Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29 / 279. szám

12. oldal Hirdetés 1997. november 29., szombat Fejlesztésre épül a gyár jövője Az Agria Ba-Mat Kft. tulajdonosa bízik a dolgozókban Stílust váltottak-Milyen előnyt jelentett az olasz kapcsolat?- Lehetővé tette, hogy szak­mai tapasztalataikat átvegyük. Az általuk kialakított technoló­giát, munkaszervezést igyekez­tünk az egri gyárunkban meg­valósítani. Rövid idő alatt sike­rült beépülnünk az európai pi­acba. A gondot egy ideig az okozta, hogy a gyár korábbi ve­zetése nem tudott azonosulni ezekkel a törekvéseinkkel, ami ütközést okozott. Nem tudták követni a megrendelés utáni 72 órás termék előállítást. Emellett korábbi jelentős adósságállo­mányt is megpróbáltak a kft.-re ráterhelni. Miután ezek kiderül­tek, előrehaladásunk érdekében kénytelenek voltunk a korábbi vezetőktől megválni. Mulasztá­saik nagy veszteséget okoztak a dolgozóknak, amely ma már bizonyítható szándékosságból adódott. Emiatt az ügyet jogi útra tereltük. A változtatások fordulatot hoztak. Előtte a havi árbevételünk négymillió forint volt, amely ma már 30-40 mil­lióra emelkedett. Ennek 98 szá­zaléka exportból származik.-Hogyan valósították meg ezt?- Külső munkatársakat nem vettünk fel, hanem akik koráb­ban középvezetők voltak, azok közül kerültek ki a termékme­nedzserek, illetve egy gép mel­lett dolgozott faipari mérnök lett az üzemvezető. Ő irányítja a megrendeléstől az árkalkulá­ción át az anyagbeszerzésig a teljes munkafolyamatot. Úgy­nevezett gyártóegységeket hoz­tunk létre. A termékmenedzse­rek végzik az áruk minőségé­nek, csomagolásának ellenőr­zését, s ezekért felelnek is. A stílusváltást követően a kollek­tíva bebizonyította, hogy képes alkalmazkodni a hazai piaci igényekhez és az exportfelada­tokhoz is. Egy-egy üzletet sze­retnénk hosszú távon is megtar­tani. Európai zsűrizéssel- Ki a fő megrendelőjük?- Beszállítói vagyunk a né­met Villeroy Boch AG.-nek, amelynek bútort szállítunk és ebből az idei bevételük száz­millió forint. Előkészítettük egy új mintaszériát egyedi bútorok­ból, amelyeket a német fél nemcsak az európai, hanem a tengerentúli pia­cokon is szeretné értékesíteni. Eb­ből jövőre már egymilliárd fo­rint értékű árut állítunk elő a megrendelé­sükre. Ehhez a szükséges fenyő- alapanyagot ka­zahsztáni im­portból szerez­zük be, barter- üzlet formájá­ban. Előtárgyalá- sokat kezdtünk dr. Nyíri Ivánnal, az Eximbank Rt. vezérigazgatójá­val, a távol-keleti export finanszí­rozására. Termé­keinket Európa nagyobb városa­iban és az Egye­sült Államokban is zsűriztetik. Ott is szeretnénk megjelenni a pia­con. Azt sem titkoljuk, hogy kapcsolatot teremtünk a NATO brüsszeli központjával, bútor­igényeik kielégítésére. Erre van esélyünk, hiszen olyan minták­kal rendelkezünk, amelyek al­kalmasak erre. Az olasz partne­rünk ebben közvetít, miután ők már beszállítói voltak a NATO- nak. Japán modellel- Hol tartanak a gazdálko­dásban?-A korábbi tetemes veszte­séget átszervezésekkel, a pénz­ügyi és a könyvelési rendszer átalakításával, költségtakaré­kossággal év végéig sikerül le­dolgoznunk. Ezúton is szeret­ném megköszönni a munkáju­kat azoknak, akik a privatizá­ciót követően itt maradtak, és egy nagy családban tevékeny­kednek. Nélkülük nem tudtunk volna előrelépni. Köszönet a Postabank Rt. Egri Igazgatósá­gának is, amely a nehéz anyagi körülmények között megvásá­rolt gyárnak további hiteleket nyújtottak. Bizalmukat ma is élvezzük. Jelenleg már 160-an tevékenykednek nálunk, közöt­tük húsz tanuló is van. Jövőre megteremtjük a japán-típusú oktatás feltételeit. Ez lehetővé teszi, hogy másfél év alatt asz­talosokat, kárpitosokat képez­zünk. Ezt az oktatási rendszert országos modellé fejlesztjük és elterjesztjük. Szeretnénk to­vább bővíteni a mesterré válást és a betanított munkások szak­munkásokká történő átképzé­sét. Az idei fő törekvésünk telje­sült. Megállítottuk a vesztesé­get és fejlesztettünk is. Épüle­teket, gépeket újítottunk fel. Ez jó alapul szolgál arra, hogy jö­vőre már 1,5-2 milliárd forin­tos árbevételt irányozhassunk elő, amely elsősorban az ex­portbevételre épül. ISO-minősítéssel- Milyen fejlesztéseket ter­veznek?- Jövőre a létszámot 300-350-re növeljük. Új gépso­rokat veszünk a régiek helyett. Megmunkáló központokat ala­kítunk ki, mert csak így lehet esélyünk az előirányzott árbe­vétel eléréséhez. A fejlesztést több lépcsőben valósítjuk meg, amely a megrendelésektől függ. Ma már naprakész a könyvelé­sünk, amelyet a számítástech­nika segít. Kezdeményeztük Eger déli ipartelepén a kábelhá­lózat kiépítését, s ezzel az In­ternet-kapcsolat megteremté­sét. Lépéseket tettünk az ISO 9001 -es minőségbiztosítási rendszer bevezetésére, amelyet a jövő év első negyedében sze­retnénk. December elején kezdi meg működését a gyár üzeme­ként a korábban felszámolt Felnémeti Für észipari Rt., ame­lyet megvásároltunk. Ott 130 embernek teremtünk mun­kát. Az üzem a bútorgyárunk­nak biztosít majd alapanyagot, szolgálva az exporttermelést. Emellett svéd megrende­lésre készítenek parkettát, né­met és olasz bútoripari cégek­nek pedig alapanyagot szállíta­nak. A múlt év tavaszán vásárolta meg a felszámoló a Kossuth Hol­ding Rt.-től az Agria Bútorgyárat a budapesti Balázs István be­fektető. A felszámoló arra törekedett, hogy a nagymúltú cég hazai magántulajdonba kerüljön. A cégtulajdonos három fia közül a középső az olaszországi Padova mellett - a bútoripar egyik európai központjában dolgozik -, és az ő ösztönzésére vásárolta meg az Agriát Balázs István, mert jövőt lát benne. Vele beszélgettünk elképzeléseiről. Balázs István fontosnak tartja a fiatalok képzését Nagy a mozgás az Agria Bútorgyár szerelőcsarnokában. Német megren­delésre készítik a szekrényeket, asztalokat a Villeroy Boch cégnek. Ezeket folyamatosan kamionokkal szállítják a megrendelőnek. A bútorgyáriak jelentős szakmai megújulását hozta ezeknek a termékeknek a készítése. Bíznak az eredményes folytatásban is. Minőségi reklamációk nélkül Megtakarított energiával lehet... A főmechanikus új elképzelései Több mint két évtizede dol­gozik az Agria Bútorgyár­ban Prázmári Kálmán fő­mechanikus. Ezalatt jelen­tős szakmai ismeretekre és tapasztalatokra tett szert. Ki­tartott a cég mellett, jól is­meri annak műszaki állapo­tát. Tudja, mit kell tenni a további előbbre lépés érde­kében.-Az elmúlt 8-10 évben nálunk nem volt műszaki fejlesztés — sorolja a szak­ember. - A tulajdonosvál­tást követő stílusváltás azonban jelentős fordulatot hozott, miközben súlyos lemaradásokat kell pótol­nunk.-Erre milyen elképzelé­sek vannak?- Az idei év eredménye­ire alapozva jövőre már 1,5-2 milliárdos árbevételt irányoztunk elő. Ehhez vi­szont komoly megmunkáló központokat kell kialakíta­nunk. Nagyon fontos az is, hogy jelentős eredményeket érjünk el az energiamegta­karításban. Erre lehetősége­ink kínálkoznak a moderni­zációval. Például olyan ve­gyes tüzelésű- illetve gáz­kazánokat szerzünk be, amelyek a működtetésük so­rán sokkal kevesebb fűtő­anyagot használnak fel a mostaniaknál. Erre feltétle­nül áldoznunk kell, mert mérsékli a költségeinket. Egyre többen ismerik a bútori­pari szakmában Nagy Lászlót, aki nyolc éve Erdélyből, Nagy­váradról került Egerbe. Faipari mérnök, aki a Körös-parti vá­rosban, az ottani Európa-hírű bútorgyárban kezdte pályáját.-Amikor 1989 márciusában átjöttem Romániából Egerbe, az akkori Bubivnál helyezked­tem el - kezdi a beszélgetést. - Azután áttelepült a családom is. Ostoroson vettünk házat. A fe­leségem a Leoni Hungáriánál dolgozik a megyeszékhelyen, a 23 éves fiam pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanul, in­formatika szakon. Ide az Agri- ába idén februárban kerültem. Hallottam a privatizációról és a gyár gépházában helyezkedtem el. Áprilisban kezdődött a né­met Villeroy Boch-céggel közös program, amikor asztalokat, székeket kezdtünk gyártani ne­kik. Ezek az általuk tervezett lakóházakba kerülnek berende­zésként, amelyek egyre inkább népszerűek. A tulajdonos meg­bízásából termékmenedzser és üzemvezető lettem. Sok gonddal jár ez a feladat, hiszen 15-20 féle termék fut egyszerre és óráról-órára ott kell lennem a gyártásnál. Ezt viszont meg­előzi a tervezés, az anyagbe­szerzés és az árkalkuláció. Azért sok szépség is van ebben a munkában. Néhány napja járt nálunk Norbert Marten, a né­met cég látványtervezője, és jóleső érzéssel hallottam tőle, hogy eddig nem volt minőségi kifogás a termékeinkre, pedig másfél millió márka értékben szállítottunk nekik. Kemény munka eredménye ez a siker. Nagy László- Ezek szerint javultak a tel­jesítmények?-Észrevehetően, és a nyár óta a bérek is emelkedtek a dol­gozók örömére.- Mit szeretne elérni a követ­kező időszakban?-Továbbra is azt, hogy ne legyen minőségi reklamáció a bútorainkra. A Villeroy Boch- cégnek új terméket alakítunk ki és a gyártást a jövő év elején szeretnénk elkezdeni. Bízunk benne, hogy ebben is partnerek leszünk.- A megváltozott ízlés szerint milyen bútorokra van igény?-Elsősorban az egyedi ter- vezésűekre. Ehhez kell igazod­nunk. Nem úgy van mint évek­kel ezelőtt, amikor egy-egy tí­pust sorozatban gyártottunk. Ma az igényes, sokszor külön­leges árut rendelik meg a pia­con. Ez jó is, hiszen szakmailag és a szervezetben folyamatos megújulást követel valameny- nyiünktől. Az új tulajdonos lelket lehelt a cegbe Gyermeklányként 14 évesen kerültem ide a gyárba 1968 áprilisában - mondta Kőnigné Angyal Mária. - Ma is inkább csak Angyal Mariként emle­getnek a munkatársaim. Köm- löről jöttem és itt ragadtam. Ez az első munkahelyem. Azóta 28 év telt el és betanított mun­kásként, a felületkezeléstől a pácolásig sok mindent megta­nultam. Az eltelt csaknem há­rom évtizedben négy igazgatót szolgáltam, és sok nehézségen is keresztül mentem. Jelenleg bútorfestést vé­gez.- Sok megpróbáltatás után került magántulajdonba a gyár - folytatja. - Nem kis erőfeszí­tések árán, de túléltük a fel­számolást. Valamikor nagy hírű volt ez a cég, itthon és Kőnigné Angyal Mária külföldön is ismerték. Jó kol­lektíva dolgozott együtt, s ez jelentette a kötődést. Akik itt maradtunk, úgy látjuk, hogy a tulajdonos lelket lehelt a dol­gozókba, és szívügyének te­kinti, hogy gyárunk folyama­tosan elérje a régi fénykorát. Ezért közös erővel sokat kell dolgoznunk. Mindig emberi hangon szól hozzánk és regge­lente a munkakezdésnél közöt­tünk van. Ezért is örülök, hogy a tizenhárom tagú munkásta­nács tagjává választottak. Ér­demes tevékenykedni, mert a munkaadónk figyelembe veszi kéréseinket, javaslatainkat. Bízunk abban, hogy lesz jö­vője a gyárunknak. Elégedett vagyok, mert rendezett a csa­ládi életem, a férjem lakatos, a fiam az OTP Heves Megyei Igazgatóságán dolgozik. Büszke vagyok, hogy tanul. A gyöngyösi főiskolán gazdasági mérnöknek készül. Ki mennyit tesz le az asztalra... Harminc éve jött az Agria Bú­torgyárba a pélyi születésű Kádár Ferenc. Bútorasztalos szakmát tanult. Ma gépen is dolgozik, de ha kell kézi erejét is génybe veszi, mikor mire van szükség.- A gyár legszebb évtizede­iben is itt dolgoztam - emlék­szik vissza -, így részese vol­tam az örömöknek, később sajnos a megpróbáltatásoknak is. Ma is szívesen emlékszem, hogy mennyi bútor került ki a kezeink közül, amelyeket kül­földre vittek. Nem beszélve azokról a szállodákról, ame­lyeket mi rendeztünk be. Pél­dául a soproni Lövér Hotelt, Budapesten több szállodát, sőt Prágában is vállaltunk ilyen munkát. A gyárunkban több különleges szekrényt és széket Kádár Ferenc készítettünk az Országháznak. Ez a munka jelenleg is tart.-Cégünket közben felszá­molták. A stagnálás után a privatizáció új korszakot je­lentett. Végre fellendülőben van a gyár, amit az is jelez, hogy hetente két-három ka­mion viszi az árut a külföldi megrendelőknek. Kádár Ferencet a dolgozók kezdeményezésére választot­ták a gyár munkástanácsának elnökévé.- Ez érdekvédelmet nyújt - jegyzi meg. - Érdemes volt életre hívni. Persze sokszor ütközünk a tulajdonossal, de ez vele jár. Rendszeresen be­szélünk a bérekről, a munka- körülményekről, a teljesítmé­nyekről, a fegyelemről. Igyek­szünk kompromisszumot kötni. Ma jobb a hangulat, mint fél évvel ezelőtt volt. Persze ki mennyit tesz le az asztalra, annak várhatja az ellenértékét.

Next

/
Thumbnails
Contents