Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1997-07-07 / 156. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. július 7., hétfő Palócnap, avagy egy jó hétvége PÁRÁD A korábbi esztendőkben meg­szokottaknál az idén rövi- debbre tervezték a parádi pa­lócnapokat, amely a hagyo­mány felújítása után immár 12. volt a sorban. A rendez­vény azonban a már megszo­kott színvonalat nyújtották a résztvevőknek. Pénteken délután a hagyo­mányos Palóc-kupáért nyolc futballcsapat mérkőzött, majd a mezőkövesdi Jatari Néptán­cegyüttes előadásában a latin- és dél-amerikai folklórból kaphattak ízelítőt a nézők. A vérbő dallamokat kísérő tánc mellett a csodálatos népviselet is igazi látványosság volt. Eztán a palócság hagyomá­nyait elevenítette föl a Szabó János tánctanár vezette tánc­ház, amelyhez a muzsikát Dzsupin Pál, a Népművészet Ifjú Mestere csalogatta elő „a kecske bőréből.” Este a szanatórium színpa­dán a Gyöngyösi Játékszín előadásában az Indul a bak- terház című kisregény szín­padi változatát tekinthette meg a népes közönség. S a mókás történét ezúttal is sikert ara­tott, bár az tény: szinte lehetet­len vállalkozás felülmúlni a már klasszikussá vált filmben látható remek alakításokat. Ám a játszók a színpad nyúj­totta lehetőségeket jól kihasz­nálva jelenítették meg az örök csínytevö Regös Bengedúz gyermekkorának pillanatait. Szombaton viszont Esöisten siratta Parádot: már a dél­előtti programok, illetve a ma- jorett-felvonulás alatt felhő­karcolókká váltak a szanató­rium körüli park magasabb fái. A délutáni gálát is csaknem egy órás késéssel kezdhették meg, ám az esernyők alá bújt közönség kitartó volt. S ennek révén aztán el is nyerte jutalmát, mert amikor éppen nem esett, ragyogó pro­dukciókat láthatott és hallha­tott. A házigazdák elsőként színpadra lépő óvodás cso­portja még a Süss fel Nap... című fohászt is beleszőhette volna kedves kis műsorába, olyan didergős volt az idő. Az­tán felmelegedett a levegő, s az együttesek is forró hangula­tot teremtettek. Egymást követték a változa­tos koreográfiájú táncok és népi történetek, ezeket válto­gatták az énekkarok népdal­csokrai. Az első vastapsot a nemrég alakult - ám máris ki­emelkedő teljesítményt nyújtó - bodonyi táncegyüttes kapta, de méltán arattak sikert fellé­pésükkel a vendéglátók, il­letve a valóban magas mércét állító gyöngyösi Vidróczki táncegyüttes tagjai, akik ezút­tal egy új műsorszámukat is bemutatták a már ismertek mellett. S amikor vége szakadt a nagy vígasságnak, a résztve­vők és az est leszálltáig kitartó nézők azzal népi bölcsesség­gel sommázták: minden jó, ha a vége jó. Az pedig pazar ha- gulatú volt... Vizibetegségbe esett Szabó bakter FOTÓ: SUHA PÉTER Egy „majdnem-emberölés” története A Nyári Egyetem Vendégkönyve A thaiföldi építész NOSZVAJ Szinte törékeny alkat Saowa- lux Phongsatha, a thaiföldi építészlány, aki megérkezte után rögvest az érdeklődés középpontjába sodródott. Mindenkit megnyert filig- ránságával, kedvességével, bűbájos egyszerűségével, sze­rénységével. Hazájáról nem sokat tu­dunk, pedig ősi kultúrájú or­szág.- Műemlékekben nálunk sincs hiány, s ezek nem kis része helyreállításra, felújí­tásra vár. Elég csak a hajdani fővárosra, Sukhothaira utalni, így aztán egyáltalán nem kö­zömbös számukra az, hogy másutt miként birkóznak meg az ilyen, illetve az ehhez ha­sonló, korántsem kis felada­tokkal. A tapasztalatszerzésre nagyszerű alkalom az Önök nyári egyeteme is, ugyanis itt olyan kollégákkal találko­zom, akik kitűnően felkészül­tek, alaposan tájékozottak, s beszámolnak helyi sikereikről és gondjaikról. Mindezekből tanulhatunk, s jó néhány tip­pet érdemes is hasznosíta­nunk otthon. Magyarországon először jár, ezért érdekesnek tűnhet sajátos látásmódja.- Szétnézhettem Budapes­ten, s ennek nagyon örültem. Fővárosuk valósággal elbű­völt. Az épületek akkor is cso­dálatosak, ha nincs pénzük az egyes hajlékok rendbehozata­lára. Ezek a műemlékek arról tanúskodnak, hogy az elődök igyekvő, s ritka tehetséggel megálmodott emberek voltak, azaz olyanok, akiknek hagya­tékát megéri nemcsak számon tartani, hanem óvni, ápolni is. Saowalux Phongsatha Messzi földről jött, s aho­gyan elnézem kettőnk fizikai méreteit, kissé elszomoro­dom. Utalok is erre, de ő nem Iáit semmi meglepőt az egész­ben.-Nálunk a nőknek köte­lező vigyázni a vonalaira. Nem vonatkozik ez a férfi­akra, akik közt akadnak igen súlyos „egyéniségek” is. Mi úgy őrizhetjük meg formán­kat, hogy étkezésünk legfőbb eleme a zöldségfélék köre. Ezeket készítjük el különféle, ízletes módon, így aztán nem kell tartanunk az elhízástól. Legközelebb a megnyitón fedezem fel a második sor­ban. Előtte jegyzetfüzet. Látom, feszülten figyel, s minden lé­nyeges gondolatot rögzít. Nem amolyan szorgalmas diákként, hanem afféle ven­dégként, aki tisztában van az­zal, hogy valami olyasmivel szembesül, amiről eddig még meglehetősen keveset hallott. A magyar specialitással... Pécsi István Horgászparadicsomi anarchia A táncosok és a fény EGER Holland táncművészek és szce- nikusok tartanak világítástech­nikai kurzust az egri Ifjúsági Házban három héten át. Már az elmúlt hét végén megérkeztek a szakemberek, akik évek óta vál­tozó helyszíneken tartanak fénytechnikai előadásokat a közép-kelet-európai táncművé­szek számára. Most Egerben oktatják azt a nyolc magyar és nyolc környező országokbeli táncost, akik pályázat útján ju­tottak e lehetőséghez. A prog­ramot a holland nagykövetség, a fővárosi székhelyű Műhely Alapítvány és az egri Atellana Táncszínház hozta létre. Nos, a résztvevők megtudhatják pél­dául, hogy egy-egy mozgásmű­vészeti produkció hatása ho­gyan fokozható a világítással, a fénytechnikai trükkökkel. A tanfolyamot holnap nyitják meg. Az Atellánások közül Szaniszló Tamás technikus vesz részt a képzésben. Cigányfolklór Besenyőtelken Július 12-én, szombaton 15 órá­tól cigányfolklór-találkozót rendez Besenyőtelken a Nemzeti Kulturális Alap, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, a kultuszminisztérium kisebb­ségi főosztálya, a Magyar Mű­velődési Intézet, a Megyei Mű­velődési Központ és a helyi ál­talános művelődési központ. A találkozó után az együttesveze­tők szakmai fórumon vehetnek részt, amelyet Erdélyi Tibor ko­reográfus és Csonka József, a Magyar Művelődési Intézet et­nikai szakreferense vezetnek. A rendezők várják az érdek­lődök jelentkezését. Forgalomkorlátozás megyénk közútjain A Heves Megyei Állami Közút­kezelő Kht. tájékoztatása szerint mától az alábbi forgalomkorlá­tozásokra számíthatnak közút­jainkon az autósok: Tarnazsadány külterületén, a 3204-es út 21-es kilométerszel­vényében található Majzik-hí- don felújítás miatt: a 2506-os út 17-es és 22-es kilométerszelvényében - a nagyvisnyói Szilvás- és Bán pa­takok hídjain - ugyancsak fel­újítási munkák miatt; Gyöngyös belterületén, a 24- es főút Dobó úti csomópontján aszfaltozás miatt; a 3213-as úton Kisköre és Tiszanána között burkolatfestés miatt sebességkorlátozás, elő­zési tilalom, illetve helyenként jelzőlámpás irányítás és félpá­lyás útlezárás lesz érvényben. (Folytatás az 1. oldalról) Ennek okán, továbbá nem jó anyagi helyzete miatt elhatá­rozta: N. D.-né készpénzét, il­letve ékszereit megszerzi. 1996. májusában a két vád­lott között szóba kerültek az említett problémák. Ekkor ve­tett fel először az asszony H. M. előtt, hogy valakinek be kellene törnie N. D.-néhez, így szerezve meg a pénzt és az ékszereket. Noha a férfi ezt megígérte, a részleteket nem beszélték meg. Bár a dologról utóbb kettejük között többször esett szó, a férfi halogatta ígérete beváltását. Később aztán Gy. L.-né azzal állt elő, hogy az értékek meg­szerzésével egyidőben meg kel­lene ölni N. D.-nét. Minderre - szól a vádirat - H. M. vállalko­zott. Később abban is meg­egyeztek, hogy amennyiben a férfi végrehajtja a tettet, a nőtől kap 100 ezer forintot, egy hűtő- szekrényt, majd még részesedik a megszerzett pénzből is. Nos, H. M. 1996. július 1-jén elhatározta: a Gy. L.-nétől ka­pott tanácsok szerint behatol a sértett házába, ahol akár erő­szakkal is megszerzi az értéke­ket. Igaz, úgy döntött, nem öli meg N. D.-nét. Erről azonban nem szólt vádlott-társának, aki így abban a hiszemben volt, hogy a férfi végez a sértettel. Az említett napon este 10 óra után H. M. elment N. D.-né csa­ládi házához, majd ott a kapun át bemászott az udvarra. Az ott talált létrát a falhoz támasztotta, s így mászott fel a tetőre. Egy szellőzőnyíláson át jutott be a padlásra, majd - a riasztókészü­lék kapcsolódobozának meg­rongálását követően - egy má­sik látra segítségével jutott le a kamrába. Ekkor már a fején egy harisnya volt, emellett magánál tartott egy 12.5 centiméter pen­gehosszúságú tőrt is. Mialatt a férfi a ház helyisé­geiben kereste a pénzt és az ék­szereket, N. D.-né felébredt. Amint a hálószobából kilépett a sötét konyhába, szembetalálko­zott H. M.-mel. A megrémült nő felkiáltott, mire a férfi megra­gadta a torkát, a tört az arca elé tartotta, s felszólította: ne sikoltozzon, ám adjon neki pénzt. A kettejük közötti dula­kodáskor a támadó tovább kö­vetelte a pénzt, mondván: ha nem kapja meg, megöli az asz- szonyt, mivel őt ezért küldték. De végül nem váltotta valóra e fenyegetést, így a sértett csak nyolc napon belül gyógyuló sé­rüléseket szenvedett. N. D.-né végül felismerte támadóját, meg is nevezte, mire utóbbi levetette arcáról a haris­nyát, zsebre tette a kését, s el­mondta jövetele célját, továbbá azt is, ki bízta meg mindezzel. Hozzátette azt is, hogy neki mindenképpen pénzhez kell jutnia, ugyanis aznap 50 ezer forintos tartozását kell kiegyen­lítenie. A támadás hatása alatt álló sértett ezt az összeget át is adta H. M.-nek, aki ezután még hosszasan elidőzött az épület­ben, ahonnan csak hajnali fél öt körül távozott. A megyei főügyészség a fen­tebb leírtak alapján Gy. L.-nét emberölés előkészületének bűn­tettével, H. M.-t pedig rablás bűntettével vádolja. SZŰCSI, ECSÉD A szűcsi és az ecsédi horgász­tavakat érintő perek állásáról és a teendőkről tájékoztatta a két egyesület képviselőit a MOHOSZ jogtanácsosa és a szervezet gazdasági igazgatója. A minap Szűcsiben megejtett találkozón a horgászok felpa­naszolták a tavak értékesítése nyomán kialakult, s immár évek óta tartó áldatlan állapo­tokat. Mint kifejtették, ezen ügyeket már lehetetlen helyben rendezni. Az új tulajdonosokkal vívott „háború” egyre inkább elmérgesedik: a búvárruhás, szigonyos halvadászattól a kommandósok bevetésén, a rendőri védelmen és a horgá­szok megfélemlítésén át a gaz­dasági ellehetetlenítésig és rá­galmazásig igen színes a pa­letta - állítják a két egyesület képviselői. Dr. Gábocs Kálmán, a MO­HOSZ jogtanácsosa szerint a tarthatatlan helyzet a törvény­kezés hiányosságaiból fakad, s a bíróságok és a földművelés­ügyi tárca is rendre a könnyebb elmozdulás irányát választja. Szintén gond, hogy az egyesü­letek által az évek folyamán a tavak környékén létrehozott „értéktöbbletet” sehol sem számítják be, s így lehet(ett) ol­csón nagy értékű horgászpara­dicsomokra szert tenni. A MO­HOSZ álláspontja ugyanakkor az, hogy miként a napfényt és a levegőt, úgy a vizeket sem lenne szabad privatizálni. Parola a Keresztapával Ciao, Szicília! M i jut eszébe az embernek legelőször, ha Szicíliáról hall? Természetesen a maffia. Innen, Európa közepéről nézve meglehetősen misztikusnak tűnik. Még akkor is, ha azért már előttünk sem teljesen is­meretlen ez a világ. Szinte alig volt időnk végiggondolni mindezt az alig kétórás repü­lőút alatt, máris a szigetet kör- beölelő tenger fölött landolásra készen (biztonsági öveinket becsatolva) vártuk az első nagy találkozást Palermóval, a maf­fia szicíliai „fővárosával”. Már a belépéskor lehetett érezni: nem akárhová jöttünk. A szúrósszemű vámőr hossza­san vizsgálta útleveleinket - nem ám csak úgy tessék-lássék módon -, majd kis füzetet vett elő, s abban is többször végig­nézte, ki is érkezett, esetleg ismerős-e a messziről jött. Per­sze, mindez csak meglepő, ki­csit kellemetlen, de közel sem kényelmetlen. Inkább gyors, s határozott az ügyintézés. Palermo reptere nem na­gyobb, mint a Ferihegy-II. Egyszerű volt a találkozás a West Travel kihelyezett ide­genvezetőjével, Gál Lászlóval, s inenntől kezdve talán túlontúl is felpörögtek az események. Az idegennek - aki a westem- filmekre emlékeztető sziklás partokra rácsodálkozik - pilla­natoknak tűnik, míg eléri a végállomásként megjelölt Ce- falú-t. Az olasz - bocsánat: a szicí­liai - vendégszeretetre mi sem jellemzőbb, mint hogy még el sem helyezkedtünk az elegáns Santa Lucia Hotelban, máris érkezett A velünk parolázó En- zotól a meghívás: vacsoráz­zunk az éttermében. A szívélyes invitálásra nem lehetett nemet mondani. S előre elárulhatom, nem is csa­latkoztunk. Az üdülőhely ked­ves főterén lévő vendéglő fölé egy templom, amögött pedig egy hatalmas szikla magaso­dott. Mindezt az est folyamán olyan diszkréten világították meg, mintha a szikrázó nap su­garait szívta volna magába, s adná vissza sötétedés után. A látvány lenyűgöző volt. Csakúgy, mint a vendéglőtu­lajdonos, Enzo saját maga ké­szítette halételei. Nem is fog­lalkoztunk a szomszédos na­gyobb asztaltársasággal, míg­nem arra jöttünk rá, hogy ró­lunk beszélgetnek. Azt talál­gatták, kik is lehetnek az éhes idegenek, akik már másodszor ették végig az étlapot? Mi is próbáltuk megérdeklődni házi­gazdánktól, kik ülnek a szom­szédban, de csak a rájuk egyál­talán nem jellemző, szűkszavú választ kaptuk: barátok. Aztán azt kezdtük el fesze­getni a halkölteményektől, kagylóktól, lazacoktól, rákok­tól néha-néha megpihenve, hogy kik azok az este is sötét napszemüveget viselő, rezze­néstelen arcú, kigyúrt fickók a templom lépcsőin, a szemközti házak ablakaiban, vagy az ut­cán le és föl sétálgatva.- Cefalú legjobb ügyvédei találkoztak itt ma este - jött a bizonytalan válasz Enzótól -, azért is kellett sajátkezűleg ké­szítenem a vacsorát. Jó, ügyvéd barátaink nekünk is vannak - gondoltuk -, igaz, őket nem kísérik fekete szem­üvegesek. Eddig még... Néhány perc múlva az is ki­derült: egyikőjüknek születés­napja van, s szeretne bennün­ket egy pohár pezsgőre meg­hívni. Ám legyen! Semmi jó­nak nem vagyunk az elrontói. S láss csodát: máris az aszta­lunknál ült az ünnepelt. Koc­cintottunk, s érkezett egy-egy szelet a születésnapi tortából. Elmeséltük, honnan jöttünk, mivel foglalkozunk, amit - az érdeklődést rosszul színlelve - érzékelhetően jól tudott.- Vigyétek el Szicília jó hí­rét! - veregette meg vállunkat búcsúzóul, majd - szinte csak a szemével intve - távozásra szóllitotta fel a társaságot. A sötétszemüvegesek közül né- hányan még maradtak Enzo ét­termének közelében, ugyan­olyan rezzenéstelenül, bár egy kicsit rosszul viselve a nadrág­jukat. Az egyik oldalát mintha rosszul szabták volna, a szára közelebb volt a földhöz, mint a másik, s talán a zsebek sem tűntek szimmetrikusaknak. A z ő dolguk - gondoltuk. Akkor még csak sejtettük, de nem tudtuk, hogy a cefalú-i keresztapával paloráztunk alig néhány órás szicíliai tartózko­dást követően. Az ereimben is meghűlt a vér, amikor végül is Enzo bevallotta. A mindig har­sány latin suttogóra fogta hangját, úgy mesélte: nem volt önzetlen a közös pezsgőzés, hisz a maffiának is érdeke, hogy minél nagyobb legyen az idegenforgalom. Mert abból ők is részesednek. Tehát óvják az idegent, s a maguk módján mindent elkövetnek, hogy jól érezze magát a turista... (Folytatjuk) Kis Szabó Ervin t á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents