Heves Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
Várormok szegélyezte életpálya Dr. Petercsák Tivadar: „...a korokkal változó dimenziók csodálatos világot rejtenek” A várak végigkísérték eddigi életemet, fontos állomásaiként szakmai pályafutásomnak. Noha az általam gyakorolt szű- kebb tudományterület, az etnográfia, a néprajz nem feltétlenül ezekhez az emelt erősségekhez kötődik. A csúcspontot jelentő Eger mellett szívesen tekintek visz- sza a sárospataki Rákóczi Múzeumban, illetve a szerencsi Zempléni Múzeumban töltött, gazdag tapasztalatot adó termékeny időszakra — állítja dr. Petercsák Tivadar, az egri Vármúzeum és a Heves Megyei Múzeumi Szervezet vezetője.- Még ifjú koromban a sátoraljaújhelyi néprajzi szakkörben oltódott belém az a kíváncsiság - meséli -, aminek szükségszerű folytatásaként a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz és népművelés szakán megszerzett elmélyültebb tárgyi tudás következett. Rendkívül érdekelt az északi országrész néprajza, szellemi és anyagi kultúrája, illetve az ezt megtestesítő tárgyak, emlékek, hagyományok gyűjtése. Az emberek mindennapi életének különböző és korokkal változó dimenziói egészen csodálatos világot rejtenek. Ez a horizont tárulhat föl a kutató előtt. Én is ennek lenyomatát igyekeztem megragadni és megörökíteni az idáig megjelent hat könyvemben és több mint 60 tudományos dolgozatomban.- Melyik hevesi területhez köthető tudományos munkája áll legközelebb a szívéhez?- Fontos tudományos téma volt, hogy mit is jelent, jelenthetett az erdő az Északi-középhegység lakóinak életében. Hiszen ez a természeti adottság, a fához való viszony alapvetően meghatározza az itt élők mindennapjait, szokásait és viselkedésüket. A Mátravidék vagy Szilvásvárad, Egerbocs erdőbirtok-viszonyai a mai tulajdoni átrendeződés szemüvegén át nézve is tanulsággal szolgálnak. A palóckutatást összegző négykötetes munkába is bekerült ez a tanulmányom, a népi erdőhasználatról szóló fejezetként.- 1981-től az egri Vármúzeumhoz köti a munkája. Ahhoz az intézményhez, amelynek ’89 óta vezetője. Gondolom, a tudományos témákat az , utóbbi években egy kicsit félre kellett tennie...- Az poszt mellett valóban törvényszerűen szorul háttérbe az egyéni szakmai törekvés, de ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, aki hasonló feladatra vállalkozik. A negyedszázados múzeumi múlttal a hátam mögött világosan látom, mire van lehetőségem. Ez a beosztás, a megváltozott feltételekhez igazodva, menedzseri típusú szemléletet, tevékenységet igényel. Azzal ugyanis, azt hiszem, aligha árulok el titkot, hogy a múzeumi hálózat, a vár működtetésére a szükségesnél jóval kevesebb pénz áll rendelkezésre. Ráadásul mi, mint még oly sokan ezen a területen, nem csak egyszerűen üzemelni, fennmaradni szeretnénk, hanem fejlődni, kiállításokat rendezni, tárgyakat gyűjteni, az egri vár állagát megőrizni. Mindez hatalmas erőfeszítésébe kerül az itt dolgozóknak. . - A gondok mellett azért néhány sikeresebb pillanat csak akad az életében. Hiszen ezeknek a momentumoknak az elismerése a múzeumi szakterület legmagasabb kitüntetése, a közelmúltban odaítélt Móra Ferenc-díj...-Természetesen, a nehézségek ellenére rengeteg örömre is okot adó dolog történt és történik. Mindez úgy is igaz, hogy a társadalmi átrendeződés, a változások idején vettem át az igazgatást, amikor a vár rekonstrukciójában nagyon dinamikus és látványos korszak, a ’80-as évek nyújtotta lehetőségek véget értek. A ’90-es évek elejére a lendület megtört, az állami részvétel jelentős mértékben visz- szaszorult. De nem adtuk fel, a szűkülő anyagi keretek ellenére fontos dolgokat valósítottunk meg. Kinyitottuk a Hyppo- lit-kaput és csapóráccsal láttuk el. Megnyílt a panoptikum, az Ispotály-pince, a pénzverő, és a képtár is újjászületett. Arra törekedtünk, hogy az egri vár változatos és komplex látványosságot kínáló idegenforgalmi vonzerő legyen. Németországtól Szlovákiáig, Floridától Franciaországig bővültek a nemzetközi tudományos és szakmai kapcsolataink, értékes tanulmányokat, kiadványokat jelentettünk meg. — Vágyak, tervek nélkül nem lehet semmit sem komolyan csinálni...- Szeretném, ha részt vehetnék a várrekonstrukció nagyszabású új programjának elindításában, és jó lenne, ha a sürgető napi feladatok mellett módot tudnék találni az elmélyült tudományos tevékenység folytatására is. Kovács János Hölgyek, Urak, bemutatom: Rácz Jánost „Új keselyű a Dzsungelben” A sorozatban eddig szerepelt művészekkel ellentétben, akikkel sokszor együtt játszottam, Rácz Jánosról magam sem tudtam semmit, bemutatkozása számomra is újdonság volt. így lehettek ezzel azok is, akik a-Dzsungel könyve szeptember 25-i előadását nézték a Gárdonyi Géza Színházban. Ebben a darabban debütált ugyanis Csili, a keselyű szerepében. Az előadást megelőző napon beszélgettem vele az Érsekkertben.- Hogyan lett belőled Csili a színházban?- A legelejéről kezdjem?- Természetesen.- Gyermekkoromban, amikor a „tánc- dal-őrület” volt, engem is magával sodort, hiszen énekes szerettem volna lenni. Tizenöt éves koromban szinte természetes volt, hogy jelentkeztem a Rock Színház által meghirdetett stúdióba, ahol főként ének-zenei képzésben részesültek a növendékek.-Fiatal korodra való tekintettel mit szóltak hozzá a szüleid?- Egy héten keresztül a felvételi előtt Demjén Ferenc egyik dalát énekeltem. Egész nap gyakoroltam, anyám-apám pedig megmosolyogtak. Igazából nem hitték, hogy felvesznek. Miután két hét elteltével jött az értesítő a sikeres felvételiről, tovább már nem tiltakoztak.-Gondolom, nagyon boldog voltál. Mégis abbahagytad.- Serdülőként kerültem be. Később a mutálás következtében megváltozott a hangom. Nem volt már olyan csengő, mint régen. De igazából volt még egy oka is. A stúdióban tanította a színészmesterséget Schubert Éva, aki lenyűgöző egyéniségével megszerettette velem a színházat. így csöppentem a színjátszás közepébe.- S jelentkeztél a Nemzetibe.-Először még befejeztem a szakközépiskolát. Letöltöttem az egy év katonaidőt, azután pedig munkát kerestem egy bankban, ahol devizaszámla-kezelő letRácz János videokazettáról tanulta Csili szerepét tem. Itt hívta fel figyelmemet egy kolléganőm arra, hogy újságban megjelent a Nemzeti Színház színiakadémiájának hirdetése. Abban olvastam a pótfelvételiről, amit kizárólag fiúk részére tartottak. Próba-szerencse alapon elmentem, és felvettek.-A hároméves képzést és az egyéves külső munkát követően hogyan kerültél kapcsolatba az egri színházzal?-Harmadéves voltam a Nemzetiben, amikor Beke Sándor rendezett ott egy darabot. Rám kisebb feladatok hárultak, de nagyon szerettem a próbákat és az előadásokat. Úgy éreztem, a rendező is kedvelt engem. Az ottani munkánk alapján emlékezett rám Beke Sándor, akit levélben megkerestem. Megírtam neki, hogy szeretnék az egri társulat tagja lenni.- Máris elérkeztünk Csili szerepéhez.- Még idekerülésem előtt láttam az előadást, mint néző Egerben, és álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ezt a remek szerepet itt egyszer játszani fogom. Az évadnyitón tudtam meg a szerepátvételt. Videokazettáról tanultam meg a táncokat és a mozgást, ami nem volt könnyű, de olyan segítőkkel, mint Rábl Gabriella, a darab ügyelője, köny- nyebben ment.- Említetted, hogy Schubert Éva nagy hatással volt rád, mint ember. Talán a kedvenc zeneszerződ is Schubert?- A komolyzenét nagyon szeretem. Ha nem is Schubertét, de Bachot vagy Albínónk mindennap hallgatok. Szükségem van rá, úgy érzem, feltöltődöm tőle. A másik hobbim: maguk az emberek. Olyannyira társaságcentrikus vagyok ugyanis, hogy ha nem beszélgethetek egy nap emberekkel, rosszul érzem magam. Persze, a fő helyet még a kikapcsolódásban is a színház foglalja el. Baráth Zoltán Egyenlően a törvény előtt? P ártvezetőkre és tisztségviselőkre is legyenek érvényesek a büntetőeljárási törvény rendelkezései! Ugyanúgy, mint bárki másra! Ekképp fogalmazta meg igényét a keddi hevesi tárgyaláson Pusoma Miklós jogi képviselője. Teljes joggal hangoztatta: legyen számukra is kötelező a bíróság előtti megjelenés azután, ha szabályszerű idézést vesznek át. Különösen akkor, ha vádlóid minőségben kapnak „meghívást” bármelyik hazai büntetőtanácstól. Ahogy szerdai számunkban tudósítottunk róla, a tervezettnél szűkebb körben kezdődött az a magánvádas ügy, amelyet az erdőtelki roma férfi indított a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke és szóvivője ellen. Emlékezetes - még a nyáron tudósítottuk olvasóinkat róla -, hogy a dél-hevesi városban megtartott nagygyűlésen a párt kisebbségi politikájáról érdeklődő cigányembert kommunista ügynöknek bélyegezték, s kivezettették a fórum helyszínéről. A történtek kapcsán, a sértett feljelentése nyomán most nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt folytat eljárást a bíróság. Az első napi - úgymond - személyes meghallgatáson azonban egyik terhelt sem „tisztelte meg” jelenlétével a perben döntésre hivatott testületet, s a további megjelenteket. A MIÉP életét irányító, amúgy roppant szókimondó drámaíró ezúttal - úgy tűnik - nem óhajtott élni a gondolatközlés más esetekben általa oly hatásosnak hitt fegyverével. Augusztus végi közlekedési balesetére hivatkozva maradt távolt. Szerencsésebb kifogást is találhatott volna - véli a paragrafusok világában járatlan polgár érdekeit óvó jogász. Méltán furcsállja ugyanis: vajon négy nappal előtte - szeptember 26-án - miért nem zavarta egy hónappal korábbi sérülése az elnök urat kampánynagygyűlés megtartásában néhány kilométerrel odébb, Éüzes- abonyban?! Hogyan volt képes az azt követő napon vezényelni pártja országos gyűlését?! Netán éppen ezek az események vetették vissza az egészségi állapotában addig tapasztalt örvendetes javulást?! Kételyeit az ügyvéd jegyzőkönyvbe is rögzíttette. Miként azt a kérdését is, vajon mi az oka annak, hogy a másodrendű vádlott, a valamikori igen érdes hangvételű és stílusú vasárnap reggeli rádióműsor főszerkesztője még távollétének megindokolására se méltatta a rá hivatalosan várakozókat?! Az állampolgári kötelmek - hisz nemcsak jogok léteznek - ilyen fokú semmibevétele jogszabályok szerint büntetendő. (Nem is szólva a „mulasztó” nem éppen kedvező erkölcsi megítéléséről.) Elsőre rendőri útbaindítás a lehetséges szankció... A z érintettek - velünk együtt - persze abban reménykednek, hogy erre nem lesz szükség. Módfelett kínos, leginkább pedig méltatlan lenne egy magyar bíróság hivatalos felszólításának figyelmen kívül hagyása épp azoktól, akik fennen hirdetik, hogy csupán ők - maroknyian - az igaz magyarság képviselői. (szalay) Energia az alagsorban A jóérzésű ember nem vizslatja a szomszédait. Ez csak ráérős anyókák és rosszmájú háziurak szokása. Ám azért feltűnik ez-az. Töprengtem rajta, miért jámak-kelnek a lépcsőházban fagyasztott húsos csomagokkal a szomszédaim az alagsorból az emeletre. Aztán láttam egy riportot tévében. Az áramszolgáltató azért marasztalta el egyik ügyfelét, mert az nem vette észre, hogy évek óta a szomszéd fogyasztását számlázzák neki. Ez a két tény épp elegendő lett volna arra, hogy végre a saját villanyórámra nézzek. Megtetézte ezt a híradás: szenvtelen hangon közölték a rádióban, hogy a kormány elfogadta az energiaárak tervezett emelését. Nosza, megnéztem a fogyasztásmérőnket, mely a lépcsőházban van a szomszédéval együtt. Kiderült, mi - noha ugyanannyian vagyunk, mint ők - másfélszer annyi árammal élünk. Az ember ilyenkor felülvizsgálja életmódját. Sokat vasalok, égve hagyom a villanyokat, járatom a mosógépet? Nem. A mozaikokat egymás mellé téve feltárult a titok: a fagyasztó eszi az áramot. Néhány szemfüles szomszéd már hónapokkal ezelőtt a közös tárolóba vitte le a mélyhűtőládáját, következésképp az ilyenfajta fogyasztásuk a közös költséget terheli. Sokféle tanulságot levonhatnék ebből. Ám ezt az olvasóra bízom. És nem veszek össze a szomszédokkal. Jámbor Ildikó HÍR(TELEN)KÉK... Félelemben él a körzet lakossága, miután képletes „izotópbombák” ketyegnek a gödöllői tavakban. Mert valamennyi egy-egy kis - csernobili... * A magyar FBI, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság szerint a miskolci V. Lászlóné volt az a „rémhírterjesztő”, aki megrengette a Postabankot. Világ bankjai, reszkessetek...! * A Hágai Nemzetközi Bíróság még vizsgálja: milyen előzményei voltak annak, hogy a bősi erőművel kapcsolatos ítélet kiszivárgott. Gondtalanul zsilip eltek... * Két új Interpicy vonat indítását tervezi jövő májustól a MÁV miskolci igazgatósága. Pici ország -picy vicinális... * Új játék hódította meg az USA tévénézőit: a Debt nevű kvíz nyertesének a tévétársaság kifizeti minden adósságát. Megpróbálkozhatna a magyar nagykövet is... (szilvás)
