Heves Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

10 % előleg befizetésével 12 havi részletre. W feüiäftüäüiiiäflF 90 cm-es alumínium tükör 29.900 Ft-ért 1 997. október 18., szombat Hírlap Magazin 7. oldal ! de nem mindig díszmenet Erika százados A Hatvanban élő Oroszlán Lajosné, Erika 26 esz­tendeje húzta magára az angyalbőrt. A honvédség az első - s mind ez idáig egyetlen - munkahelye. Századosként fontos beosztást tölt be egy me­gyénkén kívüli alakulatnál. Tipikus katonai pályát járt be: tizedesként kezdte, s lassanként gyűjtötte a csillagokat, úgy, hogy szinte végig képezte magát.- Régen kihívást jelentett, ha egy nő az egyenru­hát választotta - mosolyog. - Főleg, mert tisztában voltunk vele: ugyanakkora elismertségért a több­szörösét kell teljesítenünk, mint egy férfinak.- Gondolom, azért az anyagiak is számítottak...-A nyolcvanas évek elejéig-közepéig valóban megérte, még akkor is, ha ez a pálya köztudottan plusz áldozatokkal, kötelmekkel jár. Takarékoskod­tunk, haladtunk, boldogultunk. Láttuk a perspektí­vát. Azóta viszont évről évre rosszabb a helyzet. Nemhogy a jövő, még a jelen is kiszámíthatatlan...- Pedig azt hihetnénk, ez egy nyugdíjas állás!- Sajnos, ez ma már nem igaz. S ez azért súlyos, mert míg más területeken van lehetőség a váltásra, addig mi bizonyos szempontból kényszerpályán mozgunk. Szakmailag - kevés kivételtől eltekintve - csak a honvédségen belül vagyunk versenyképe­sek. Ha nem lenne szükség ránk, hová mehetnénk? Hiszen magánhadsereg nincs... Erika látja, hogy a költségvetési szférában dolgo­zók többsége hasonló cipőben jár. Nem is a mások rovására szeretnének jobb helyzetbe kerülni - teszi hozzá -, ám úgy véli, ők is jogosan küzdenek azért, hogy kimozduljanak a holtpontról. Ha újra kezdhetné, a fentiek ellenére ismét a mostani hivatását választaná, hiszen - szavaival - jó pálya ez, ha nem is mindig díszmenet. Ráadásul rögös útja az elmúlt évek recessziója őt különösen nehéz hely­zetben találta: több mint hat évvel ezelőtt megözve­gyült, s azóta egyedül neveli és iskoláztatja immár negyedikes egyetemista lányát.-Gondolhatja, mekkora teher... - réved el az amúgy mindig vidám, rendkívül fiatalos százados asszony tekintete. - Sajnos, a civilek nagy része csak a váll-lapot látja, s azt már nem, hogy ezeken legtöbbször egy család terhe nyugszik. T. O. A zsoldos és a tehenek Bartos István alezredes, a boldogi 11. légtérellen­őrző század parancsnoka fogékony az újdonsá­gokra. Akkor sem esett kétségbe, amikor a to- vábbszolgálat intézményét felváltotta a szerződé­ses állomány hadrendbe állítása; így aztán nem véletlen, hogy a mai napig a keze alatt szolgálnak a Magyar Honvédség első „zsoldos” katonái, Bak Norbert és Ferencz Gábor törzsőrmesterek. Az alakulatnál a sorkatonai beosztású helyek hivatásosokkal való feltöltöttsége százszázalékos, de ha nagyobb teret kapnának, azzal is tudnának élni. Ez a megoldás jóval olcsóbb, mint az újoncok kiképzése, akik jószerével meg sem tanulhatják a bonyolult berendezések kezelését, mire leszerel­nek. Sőt - ha lenne jelentkező - szívesen alkal­maznának ilyen formában érettségizett tiszthelyet­teseket és diplomával rendelkező tiszteket is. Hogy a lehetőség vonzó, bizonyítja, hogy még Mezőkövesdről és Egerből is járnak ide dolgozni. Petrovics István törzsőrmester Boldogon él. Itt volt sorkatona is, de csak a leszerelés után öt évvel döntött úgy, hogy visszajön. Nem elsősorban a kö­zepesnek mondható fizetés motiválta - jelenti ki. - Sokkal fontosabb a kedvező munkaidő-beosztás: 24 óra szolgálatot 72 óra pihenő követ, így lehető­ség nyílik az egyéb foglalatosságokra is. Esetében ez szarvasmarha-tenyésztést jelent.- A szolgálat nem leányálom - mondja Petro­vics törzsőrmester. - A 24 órából húsz aktív figye­léssel, összpontosítással telik a nemritkán 40-50 Celsius-fokos hőmérsékletű lokátorban. Ennek el­lenére jól érzem magam. Ha lehet, akár a nyugdí­jig szeretném csinálni... N < X X cc. «í SX o U) Egyenruhában is igénylik a lelki támaszt Kápolnát kapnak a vallásos katonák Megnyerő modorú ember Kiss Gábor, az Egri Hit- tudományi Főiskola teológiatanára, a városban működő helyőrség első kisegítő tábori lelkésze. Ez a tulajdonsága bizonyára nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy hamar beilleszkedjék az alaku­lat közösségébe, s hogy bizalommal forduljanak hozzá mindazok, akik szükségét érzik társaságá­nak.- Bár voltam annak idején katona, teológiai ta­nulmányaim első szemesztere után hívtak be Hódmezővásárhelyre, most civil papként tértem vissza a laktanyába, hogy a hivatásos, a szerződé­ses, illetve a sorállomány lelkipásztora legyek. Nagyon szép feladatot kaptam dr. Urbán Imre al­ezredes esperestől, a ceglédi hadosztály hivatásos tábori lelkészétől. Az egyenruhások közössége ugyanis - a maga sajátos formájában - meglehe­tősen zárt világ, s ebből fakadóan is számos belső probléma megoldásához adhat segítséget a benne élőknek a szükség esetén rendszeresen elérhető lelkész. Egerben - a humán szolgálat keretében - febru­árban kezdtek hozzá a vallásgyakorlás feltételei­nek megteremtéséhez. Úgy néz ki, hogy a hadki­egészítő parancsnokság épületében a közeljövő­ben sikerül kialakítani egy kis kápolnát, mellette pedig egy olyan fogadóhelyiséget, ahol az adott időben felkereshetik majd lelkészüket a katonák.- Ma már elfogadott ebben a közösségben is, hogy számosán igénylik a vallással kapcsolatos kérdések megbeszélését, a csendes elmélyülést, a lelki támaszt - osztja meg napjaink tapasztalatát Kiss Gábor, aki leendő laktanyai tevékenységéhez jó alapnak tekinti azokat az iskolai órákat, ame­lyeken a Lenkey-gimnazistákkal találkozik, s be­szélget az ember és a vallás kapcsolatáról, önma­gunk megismeréséről, a felelősségérzetről, az if­júság jövőképéről. A tábori lelkészi tevékenység konkrét elképze­lései ezekben a hetekben formálódnak. Miután a jövőben itt nem lesz kiképzés, a sorállomány mindössze hat hónapot tölt a helyőrségben. Ez alatt az idő alatt számos lehetőség nyílik majd a közös beszélgetésekre, illetve az állami, katonai és vallási ünnepekhez kötődő események, isten­tiszteletek megtartására. Ezeken kívül a tábori püspökség külön zarándoklatokat is szervez, hogy a szolgálatukat töltő fiatalok is maradéktalanul gyakorolhassák vallásukat. ÍRTÁK: Budavári Sándor, Császi Erzsébet, Tari Ottó, Suha Péter, Szilvás István FOTÓ: Perl Márton Testileg-lelkileg egészséges fiatalok kellenek Öt hét alatt naponta negyven ifjú férfit vizsgálnak a megyei kórház orvosai az egri laktanyai sorozáson. Ezen a héten dr. Vízi Ferenc, a megyei kórház bel­gyógyász-radiológusa és dr. Panka László látta el ezt a feladatot. Az Egerhez és vonzáskörzetéhez tartozó 18-25 éves fiatalok az általános fizikai állapot felmérésén túl pszichológiai vizsgálaton is megjelennek Szeke­res Juditnál, az I.-es számú pszichiátria pszicholó­gusánál. Ha a szakemberek valamilyen egészségügyi problémát találnak a behívódnál, elküldik a megfe­lelő vizsgálatokra, majd összesítik az eredménye­ket, s akkor mondják ki a döntést: most, vagy eset­leg később, a gyógykezelések után alkalmas-e az ifjú vagy sem a katonai szolgálatra. Az országos statisztikák szerint a fiatalok 40 százaléka nem felel meg az egészségügyi kritériumoknak.- Az őszi sorozáson több a beteg, mint a tavaszin - osztják meg tapasztalataikat az orvosok. - A leg­többen lelki betegségben szenvednek. A közeli fal­vakban sok a belterjes házasság, közel a gyermek- város és a fogyatékosok intézményei. De szervi okai is vannak az alkalmatlanságnak. Magas a vér­nyomás a mindennapi feszültségtől, az életkörülmé­nyek rosszabbodásától, a létbizonytalanságtól. Má­sok a családjukban előforduló alkoholizmussal küzdenek. A katonaság nem tud mit kezdeni egy al­lergiással vagy egy cukorbeteggel, egy labilis ideg­állapotú emberrel. Nem biztosíthatók a gyógysze­rek, a megfelelő körülmények. Régebben nagyobb volt a hadsereg befogadóképessége. Az egyre fej­lődő technikát azonban csak a fizikailag, pszichikai- lag teljesen egészséges emberek tudják ellátni. Ah­hoz, hogy majdan, a NATO-hoz való csatlakozáskor a szerződésesek szolgáljanak, már most meg kell kezdeni a válogatást. A volt szocialista országok közül csak nálunk kö­telező a pszichológiai szűrés - tájékoztatnak a soro­záson.-Legtöbben személyiségzavarral küzdenek, ag­resszívak, depressziósok, öngyilkossági gondola­taik vannak - mondja a pszichológus. - Bemondás alapján nem fogadjuk el ezeket, ideggondozóba, elmeosztályra küldjük őket vizsgálatokra. Ott dön­tik el, hogy ténylegesen beteg-e, vagy csak szeretné megúszni a katonaságot. Az biztos, hogy kisebb a fiatalok állóképessége, teherbírása, felelősségválla­lása. Nem érik el az életkoruknak megfelelő fejlett­ségi szintet. A társadalmi folyamatok nem kedvez­nek az értékrendnek. A mindenen átgázolni ver­senyszellem uralkodik. A lelki betegségek oka a gyermekkorra nyúlik vissza. Oda, ahonnan hiányzik a szülök optimális szeretete, biztatása, korlátozása. Ezeket minden sorozáson tapasztalom. Elutasítja az erőszakot Jelenleg 28 fiatal tölti 15 hónapos polgári szolgála­tát megyénkben. Ezek egyike a gyöngyösi Pálfi Zoltán.- Katonáéknál úgy tudakolóznának: vágja-e már a centit? Vagyis, hogy önnek még mennyi ideje van hátra?- Szeptember elsején kerültem a gyöngyösi Egyesített Szociális Intézménybe, másfél hónapja dolgozom itt, s csak majd 1998 dacemberében feje­ződik be a küldetésem.-Az, amit önként vállalt. De miért?-A honvédség létét értelmetlennek, ellenszen­vesnek tartom, mert az erőszakmentesség híve va­gyok.-Ebben a kiérleltnek tetsző meggyőződésében szerepet játszott családja, baráti környezete?- Nem. Én szolid békepárti vagyok. Ennek a pa­cifizmusnak vallási gyökere sincs. A lelkiismere­temre hallgattam. A 23 éves, érettségizett gépszerelő-technikus la­kóhelyén kijelölt munkahelyén karbantartási felada­tokat lát el.-Segítek, amiben tudok - teszi hozzá, s napi­rendjébe is bepillantást enged. - Reggel 7-től dél­után 3-ig dolgozom, kapok étkezést. Havonta jár egy nap szabadság. A honvédeknek járó illetmény is megillet, az első „fizetésem” 8800 forint volt.- Erez a munkahelyén valamiféle megkülönbözte­tést?- Eddig nem tapasztaltam ilyet. S­V.Szubjektív Elfüstölt városok... AZT MONDJÁK, hogy ki­csinyke hazánk minden ellen­kező ismeretünk, s másfajta hí­resztelés ellenére valójában elég régóta nagy ország. A cigarettafogyasztásban mindenesetre... Honunkban ugyanis fejenként 3300 nikotinrudacskát füstölnek el évente. E mennyiség akkor is roppant tetemes, figyelemre méltó, ha még kétnaponta sem bontanak a „bagózáshoz” új do­bozt, s a statisztika a régi szokás szerint nyilvánvalóan a teljes la­kosságot tekinti az említett élve­zeti cikk kedvelőinek. Hiszen a dohányzás észtén- dónként 20-25 ezer ember, egy Hatvanhoz hasonló méretű vá­roska egész lakosságának a halá­láért tehető közvetlenül felelőssé. Ami - valljuk meg - igencsak el­képesztő, rémisztő. Természetesen a csecsemők­nek még eszükben sincs rágyúj­tani, a kihalásra kárhoztatott te­lepülésen élőkből csupán a tőlük idősebbek válnak holtakká. No de ki tudja már, hogy hol kezdődik manapság nálunk a ci- garettázásra érett honfitárs..? Boldogult ifjúkoromban sem voltunk kevésbé kíváncsiak, mint a mostani fiatalok. Persze, hogy rákívánkoztunk a slukkra, megíz­leltük bizony mi is, ami a gyufá­tól, öngyújtótól oly érdekesen felparázslik, s akár bodor kariká- | kát is lehet eregetni belőle, ha ügyesen cifrázzuk! Ám a legtöbbünknek elég volt már a kóstoló. Legfeljebb az elszántabbak bújtak el valahová hosszabb időre és sűrűbben is ízlelgetni a tiltottat. Odahaza az udvar, a kert rejtettebb zugában, az iskolai WC-ben, az utcán, a téren. S ter­mészetesen jobbára este, sötét- : ben. Amikor avatatlan nem látja. Manapság viszont fényes nap­pal is megteszik ugyanezt a gyermekeink, s már jókor reggel elkezdik. Iskolába menet, onnan jövet, sőt valószínűleg közben is, a tanítás szüneteiben. S igencsak oktatóik szeme lát- > tára! Legalábbis a nevelőktől nem különösebben tartva. Noha a pedagógusok aligha veszik jó néven tőlük, amit csi­nálnak, mondjuk a folyamatos olvasás, netán az egyszeregy el­sajátítása helyett. Biztos, hogy más, izgibb, von­zóbb, nem csupán lényegesen drágább a jelenlegi cigi, mint a valamikori, aminek a mi korunk­ban is nehéz volt ellenállni. Ám a füstölő diák, valamennyi dohá­nyos ifjú most is meglehetősen nyußtalanitö látvány. Észrevételük korántsem feltét­lenül a nagyfiút, nagylányt jut­tatja az ember eszébe, s legke­vésbé azt, hogy pusztán ettől az illető mindjárt valaki. S természetesen az érettebb felnőtt is minden egyébbel job­ban bizonyíthatja a korát, elmé- |f jét, mint avval, hogy szívja, fújja a füstöt naphosszat. Mivelhogy rászokott. Rendíthetetlen meg- S győződése, hogy kell neki. Azt hiszi, hogy feloldja a feszültsé­gét, megnyugtatja. No meg aztán igen gyakran annak is a szájában lóg a cigaretta, aki hivatalból vagy kéretlenül tiltja. Áki tényleg okos, ért a lehan­goló statisztikából: alaposabban elgondolkodik. JÓ-E, HA ebből a kis ország­ból évente egy városnyit még el- | veszítünk ostobán..! Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents