Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
Kako Zsolt Eléggé „kommersz” a történetem - mondja eddigi pályafutásáról Kakó Zsolt, az egri Gárdonyi Géza Színház színésze, akivel pályatársa, Baráth Zoltán beszélgetett. (írásunk a magazin 3. old.) / Kanada: az életre kelt álmok Egri szemmel nézett körül a jólét országában az Ötlet zenekar alapítója, Juhász Péter, aki szerint: „ _a kanadaia k nem felejtették el azt a szót, hogy köszönöm, de ezért bizonyítani is kell.” (A féléves kinntartózkodás tapasztalatairól szóló írásunk a magazin 3. oldalán lapozható fel) Fekete korall Mi, cigány költők csak arra vállalkozhatunk, hogy képet adjunk magunkról, a cigányság lelkivilágáról. Ha ez sikerült, akkor elértük a célunkat. (Lírai vallomásaik a magazin 2. oldalán olvashatók.) Egykori múzeumi részlet (Archív felvétel) A Mátra Múzeumtól a Mátra Múzeumig Sok lelkes embernek köszönhető mai hírnevének megteremtése 1886 őszén Gyöngyös egyik jeles közéleti embere, Hanák Kolos ügyvéd hozzáfogott a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályának szervezéséhez. Az osztály múzeumi bizottsága a város régi óhajára múzeumot szándékozott alapítani. így jött létre 1887. május 15-én az első helyi múzeumi közgyűjtemény, a Mátra Múzeum. Félix felsővárosi rom. katolikus lelkész irányította. Tiszteletbeli tagjává Pulszky Ferencet, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját (1872-1875 között Gyöngyös országgyűlési képviselője) választották. Vezetője Wissinger Károly lett, öttagú Kálmán polgármester állt, a gimnáziumi (Folytatás társadalmi vezetőségének élére Csömör tanárokból álló szakvezetőséget Krassy a magazin 2. oldalán) Civilizátorok Lélekben urbánus, de a valóságban manapság város és falu között ingázó utas, nyughatatlan énemet igazolandó: egri cimborát, mátrai ismerőst szerveztem portavásárlásra Észak-Borsod északi részére, a közeli szlovák-magyar határ felé törekvő erdőségekből kibújó képeslap-településre. A községnek tizenkét állandó lakosa, a közeli üdülőfaluban még nyári felhajtásokat is rendeznek dixielanddel, népi játékkal, amúgy palócos szecesszióval. Itt aztán irodalmi vendégséget is lehet rendezni, amolyan dunántúlist, bográcscsal, halászlével, keverve szabadtéri tárlattal (de nem ám a táj és magyaros csa- taképfestészet termékeivel, hanem ázsiai, thai meg vietnami vásznakkal, kínai tusrajzokkal), s talán még egy-két éves (számra) irodalmi-művészeti folyóirat is összejön, miért is ne, fővárosi-nagyvárosi művészek, orvos-mémök-tanár értelmiségiek, papok és egyéb civilizátorok foknyi kultúrát teremthetnek (akárcsak saját passzióra is) az egykori Horthy-va- dászkastélytól légvonalban alig egy-két kilométernyire fekvő ózondús ligetben. A hegytetőre épült falu egyetlen látványossága a késő barokk református temploma (melynek kazettás mennyezetén egységenként ismétlődő növényi ornamentika a stilizált liliom), de legérdekesebb része egy ökumenikus temető, melynek keleti kétharmadát a reformátusok, északnyugati részét a katolikusok, a délit pedig a zsidók használták. Májustól szeptemberig ki lehet ülni a felújított parasztházak elé. Valamikor errefelé jófajta bot* is termett, amit vagy másfél száz éve kiölt a fi- loxéra, de amolyan ócskásabb csemegeszőlő ma is terem, idős parasztgazdák még kijárnak a szőlődombra, egyéb elfoglaltságuk úgyse nagyon van. Az urbánus persze hamar megunja a világtól elzárt naturát, ezért aztán a vendéglakosság próbált valami élénkítő fies- táról is gondoskodni, de az nemigen való ide - kiderült. Csönd, templomba járás, múltidéző természetjárás, magaslatok és völgyek kóbor bogarászása, jóízű esti beszélgetések és borozások - az igen. Néha a külföldiek is elvetődnek erre, a bennszülöttek láttak már német vadászokat, két kis kínait, egy-két szlovákot, lengyelt, visszaemigrált amerikai magyart. (Utóbbi vízimalom-csárdát akart itt építeni, de máig ez csak terv maradt.) És egyre többen a remeték. A társas magányra vágyók. Az apró dolgokra fi- gyelők-összpontosítók, a nádsusogás-fi- gyelők. Akik azért ide is elhozzák néha a maguk nyüzsgő sleppjét, talán még az anyóst is. A madárfüttyös, fűillatú csendre vágyók. Ahová csak a kolostorkeringő zene illik, vagy úgy estefelé a széki keserves. A kapacitált ismerősök is civilizátorok lesznek, néha már az az ember meggyőződése, hogy ezt az országot civil mozgalmak és a magánművelődés mikrosejt- jei tartják össze ebben a kicsinységben is túl liános dzsumbujban, amit Magyarországnak hívunk. Ilyen csöppnyi falvak, ez a tenyérnyi település, s akkor a név már nem is érdekes - nos, ezek azok a desszertek még, amik elviselhetővé teszik az életet. Egyesekét persze. Mert élettechnikát és stratégiákat nem érdemes másolni, s utánozni se mindig ildomos. De az igazi találkozások az élet dolgaival azért többnyire ilyen helyeken zajlanak. Ahová még nem kell tízezres beugrókat fizetni. Káló Béla Kaptam egy puszit... Béci, Béci! - ütötte meg fülemet a megszólítás a minap, amikor a megyeszékhelyi Kossuth Lajos utca egyik zebráján igyekeztem átkelni a másik oldalra. Megfordultam, s mivel éppen nem jött semmilyen jármű, bevártam a csíkozott útszakaszon Zsuzsát. Hosszú évek óta nem találkoztunk, ö ugyanis egy mátraaljai településen lakik, elmondása szerint csak percekre ugrik be Egerbe, amikor fontos ügyeket intéz. Hajdan bejárók voltunk egy vidéki, azóta máshová telepített gimnáziumba. Egy évvel előttem járt, így három évig vonatoztunk együtt a vicinálison. Úgy emlékszem, szeretett énekelni, jó hangja is volt. Azóta külsőleg szinte alig változott, most is kissé molett, mosolygós, barna és csicsergő. Mivel régen nem láttuk egymást, s érzékelte, hogy úgy rohanok, mint ahogy ő igyekszik sebesen intézni dolgait az autóbusz indulásáig, egyszerre akart magáról mindent elmondani, s rólam megtudni. A szóvivő arra az 5-6 percre egyértelműen ő maradt.- Hallottam, hogy a fiad színművészeti főiskolára járt, emlékszel, engem is izgatott hajdan a dolog. Az én fiam itt tanít Egerben, ezért jó lenne beköltözni hozzá közelebb, de falun semmit sem kapnék a gyönyörű házamért. Tizenhét éve vagyok özvegy, azóta ketten is közelítettek hozzám házasság céljából, de nem... Jó nekem így, egyedül. Már nyugdíjas vagyok, önállóan irányíthatom a sorsomat, különösebb gondom nincs. Tavaly Görögországban, a nyáron Izraelben voltam egy társasutazáson. Egyébként az osztály megtartotta a 35 éves találkozót, sajnos, Molnár Gyuri már meghalt közülünk. Tudod, aki Vécsről járt, biztosan emlékszel rá, kissé kövér volt. Most még be kell ugranom egy üzletbe, aztán a nyakláncomat adom le javításra. A fiam különben nyolc év után elvált, most egy sportolóval barátkozik. Te is jól ismered, de meg ne írd a nevét. Jucival mi van? Régen találkoztam vele is. De jó, hogy megláttalak. Szia, adok egy puszit búcsúzóul, ebbe a boltba feltétlen be kell mennem... Hozzávetőleg ennyi volt a találkozás. Én legfeljebb közbeszúrhattam néhány szót, egy-két dolgot jó lett volna korrigálni, mert nem volt egészen pontos, ahogyan Zsuzsa mondta, de üsse kavics. Egyébként, amint összefutottam hajdani iskolatársammal, s vele haladtam, célomtól messze eltávolodtam. Elkevertem, mint a távolról röptetett postagalamb, aztán átgondolva a helyzetet, az ÉMASZ-nál lévő helyi járatú buszmegálló volt a leginkább közeli, hogy hazafelé vegyem az irányt, megebédelni. A váratlan találkozás még lehet attól eltekintve kellemes, hogy az ember alig jut szóhoz, csak a másikat hallgatja. Örültem, hogy Zsuzsa utánam kiáltott, kedves volt, hogy ösztönösen a „gimis” megszólítást választotta. A diákköri emlékek mindig különösen megdobogtatják a szíveket. Egykori iskolatársam, akivel azonos községből származunk, most is olyan kedves, szívélyes, mozgékony és csupa tűz, mint amikor az iskolapadot koptattuk. Lehet, sőt biztos, azért kedvelte és járt vele kitartóan András, kéz a kézben kísérgetve. Azért tudtak naponta nehezen elválni egymástól, amikor az iskolai órák után ellentétes irányba elindultak a vonatok. Elszakadó érzelmi szálakat kötöttek aztán másnap újra össze, úgy virult a diákszerelem. Mai napig sem értem, hogy Horváth Laci miért is becézte következetesen Szörnyűnek ezt a Zsuzsát..? Fesztbaum Béla HÍR(TELEN)KÉK... Vladimir Meciar szlovák kormányfő - mint egykori ökölvívó megpróbált Horn Gyulával az erő pozíciójából tárgyalni. Egyelőre, aztán jön a K. O. * Európa a magyar uniós csatlakozással - olvasom laptársunkban - betyárvilágot örököl. Aztán jön az - Eurorabló-pandúr - határok nélkül... * Szeptembertől - mint tervezik - törzskönyvet kap minden hazai gépjármű. Ez lesz az autósok - marhalevele...! * Most százötvenöt esztendeje helyezte el József nádor a Lánchíd alapkövét. Két éve pedig Senderovich a Lánchíd 2000-ét... * A söftiogytúri Kunffy Lajos Emlékmúzeumból ismeretlen ! : ok egyebek között - elloptak egy francia becsületrendet. Nehogy még folt essék rajta... dvásl
