Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-19 / 296. szám

1997. december 19., péntek Családi Tükör 9. oldal Buli a hóban - címmel jelent meg a „Hupikék Törpi- kék” harmadik lemeze, melyből már a megjelenés napján több mint 100 ezer példányt szállítottak ki. Ezért az EMI- Quint lemezkiadó átvehette a Peyotól (a Hupikék Törpikék jogtulajdonosától) „a világon legtöbbet eladott Hupikék Törpikék albumért” járó díjat. Az albumon többek között a Hip Hop Boyz, a Happy Gang és Bellini dalai szerepelnek, valamint a nagyapák és nagymamák örömére a régi nagy sláger, a Csinibaba is rákerült. Egy kis divattörténet A századelőn pontos és szi­gorú szabályok írták elő, mit viselhet egy úr, ha bálba megy. Szilveszter előtt nyu­godtan mosolyoghatunk egy kicsit a „békeidők” divatján. * 1899-ben és a kilencszázas évek elején az angol divat­kódex így írja le a férfiak es­télyi viseletét: a kötelező frakkhoz egysoros fekete vagy kétsoros fehér piké mellény dukál. A nadrág fe­kete és természetesen a frakk anyagából készül. A fejre cilinder vagy klakk kerül (ez utóbbi a ci­linder harmonikaszemen összecsukható változata). Az ünnepi fehér ing redős vagy sima piké mellel, il­letve sima vászonból ké­szülhet, de minden esetben két gyöngy gombnak kell dí­szítenie. A gavallér gallérja magasan álló, elől teljesen zárt. A kézelőn fehér lánc­gomb van, a nyakkendő fe­hér csokor: francia pikéből vagy batisztból készül. A kesztyű galambszürke. Mindehhez magasan zá­ródó, gombos lakkcipőt vi­seltek, melynek felső része az előírások szerint kizáró­lag sevróbőr lehetett. Uraim! Mielőtt lázadozni kezdenek a „kényelmetlen” öltöny ellen, gondolják vé­gig, mit szenvedhettek déd­apáink egy-egy bálon! Mézes diákkenyér Három tojást és 20 dkg por­cukrot habosra keverünk, majd hozzáadunk 5 evőka­nál olvasztott mézet. Egy kevés fahéjjal, szegfűszeg­gel fűszerezzük. Összeke­verjük 10 dkg durvára vá­gott dióval, fél csomag sü­tőporral, végül hozzáadunk 25 dkg réteslisztet. Jól kikent, lisztezett tep­sibe öntjük, és lassú tűznél megsütjük. Fogadjuk el magunkat! A teljes, szebb élet felé vezető útra dr. Ignácz Piroska klinikus szakpszichológus vezeti el a vállalkozó kedvűeket.- Ha nem fogadjuk el sor­sunkat, örökké háborgunk, szenvedünk, lelki beteggé vál­hatunk. Nem kell azonban min­denbe belenyugodnunk. Ha nagyon rossznak érezzük azt a helyzetet, amiben va­gyunk, próbáljuk meg kike­rülni, kilépni belőle vagy vál­toztatni rajta. Ha sem az egyik, sem a másik nem sikerül, akkor fogadjuk el a megváltoztathatat- lant. Ne próbáljuk, mint a kutya a hurokból, kitépni magunkat, mert még jobban a „nyakunkra szorul a béklyó”. Ám ha béké­sen eltűrjük, még mozgási teret is enged. Magunkat is igyekez­zünk elfogadni, fedezzük fel jó tulajdonságainkat, s iparkod­junk a kedvezőtleneken változ­tatni, hogy minket is elfogadja­nak.- Segíthetünk is embertársa­inknak...- Ha másoknak segítünk, ne­künk is segítenek. Jó érzéssel tölt el minket, ha készséges emberekkel találkozunk. Mi is szárnyakat adhatunk így má­soknak. Összetartó és előrelen­dítő erő ez.- No és az élmény is közös.- Minden élmény emlékeze­tesebb, ha együtt éljük át. Aktí­vabbak leszünk, nagyobb prob­lémát is könnyebben meg tu­dunk oldani, ha összefogunk. (Két hét múlva folytatjuk.) (császi) Miként varázsoljuk el álmaink hercegét? Csábító pillantások tüzében A közelgő ünnepi összejöveteleken, szilveszteri partikon az egyedülállók hölgyek is megpillanthatják álmaik férfiját. Az első lépések: a gesztusok, amelyekkel kimutatható a másik nem iránt érzett szimpátiánk. A nőknél a „magakelletés” alapvető mozdulatai, amikor a hajukhoz nyúlnak, ruhájukat simítják, csípőre teszik kezüket, lábfejükkel vagy egész testükkel az „áldozat” felé fordulnak. Többségük továbbmegy: hosz- szan tartó, bizalmas pillantáso­kat vet a nagy O-re és egyre in­tenzívebben szemez vele. Az izgatott érdeklődés pu­pilla-kitágulást, arcpirulást idéz elő. A női udvarlás egyéb jeladásai a következők: Fejüket megrázva, válluk fölé, vagy az arcukból ki, illetve hátrafelé dobják hajzuhatagu- kat, vagy tincseikkel könnye­dén játszadoznak. Az érdeklődő hölgy aprán­Horgászferfangok „Csuka vagy ponty?” Amikor feleségem első gyer­mekünket várta, az ultrahangos vizsgálat után megtudtuk: fiunk lesz. Büszkén emlegettük ezt ismerősnek és ismeretlennek, szóval tudta egész Tiszafüred. A szemközti szomszédék, Tibi barátomék is az elsők közt tud­hatták meg a nagy hírt. Tibi és én nagy horgásztár­sak - ahogy egymást hívtuk: „harcostársak” — voltunk. Be­szélgetéseink állandó tárgya a nagy halak elejtése, az alkal­mazandó módszerek, a jó fo­gással kecsegtető horgászhe­lyek megvitatása volt, vagyis az elmélet. A gyakorlat azonban messze elmaradt reményeink­től, be kellett érnünk egy-két dévérkeszeggel, tavasszal né­hány törpeharcsával. Ám na­ként felfedi csuklójának sima, bársonyos bőrét kiszemelt fér­fipartnere előtt. (A csukló tájé­kát a test egyik legerotikusabb zónájának tartják.) A nő félig lehunyt szemmel nézi a férfit, míg az észre nem veszi, majd sietve elfordítja te­kintetét. A felhúzott váll fölötti oldalpillantás is a hódítás egy lépcsőfokát jelenti. A nők általában egymáson átvetett lábbal ülnek. A térdmu­togató gesztusnál a nő egyik lá­bát a másik alá dugja, így a szoknya alól kivillan a comb egy része. A legtöbben viszont úgy vélekednek, hogy a szoro­san keresztezett lábpozitúra a legvonzóbb női ülésmód. VISELKEDJÜNK! Illemtani „talpaló” felnőtteknek Újra megnőtt a társadalmi igény az illemtani szabályok betar­tása iránt. Sok munkahelyen alapfeltétel, hogy „tudjunk visel­kedni” és tőlünk függ, milyen véleményt alkotnak rólunk. MAGÁZÁS ÉS TEGEZŐDÉS A leggyakoribb tévhit ebben a vonatkozásban az, hogy a tege- ződés óhatatlanul tiszteletlenséget, sőt udvariatlanságot jelent. Szó sincs erről, feltéve, hogy itt is betartjuk a szabályokat. A pertut - akárcsak a kézfogást - a nő vagy az idősebb fél kezdeményezheti. Akkor sem kell zavarba jönni, ha nagy a korkülönbség: a tegezés felajánlását vegyük megtiszteltetésnek, amivel nem illik visszaélni. Nyugodtan megtarthatjuk ilyenkor az „X néni”, „Y bácsi” vagy „Z bátyám" megszólítást, köszö­néskor a „szervuszt” vagy a „tiszteletemet”. Ne menjünk át „lazába” és főleg ne bizalmaskodjunk, mert ebben az esetben a másik keservesen megbánja, hogy tegeződést ajánlott fel. Magázódáskor inkább az élőbeszédben és közelebbi kapcso­latban használjuk a „maga” megszólítást, hivatalosabb, tiszte- letteljesebb és írott változata az „ön”. Egyes férfiak előszeretet­tel „kegyedezik” a nőket, ám ez a forma kissé már elavult, és sokszor furcsán hat. A „Kiskegyed” ma már negatív minősítést is takar, van, aki kimondottan sértőnek érzi. Illik megjegyezni, hogy kivel tegeződünk és kivel nem. Kel­lemetlen szituációkhoz vezet, ha találkozáskor nem vagyunk biztosak a dolgunkban és ez a beszélgetést is erősen gátolja. Fontos, ha más nincs is tisztában az illemmel, azért mi tud­junk alkalmazkodni. Előfordul, hogy partnerünk szó nélkül, magától értetődő módon letegez minket. Ne essünk kétségbe, ne kérjük ki magunknak, elég, ha visszategezzük. Minden jogunk megvan rá, nem vétünk az udvariasság ellen. Az ünnepi asztal finom dísze Ismét reneszánszát éli a mik- száthi dzsentri-murik régi ka­rácsonyok itala, a krampam- puli. Nemcsak finom „lélek­melegítő”, de elkészítése is látványos: az ünnepi asztal egyik dísze lehet. Két liter édes fehér bort fel­forralunk szegfűszeggel, fa­héjjal és citromhéjjal. Húsz szem kockacukrot jól bedör­zsölünk egy narancs héjával. Egy nagyobb tűzálló tálra sü­tőrostot fektetünk, erre rakjuk a kockacukrokat. Meglocsol­juk rummal, és meggyújtjuk. Mikor a cukor lecsepegett a tálba, levesszük a rostot. Hozzáöntjük a fűszeres forralt bort, egy liter forró vizet vagy teát és két-három narancs ki­csavart levét. 25-30 dkg ve­gyes aszalt vagy kandírozott gyümölcsöt durvára vágunk, és szétosztjuk a (puncsos) po­harakba, végül ráöntjük a forró italt. Ez a mennyiség tíz pohárnyi italra elég. gyón logikusan meg tudtuk magyarázni a kudarcot, legin­kább a szélre vagy szélcsendre, a borult égre vagy rekkenő hő­ségre, s főleg a halakra fogva az egészet. Minden gondola­tunk a halak körül forgott. Miután a trónörökös, Gergő fiunk megszületett, büszkén ad­tam ezt hírül családtagoknak és ismerősöknek. Főként a „pa­ramétereket” (kilót és centit) ecsetelve. Persze boldogan csöngettem be Tibiékhez is.-Megvan, gyerekek! Ötven­egy centis, három és fél kilós! Újságját félredobva szaladt az ajtóhoz Tibi, és csillogó szemmel kérdezte '.„Micsoda? Csuka vagy ponty?” Szabó Zoltán Andornaktálya A karácsonyfa mézeskalács díszekkel is ékesíthető Mézes huncutságok A karácsonyfa díszítésénél a színes gömbök és szaloncukrok mellett a mézeskalács formák is jelentős szerepet kapnak. A házilag is elkészíthető tésztából némi ügyességgel Kedves Olva­sóink is csodaszép figurákat varázsolhatnak. Ha az előre megsütött mézeska­lácsból különböző figurákat, szimbolikus alakokat akarunk készíteni, akkor azokat a ki­nyújtott tésztából kis késsel, szabad kézzel alakítsuk ki. A kívánt formát először egy leve­lezőlap kartonból vágjuk ki, majd fektessük rá a kinyújtott masszára. A körülvágott figu­rákat minden bevonat nélkül helyezzük a sütőbe, s ha kész, még melegen tojássárgájával kenjük le. Ha kihűlt a tészta, elkezdhet­jük a díszítőzacskóba töltött, cukros tojáshabbal ékesíteni a figurákat. A tasakot, mint egy ceruzát használjuk: ezzel raj­zoljuk meg akár a szemet, szá­jat, hajat vagy csak a figurák körvonalait. Annál szebb lesz a díszítés, minél ritkábban szakad el a cukorfonal. Cukorral bevonva is készít­hetünk mézeskalácsokat. A ki­sütött tésztára ráöntjük a főtt cukrot és addig forgatjuk benne, amíg minden darabka cukros, fehér színű bevonatot kap. Díszítéshez használhatunk még kakaót, kávét, diót, kó­kuszreszeléket, tortadarát, szí­nes cukorgyöngyöket is. (hancsák) Foltos bőrkesztyű, beázott csizma A világos színű bőrkesztyűt célszerű mindig megtisztí­tani használat előtt, mert szinte minden nyomot hagy rajta. Ha foltos lesz, dör­zsöljük be száraz pipa- agyaggal, így megakadá­lyozhatjuk a kifakulást. Tisztításkor húzzuk fel a kesztyűt, majd mossuk le szappanos meleg vízzel. A kezünkön vagy papírral ki­tömve hagyjuk megszá­radni, majd vigyázva gyűr­jük meg, hogy puha legyen. A vizes bőrcipőt vagy csizmát kenjük be bőrápoló­val vagy ricinusolajjal: ettől száradás után is puha marad. Kitömve szárítsuk, távol tartva a közvetlen hőhatá­soktól. Két könyv a Móra Kiadótól A nőiesség enciklopédiája A kamaszoknak és a nyugdí- jaskorúaknak a legnehezebb karácsonyi ajándékot vásá­rolni. Az előbbieknek, mert nem akármit fogadnak kritika nélkül, az utóbbiaknak, mert gazdag életük folyamán annyi mindent összegyűjtöttek, hogy a nehéz eltalálni, mi az, ami nincs a háztartásukban. A tini lányoknak szól Gaby Schuster könyve „Csak lá­nyoknak, avagy a nőiesség enciklopédiája” címmel. „Tizedik éved körül meg­változik minden. Testileg-lel- kileg átalakulsz. Már nem vagy kislány, és még nem vagy nő. Sokszor úgy érzed, semmi sincs rendben, nem ér­tenek meg a szüleid, a barát­nőid és legfőképpen nem a fiúk.” - ezzel a bevezetéssel kelti fel az érdeklődést a szerző, aki hasznosítható ötle­tekkel szolgál szépségápolás­ról, önismeretről és még a párkapcsolatokról is. Janikovszky Éva évtizede­ken át a gyerekeknek írta a vi­lágot kritikusan és humorral szemlélő könyveit. Játékos szövegeiben mindig a meg­célzott olvasóréteg „bőrébe bújt”, s talán ez is az egyik titka hallatlan népszerűségé­nek. Most kiadott - nyugdíjas korról is szóló - jegyzeteit, szösszeneteit egyszerűen „A felnőtteknek írtam” címmel adta közzé Réber László rajza­ival. (j. i.) Fecske Csaba: Este Anya hazajön: kapok egy puszit, apa hazajön: újabb puszi és egy barack a fejemre. „Jó voltál?” - kérdezik, és én bólintok. „Mindent megettél?” - kérdezik, „Mindent!” - mondom, pedig nem is igaz, mert az óvó nénit sem ettem meg, a hintalovat sem, a labdát sem és az ajtófélfát sem, a nagymamát sem, tudhatnák már, mégis mindig megkérdezik. Fürdés után ágyba küldenek: „Álmodj szépeket, nyuszikám!” De én nem alszom el, csak a szememet hunyom be. Hogyisne! Amikor minden éppen ilyenkor jut eszembe, később a szememet is kinyitom, csakhogy akkor már álmos vagyok, hát lecsukom újra, de most magamnak alszom el! Tanuljuk meg összekötni... ... a kellemeset a hasznossal! Három szemet úgy tudunk egyszerre fogyasztani, hogy a jobb oldali tűt átbújtatjuk mindhárom szemen és egyben kötjük le ezeket. A mintától függően simán vagy fordítot­tan is leköthetjük a szemeket. A kötés befejezésekor, vagyis a leláncolásnál két szemet összekötünk, majd az így ka­pott egy szemet visszavesszük a bal tűre, és egy újabb szem­mel összeültjük. Az utolsó szemet a szállal elkötjük. Ha gomblyukat akarunk ké­szíteni, a kívánt helyen befe­jezzük a szemeket. A követ­kező sorban ugyanott, ugyan­annyi új szemet kell készíte­nünk. mint amennyit az imént befejeztünk.

Next

/
Thumbnails
Contents