Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
Ivády Erika és a színház Egy fiatal színésznek a világot megváltó deszkákra vezető útját és további terveit foglaltuk csokorba. (írásunk a magazin 3. oldalán olvasható) Igazán híres hírek Kit védett volna szívesen a történelem során a sztárügyvéd? Színes összeállításunk ezenkívül politikusdiétákról és a tévé-showműsorok királyáról olvasható a magazin 3. oldalán. isborjú született: Erika cumiztatja az éppen világra jött jámbor jószágot FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Kibic voltam Zizi születésénél jszaka kettőkor is riaszthatjuk? - próbált eltántorítani tervemtől Ferencz Erin. A gazda arra számíthatott, hogy hevesen tiltakozom: „azt azért mégse, kizá- ílag munkaidőben érdekel az ügy”. Ám nem azt hallotta, amit várt. Mert engem mdkívüli módon izgatott, miként érkezik a világra egy kisborjú. ÉLAPÁTFALVA evallom: még egy kiscsirkét sem láttam ibújni a tojásból. A vágyamat, hogy je- n legyek, már egy éve dédelgettem. Lázas előkészületek yöngyi, Ferenczék egyik tehene lett a lölt, július 6-ára várták az ellését. Bár - gyelmeztetett Erika, a gazdasszony - ;mcsak az óra bizonytalan, csúszhat a nap is. Telefonon tartottuk a kapcsolatot.- Még nem tőgyeit - jelentette Erika hatodikán.- Mit nem csinált?!-Az ellés előtti napokban már nem fejjük a tehenet - világosított fel nevetve. - Ilyenkor visszafejlődik a tőgye, olyan lesz, mint egy üszőé. Aztán akkorára duzzad, akár egy hátizsák. Továbbá a gerince mellett, a farka tövénél behorpad a háta, akkora mélyedés keletkezik, hogy befér az öklünk. Ebből láthatjuk: kitágult a medencéje, kész a borjazásra. Nyolcadikát mutatott a naptár.- Aludj úgy, mint a nyúl - telefonáltam kollégámnak, aki szabadsága ellenére is boldogan vállalkozott a fotózásra. - Tedd az ágyad mellé a telefont! Éjszaka riaszthatnak minket. így történt. Már ami a készülék hollétét és Imre éberségét illette. Csakhogy Gyöngyi tehén nem szánta rá magát az ellésre. Egy nappal később se. Utána se. (Folytatás a magazin 2. oldalán) lidy Pál Tinódi-díjas Semzeti kultúránk és a kompatibilitás így kitüntetett gondolatai a postagalambról a kalitkában rehajtási utasítás még nem jött ki. A lehetőségek így még kérdőjelesek.-Elég régóta foglalkozol átfogóan a művelődés területeivel. Hogyan látod most a döntéshozók felelősségét? Miről döntenek tulajdonképpen?-Mai döntéseik - nem akarok nagy szavakat használni, de - évtizedekre meghatározzák ennek a népnek, nemzetnek a sorsát.- Befolyásolhatja a döntéshozók értékítéletét és a jövőkép vázolását az is, hogy mit örököltek? Milyen értékeket tudnak megtartani évek során született eredményekből a honvédségnél?- Egy intézményrendszert biztos, hogy meg tudtak tartani, amik értékeket őriztek. Óriási eredmény, hogy megmaradtak a honvéd zenekarok. (Folytatás a magazin 3. oldalán) lőrebocsátom: igazuk van, ha elfogultsággal illetnek. Sok éven át - szerencséinek tartom - együtt dolgozhattam vele, sokat tanultam tőle. Elsősorban hivatá- ínk iránti elkötelezettséget, a végzett munka és az emberi kapcsolatok minőségnek fontosságát. Mi sem jellemzőbb, mint hogy most is, amikor magas szakmai ismerése kapcsán beszélgettünk, megfogalmazásaiból a művelődés, a kultúra - inek elkötelezettjei - iránti aggodalom és állandó perlekedés csendül ki. GER idy Pál, a Helyőrségi Művelődési Ház •az gat ója nemrégiben vehette át a 77- ódi Lantos Sebestyén-díjat. Ilyet két- /ente egy személy kaphat tudományos, '.akmai, kutatómunkájáért. E területen a ossuth-díjjal egyenértékűnek tartják. -Bármennyire is az elismerésedről .éretnék beszélgetni, oda jutunk: vész- elyzetben van a magyar honvédség lűvelődési intézményrendszere. Alap- tgalmakkal. intézmények státusával, mkciójának megítélésével van gond. yen helyzetben mi a lehetősége az itt tlgozónak?-Talán már szabályozottabb levegő ;sz körül, de hogy mi a funkciója, azt lég nem tudjuk pontosan. A vészhelyzet (ponálása azt eredményezte, egész mais szinten eldöntötték, hogy az intézmé- vek maradnak. Különböző formában, jgy önállóan, vagy integrálva, vagy »yesületi formában - de maradnak.-Ez azt jelenti, hogy megszületett a koncepció a működésre?- A koncepció megszületett, ám a végKi háza az én házam...? M egesik olykor-olykor a történelem igen változatos, sodró folyamában, hogy az ember bizony többször is - úgymond — megvásárolni kényszerül a saját otthonát. Persze, egyáltalán nem ön- és jószántából. Megyeszékhelyünk főutcáján lakik például már hosszú évtizedek óta az a pedagóguscsalád, amely a napokban szomszédjuk engedély nélkül is végzett épület-átalakítása miatt bosszankodhat, szomorkodhat, s kereste meg - sok-sok hivatal és illetékes mellett, s után - szerkesztőségünket is jogos panaszával. Tiszta sor ebben az ügyben: a számukra ellenérdekű fél sajnálatosan fittyet hány határozatra, jogszabályra egyaránt. Természetesen mindebben az illetékes hatóságoknak kell majd intézkedniük, s a végső döntést kimondaniuk. Az olvasónkkal folytatott közös helyzetelemzésünk során azonban - talán akaratlanul is - előtérbe került egy másik, úgyszintén izgalmas, másokat is jócskán érinthető téma. Annak idején - még az ’50-es évek végén - végtére is magántulajdonukként kezelve áldoztak nem kevés pénzt a házukra. Kölcsönöket is felvettek, hogy elfogadható, átlagos otthont teremtsenek maguknak. Az akkori szabályozás értelmében emeletráépítésbe kellett nem csekély beugró összeget fizetniük, majd viszont-jog- szabály alapján később egészen egyszerűen bérlőkké váltak - a saját lakásukban! Korántsem saját akaratukból. Minderről dokumentumok sora tanúskodik. (Abban az időben mellesleg ingatlanon hivatalosan nemigen ismerték el a magántulajdont. Csupán az állami-össznépi, illetve a szövetkezeti-csoporttulajdon létezett. S ingóságok esetében a személyi tulajdoni forma.) A jelen ’90-es évtized változásai azután új megoldást hoztak e téren. Olyat, amin ők már szinte meg sem lepődnek, legfeljebb lemondóan legyintenek. Újabb jogszabályi előírás alapján felajánlották nekik: vásárolják meg a lakásukat. Ezúttal is persze, ugyanarról a házról van szó. Arról, amely fölött ők rendelkeztek egykoron, s amelynek most a bérlői (tehetnénk joggal hozzá: kényszerbérlői). Felszólamlásuk korábban ez ellen a különös állapot ellen hiábavaló is lett volna - tudják jól. Mostani háborgásuk a jogsértő szomszéd cselekedetei miatt is leginkább annak bizonyítéka, hogy a honi jogrendbe vetett bizalmuk látszik megrendülni. S ez keseríti el őket különösképpen. Hiszen - vélik -, ha végbemegy az a bizonyos jogtalan átalakítás, az ő ingatlanjuk értéke is csökken, kevesebbet kell (talán) leróniuk érte az újravételnél... P edig igazából éppen ezt - a lakásuk történetét végigkísérő - sajátos, a nagypolitika formálta folyamatot lenne indokolt erősen furcsállniuk. S minden bizonnyal rajtuk kívül még több ezren tehetnék fel az egész országban mindezek okán a kérdést: ki háza az én házam...? Szalay Zoltán A nyugati példa Amikor meghallom ezt a kifejezést, enyhe rosszullét környékez. Nincs ebben semmi különös, hiszen az idősebbek nagyon jó! emlékeznek még mindennek ellentétjére is. Ifjúságuk időszakában a nagy, a legyőzhetetlen, a dicsőséges Szovjetunióra illett hivatkozni, hogy nyomdokába lépve garantáltan összeomoljon ez az ország, s belezuhanjon ebbe a fertelmetes vadkapitalista posványba, amelyből egyelőre nem látszik kiút. Egy korosabb ismerősöm - soha nem voltunk elvbarátok, hiszen ellentétes partokról indultunk - amikor effélékről beszélünk, keserűen megjegyzi:-Ez a hátsófél-komplexus. Nálunk egyeseknek mindig kellett stabil ülep, amit rendületlen aktivitással nyaltak. A lényeg az, hogy közben - lehetőségeikhez mérten, hol diszkréten, hol nyersebben - loptak, csaltak, hazudtak, átvertek másokat. Ezeknek mennyországot hozott a furcsa rendszerváltás. Igenelnem kell neki, mert e jelképesen gerincsérüléses tábor ma épp olyan igyekezettel hajbókol jobbra, mint valaha balra. S mit sem törődik azokkal, akiket szolgálnia kellene, akikért képviselős- ködik az önkormányzatokban, akikért honatyáskodik a Parlamentben. Sajnos, csak szólamokban hangoztatva az együvé tartozást, a szolidaritást, az azonosulást. Egyikőjük sem zavartatja magát. Mindnyájuknak csak az a fontos, hogy legyen mire hivatkozni, hogy összeálljon az a frázisözön. amely álcázza az önzést, a haszonlesést, a harácsolást. a mások ki- semmizését, a többiek által teremtett értékek elorozását. Rokonaim, akik a tengerentúlról jöttek, másképp vélekednek. Gazdasági töltésű demokráciát emlegetnek, dollárokkal is garantált szabadságot. Ez lenne az ideális. Pécsi István
