Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
1997. szeptember 27., szombat Hírlap - Magazin 7. oldal alap-, közép- és felsőfokon Magas szintű, de teljesíthető elvárások Dr. Honfi László tanszékvezető a testnevelők képzéséről Kosárlabdában jelesebbek a hagyományok Egerben Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola összesen 6500 hallga- ; tójának 10 százaléka a testnevelés ! szakon végzi tanulmányait. A nappali : tagozaton 35-en, a levelezőn 300-an ; képezik magukat arra, hogy majdan i testnevelő tanárként oktassák és neveljék a jövő nemzedékét - kezdte mondandóját dr. Honfi László tanszékvezető főiskolai docens egy régen tervezett beszélgetés alkalmából, majd ugyancsak számokkal érzékeltetve gondolatainak lényegét, így folytatta: - Kétségtelen, hogy megyünk a hallgatók elé, de nem elvtelenül. Egyértelműen nyíltak vagyunk velük szemben, nincs semmi különleges a felvételi rendszerében. Logikus, egyesek szerint kissé „ravasznak” mondható. A hozzánk kerülő főiskolások : megismerhetik az általunk támasztott ! magas, de teljesíthető elvárásokat, I alaposan felkészülhetnek a felvételi I vizsgákra. Objektiven mérhetők a kö- j vetelmények, a szubjektivitás szinte I kizárt. Nagy az érdeklődés a testnevelési szak iránt, hiszen legutóbb 760-an jelentkeztek, abból 100 nappali és 80 levelező tagozatos hallgatót vettünk fel az első évfolyamra. Mindössze 15 tanár oktat a tanszéken, így nagy teher nehezedik ránk. Hétfőtől csütörtökig a nappali tagozatosak, péntektől vasárnapig a levelezősök képzése folyik. Fizikailag nincs gond a felvett hallgatókkal, a lemorzsolódás elenyésző. Szinte minden olyan sportágat oktatunk, amit Budapesten a Testnevelési Egyetemen is tanítanak. Egyébként rendkívül jó a kapcsolat a két felsőfokú intézmény között. Érdekünk is az együttműködés, hiszen egyetemi képzés is folyik nálunk testnevelési szakon. A főiskola elvégzése után még két év tanulás szükséges a hallgatónak, és egyetemi diplomát szerezhet. Középfokú edzőképzést is folytatunk. Sokra tartom, hogy közvetlen hangvételű a kapcsolat a tanár és a diák között. Úgy érzem, hogy nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk, egyedül a létesítménygond nyomaszt bennünket.- Esetleg ezzel magyarázható az is, hogy a nem testnevelés szakos hallgatóknak nincs testnevelési órájuk?- Sajnos, az általános testnevelés szünetel azoknál a főiskolai hallgatóknál, akik nem testnevelési szakon végzik tanulmányaikat. Ezt a gondot nem is tudjuk addig feloldani, amíg el nem készül az a sportcsarnok, aminek a tervei már papíron vannak. Munkánkban ez most egy központi kérdés, egyébként nemcsak a létesítmény hiányzik az általános testnevelés oktatásához, hanem a tanár is. Ilyen szűkös keretből, mint a miénk, az már nem teljesíthető.-Mi a realitása a tervezett sportcsarnok megépítésének?- Az anyagi feltételeket kell biztosítani, összesen mintegy 200 millió forintra lenne szükség. Elsődleges, hogy részesüljünk az egyházi ingatlanok kárpótlási keretéből. Ezen túl ígéret van a szakminisztériumtól, saját erőforrás is létezik, a város is pozitívan viszonyul a kérdéshez, így biztosítva látom a feltételeket. A terület adott itt a tanszék melletti részen, a munkálatok megkezdése után maximum két és fél év alatt kivitelezhető a csarnok. Ez minden további előrelépésünknek a feltétele.- Abban az esetben a minőségi sport is nyilván jobb helyzetbe kerülne, a főiskola ugyanis ezen a téren - sokak szerint — nem jeleskedik úgy, mint talán elvárható lenne.- Négy NB II.-es csapatunk van, a lányok és a fiúk kézilabdában és kosárlabdában vannak ezen a szinten. Miután a sportágak nagyrészt önálló klubokat alakítottak, az Eszterházy Tanárképző sportegyesülete jelenleg a legnagyobb létszámú Heves megyében. A működés feltételeit pályázatok útján nyert pénzekből biztosítjuk, amiből magasabb szintet megcélozni nem lenne ésszerű. Az NB-s csapatoknál a kollégák anyagi ellenszolgáltatás nélkül tartják az edzéseket. Nagyobb elváráshoz szükséges lenne a tervezett sportcsarnok, hiszen a kézilabdázóink is a Pásztorvölgyben játsz- szák a bajnoki mérkőzéseiket. Azon túl a városi összefogás sem nélkülözhető. Magasabb célok esetén lehetne erősíteni is, de addig elégséges az NB II. Ez az az osztály, ami mellett amatőr szinten még lehet teljes életet élni diáknak, tanárnak. Az NB II. fölött már minden tekintetben több kell. A testnevelés szakos hallgatóknak kötelező sportolni, lehetőleg a mi kereteink között. Néhány városi klubbal előfordult nézeteltérés átigazolási ügyekben - főleg kézilabdában -, de úgy érzem, hogy mi korrektek voltunk. Sok egri lakosú hallgatónk van, aki nem nálunk sportol, mi ezt tudomásul vesszük. Országos szinten előkelő helyen jegyeznek minket. Szöveg: Bódi Csaba Fesztbaum Béla Fotó: Majoros Tamás t i I 1 u ! ä « \ 2 » 2 > Ï4 3 » } : } * m * è * B t » !P » » > fi I A kispapok is sportolnak A felsőoktatási intézmények testneveléséről és sportolóiról szólva úgy lehet teljes a kép, ha a Hittudományi Főiskolán is tudakoló- zunk ebben a tárgykörben. Mikolai Vince szemináriumi rektor szívesen vette az érdeklődést.- Természetes, hogy a mi képzésünknek is része a fizikai felkészítés. Szakképzett tanárt kértünk fel arra, hogy hetente tartson növendékeinknek testnevelési órát, amire a Angolkisasszonyok tornatermében kerül sor. Intézetünk udvarán van egy 25x15 méteres terület, ahol lehet röplabdázni és focizni, labdarúgásban egyébként országos tornákon is részt veszünk. Van kondícióterem - bár hiányos felszereltséggel -, azon túl lehet pingpongozni. Túrázásra alkalmas kerékpárból 30 áll rendelkezésünkre, amivel a hétvégeken kirándulni szoktak a neveltjeink, de vannak, akik az úszást kedvelik.-Mennyire aktívak az ifjak a testedzésben?- Mint minden más hasonló korú fiatal. A tornaóra kötelező, a szabadidőben pedig természetes, hogy igénylik a mozgást. Amióta a papnövendékek nem teljesítenek katonai szolgálatot, különösen fontos, hogy figyelemmel kísérjük a hallgatók fizikai állapotát. Hiszén nemcsak lelkiekben kell felkészülniük az életre. Egyre nagyobb az igénybevétel minden tekintetben. Az egri dr. Kemény Ferenc testnevelés tagozatos általános iskolában eredményes képzés folyik A testnevelés rangja Először Pázmándi Gáspártól, az FC Eger-Ten- gely-Közmii ifjúsági labdarúgóinak edzőjétől hallottuk - amit velük kapcsolatban korábban már meg is írtunk -, hogy egyes diákok bizonyos napo- kon 10 órát is eltöltenek az iskolában. Még a fiatalok képzésében elszánt szakember is kénytelen elfogadni, hogy ilyen elfoglaltság mellett csak hiányosan jelennek meg „fiai" az általa vezényelt délutáni foglalkozásokon, és nem tudja őket az ő szigorú elvárásai szerint a labdarúgás tudományára oktatni. Azóta tanároktól, szülőktől érdeklődve győződhettünk meg arról, való igaz a magas óra- szám. Az egyik anyuka szerint nyúlánk középiskolás ■gyermeke, aki szívesen kosárlabdázik, esetenként hullafáradtan érkezik haza az iskolából, pedig ott- hon még minimum tanulni kellene a holnapi órákra. Ezek a gyerekek a számítógép mellett emberi roncsokká válnak, azon túl az elméleti képzés minden energiájukat felemészti - mondta már há- borgó hangon az édesanya. Abbahagyta az úszást az unokám, mert tanulni kell - siránkozott egy nagymama. Nem sportolhatok a főiskolán, mert nem vagyok testnevelés szakos- kesergett nemrég az ifjú stopos útitársam. A tanulóifjúság alap- és középfokon nem azért fárad el az iskolában, mert sok a testnevelési óra, hanem azért, mert az elméleti tárgyak kizsigerelik. Régen megkésve most éppen úgy vetettük magunkat a mellettünk elrobogott világ után, hogy a szellemieket akarjuk habzsolva bepótolni - főleg számítástechnika, idegen nyelvek -, miközben fizikailag elsorvadunk. A többszörös hátrányt azonban elsat- nyulva aligha tudjuk behozni. Hányadrangú kérdés a testnevelés az iskolában? Szerintünk általában sokadrendű, tisztelet a csekély kivételnek, elismerés az ügybuzgó tanároknak, bár lennének sokkal többen. A gyümölcsöző életformát nemcsak elméleti, hanem hasonló fizikai felkészítéssel lehet csak elérni. Az a gyermek, amelyik általános és középiskolai tanulmányai során nem ismeri fel a testnevelés lényegét, nem szereti meg a sportot, nem tanítják meg annak fontosságára, abból „beteg" felnőtt válik. Nem az a kérdés ma Magyarországon, hogy hány olimpiai bajnokunk lesz Sydneyben, vagy utána Athénben. Sokkal fontosabb, hogy miként őrizzük meg a jövő nemze"V I dékének egészségét, aminek egyik fontos alapja a testedzés. Ez a kapitális kérdés, nem pedig az aranyérmek száma. Nagyhatalmak nem vesztek el azért, mert a magyarok megelőzték őket az olimpi-j ákon. Minden más javakban ugyanis a többség előttünk jár, mi már olyan ranglistákat vezetünk, amiért csak szégyenkezhetünk. Az idősebbek közül mindenki tudna példát sorolni arra, hogy 30-40 évvel, s még előbb miként készült fel az életre. Hajdan egy gyereknek otthon többet kellett segítenie, fizikailag dolgoznia a család megélhetése érdekében. Most keserveink ellenére is sokkal kényelmesebb a világ. Csak nehogy ez legyen a vesztünk. A szellemieket nem kiegészíteni fizikaiakkal - egyenlő az öngyilkossággal. Az iskolai ünnepélyeken - különösen, ha kisüt a nap - sorra lesznek : rosszul a tanulók, mert nem bírnak ki egy fél órát állva. Egy ismerős mondta: a legutóbbi katonai eskü alkalmával is elszédült egy ifjú vitéz. Pedig ö orvosilag bevált. Milyenek lehetnek azok, akik a sorozáson fennakadtak a rostán...? ...' ......................................... Ç- zombati KJzubjektív Goromba dolgot már soha a disznóról! ROPPANT RÖSTELLEM magam, de eleddig én is csak a karajt, tarját, lapockát, dagadót, körmöt, csülköt, tepertőt láttam, becsültem benne. Zsírjára kívánkoztam, kitűnő hurkájáról, kolbászáról, füstölt hússajtjáról emlegettem. Javakorabeli lettem, mire végre sokkal több is megvilágosodott előttem róla. Mostanában tudtam meg, hogy a sertés korántsem csak az a disznó, amihez számtalan társammal együtt a különben jóval magasabb rendűnek tartott, de magáról meg-megfeledkező embert, a szemtelent, a mocskosat, a részeget hasonlítgattam olykor gépiesen. Könnyűszerrel megtehettem, mert soha nem kaptam érte a cocától szemrehányást, sértődött hangú elmarasztaló üzenetet. Talán, mivel nem tud beszélni, s ha képes lenne is rá, aligha venném komolyan. Azt hinném, hogy amit hallok, agyrém. Szánom-bánom hézagos ismereteimet! Kiváltképpen, hogy valójában a legfontosabbról gőzöm sem volt máig. Arról, hogy a derék röfi - minden ellenkező híresztelés, felszínesebb tapasztalat dacára - a legintelligensebb állatok egyike. Genetikai állományát tekintve egyenesen a férfihoz, nőhöz is mérhető. Ennélfogva kiváló donor a szervátültetésekhez. Természetesen bizonyos géntechnológiai fazonigazítással... Már a szívére is gondoltak a transzplantációval foglalkozó kutatók, sebészek. Az emberéhez mérhető agytérfogata pedig a merészebb fantáziát is megmozgatta! S miután az értelemvizsgáló első kísérletek biztató eredménnyel jártak, a kilátások úgyszólván beláthatatlanok! Nincs semmi okom kételkedni a tudomány megállapításaiban, s a legnyilvánvalóbb, hogy szurkolok további felfedezéseihez, sikereihez. Tiszta szívből kívánom, hogy az újszíves a sertés belsőségével is folytathassa életét az emberi kor legvégsőbb határáig! S mellette még sok egyéb testrészt is felhasználhassanak a szóban forgó négylábú jószágból rászoruló társaimnak a klinikai, kórházi műtőasztalokon! Ám, megvallom, mégis aggódom egy picit a felderített titkok nyilvánosságra hozatala óta. Miért nem mutatta idáig az a disznó, hogy többet is tud, mint ami látszik? Szerénységből, sunyiságból vagy félelemből, de következetesen leplezte. Kényelmesebbnek találta életét az ólban, mint a gondolkodók, dolgozók világában. Egyszóval - ha a maga módján igaza is volt - becsapott bennünket! S ez bizony elég csúnya dolog akkora agytól! Vajon milyen lehet az ilyennek a szíve..? Nem utolsósorban mit szólnak majd hozzá a hússzékben, ha a tudomány biztatására öntudatra ébred már a malac is, s a továbbiakban hallani sem akar arról, hogy közönségesebben kimérjék, papírba csapják-csomagolják, mint máig..? UGYAN MI LESZ velünk, ha eltűnik tányérunkról az a rengeteg finom falat, majd ajkunk alól a toka, lejjebb meg a pocak, amit manapság annyian rengetnek- ringatnak gyakran egyedüli büszkeségükként? Gyóni Gyula
