Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-11 / 289. szám

1997. december 11., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete Rendezvénysorozat József Attila tiszteletére „Engem temetnek...” HATVAN - A város kulturá­lis intézményeiben több napig tartó programsorozattal em­lékeztek meg József Attila ha­lálának 60. évfordulójáról. A megnyitót a Grassalko- vich Művelődési központban Farkas Kálmánné alpolgár­mester asszony tartotta, kie­melve, hogy a költő 1926 nyarán Hatvány Lajos vendé­geként hosszabb időt töltött a kastélyban. A ,József Attila Hatvan­ban” című kiállítást Vécsi Nagy Zoltán ajánlotta a láto­gatók figyelmébe. A tárlaton a helyi képzőművészek mu­tatták be a poéta szellemét idéző alkotásaikat. A művé­szettörténész elismerését fe­jezte ki annak kapcsán, hogy a hét kiállító szembenézett a nehéz feladattal, amit rajtuk kívül sokan nem vállaltak. Ezt követően ismertette annak a szavazásnak a végeredmé­nyét, amelynek során a művé­szek egymás munkáira vok­soltak. Ez alapján Király Krisztina, Szpisják Pál és Si­mon Gergely alkotása találta­tott a legjobbnak. A tárlaton jelenlévő Szpis­ják Pál - a Hatvani Képző- művészeti Műhely vezetője - elmondta: többször elolvasva József Attila verseit, azonosul a költő gondolataival, s így választotta ki az alkalomra legmegfelelőbbnek ítélt té­mákat. A jelenlévők Tóth István előadásában meghallgathatták az In memóriám József Attila című irodalmi összeállítást, amelynek során a költő ismert és kevésbé ismert verseivel találkozhattak. A produkciót Cserháti István zenetanár em­lékezetes zongorajátéka kí­sérte, miközben egy szál gyer­tya világított József Attila fényképe előtt. Kovács Anikó * A kiállítás december 13-ig még megtekinthető a Gras- salkovich Művelődési Köz­pont Hatvany-termében. egy igazi amatőr foto látható, a hetvenes évek legelejéről. Igaz, kicsit homályos, kicsit sötétes, de ma már történe­lem, hiszen a kor vitathatatla­nul legnépszerűbb környék­beli bulizenekarát, a Boxot áb­rázolja. Repertoárjukban a táncol­ható popzene mellett szere­peltek az akkortájt hatalmas sikert arató brit hard rock bandák opuszai is. Bulijaik sokszor koncertjelleget öltöt­tek. A nagyérdemű a színpad előtt állva - az éber rendező­gárda figyelmét kijátszva, be­csempészett Kőbányai vilá­gossal felszerelkezve - cso­dálta produkciójukat, s olykor még a pofonok is megálltak a levegőben... Ám egyszer minden szép teben ez akkor következett be, amikor a két Hajdara a kon­kurens Mikróhoz „igazolt”. A csapat ennek ellenére még hosszú ideig jelen volt a zenei életben. Molnár „Mo- lesz” József és Kálóczy Dá­niel személyében ismét nagy­szerű muzsikusokat állítottak csatasorba, de egyre kemé­nyebb zenéjüket már el­nyomta a hetvenes évek kö­zepére betörő „nyálas” disz­kókorszak. A lelkes — ám az anyagiak hiánya folytán a technika te­rén mind jobban lemaradó zenekarok - mára csak a nosztalgiázó negyvenesek-öt- venesek szép emlékeiben él­nek. Igaz, ott örökre és kitö­rölhetetlenül. Szigeti Tamás klasszikus bulizenekar PETÖFIBÁNYA - Alább dolog véget ér. A Box történe­A legsikeresebb felállás: Sebők János, Menczel Ottó, Hajdara Andróis, Hajdara Ernő Parádé a diákgálán HATVAN Igazán pompás műsorral ked­veskedtek szüle­iknek, tanáraik­nak és társaiknak a környék általá­nos iskolásai a Grassalkovich Művelődési Központ Miku­lás-napi diákgá­láján. Felvétele­inket az esemény talán legnagyobb A csányi Bangó Mariann egy sikert aratott sze- nehéz Vörösmarty-verset replőiről készí- adott elő - remekül tettük. A „kodályos”Árminiczky Eszter fotó:T. o. Égető szükség lenne a vas-mangántalanitéra, csak az a kérdés: miből... Nem barna sör - rozsda folyik a csapból RÓZSASZENTMÁRTON ­Szűcsiben már elkészült, Ró­zsában még csak reményked­nek... Pedig itt is nagy szükség volna már egy vas-mangánta- lanítóra... A helyiek szerint a csapokból kifolyó lé sokkal in­kább emlékeztet barna sörre, semmint ivóvízre. Főleg, ami a színét illeti... Ám (sajnos) nem az érlelésnek, hanem - kivált csőtörés esetén - a nagy meny- nyiségü rozsdának „köszön­hető” a szokatlan tónus. Komendáné Nagy Márta jegyzőnő úgy tudja, a hiba nem a víz minőségében, hanem a ve­zetékek állapotában keresendő. A régi hálózatot még a bánya idejében építették, az ötvenes évek közepe táján. A szakembe­rek szerint a berendezések el­fogadható állapotban vannak, ám a fogyasztók többsége aligha osztja ezt a nézetet. A vas-mangántalanító megépítése mellett - állítják a rózsaiak - hálózattisztításra és egyéb fel­újításokra is szükség lenne. Csakhogy miből? A költsé­gek 27 millió forintot tennének ki, így - figyelembe véve, hogy az önkormányzat évi 100 milli­óból gazdálkodik - önerőből aligha futja a megvalósításra. Ám ha az összeg 40 százalékát pályázatok útján képesek len­nének „összeszedni”, már jö­vőre elkezdődhetne a munka. A jegyzőnő szomorúan álla­pítja meg: céltámogatásra már nem számíthatnak. Egyedüli megoldásként a térségfejlesz­tési tanács jóindulatában bíz­nak, noha a grémium legutóbb -formai, alaki okok miatt - el­utasította pályázatukat. Legkö­zelebb ismét megpróbálják. De addig sok „barna sör” le­folyik a rózsaiak torkán... (to.) Az életképes nagyközség szinonimája Ki gondolná, hogy Kassa László polgármester immár tizen­nyolc esztendeje vezeti megyénk legnépesebb nagyközségét... Maga a markáns megjelenésű első ember is aligha vélte ’79 bo- rongós telén, hogy csaknem két évtized múltán az akkor elfog­lalt székben ülve vonhat mérleget. HORT - Persze, az a bizonyos szék ez eset­ben képlete­sen értendő, hiszen ami­kor a tanács­házára ke­rült, a bútor­zat is hagyott kívánnivalót maga után.- Beázott a tető, a fala­kon folyt a csapadéklé - eleveníti fel a tör­ténéseket Kassa László. - So­hasem felejtem el: Heutschy Csabával lavórral locsoltuk a vizet a padlásról. Az ifjú tanácselnöknek már a kezdet kezdetén számos, s egy­általán nem elhanyagolható problémával kellett szembe­néznie, hiszen - mint mondja - egy infrastruktúra nélküli, le­robbant intézményhálózattal rendelkező települést „örö­költ”. Felmérték a lehetősége­ket, majd rohamléptekkel neki­láttak a legsürgetőbb feladatok elvégzésének.- Első lépésként az intézmé­nyekben központi fűtéssel vál­tottuk fel az olajkályhákat - meséli a polgármester. - A jár­dák, valamint az utak botrányos állapotban voltak, így ezekre is sort kellett kerítenünk. A ’80-as évek elején elkészült az általá­nos iskola új épületrésze, s ott is kiépítettük a központi fűtést. Ez már akkor 15 millió forintba került. Felújítottuk és bővítet­tük a napköziotthont, az óvodát és a művelődési házat. Akadt tennivaló bőven. A korábbi éra nagy hibája volt - jelenti ki Kassa László -, hogy a központosított irányítás nem tette lehetővé a gázvezeték megépítését. Erre a rendszervál­tásig kellett várni. Amint lehe­tett, azonnal nekifogtak, mi­közben telefonnal is ellátták a településen élőket. Ugyancsak az utóbbi évek vívmánya a tor­naterem, a csatornahálózat ki­vitelezésének elindítása és a to­vább folytatott útépítés. Az eredmények hallatán azt hinné az ember: már nincs is hová fejlődni. Ám téved, aki úgy véli, hogy Kassa László elégedett.- Szeretnénk befejezni a szennyvízberuházást, valamint - ehhez kapcsolódva - az utak rendbe tételét - sorolja a képvi­selő-testület terveit. - Emellett megoldatlan a csapadékvíz el­vezetése is. Utóbbi elkészülte esetén száz százalékos infra­struktúrával rendelkeznénk.- Innen már csak egy lépés a várossá válás... - említem meg a népszerű vezetőnek, akit a he­lyiek legutóbb is csaknem 90 százalékos támogatottsággal választottak pozíciójába. Ő azonban másként vélekedik.-A lakosságszám és a kö­zépszintű intézmények hiánya csökkenti az erre irányuló el­képzelések esélyét - fogalmaz tárgyilagosan. De sebaj. Inkább legyen Hort erős, életképes nagyközség, semmint állandó finanszírozási gondokkal küzdő kisváros. (tari) P A Hatvan és Környéke a Kistérségi Fejlesztési Társu­lás Horton tartja idei utolsó tanácskozását. A december 12-i, pénteki ülésen Szinyei András elnök előterjeszti a jövő évi terveket, Varga An­tal pedig tájékoztatja a tago­kat a megyei térségfejlesz­tési tanács munkájáról. Díjemelésekről tanácskozik a hatvani képviselő-testület. Idei utolsó ülésükön, de­cember 18-án döntenek a helyi járatú autóbuszok új tarifájáról, a szemétszállítás díjáról, s megállapítják, a jövőben mennyit kell fizetni az ivóvízért és a csatorna- használatért. Ezután hatá­roznak a városi könyvtár és a művelődési központ veze­tőjének személyéről. Lőrinciben ugyancsak de­cember 18-án ül össze a ve­zetőség. A testület tagjai el­bírálják a városgondnokság vezetői állására beérkezett pályázatokat, s megvitatják a jövő évi munkatervet. Erdélyben és a Felvidéken készült diafelvételeit mu­tatja be Hatvanban ma 17 órakor Pádár Sándor. Az Ady Endre Könyvtárnak egyben ez az esemény lesz az évzáró összejövetele. Szokatlan tárlat megnyitó­ján vehetnek részt az érdek­lődők december 13-án 15 órakor a hatvani Grassalko­vich Művelődési Központ­ban, ahol Zsidek Kata ipar­művész századfordulói vise­letbe öltöztetett játékbabái várják a látogatókat. A ren­dezvényen a Vörösmarty- téri óvodások műsorral ked­veskednek majd a megjelen­teknek. Televárni Az embert kiszolgáltatottá teheti a telefon. Vagy eléri a keresett felet, vagy nem. Vagy letagadják az illetőt, vagy nem. Vagy azonnal kapcsolatot teremt, vagy ál­landóanfoglalt a szám. Egy vívmány ez utóbbit szeretné kiküszöbölni - nem mindig a legszerencsésebb módon. Idáig hamar elértem egynémely hivatalt, ahol máris kapcsolták az illeté­kest. Amióta viszont felsze­relték a készüléket, olykor negyedórákig kísérletezem. „ Üdvözöljük! Pillanat­nyilag sajnos, az összes vo­nalunk foglalt.— adja tud­tomra a századszorra igen cinikusnak tűnő hang, mire eltöprengek: meddig követ­hető még ez a fejlődés...? T. O. Dr. Széli László: „Most már mindketten itt vagyunk otthon!” A kitüntetett fogorvos és az empátia A több mint hatezer lakosú kisvárosban nem akármilyen meg­tiszteltetés a „kiválasztottak” közé tartozni. Főleg nem akkor, ha valaki az elsők között érdemli ki a megtisztelő elismerést. Márpedig ebben az évben dr. Széli László fogorvos „úttörő­ként” vehette át Varga Antal polgármestertől a frissen alapí­tott Lőrinci Város Közösségéért díjat. LŐRINCI - A szabolcsi szüle­tésű orvos és Baranya megyei felesége idestova negyedszá­zada él a településen. Társa, Teréz asszony egyben asszisz­tense is; több évtizedes gyó­gyító munkát köszönt meg a város ezzel a kitüntetéssel.- Budapesten végeztem el az egyetemet 1964-ben - idézi a kezdeteket Széli doktor. - In­nen Pécsre kerültem, majd - mivel a családalapításhoz la­kásra volt szükségünk - olyan helyet kerestem, ahol megol­dódhatott a kérdés. Egy volt kollégiumi társam hívására Ecsédre pályáztam. Aztán a he­lyettesítések révén megismer­tem Lőrincit, s amikor megürült az állás, idejöttem. Nem bántuk meg a választást; most már mindketten itt vagyunk otthon, gyermekeink ide jönnek haza. Barátaink is itt laknak. Elegendő egy fogorvosnak hatezer lakos? Avagy hatezer lakosnak egy fogorvos...?- Ma mindkettő optimális­nak mondható. Az utóbbi idő­ben inkább nehezíti a munkát az adminisztráció, amely csak­nem háromszorosára nőtt. A privát praxis pedig számottevő konkurenciát jelent.- Sokan félnek a fogorvostól.- Mindenki joggal várja el, hogy a legmegfelelőbb ellátást kapja. A fájdalmas, kellemetlen beavatkozás során a legjobb eredményt kell elérni. Nos, ez nem mindig sikerülhet, és az ilyen alkalmak nagy sajnálatot, együttérzést váltanak ki ben­nem a betegek iránt.- Örül a kitüntetésnek?- Nagyon megtisztelőnek tartom. A siker érzése minden­kire ráfér. Egyébként úgy vé­lem ezt az elismerést a felesé­gemmel ketten kaptuk. Bényei Tamás A rózsaszentmártoni önkormányzat parlagfű­gyűjtési akciót szervezett a nyár folyamán. Az iskola diákjai ebben is jeleskedtek, ugyanis több tízezer tövet szedtek össze. A legjobbak - Szabó Tünde, Magyari Roland és La- czik Tamás - Láng Jánosné polgármestertől vehettek át ju­talmat az iskola Mikulás-napi ünnepségén. FOTÓ: FÁCZÁN ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents