Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
rri h •• /i zi Tuzijatek j'jgy emlékszem, mintha teg- kJ nap történt volna. A nyáresti alkonyaiban lassú léptű emberek vették az irányt a faluszéli focipálya felé. A rétre, ahol napközben lomha tehenek legeltek a bólogató gémű csor- dakút körül, s ahová pillangót kergetni jártunk ki a déli nap hevében. Szóval, ide indult el estére kelve a falu népe, mert híre ment, hogy - ümnnep lévén a közeli erdőben megbúvó honvédségi alakulat katonái jó- voltából tűzijáték lesz. Az esemény alkalmából sátrat vertek kinn a falu kocsmá- ; rosai, a férfiak habos tetejű söröskorsókat emelgettek, az asz- szonyok néhány lépéssel odább letelepedtek a fűre, s csendes beszélgetésbe fogtak, miközben hűségesen őrizgették - hogy fergeteges jókedvünkben ki ne öntsük - a nekünk, gyerekeknek \ járó csatos Bambit, a kor jellegzetes üdítőitalát. Nagyon vártuk ezt az estét. S amint a távoli homályból előlopakodott a sötétség, úgy szűkült nyargalászásunk köre. Odahúzódtunk hát a felnőttekhez, akik megfogták a kezünket, s azt mondogatták, hogy figyeljetek, mindjárt kigyúlnak az égen a rüppenő fények. És lám, egyszerre csak hatalmasat pukkant valamifejünk felett sisteregve ívelt fel egy pi- \ ros gömb, csóvájából apró szikrák szakadtak le, s hulltak alá, hogy a föld közelébe érve, be is fejezzék röpke életüket. Am az izzó fényesség csak törtetett, száguldott fölfelé, már talán a Holdat is elérte, amikor hirtelen megtorpant, mintha odaszögezték volna egy aprói csillag szélére, s azzal együtt sejtelmesen bevilágította az egész rétet. Mielőtt azonban ismét sötétbe borult volna minden, egy fehér csík hasított tova a magasban, s akkor megláttam apám árnyékát, amint elterült, hosszan és remegön megnyúlt a rét füvén. Alakja tövében ott billegett a szálak hegyén egy kisebb árny, az enyém, odavetítve egy pillanatra, torzan és féléi-. me te sen, ahogy Tom Sawyer és Huckleberry Finn képzeletébe éltek az éjféli szellemek. Mire megrettentem volna, kihunyt a fehérség, helyét imbolygó zöld vette át az égen.l Odafönn ez a gömb is kivirult, harsogó fénye messze elterült a síkság felett, a távolban látni lehetett a kanyargó patak töltésén szomorkodó füzeket, a parti nádas karcsú szárain pengeélesre száradt leveleket, melyek-: kel képrázatos játékot űzött az ívének csúcsáról lefelé szánkózó mennyei lobogás. Hol megdöntötte őket, hol mozdulatlanná merevítette, a következő pillanatban törpe csonkká változtatta a hosszú nádszálakat, majd még nyúlánkabbá varápolta őket. Tfs amikor a harmadik rakéta J-j is szikrákra esett szét, hogy vibráló részecskéit könyörtelenül felfalja a sötétség, s amikor a katonák csattogva elrakták a vastag csövű pisztolyaikat, a férfiak közül - dörmögőn megtörve a csendet - azt mondta valaki, hogy na, mennyire másak ezek, mint a Sztalin-gyer- tyák... Szilvás István „Az a törvény, hogy minden befelé nyomuljon” Beszélgetés Kukorelly Endrével nyelvről, versről, emberi értékekről- „Nyelvünk határai világunk határaival esnek egybe” - erre a Wit- genstein-passzusra talán túl sokat is hivatkozunk mostanság. Szerinted uralható-e a nyelv, szab(hat)-e határokat, lehet-e készülni a nyelvből?- Fel vagyunk készülve a nyelvre, nem hiszem, hogy ne használnánk. Nap mint nap simán felhasználjuk, ki is van használva alaposan. S noha nem uraljuk, úgy-ahogy mégis működik a dolog, semmi nagyobb baj nincs. Vagyis komoly bajok vannak, de ez már nem újság, a felismerésük új. Vagy legalábbis újnak érezzük. Am még nem muszáj föltétlenül katasztrófát szimatolni. Amikor írok - ez a szó itt az irodalom helyett áll - nem (pusztán) felhasználom a nyelvet. Inkább az a helyzet áll elő folyamatosan, hogy a nyelv által én használódom: a nyelv által jelenek meg abban, amit leírok, bárki olvasó számára én igazából csak itt jelenek meg. Tehát az, aki (véletlenül) rám kíváncsi, igazán az által a nyelv által érhet el, ami az írásaimban megjelenik. A nyelv nem csupán világunk határa, de - irodalmi művekben - az én lelőhelye. A nyelvem vagyok én, az biztosan, elég konkrétan én vagyok. Más minden, az „én” körülírásai csak metaforikusak.-Az utóbbi évek irodalmi paradigmaváltása nyomán a posztmodern kor írói pozíciója és befogadói stratégiái megváltoztak. Joggal merül fel a kérdés: ki beszél a műben? Mi a szerző és a szöveg viszonya?-Mivel nem egyszerűen csak én írok, hanem az én jelentkezik az írásomban, akkor abból tudom, hogy mi ez a viszony. Nem hinném, hogy bármi szemléleti változás függvénye lenne. Mostanság csupán élesebben merül föl, a szemünk elé kerül, nem lehet tőle eltekinteni. A szöveg beszélőjét és a szerzőt, azt az „ürgét” (ez, ugye, Ottliktól van), aki ír, nehéz „szétültetni”. Oly nehéz, hogy először véletlenül „nemhéz”-t írtam. De hát nem pusztán Mme Bovary nem azonos M. Flaubert-rel, a történet sem azonos vele, noha Flaubert úr a szöveg által valamiként mégiscsak adottá lesz számunkra. És sehogy máshogy nem, sőt, ha szabad megkockáztatnom, még saját maga számára is csak a szövege révén válik adottá. Akkor is, attól teljesen függetlenül is, hogy „ő”, az a pasas, aki ír, mennyire „ért egyet” a szöveg beszélőjével. Ha nem „ő” mondja is, „ő” jelenik meg. Ebből azért annyi tanulság levonható, hogy aki kíváncsi magára, nem teszi rosszul, ha leírja, kiírja ezt a kíváncsiságot.-A szövegek érintkezése, kölcsönhatása (az ún. intertextualitás), mint elméleti probléma, napjainkban különösképp szembetűnővé vált. E szempontból igen érdekesek H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-ciklusai, melyek a német költővel folytatott valamiféle párbeszédet sugallnak. Milyen poétikai és világképi hozadékai vannak a Hölderlin-versekkel való kapcsolatodnak?-Hölderlin hihetetleríül erős, túlfeszített lelki alkat - ugye, ezt az írásai konstrukciójából vetítem vissza -, nem is bírta szegény a saját erejét, a feszültségkülönbségeket. Bámulatos nyelv, szörnyen szerencsétlen sors. Azt gondolom - ez nyilván csak felületes vélemény -, én alapvetően különbözöm tőle. Ami a versei szerkezetét illeti, számomra - Arany Jánossal együtt, aki alkatilag legalább olyan távol áll tőlem - abszolút mérce. Na jó, nem abszolút, érdekes lenne, ha abból, amit most mondok, ezen a példán keresztül kiderülhetne, hogyan is működnek a hatásmechanizmusok. Ugyanis én radikálisan mást csinálok, másképp csinálom, mint ők, mégis alapvető hatással vannak rám.-Mai világunk metafizikai fogékonysága mintha vészesen a nullához tartana. A pragmatizmus elutasítja azt, ami túl van a „bizonyíthatóság” terepén. Ámde Heideggerrel szólva: „Vajon a bizonyíthatóhoz való makacs ragaszkodás nem zárja- e el az utat ahhoz, ami van?- Kedves Gábor, ezt nem hiszem. A „metafizikai fogékonyság”, mondjuk így, zárt mennyiség, antropológiai adottság, nyilván a kód része, törvény, folyton megvan. Valószínűleg valamennyiünkben, még ha nem is aktivizálódik. Senkiben sem mindig aktív. Hál’istennek. Az nem volna kibírható, viszont bármennyit is bizonygatják katasztrófa-jósok és guruk, nem úgy megy, hogy csak simán le lehetne hagyni. „Az a törvény, hogy minden befelé nyomuljon" — mondja Hölderlin, ez nekem jobban tetszik. De - tegyük hozzá - vágyakozik kijutni. Nem mintha tudnám, merre tart a világ. Nem mintha (bárminek) az ellenkezője olyan biztos volna, és olyannyira bizonygatni akarnám bármi ellenkezőjét. Kicsit parafrazálva ezt a Heidegger-részt: azzal, hogy valamit némelyek any- nyira bizonygatnak, nem nehezítik-e meg mások számára az utat ahhoz, ami van?- Hamvas Béla egyik tanítása szerint az emberi életben nem műveltségre, hanem éberségre van szükség. Az éberség formái: mámor, álom, humor. Mit fűznél hozzá ehhez?-Meg egy kevés ételféleség, italféleségek. Levegőzés. Még hozzátenném, nem kizárólag a humor kedvéért: nők bámulása, futballozás, Schubert-zenehallgatás. Szerintem ki-ki tegyen hozzá ezt-azt.- „Lelkemet két dolog tölti el megújuló csodálattal és tisztelettel: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem” - mondja Kant. Megkérdezhetem, hogy téged mi tölt el ilyen csodálattal és tisztelettel?- A csillagos ég mindenképpen. Nyári csillagok, tücskökkel. „Zum Beispiel Garten und Baum”, ahogy Hölderlinnél áll. Nagy szerzők nagy helyeivel szembesítesz. Ez a Kantidézet pedig olyan különlegesen erős - valahogy nyilván az „európai kultúra kulcsmondata” -, inkább csak hallgassunk róla. Bármi, amit hozzáfűzöl, az sok. - Goethe írja a Faustban: „Túl öreg vagyok, hogy játéknak éljek, s túl ifjú, hogy lehetnék vágytalan.” Ha nem indiszkréció, te most épp hol tartasz?- Túl „ifjú” vagyok még túl öregnek lenni. Ködöböcz Gábor A kenyérszentelés apropóján Vér és verejték, folyamatos küzdelem a paraszti élet minden perce. Remény és hit nélkül aligha kerülne akár egy szem mag is az anyaföldbe. Aztán következik a mindennapos munka, majd az aratás, amely parasztjaink életében mindig is nagy esemény volt. Ezeket a küzdelmeket napjainkra hagyománnyá nemesítette a huszadik század embere. Hiszen Péter-Pál napján országszerte előkerülnek a régmúlt munkaeszközei, a kasza, a sarló, a cséphadaró, hogy az új termés az államalapítás ünnepére a tárolókba kerülhessen, s hogy mindennapi kenyerünk egy éven át nap mint nap az asztalunkra jusson. A magyar ember ragaszkodását a földhöz mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Dózsa népe hajdan a betakarítás eszközeit alakította át fegyverré. SIRÁLY '92 BT VASUDVARABAN- betonacél,- zártszerelvény,- köracél,- laposacél,- szerszámok, kötőelemek, -villanyszerelési anyagok,- hullámpala, « ezen a héten 5 % engedménnyel! Nyitva: h-p.: 7.30-17-ig szó.: 7 30-12-ig Eger, Érsek u. 18. Tel.: 36/429-799 Az ANGLOPHONE NYELVISKOLA ajánlatai az 1997/98-as tanévre 1. Üzleti angol nyelv, üzleti levelezés angol nyelven 1997. októbertől 1998 júniusig 750 óra Munkanélküli fiatalok egyéni elbírálás alapján támogatást kaphatnak a Heves Megyei Munkaügyi Központtól. 2. Általános és középiskolai tanulók részére alap- és középfokú angol nyelvizsgákra felkészítő tanfolyamok 3. Nyelvi táborok, külföldi diákcserék, tanulmányutak szervezése. Terra- Vita Környezetgazdálkodási Kft. Nyitrai Istvánné és Gróman József né 3300 Eger, Makiári út 7. Telefon: 36/311 -133 vagy 36/311 -252 Rüll Csabáné 3300 Eger, Kertész út 77/1. Telefon: 36/318-929
