, fények, illatok, meleg és oltalom. Ha a legemlékezetesebb decemberi ünnepről esik szó, a bátyámmal furamód ugyanaz a szenteste jut eszünkbe. Oszkár: „Már nem mennék haza” A mónosbéli gyermekotthon lakóinak többsége is őriz magában egy-egy leikébe égett képet „a karácsonyról”, amikor anyu, apu és a testvérek még együtt voltak, s a család békében készült az ünnepre. Akkor még nem volt ivás, veszekedés, botrány, ami szétzilálta volna az idillt. Aztán hirtelen minden-minden megváltozott. Hogy mikor és miért, ma már nem tudni pontosan. Oszkár 14 éves. Hatéves korában került Mónosbélre két testvérével. A többi ötöt más intézetekben helyezték el.- Amíg Nyírmadán éltünk, nem volt semmi baj. Amikor elköltöztünk Pestre, akkor kezdtek el a szüleim inni, verekedni. Sokszor én rohantam éjszaka a rendőrségnek telefonálni. Jobb így. Most már ha lehetne, se mennék vissza hozzájuk. Igaz, már régen nem élnek együtt. Elváltak. Tavasszal meglátogattak bennünket... Én máshogy fogok élni. Pék-cukrász szakmát tanulok, takarékoskodom, házat veszek, megnősülök, gyerekeim lesznek. Nem fogunk veszekedni, megértjük majd egymást. A karácsonyt nagyon szeretem. Főleg ajándékokat adni. Idén is ösz- szegyűjtöttem a zsebpénzem. Meglátogatom Pesten a testvéreimet és viszek nekik valami meglepetést. Juli hétéves kora óta él Mó- nosbélen. A szülők közötti állandósult veszekedés miatt került az otthonba. Ha elvégzi az általános iskolát, dísznövény kertész szeretne lenni. Álma egy kertes ház, rendes család:-Karácsony? Ötéves lehettem. Nagyon szép yolt a fenyő, és egy babát kaptam ajándékba. Úgy emlékszem, boldog voltam. Ma már csak apuval tartom a kapcsolatot. A nyári szünetben el szoktam menni hozzá. Arra a kérdésre, mit szeretne idén karácsonyra, sokáig néz maga elé. Nem jön válasz... Anita hat éve került ide. Mondja, tavasszal telefonált az anyukája. Azt mondta, eljön majd, csak először pénzt kell szereznie. Hogy anyu mikor jön el, nem tudni, de azt igen, hogy milyen lesz a karácsony, ha Juli: „Már csak apuval tartom a kapcsolatot” Anita egyszer felnő:- A férjem délelőtt elmegy a fenyőt kivágni. Hatalmas fa lesz. Teherautóval kell szállítani. Ebéd után feldíszítjük, de úgy, hogy a gyerekeknek meglepetés legyen. Rengeteg ajándék lesz alatta. Sütök-főzök majd. Például mézeskalácsot és Raffaellot. Beszélgetőtársaink közül arra a kérdésre, hogy ki szeretne hazamenni, ha otthon rendeződnének a dolgok, csak egy kislány keze emelkedik bátortalanul a magasba. A többiek Anikó: „Anyu tavasszal telefonált utoljára” konokul hallgatnak. Számukra jó ideje az egyetlen biztos sziget a nevelőotthon, támaszaik az itt dolgozó nevelők. Decemberben nekik vásárolnak ajándékot félretett zsebpénzükből. Az itteni gyerekeknek nincsenek teljesíthetetlen vágyaik. A legtöbbjük teljesen tanácstalan, amikor azt kérdem, milyen ajándéknak örülnének. Tudják, hogy idén is lesz valami a közös fa alatt, s bármi lesz is az, örülni fognak neki. A Mónosbélen nevelkedő hatvanhat gyermek közül idén mindössze nyolcán töltik otthon a karácsonyt, a többiek az intézetben maradnak. S hogy milyen az intézeti karácsony?- Szuper! - élénkülnek meg az arcok. S míg mesélik, mi minden történik ezen az áldott napon, elhiszem, hogy tényleg szuper. Mert a szemek nem hazudnak. S ezek a szemek már sok mindent láttak. Talán túl sokat is... Mégis, mégis... Álmaik netovábbja a család. Férj, feleség, gyerekek, megértés, igazi otthon... A legtöbbjük tudja, hogy anyu és apu is ezt szerette volna, amikor gyerekkorában ábrándokat szövögetett. Nekik nem sikerült. Hogy miért? A gyerekek számára rég nincs elfogadható magyarázat. Az elhagyottaknak, elfelejtetteknek egyetlen reménye marad: ők majd másként, jobban csinálnak mindent... így legyen! Barta Katalin Karácsonyra a lakás is ünneplőbe öltözik Legszebb álmainkban a karácsonyi estéket fehér, hófödte tájakon, zúzmarás, jégcsapos házak oltalmában látjuk. Mindezt otthon, a lakásban is megteremthetjük a karácsonyi hangulatot. Apró praktikákkal, ügyes dekorációkkal valóságos téli palotává varázsolhatjuk otthonunkat. Kezdjük a kiegészítők, fali és asztali díszek elkészítésével. Az ajtóra akasztott koszorú kedves meglepetés a hazaérkezőnek vagy a vendégnek. Erre a célra egy almafüzér, örökzöldekből vagy termésekből összeállított csokor kiválóan megfelel. Az adventi koszorú elkészítése sem ördöngösség. Koszorúalapot minden piacon lehet kapni, az egyéb hozzávalókat pedig a kertek, erdők kínálják. Egyszerű és mutatós fogás a virágcserepek földíszítése is, krepp papírba bugyolálva, szalaggal átkötve különös hangulatot adnak. A zugokba, könyvespolcra, asztalra elhelyezett gyümölcsök, arannyal ezüsttel befútt diók, fenyőtobozok tartós ékességei lehetnek a szobának. Egy gyertyatál minden helyiségbe különös, pompás fényjátékot adhat. Ma, mint minden másnak, a fenyőfa-díszítésnek is megvan a maga divatja. Pár éve a egy, maximum két színbe öltöztetett örökzöldek uralják a lakást. Az ízlésesen, nem túl kihívóan felékesített fákra nemcsak üveg, műanyag díszeket akaszthatunk. Ugyanolyan szépen mutat a saját készítésű papírangyalka, a textilből, szalmából fabrikált figurák, eSy-eSy masni. Aki pedig a szaloncukor mellett más finomságot is szeretne felfűzni, az süthet mézeskalácsot. A lényeg az összhang, s a mértékletesség. Nem kell túldíszíteni a fát, hisz az maga is egy dísz. Manapság a fenyőfadíszítés divatszínei a kék-ezüst vagy a piros-arany párosítás, de más színekből is lehet mutatós fát állítani. Ha valamit ajándéknak szánunk - legyen az a legapróbb tárgy -, be kell csomagolnunk. A kapható papírok azonban nem mindig felelnek meg ízlésünknek, vagy ha mégis, akkor méregdrágák. Ám ezen is lehet segíteni. Csak legyen kéznél egy kis festék, s egyszínű csomagolópapír vagy textil. Krumplinyomdát már bizonyára mindenki készített otthon. A krumplit vágjuk ketté és faragjunk egyszerű geometrikus mintázatú nyomtatódúcokat. Ezeket a festékbe mártva nyomtassuk a nekünk tetsző formában. A becsomagolt ajándékot különböző kiegészítőkkel is díszíthetjük. Egy-egy fenyőág, alma, dió vagy masni, mindig különlegessé teszi az ajándékot. Szentestén az ünnepi asztalnak is kifogástalannak kell lennie, hiszen ezen a napon többen is körbeüljük a megterített asztalt. Ilyenkor elegáns és nagyvonalú lehet a földig leomló abrosz. A régi függönybojttal átkötött damaszt- szalvéta különleges ötlet. Az egyes terítékeket szalaggal és narancsokkal keríthetjük körbe, amitől rendezett és áttekinthető az asztal. Törekedjünk arra is, hogy a feltálalt ételek és a terítési mód összhangban legyenek egymással. Ezekkel a különlegesen mutatós, nem túl drága fortélyokkal meghittebbé varázsolhatjuk az ünnepet. Mindezek azonban nem pótolhatják a szeretetet, a megértési, hiszen ezektől igazán szép a karácsony. Elek Eszter A legszebb karácsonyi ajándékként fiúgyermek sír fel a Hevér családnál Az ünnepen boldogság, béke honol Karácsonykor a családtagok együtt díszítik fel a fenyőfát, a hétköznapi gondokat elfeledve töltik el a szentestét. Középiskolásokat kérdeztünk a szeretet ünnepéről. íme a válaszaik: Mlinkó Nikolett: - Számomra az év legszebb ünnepe. A család együtt van. Közösen díszítjük fel a fát és izgatottan várjuk a közelgő újévet. Szálkái Zsófi: - A karácsony nekem nagyon fontos ünnep. A család, a szeretet mindennél fontosabb. Az év legszebb időszaka az adventi készülődés. Kovács Nóra: -Vallásos családban nevelkedtem, így karácsonyra már az adventi időszak alatt készülök. A szüleimmel délután „pompás ruhába” öltöztetjük a fenyőfát, s a vacsora után az éjféli misére megyünk ünnepelni. Várnai Zsanett: - A karácsony az esztendő legjelesebb ünnepe. E napon a család együtt van és senki sem veszekszik. Nyugtatóan hat rám, ha csendben csodálhatom a fenyőfa csillogását, amelyet közösen díszítünk fel évről évre. Kokovai Rita: -A karácsony a legszebb családi ünnep. Az egész rokonság együtt van és boldogan töltjük el azt a néhány, békés órát. Nagy Enikő: - Az idén elvesztettük az édesapámat, így a karácsonyunk szomorú lesz. Bár a szívünkben mindig ott él, s velünk van, de nagyon fog hiányozni. Évről évre együtt ékesítettük a közösen megvásárolt fenyőfát, s fogyasztottuk el az ünnepi ételt. Hevér Orsolya: - Izgatottan várom a karácsonyt, mert a szüleimmel éppen december 24-re várjuk az öcsikém megszületését. O lesz a mi karácsonyi ajándékunk. Ennél szebbet nem is kívánhattam volna. Kiss Bernât: - A szeretet ünnepén az egész világra szóló békét kellene hirdetni. Én - ha tehetném - e napon az utcai koldusoknak, s a szegényebb családoknak gyűjtést szerveznék és a szentestén átadnám nekik az adományokat. Karácsonykor az ember elfelejti a problémáit, s szeretteivel boldogan ünnepel. H. O. Akár a trópusokon vagy a Bükkben: Az ember mindenhol megtalálhatja a csodát Azt mondják, afféle biológuskolónia van már Felsőtárkány- ban. Az egri tanárképző főiskola három tudósa is ezt a meseszép természetközeli községet választotta otthonául. Itt telepedett meg családjával három éve dr. Regős János, a trópusi ökológia s a tenger élővilágának kutatója. Sokan hivatásos vagy műkedvelő biológusok a faluban. Nemrégiben baráti találkozóra is meghívtuk őket - meséli Regős Nagy Piroska, a feleség, aki viszont zenetanár. Ennek kedves jelképeként violinkulcsot formázó sóspereccel kínál minket. Kislányuk, a három esztendős Rita éppen óvodában van, így zavartalanul beszélgethettünk. Mégis sajnáljuk, hogy nem találkozhatunk vele, mert - mint szülei mondják - ízig-vérig biológus csemete. Ez kiderül az egzotikus egyiptomi utazásukat megörökítő felvételekről, de az otthon készült képeken is látszik: milyen természetes kezében a tár- kányi tóból kiemelt jókora rákkal. Még egy történetet is hallok róla: Rita nemrég felkészülten magyarázta a cickány és a patkány közötti különbséget a szomszéd kislánynak. Kedvenc időtöltésként édesapjával több száz természetfilmet tanulmá- Regős Nagy Piroska Ritával nyoznak. az egyiptomi utazáson A közvetlen tapasztalat persze mindennél többet ér. így aztán gyakran kirándulnak, s a család pályázat útján igyekszik minél érdekesebb, egzotikus utazást szervezni. A kislány születése előtt jártak Görögországban, Lutrán az ökológus egyetemi hallgatókkal, az általános iskolás énekkarral. Mire mindez kiderül, megismerkedünk a sarokban megbúvó, különleges trópusi élőlényekkel: csíkos, apró méregbékákkal. A nappali szoba sarkában egy trópusi erdőt imitáló növényzet alatt leljük meg őket. Különleges, inkább csábító ku- ruttyolásukat könnyen meg lehet szokni.- Costa Ricából származnak ezek az állatok, s a bennszülöttek Columbiában e békák közeli rokonaitól nyerik a nyílmérget - tudjuk meg. Mire kissé meghőkölünk, de a házigazda megnyugtat.- Nem veszélyesek. Lenyelni lehet őket, csupán szopogatni nem - mondja nevetve. A trópusi élőlények más fajai is izgatják, de egy német kollégájával - aki szintén megszálRegös János kedvenceivel, a trópusi békákkal lottja az esőerdőknek - új felfedezés tettek. A több ezer trópusi békafaj között létezik egy - latin nevéből elnevezték Litinek -, amely a levélvágó hangyák fészkében él. Hogy miért jött létre ez a társulás? A perui őserdőben próbálták megkeresni a titkát. A felfedezést nemzetközileg publikálták. Regős tanár úrnak e mellett számos könyve jelent meg. Legutóbbi a tenger ökológiájáról készült főiskolai jegyzet s több színes, német és spanyol nyelvű kötet az egzotikus élőlényekről, az édenkertről. Regős doktor másfél évtizeden át Svájcban dolgozott gyógyszerkutatóként. Mikrobiológusként kereste meg a pénzt arra, ami a szenvedélye: az esőerdők és a tenger. A ’80-as években Nicaraguában négy évig a managuai egyetemen ökológiát tanított, mikor úgy döntött, hazatelepül. A gödöllői egyetemre hívták oktatni, közben az ELTE természettudományi karán is igényt tartottak ritka szaktudására. Időközben megismerkedett Nagy Piroskával, aki a budapesti Gorkij fasori általános iskola zenepedagógusa. A férje szerint rendkívül sikeres, hiszen számos kórusversenyről eddig díjazottként tért haza. A háziasszony csak szerényen megjegyzi: szerinte is jelent valamit, hogy négy évet vártak rá, s a gyes után is visszahívták. FOTÓ: ÖTVÖS Igaz, előtte húsz esztendőt tanított ott. Most ingázik. Kislányuk születésekor jöttek Felsőtárkányba, s az első ajánlott házba beleszerettek. A falu szélén laknak. Mindenhez közel, mégis a természetben.- Az ember mindenhol megtalálhatja a csodát, csak készen kell rá lenni - vallják. (jámbor)
