Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29 / 279. szám

1997. november 29., szombat Hírlap Magazin 7. oldal 1 mint egy állatorvosi ló Társasházi gond: adósok vannak Évekbe telik, míg összejön a pénz a renoválásra ----------------------------­Csaknem n égyezer lakás volt három évvel ezelőtt, a privatizáció kezdetén önkormányzati tulajdonban Gyöngyösön. Azóta folyamatosan alakulnak át a bér­lakások társasházakká. Aki tehette, megvásárolta addigi bérleményét. Mára 5-600 különböző alapte­rületű lakótelepi lakása van az önkormányzatnak. Szétszórtan, s számuk is csökkenőben. Szabó Gyulával, a Patina Rt. igazgatójával és Ju­hászáé Csulák Ildikó közös képviselővel beszélge­tünk a ma még felemás helyzetben lévő társasházak helyzetéről.- Amelyik lakást bérlője nem vásárolta meg, an­nak a tulajdonosa az önkormányzat - mondja Ju­hászáé Csulák Ildikó. - A közös költség bérlőre eső részét a hivatal fedezi, miután ő szedi be a lakbért. Ha tehát valaki ezek közül a bérlők közül nem fi­zet, a közösséget nem éri kár. Az önkormányzat pe­dig ahogy tudja, érvényesíti a jogait. Más viszont a helyzet akkor, ha valaki megvásárolta a lakását, és rendre elfelejti a közös költség befizetését.- A köztudatban az van, hogy a Patina Rt. beszedi a pénzt - tájékoztat Szabó Gyula -, s nem csinál érte semmit. Minden társasház külön számlán gyűjti a maga pénzét, s ebből gazdálkodik. Nekünk csak annyi közünk van a dologhoz, hogy amennyiben bennünket bíznak meg dolgaik rendezésével, igyek­szünk azt mindenkor a közösség egyetértésével a legjobban elintézni, megoldani. Napjainkra mintegy hetvenöt épület lakóközös­sége bízta meg a Patina Rt-1 ezzel a feladattal. A cégnél - mint tájékoztattak - elkülönítve kezelik az üzemeltetésre, illetve a felújításra szánt pénzeket minden egyes társasház esetében.- Amennyit összegyűjtenek a lakók például felújí­tásra, csak annyit költhetnek el - sommázza Ju­hászáé Csulák Ildikó. - Általában négyzetméterre levetítve hat forintot fizetnek havonta a tulajdono­sok. Van azonban olyan közösség is, ahol ennek két­szeresét szavazták meg a közgyűlésen, de olyan igé­nyes csapat is, ahol beléptek a lakáskasszába, hogy nagyobb kiadást is fedezni tudjanak. Azt hogy egy 42 lakásos társasház 2200 négyzet- métere után mennyi pénz gyűlik össze, könnyen ki lehet számítani. S az is világos, hogy évekbe telik, amikorra esetleg egy külső, mondjuk homlokzati ta­tarozásra lesz elegendő pénz. Ehhez hozzá kell tenni még, hogy bizony a tulajdonosok - szinte minden házban akad egy-kettő - nem fizetik a közös költsé­get.- Mit lehet ilyenkor tenni?-A nem fizetők nevét nem adhatjuk ki, esetleg csak a zárt közgyűlésen - avat be a titkokba a közös képviselő. - Ha már kéthavi tartozása van valakinek, akkor levélben tájékoztatjuk mulasztásáról. Na­gyobb hátralék esetén a közösség a bíróságon kez­deményezheti a behajtást, jelentősebb tartozás, il­letve a fizetés megtagadása, tartósabb elmulasztása esetén pedig a lakás elárverezését. De ez évekbe ke­rülő folyamat. A lépcsőházanként megválasztott számvizsgáló bizottsági tag a beszedett pénzekről, a kiadásokról bármikor kérhet és kap is információt. Néhány év és a tartalékhoz kell nyúlni Bár a hevesi társasházak viszonylag fiatalok, az ezredvégen szükséges lesz a felújítás Ritkán érzi azt az ember, hogy rámosolygott a szerencse. Márpedig, amikor Hevesen a koráb­ban tanácsi lakásként emlegetett társasházakat felajánlották az ott élőknek megvételre, sokan érezhették: ritka alkalom, amikor ilyen kedvező áron juthatnak saját tulajdonhoz.-Amikor 1993-ban meghirdettük a volt tanácsi tulajdonú társasházakat megvételre, a legkedvezőbb konstrukciót ajánlottuk az ott élőknek - emlékezik vissza dr. Fülöp Erzsébet, az önkormányzat jogtaná­csosa. - Kétszáz bérlakás eladásáról döntöttünk, mégpedig természetesen úgy, hogy az ott élők közül azok, akiknek meghatározatlan időre utaltuk ki a la­kást, elővásárlási jogot élvezzenek. A lehetőséggel csaknem 180-an éltek, így csupán 25 család nem vá­lasztotta a vásárlást.- Milyen feltételekkel értékesítette az önkormány­zat az ingatlan?- A független szakértő megállapította a forgalmi értéket. Ennek a negyven százaléka képezte a vétel­árat: például az egymillió forintos lakás értéke 400 ezer volt. A kifizetés idejétől, összegétől függően további kedvezmények léptek életbe. így az, aki egy összegben vállalta a fizetést, ennek is csak a negy­ven százalékát fizette. Tehát az előbb említett egy­millió forintos lakáshoz körülbelül 240 ezer forintért lehetett hozzájutni. Akik öt év alatt vállalták a tör­lesztést, azok kamatmentesen fizethették a forgalmi érték negyven százalékát, míg azok, akik csak 25 év alatt tudták ezt a pénzt befizetni, azoknak csupán 10 százalék kamatot számoltunk fel, ami közel sem Ráférne már Petőfibánya az ötvenes évek elején indult fejlődés­nek. A jelenleg meglévő épületek többsége ez idő­tájt épült. A Mátraaljai Szénbányák fenntartásában működtek 1978-ig. Ekkor került át az akkori tanács kezelésébe, s ekkor alakultak az IKV-k. A privatizá­ciós törvény értelmében 1993-ban elkezdődött az ingatlanok értékesítése. Fekete László polgármestert kérdeztük: miként fogadták az emberek a lakások megvásárlásának le­hetőségét.- A lakók többsége élt a lehetőséggel - mondta a település vezetője. - Az értékesítés a bérlőnek ala­nyi jogon előnyt jelentett. Sőt, kedvezményekkel juthattak hozzá. Felértékeltettük az ingatlanokat, s a testületi döntés alapján a forgalmi értékhez viszo­nyítva 25-35 százalékos vételi ajánlattal kínáltuk megvételre, s ezen kívül további kedvezményeket is biztosítottunk. Például, ha valaki egy összegben tudja kifizetni, az további negyven százalék ked­vezményt kap.- Az épületek állaga több helyen nem a legjobb, sőt katasztrofálisnak mondható... arányos az infláció mértékével. Ráadásul kárpótlási jegyet is beszámítottunk, 174,2 százalékos névér­tékben. Innen is látszik, csupán azok nem vették meg a volt tanácsi társasházakat, akiknek már ko­rábban is olyan adósságuk halmozódott fel, amit nem tudtak már fizetni, így a vásárlásra sem volt pénzük.- Milyen idősek voltak ezek az épületek?- A legidősebb talán 1970-ben épült, míg a legfia­talabb 1987-ben. Tehát - a település városi jellegé­ből adódóan -, koruk meg sem közelíti az egri vagy gyöngyösi épületekét.-A továbbra is önkormányzati tulajdonban ma­radt 25 lakás bérlőinek mekkora adóssága halmo­zódott fel időközben?-Ezek közül három család jogcím nélküli lakó. Annak idején ugyanis felvették a lelépési díjat, ám a szerződésben foglalt három éven belül nem költöz­tek ki. Mindhárom család ellen bírósági eljárás fo­lyik jelenleg. Az egyik család ellen már másodfokon is jogerős ítélet született, miszerint költözni kell, míg a másik két család ügye most van az elsőfokú bíróság előtt. Emellett természetesen nálunk is van­nak notórius nemfizetők. Talán a rekordot az a család tartja, amelyik pillanatnyilag 70 ezer forint vízdíjjal tartozik a társasháznak. Az önkormányzatnál vi­szont még ennél is több lakbérhátralékuk van. Bár­mennyire is fájó, de a végrehajtást el kell indítani, miután az ottani lakóközösség is sérelmezi a fizetési elmaradást.- Eredményes lesz vajon a végrehajtás? az épületekre- Mint sok egyéb más dologra, úgy ezeknek a la­kásoknak a karbantartására sem fordítottak kellő fi­gyelmet, amikor lehetett volna. Az utóbbi időben pedig pénz hiányában nem végezték el a tatarozáso­kat, pedig sok épületünkre ráférne. Az önkormány­zat foglalkozik a már társasházakká alakult házak felújításának lehetőségével, de ehhez anyagi támo­gatásra van szükség. Tavaly egyébként referencia munkaként, közhasznú munkások bevonásával egy épület tatarozását elvégeztük. Előrehaladott tárgya­lásokat folytatunk egy budapesti céggel: megvásá­rolnánk egy állványsort, hogy ezzel is megkönnyít­sük a renoválást.-Mennyibe kerül egy-egy épület külső tataro­zása?- Milliós összegekről van szó. Az épület nagy­sága határozza meg a költségeket. Az önkormányzat - mint említettem - pénzzel, munkaeszközökkel, il­letve közmunkával tud segíteni. Rendszeresen fi­gyeljük a pályázati lehetőségeket, ilyen például az utólagos hőszigetelés.- Milyen ezeknek a lakásoknak a belső állapota?- Feltételezzük, hogy akik eddig sem tudtak lak­bért, vizet, gázt fizetni, azoknak a lakásában sem halmozódott fel akkora érték, amit végrehajtás alá lehet vonni.-A megvásárlás tehát könnyű volt. De a karban­tartás a társasházak esetében borsos, a lakók a na­gyobb tatarozási munkálatokat meg sem tudják fi­zetni.- Egy percig sem titkolta az önkormányzat, hogy azért szavazott a jelentős kedvezmények mellett, mert ezeken az épületeken folyamatos vagy nagyobb karbantartás nem volt előzőleg. Megvásárlás után a lakók egy felújítási alapot hoztak létre. Erre minden tulajdonos befizeti a reá eső összeget, s ha az épület­ben az önkormányzat is tulajdonos, akkor mi is utal­juk a ránk szabott tarifát. Amennyiben jelentősebb felújítás esedékes - folytatta dr. Fülöp Erzsébet jog­tanácsos -, s a lakók úgy döntenek, mindenki hozzá­járul egy nagyobb összeggel, az természetesen ránk is kötelező lesz. A vásárlás - úgy vélem - megvi­selte a pénztárcákat, így egyelőre nem látom esélyét, hogy bármelyik társasház is nagyobb építkezésbe kezdene. Az önkormányzatot egyedül a játszóterek, parkok karbantartása érintené anyagilag is. Evek óta nem tudtunk pénzt fordítani a játékok karbantartására, parkosításra, faültetésre, mert a működtetésre, az in­tézmények fenntartására kényszerültünk fordítani a pénzt. A jövő évi anyagi helyzetünktől függ: az 1998-as esztendő áttörés lesz-e ezen a téren vagy sem. a tatarozás-A többségét már régebben felújították külön­böző fokozatokban. Nem mindet és nem is az igé­nyeknek megfelelően. A vásárlás kedvezményeiben azonban megmutatkozik a forgalmi érték és a mű­szaki állapot közötti különbség.-Vannak-e problémák a közös költségeket ille­tően?- Ez nem számottevő - sommázta Fekete László. - A lakbérekkel viszont annál több, ugyanis sok a tartozás. Valószínű elkerülhetetlen lesz néhány esetben a bírósági végrehajtás kezdeményezése. Több éves törekvésünk, hogy a bérlők a saját kondí­ciójuknak megfelelően kezdjék el a törlesztéseket.- Milyen életterük van itt a gyerekeknek?- A játszóterek állapotát illetően vannak hiányos­ságok, ám mozgásigényüket kielégíthetik a sport- centrumban.-Milyennek mondható a lakótelepek kereske­delmi ellátottsága?- Senkinek sem kell sokat gyalogolnia, ha bevá­sárlásra indul, mert szinte minden utcában található megfelelő üzlet. s .„ VS zubjektív Mostani lovagi tornák MI UGYAN MÉG nem vagyunk egészen a NATO-b&n, de a nagy nemzetközi katonai szövetség már belépett hozzánk. Mint a na­pokban is értesülhettünk róla: egyik fegyveres csoportja - hol­landok társasága, a királynő csa­pata - gyakorlatozott nálunk. Per­sze, egyezménnyel. Sokat nem tudott, látott a mo­dem idők lovagi tornájáról a ha­landó, a tévé is éppen csak érin­tette az eseményt. Aki figyelme­sebben követte az információá­ramlást, annyival lett gazdagabb, hogy megnyugtatták: semmi ok a nyugtalanságra. Egy-egy ilyes­féle rendezvényért természetesen fizetnek is az országnak. S a bevé­telből az érintett önkormányzatok sem maradnak ki. Amit pedig fél- retesznek a summából, abból az esetleges környezeti károkat kompenzálják majd. Egyszóval amolyan biznisz is az említett mostani katonásdi. S valójában semmi szépséghibája nincs a sajátos honvédelmi vál­lalkozásnak. Hiszen azért még­sem olyan hadszíntérhez adjuk hozzájárulásunkat, mint - teszem azt - háború esetén. Mindössze az immár rendíthetetlennek lát­szó kontinensi béke finomabb változatú csetepatéja történik. A legkeményebb elszántság is nélkülözi a gyűlöletet, vérme- sebb tét nélküli a - mondhatni - játék. S ha tetszik a vendégeink­nek - akik ugyan a látogatásuk­kal éppenséggel nem turistaúton keresik fel szép hazánkat, na­gyobb országjárásokat véletlenül sem tesznek - igazán nekünk is kedvünkre lehet. Csak örülhetünk annak, hogy - miként hivatalos helyről elhang­zott - később másokat is meghí­vunk hasonló kalandokra. Már most fél tucatnál valamivel több nemzet hadfiai számíthatnak a vendéglátásunkra. Ha földet egyelőre még nem is vehet külföldi e honban, minden további nélkül hozzájuthat a használatához, s kétes érvényű zsebszerződés nélkül. Imigyen, miként legutóbb a hollandusoktól láttuk. Más dolog, hogy meg­elégszik-e az idegen annyi ha­szonnal, amennyi jut belőle neki a mundérban? Beéri-e a keve­sebb romantikával a prérin? Nem vágyik-e többre, érdekesebbre? No, persze, aligha mindjárt Pi­roskára is, a gulyás mellé, de föl­tétlenül valami egyéb izgibb be­vetésre. Mivel nyilvánvalóan ez sem okozhatna nekünk gondot. Játé­kos kedvünkben netán kitalálhat­nánk, hogy a vendégkatonák pél­dául elhagyott, pusztuló lakta­nyákat rohamoznak, sőt el is fog­lalnak. Esetleg be sem veszik az objektumokat, hanem mindjárt szitává lövik, vagy egyenesen po­rig rombolják azokat. Mennyivel nagyobb élvezet lehetne megelőzniük az enyészet pusztítását, s mekkora külön be­vétel a tárcának a megspórolt bontás! Ha pedig a romokat mindjárt el is takarítanák a hely­színről egy újabb művelet során, további szabad földterületek áll­hatnának rendelkezésre a követ­kező gyakorlatokhoz! Amelyekre aztán a királynő katonáinak nyomdokain jöhetnének csőstül a többiek. S A LEHETŐSÉGEK ezzel korántsem lennének kimerítve! Ötlet, tipp még bőven akadna. Ezekből bizonyos, hogy kifogy­hatatlanok vagyunk... Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents