Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22 / 273. szám
1997. november 22., szombat Hírlap Magazin 9. oldal 9 t ■ 2 5 ► * ■ ►> ■ ■ l s ► 2 5 s „A színház nem szelíd intézmény" Nagy-nagy felelősséggel a kulisszák mögött A színpad- és zsinórmester Lelkesen alkotnak a falusi színjátszók Rózsaszentmártonban mély gyökerei vannak a színjátszásnak. Már 1928-ból vannak dokumentumok erre vonatkozóan, a ’30-as években pedig már rendszeresek voltak a karácsony előtti pásztorjátékok. Rózsavölgyi Pál, Réfi Jenő és Tóth Balázs plébános neve fémjelezte akkor a csoportot. A háború előtt Tarr Béla rendezett több darabot, majd ’45 után szervezte újra a rozsai színjátszást. Tóth János aktívan kapcsolódott be a színházi életbe, amely az ötvenes években fellendült. Ekkor állította színpadra a Cigány című drámát, illetve a Fehér Anna című darabot. Később aztán bemutatkoztak több nógrádi bányásztelepülésen, sőt Hajdúszoboszlón is. A zenés jelenetekben elévülhetetlen érdemeket szerzett Marosvölgyi Henrik karmester. Bekapcsolódott a falusi színjátszás életébe Szívós József, a vájáriskola pedagógusa és Szemán Béla iskolaigazgató. Kékkő Józsefié, Adélka néni 1959-től tíz csodálatos éven keresztül irányította a csoportot, s közben húsz alkalommal mutatták be a Földindulás című darabot megyénkben. Rövid kihagyás után ’.85-ben Dóra Ferencné kérésére Adélka néni ismét elvállalta a vezetést. A jelenleg is működő Móricz Zsigmond színjátszócsoportot a helyi önkormányzat segíti.- Valamennyi szereplő nagyon lelkes és szereti a színházat - mondja a vezető. - Felsorolni is hosszas lenne a névsort, pedig megérdemelnék. A próbák gyakran az éjszakába nyúlnak, s másnap mindenkire vár a munkahely. Többször megfogadtam: nem csinálom tovább, ám nem lehet ezeket a „gyerekeket" csak úgy otthagyni. Az elmúlt 12 év alatt sok sikert ért el a csoport, amelyben aktívan szerepel az újjáalakulás óta Magyar Tibor és Darab Károly családostul. Darab Károly megosztotta velünk gondolatait:- Ha eljön az ősz, valamiféle belső kényszert érzünk a próbákra. Nem tetszelegni akarunk, hanem valamit alkotni, ami más és amit a hétköznapok nem adnak meg számunkra. Sok gyötrelem előzi meg a produkciót, mire a függöny felgördül. Ám jó érzés együtt lenni a többiekkel, s várjuk is az újabb előadást. A faluban biztosított az utánpótlás is, ugyanis a Móra Ferenc Általános Iskolában Szabó Lászlóné irányításával működik a Sulifonó elnevezésű gyermekszínjátszó csoport. Gróf Gyula, a Gárdonyi Géza Színház zsinór- és színpadmestere nem mindennapi körülmények között választotta szakmáját. A debreceni' fiú a Péchy Mihály Építőgépészed Szakközépiskolában végezve egy budapesti cégnél kezdte a munkát. A daruszerelést azonban nagyon veszélyes szakmának találta, így hamarosan visszatért szülővárosába. Már egy nap híján harmadik hónapja volt munka nélkül, amit abban az időben nem néztek jó szemmel, s gyorsan el kellett helyezkednie. Ismerősök révén került a Csokonai Színházba, segédmunkásnak - díszítőnek. Már az első nap bedobták a mély vízbe. Beethoven Fidelio című operájának hét méter magas, 3—4 méter széles, csúcsíves díszletelemeit kellett behordania, beállítania a színpadra. Azt sem tudta, hol fogja meg a nagy, nehéz falakat. Aznap meg is fordult a fejében, hogy első s egyben utolsó napját tölti a kulisszák mögött, de abban is biztos volt, hogy egy hatalmas atyai pofon lenne a „jutalma”. így maradt, s megszokta, megszerette a reggel 8-tól este 11 -ig tartó munkát. No, meg a nagy öregek is segítettek neki eligazodni a színfalak világában. Sok humorral adták át tudásukat, s tanították meg a színházi munkára. - „Az ország legjobb díszítőcsapata” - mondták a vendégtervezők, rendezők munkájuk láttán. Nem volt unalmas a teendő, jó volt a légkör és így a színház vált az első otthonává. Reggel beállították a próbákhoz a majdani eredetit jelző díszletelemeket, a próba végén szétszedték, majd az esti előadásra kezdték a szerelést. Az előadás végén pedig lebontották, hogy másnap ismét beszerelhessék a próbára valót. Jól emlékszik még az első fizetésére. A borítékban 2400 forint lapult. Jó munkaerőnek számított, mert három év múlva elküldték a Színház- és Filmművészeti Főiskolára a színpadmesteri szakmát tanulni. Kedvenc tantárgya a művészettörténet volt, szerette az ókori görög, a római színházak csodáit tanulmányozni, de kedvelte a színpadtechnikát, a színházi alaprajzok olvasását is és nem volt idegen tőle a vezetési ismeretek sem.- Valójában a gyakorlat során váltam színházi szakemberré — mondja. Zsinórmester lett az iskola után, a zsinórpadláson irányította a - színváltozásokat megkönnyítő - függesztett díszletelemek mozgatását, kezelte a függönyt. Később a kamaraszínházban futó darabokért lett felelős. Bejárta az egész országot, hetente 3-4 tájelőadáson is megfordult. Alkalmazkodott a helyhez, akár tornaterem, akár kultúrház színpada volt. De kíváncsi volt, hogy idegen környezetben hogyan állja meg a helyét, ezért jött Gáli László hívására - sok munkatársával egyetemben - a születő új színházba, Egerbe. Itt ismét a színház padlásán kezdte a munkát, s ugyanúgy, mint eddig, reggeltől- estig, vasár- és ünnepnapokon is dolgozott. Sokszor alig alszik éjszaka. Színpad- és zsinórmesterként ki kell találnia, hogyan tudja megvalósítani a rendező, a tervező megálmodta színpadképet. Nemhiába vannak álmatlan éjszakái. A Dzsungel könyvében olyan technikai bravúrokat valósított meg munkatársaival, amilyeneket eddig még soha ebben a színházban. Emberemelés, kötélhágcsó függesztés, röptetés, mind-mind az ő gyakorlatát dicséri. Gyakran beül a próbákra, hogy tudja, mit kell még javítania. A színpadkép, a látvány kárpótolja a munkáért, s a taps, ami a függöny legördülté- vel nekik is szól. Álma egy - a debrecenihez hasonló - jó műszaki gárda megteremtése. S mint mondja, ennek már nem sok híja van. Ehhez a repüléshez is hozzájárul a zsinórmester munkája (Hüse Csaba, mint Csil) Kevés érdeklődő, sorra elmaradt ígéretes programok Vajon mi érdekli a gyöngyösieket? zunk volt, hogy - miként mondani szokás - még a csilláron is lógtak. A Satelit-műsom százhúsz jegy kelt el, míg a színháztermünk négyszázhatvannyolc férőhelyes. Végül maguk az előadók mondták le a szereplést. Úgy tudom, az egész országos turnéjuk elmaradt, mert sehol nem volt elég jelentkező. A Kalyi Jag szintén maga döntött úgy, hogy nem lép fel nálunk. Betegségre hivatkoztak, de nem kelt el húsz jegy sem... Az egri színházzal is úgy állapodtunk meg, hogy nekünk csak a helyet kell biztosítanunk, az előadások megszervezését teljes egészében magukra vállalták. Eddig százhúsz bérlet kelt el a szerda esti, hetvenhét a kedd esti, és negyvenhat a kedd délutáni előadásokra. A most lemondott Kálmán Imre operett, a Montmartre-i Ibolya három bemutatójára ösz- szesen sem gyűlt össze egy fél háznyi közönség. Az előadások mégsem ezért, hanem az egyik szereplő megbetegedése miatt maradtak el. Ezeket valószínűleg csak januárban tudják megtartani.- Koncz Zsuzsát várják december elejére...- Elég nagy érdeklődés előzi meg a koncertet. Talán most nem lesz baj. Régebben az ilyen rendezvényekre két-három vállalat megvette az összes jegyet. Most többnyire egyesével kell becsalogatnunk a nézőket.- Mi a helyzet a Gyöngyösi Játékszínnel?- Jelenleg Neil Simon: Furcsa pár című darabját próbálják. A vidéki bemutatókat januárra, a gyöngyösit februárra tervezik. S hogy ez érdekli-e majd a város lakóit? Legutóbb Szilágyi Tiborék remek előadása sem tudta megtölteni a termet. Mostanában rájár a rúd a Mátra Művelődési Központra. Egymás után három különböző, tervezett előadás maradt el. November 7-én a roma folklórt játszó Kalyi Jag együttes műsorát, 10-én a Sel- meczi-Markos-féle Satelit kabarét, 11-12-én pedig az egri Gárdonyi Géza Színház három bérletes előadását nem sikerült megtartani Gyöngyösön. A szerencsétlen széria egyértelműen a művelődési központ presztízsét rontja. Az intézmény ismét bizalmat kapott vezetője, Baranyiné Szilágyi Erzsébet számolt be a miértekről.- A közönséget nem érdekli, hogy milyen szerződéseket kötünk, milyen konstrukcióban történik a szervezés: csak az érdekli - teljes joggal -, hogy miért van, vagy nincs megtartva egy meghirdetett rendezvény. Mivel egy-egy komolyabb színházi előadás legalább három-négyszázezer forintba kerül, nagy a rizikó, mert ha nem sikerül eladnunk a jegyeket, akkor az egész a mi veszteségünk marad. Márpedig ezt egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak. Ezért mostanában fix terembérletre kötünk szerződést, hogy ezzel legalább a program meghirdetésének költségeit fedezni tudjuk. Sajnos teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi érdekli a helyieket. Usztics Mátyás kabaréján olyan telt háAz egri Gárdonyi Géza Színház tavaly Gyöngyösön megtartott premierje, A dzsungel könyve pedig igazi siker volt az elmúlt évadban. ÍRTÁK: Császi Erzsébet, Cseh Béla, Fáczán Attila, Jámbor Ildikó, Jónás Ági, Szuromi Rita FOTÓ: Bódi Zsolt, Majoros Tamás, Ötvös Imre KmJzubjektí v Húsos ember örömei KERESIK A HAZAI tévéből is ismert - a maga országában aligha ilyen érdeklődéssel kísért, sokkal inkább talán igencsak jelentéktelen személynek számító - nyugati tőkebefektetőt. Látni szeretnék itthon, mindenekelőtt a Dunántúlon, s annak is egyik városkájában. Találkoznának vele. Ha éppen elbeszélgetni nem is akarnak, néhány szót feltétlenül váltanának a külföldi úrral. Már amennyire egyáltalán úrnak titulálhatják a nemzet egyik megmentőjeként hozzánk érkezett pénzembert. Az illető ugyanis elég okot adott arra, hogy közönségesebben is megszólíthassák. Hadd ne mondjak példát, tippet, hogy miféleképpen. Bizonyosra vélem, hogy semmi esetre sem feltétlenül az állapotáról érdeklődnének. Nem kérdeznék, hogy érzi magát, milyen az egészsége, rendben-e a család. Közömbösen vennék tudomásul, hogy jó vagy rossz a színe. Európáról pedig talán eszükbe sem jutna faggatni, miután a napokban tartott népszavazás eredménye alapján szinte már tuti, hogy valamelyest népünk is oda tartozik. Arra azonban a dunántúli megyeszékhelyen kívül is sokan kíváncsiak lennének bizonyára, hogy a közénk távolabbról jött, nálunk cégtulajdonossá lett férfi mégis, miként képzelte áldásos működését. Mondja csak el a saját szájával ország-világ előtt, amit egyébként nem csupán sejtünk, eléggé tudunk is! Csak egyféle a magyarázat, hogy számára az otthoninál fölöttébb kedvező vásárlási, megtele- pedési lehetőség igencsak csábította, rendkívül tetszett neki a hovatovább már nevetségesen olcsó magyar munkaerő. Jobb lenne arról hallani többet, hogy valójában, miért fukarkodott azoknak a szerény béreknek a kifizetésével is. A tüntetések ellenére is, hogy merte visszatartani a pénzeket? Aztán: miért nem tetszett neki a kiváló helybeli alapanyag, miért ragaszkodott annyira a behozatalhoz? Mivel azonos minőség mellett biztosan nem kerülhetett kevesebbe. Az a gusztustalan.hús, amit a napokban a képernyőről is láthatott a közönség, nemcsak a szemnek volt visszataszító. Mint kommentálták a tévéműsorban: már némi szaga is terjengett. S ami ecetillat belőle itt-ott erőteljesebben is felcsapott, nem valószínű, hogy a gyártáshoz általában előírt, használatos technológiára vallott. Sokkal inkább csak a kellemetlen bűz házilag is legszokásosabb megszüntetését, vagy ez esetben inkább csak csökkentését szolgálta volna. S az ilyen körülmények között készült, készülő hentesáruból mennyien ehettek...! Reménykedem, hogy ha már annyira keresik a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó pénzeszsákot, előbb-utóbb azért csak megtalálják valahol. S mielőtt a részletekre térnének a delikvens fölöttébb kínos ügyeiben, nyájas szóval asztalhoz invitálják, megkínálják saját termékeinek legalább szerény kollekciójával. Magyarosan, ahogy illik. CSAK UTÁNA váltanak témát, s úgy, hogy belőle a húsos külföldi társai is tanuljanak valamennyit. Gyóni Gyula
