Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Ki ölte meg a nagyapát? Avagy: az emberarcú számítógép-korszak Meredek út visz föl az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola líceumi főépületének csillagvizsgáló tornyába, ahol az Oktatástechnológiai és Informatikai Tanszék fészkel. Ennél, jószerivel csak az a megtett pálya meredekebb, amit az elmúlt években a számítástechnika fejlődése és a mindennapi életben, az oktatásban játszott szerepe befutott. A felhasználás horizontja tágul, a multimédiától a gyógyászatig. Hol a határ, lehet-e - a színhelynél maradva - a csillagos ég? Minderről és a gépi kultúra humanizálódásának esélyéről dr. Kis Tóth Lajos tanszékvezető főiskolai tanárral beszélgettünk.-Az elmúlt években sok új kifejezés robbant be a mindennapi szóhasználatba: multimédia, interaktív, Internet...-A piacon ma rengeteg, az alkalmazott számítástechnikához kapcsolódó termék szerepel az úgynevezett multimédiás megjelöléssel. Ezek azonban gyakran nem azok, amik. Egyébként naponta definiáljuk ezt a fogalmat és vitatkozunk is rajta. Annyit viszont állíthatok, hogy itt egy egészen új információ-hordozóról van szó, amely együtt, egy időben használja a hangot, zenét és a vizuális megjelenítést, a szöveget, az ábrát, a mozgóképet, az animációt. A pedagógiával, oktatással foglalkozó szakembereknek a multimédia nem új dolog. Az elgondolás, az elmélet már régóta megvolt arra, hogy miként lehet egy témát, tananyagot feldolgozni, jól használhatóvá tenni, de erre korábban nem volt meg a megfelelő technikai háttér.- Milyen megoldást kínál a mai kor?- Most jutottunk el oda, hogy a számítástechnikai ipar megpróbál olyan eszközöket kínálni, melyekkel az emberi érzékelés majd’ minden formáját foglalkoztatni lehet. Az egyik legfontosabb, a látás esetében például el kellett jutni odáig, hogy ne csak álló, hanem a mozgóképpel is jól tudjon bánni a technika. Az emberek ma csodálatos mozgóképekhez vannak hozzászokva a televízióból és a moziból. Ehhez képest, ha most leül a multimédiás program elé, akkor esetleg csak egy bélyegnagyságú, darabosabban mozgó valamit lát. Ez esztétikailag egyelőre még nem tökéletes. A fejlesztésre mi is létrehoztunk egy kutatólaboratóriumot. Ennek a csoportnak a munkája egyébként a várbeli Eger Anno kiállítás multimédiás része. A multimédiának jelenleg is komoly gondja az, hogy hogyan jelenik meg. Mennyire emberi és befogadható a használó számára. A világhálón, az Interneten is számtalan rendkívül kellemetlen kialakítású, nehezen élvezhető web-oldalt lehet látni. Ennek elkerülésére kellenek bizonyos fontos ismeretek. Hallgatóinkat, elsősorban a számítástechnika és a vizuális kommunikáció szakon már felkészítjük arra, miként alkossanak, éljenek ezzel az új lehetőséggel megfelelő módon. Az oktatásban az a legnagyobb problémánk, hogy szépen kutatgatunk, csak végtermékig nem nagyon jutunk el, mert nem vagyunk igazán motiváltak. Szeretném, ha ebben a multimédiás laboratóriumban végtermékek születnének, amellett hogy szakmailag kiéljük benne magunkat. Egyik ilyen, a műhelyben készülő termék például az egri történelmi borvidék multimédiás feldolgozása.- Egymásra talál végre az ember és az emberi gép?- A számítástechnika most ért el arra a pontra, hogy teljesen emberi eszközt tud kínálni, amihez nem kell komoly előképzettség. Egészen emberközeli felhasználási módok léteznek, akár a multimédia készítésénél is. A televízió jó példa a technika alkalmazhatóságára, a tévé egy bonyolult eszköz, ám a hetvenéves nagymamának nem jelent gondot a használata. Eljutunk oda a számítástechnikával is, hogy már nem a technika lesz a fontos, hanem a tartalom. Meg is jelent a fogalom: humáninformatika. A társadalomban, a mindennapi életben betöltött szerepével, sőt a veszélyeivel együtt. Vannak olyan hangok - például Amerikában -, hogy ki kell tiltani a számítógépeket az iskolából, mert eltűnik miatta a gyerekek realitásérzéke. Más lesz a viszonyuk az élethez, halálhoz, miután a képernyőről, a számítógépes játékokból rengeteg erőszakkal szembesül. Egy svéd vizsgálat nyomán egy gyerek arra a kijelentésre, hogy meghalt a nagyapa, rögtön azt kérdezte: - ki ölte meg? Más, például természetes halált ugyanis nem is tudott elképzelni. Ez az árnyékos oldal. De az is megvan ebben a dologban, amit egy francia kislány mondott: - aki sokat nézi a képernyőt, elbutul, ha pedig keveset, akkor nem fog tudni semmit...! A számítógép lassan megtalálja a maga - nem fetisizált - helyét és szerepét. Most vagyunk a finisében annak, hogy ez bekövetkezzék.-A komputer is megpróbál emberi hangon beszélni?- Szó szerint, de kezdetben a zenében például nagyon tiltakoztak a muzsikusok a számítógép ellen. Volt is okuk rá, mert az akkori produktum még elég műízű, embertelen volt. De ma már a modem komoly-és könnyűzenének elválaszthatatlan része, a komputer is megpróbál emberszabású hangokat kiadni. A szoftverírók is elkezdtek úgynevezett humanizáló programokat készíteni, melyek hibákat is vétenek, ugyanúgy mint egy előadóművész. Ma már például Vangelis nélkül bizonyára szegényebbek lennénk.-Mi a határa a számítógép humanizálódásának, hovatovább simogatást is várhatunk majd tőle?-Távlatilag bármi elképzelhető. A Dr. Kis Tóth Lajos: „A számítógép döntés elé állít” fotó: piusy e. Mikrosoft-vezető Bill Gates nagyságát nem akarom fokozni, de amikor nálunk járt, egy újságíró valami hasonló témát vetett föl neki: „Uram, hagyjon bennünket ezekkel a szövegszerkesztőkkel, én imádok rózsaszín papíron illatos levélkét kézzel írni, kapott már Ön ilyet?” - „Rendkívül jó a meglátása, ha hazamegyek, megkérem a programozóimat dolgozzák ki ezt a témát” - hangzott a válasz. Jól látja, hogy előbb-utóbb nagyon emberi lesz a számítógép, mindenféle érzékünket megpróbálja majd elérni, olyanokat is, mint az egyensúlyérzék vagy az izomkoordináció. Valóban multi lesz a multimédia. Annyira emberi lesz, hogy talán már nem is kell majd azon gondolkodni: kell-e nekünk ettől a technikától egyáltalán félni. A Terminátor-filmek előrevetített jövőképe szerintem nem következik be, valóra válik viszont az, hogy ezek a gépek a mindennapi életben igen komoly döntések elé helyeznek bennünket. Amikor például az embernek emberi módon kell döntenie, mert ez a mi felelősségünk. A számítógép ugyanis inkább döntési helyzetek elé állít, és mentesít a mechanikus munkavégzés alól.- Amikor a gép levesz valamilyen terhet az ember válláról, egyúttal valami mást viszont ráhelyez...-A döntés természetesen nem köny- nyű. Ma például a komputeres gyógyászat-diagnosztika egy megtermékenyített petesejtből már pár nap után megállapíthatja, hogy az embert milyen betegségek fenyegetik majd, ha felnő. De akkor dönteni is kell - ha mondjuk ott van közötte valami súlyos dolog, betegség - , elkerülve azt, hogy az ember egy modem Ta- igetosz legyen. Inkább úgy kellene döntenie ezzel az ismerettel, hogy majd az életében tudjon segíteni neki, hogy ne kapja meg azt a betegséget. Ezek komoly döntések, és a számítógép ilyenek elé állít bennünket. Kovács János Csináljunk magunknak ünnepet! Az egyedül élők panaszkodnak, hogy az ünnepek, de leginkább a karácsonyok a legnehezebbek, leghosszabbak. Ilyenkor három-négy napig szinte emberek közé se megyünk, s az évszak sajátosságaiból eredően a négy fal közé szorulunk - mondják. A szeretet ünnepén sokszorosan fájó az egyedüllét. Mit tehetünk azért, hogy ne így érezzünk? Dr. Ignácz Piroska klinikus szakpszichológust kérdeztük.- Keressünk magunknak társaságot! Mi, magányosok fogjunk össze, keressük fel egymást. Akinek nincs senkije, áthívhatja a szomszédját vagy megbeszélheti egy kollégájával, hogy az ünnep valamelyik napján találkoznak, összejönnek egy teára, beszélgetnek vagy elmennek egy hangversenyre, kiállításra, templomba. Az fontos, hogy legyen kivel megosztani az ünnep óráit.-S ha végképp nem sikerül meghívnunk senkit?- Legyünk igényesek akkor is, ha egyedül karácsonyozunk. Terítsünk meg magunknak, tegyük ünnepivé az asztalt egy szál gyertyával, a szebbik, ritkán használt étkészlettel, egy-egy fenyőgaly- lyal, alkalmi abrosszal. Az egyszerű ételt is tálalhatjuk ízlésesen. De kedveskedhetünk magunknak olyan ennivalóval is, amit szeretünk, de ritkán készítünk el. Az a fontos, hogy a hétköznapok egyformaságát oldjuk fel valamivel. Aztán nézegethetjük a régi fényképeket, kézimunkázhatunk, sétálhatunk, elmehetünk a fürdőbe, a templomba. Találjuk meg a leginkább kedvünkre való foglalatosságot! Csináljunk magunknak ünnepet!-Sokan háziállatot tartanak magányuk oldására.-Aki nagyon szeretne egy élőlényt, kihozhat az állatmenhelyről egy kutyát vagy macskát. Megajándékozhatja magát azzal az érzéssel, hogy nincs egyedül, egy élőlény lélegzik mellette, akinek szüksége van rá, akiről gondoskodnia kell. Az állat pedig jó helyen, biztonságban érzi magát. Magányos emberektől hallottam, hogy el szoktak beszélgetni a háziállataikkal. Tudják, hogy ők is igénylik a szót.-Mit lehetne még csinálni a magány feloldására?- Az ország több városában működnek a telefonos lelkisegélyszolgálatok. Egerben a 321-488-as számon este 7-től reggel 7 óráig ingyen hívhatóak a segítők. Az ügyeletesek ezeken a napokon is várják a segítségért, biztatásért hozzájuk fordulókat, azokat, akik valakivel beszélgetni szeretnének ezen az estén. Cs. E. Tanuljunk meg újra hinni! Selyempapír-zizegős, kalácsillatú, gyertyafényes ünnep közeledik. Tisztulás a lelkekben, szeretet, megértés, fény. Barátom azt mondja, várja már nagyon a karácsonyt, de leginkább azt, hogy vége legyen. Mert évről évre egyre fárasztóbb a készülődés, s az a bizonyos este is egyre furább. Hol van már a gyermekkor boldog várakozása? Hol a hit a csodálatos mesében, s mivé foszlott a varázslatos misztérium? A fenyőállítás bosszúsága maradt, a kötelező hangulat, a színlelt öröm. Szó nélkül hallgatom fanyalgását és megsajnálom. Őt és a családját is. Négyéves lányom jut eszembe, aki napok óta karácsonyi dalokat énekel úton-útfélen. Fenyődíszeket gyárt, s ajándékot készít a maga módján. Menthetetlenül boldog, s az adventi naptárban már minden ablakot kinyitott, hátha hamarabb érkezik az angyal. Elal- vás előtt újra és újra elsorolja az ajándékok kívánságlistáját, a perselyben őrzött zsebpénzét a pénztárcámba szórja:- Küldd el ezt is szegény Jézuskának! Vegyen rajta ő is magának valamit! Bámulom ezt a nagylelkűséget, s nem tudok betelni az őszinte csodavárással. Az ember ilyenkor óhatatlanul is „rátesz egy lapáttal”. Az ünnephez kapcsolódó meséket választ, melyek továbbfokozzák a várakozást. Azt hiszem, ez a szülő legszebb, ennélfogva megbocsátható önzése. Úgy mesélni, hogy a gyermek szeme hatalmasra kerekedjen a látszólag hihetetlen történettől. Feléleszteni és táplálni a hitet, hogy igenis vannak csodák, s ha nagyon akarjuk, velünk is megtörténhetnek. A karácsony erről is szól, de lehet, hogy csak erről. Aki mindezt nem hiszi, vagy már elfelejtette, vegyen ölbe egy gyermeket, s kérdezze meg tőle, mit jelent számára ez az ünnep. Elfelejti a fáradságot, s várni fogja azt a napot. Megtanul újra hinni, és örülni. És már előre sajnálja, hogy egy újabb évet kell várni ezekre a pillanatokra. Barta Katalin Eladó az egész világ Emlékszem, jó egy évtizeddel ezelőtt, az ügynöki munka kezdetekor, a leglehetetlenebb időpontokban becsengető - a manapság használatos szóval - áruértékesítőkre. Alig értünk haza a kórházból az újszülöttünkkel, máris nyomta a csengőt a fotós és az ajtónyitót félreseperve kereste a - reményei szerint - fényképezendő gyereket. Ugyan, honnan szerezte meg olyan hamar a címünket? Bizonyára jó pénzt ért már akkor is egy-egy lista. Máskor a fürdőkádból ugrasztott ki egy fregolimegrendelést felvevő, de kerestek a redőny- és reluxagyártók megbízottjai, a biztonsági zárakat szerelők, a biztosításokkal ügynökösködők és felvonult a szolgáltatók sokasága. Nos, ma már nem kell feleslegesen nyitogatni az ajtót. Postaládánkból dőlnek a rossz helyesírással, magyartalanul megfogalmazott, színes, fényes, drága papírra nyomtatott „csábos” lehetőségek, „igaz” nyeremények ígéretével. De csak magára vethet az, aki megrendelővé válik. Még rosszabb, ha este csörög a telefon, s vonal végén egy szolgáltató cég ügynöke mutatkozik be. Kérdésemre, hogy honnan tudja a nevünket, számunkat, jogállásunkat, azt válaszolja, nem tudja. Hogy s hogy nem, de előtte van egy lista az adatainkkal, s már mesél is a páratlan lehetőségekről. Elkeserítő, hogy a legkülönbözőbb cégek rendelkeznek személyes adatainkkal. Adják-veszik egymás között. Hivatalosan szerettem volna megtudni, hogy végül is honnan tudta az ügynök a címünket. Fáradozásom, kitartó érdeklődésem nem sok eredménnyel járt. A társaság területi vezetője telefonomra közölte: „Bizonyára az Ön ismerőse adta tovább kollégámnak a telefonszámát.” Ez egy ellenőrizhetetlenül „jó ötlet”. Magamra vessek, mert nem voltam elég elővigyázatos. Bár nem rendeltem csomagküldő szolgálatoktól semmit, nem töltöttem ki közvéleménykutatók kérdőíveit, nem vettem részt nyereményjátékokban, de egyvalamit elmulasztottam: nem kértem meg ismerőseimet, hogy ne ajánljanak az őket felkereső ügynökök reménybeli kuncsaftjának. így ezúton írom le én is az óhajomat, amint azt az egyik, Tűzoltó téri üzlet ajtaján olvastam: „Ügynökök, házalók! Ne zavarjanak!” Meglehet, hogy eladó az egész világ, de még magyar nyelvtanból tanultuk, hogy vannak kivételek. Azokat pedig tiszteletben kell tartani. Császi Erzsébet HÍR(TELEN)KÉK... Az Országgyűlés Hivatala - mint arról döntés született - köteles mindenki számára információt adni a képviselők hiányzásáról, mert az nem titok. Csak dühítő...! * Kínában egykettőre meghiúsulhat az ígéretes üzleti szerződéskötés, ha az egyik tárgyaló fél észreveszi, hogy partnere lábán lyukas a zokni. Akkor még nem láttak magyar gatyát... * Debrecenben három erős verőlegény egyik éjszaka alaposan helybenhagyta az APEH megyei főrevizorát. Adózott a puszták népe... * Az FBI már évek óta körözi Erica Sandra Kay-t, akinek egyszerre négy férje is volt. A 47 éves nőt nemcsak a dupla bigámia miatt keresik, hanem azért is, mert harminc évvel ezelőtt megszökött az amerikai tengerészgyalogságtól. Igaz, akkor még - Eddie James Mundell néven - hetyke férfi volt. Mije is van a menyasszonynak...? (szilvás)
