Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. július 1., kedd „A további pletykára nem kívánok reagálni” Hogy ne Tiborcok ostorozzák a vállalkozást Köszönet Csendes Lászlónak Köszönet a támogatóknak A Heves Megyei Hírlap hasábjain keresztül szeretnénk megköszönni az egri Cifrakapu téri óvoda gyermekei nevében, hogy a gyermeknapi rendezvényünket támogatták: az Egertej Kft., Family Frost, Egri Rendőrkapitányság Közlekedésbiztonsági Osztálya, a Rádió 7 munkatársa Molnár Sándor, valamint a HESI Rt. Tisztelettel: a Cifrakapu téri óvoda dolgozói és a szülök A Hírlap kiemelte Az egri érsekkerti gyermeknapért Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton köszönöm az 1997. évi városi érsekkerti gyermeknapi rendezvényünk támogatását. Köszönöm a rendezvény kiemelt kezelését újságjukban, a Hírlapban, amellyel Eger közönsége részletes tájékoztatást kapott az egész napos programról. Köszönöm, hogy jelentős eseményként kezelve, munkatársaim elismert teljesítményként értékelhették saját munkájukat a közönség előtt. Mészárosné Pusztai Éva igazgató Forrás Gyermek- Szabadidőközpont, Eger A bervaiak segítettek Június 9-én a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola II/E osztálya kirándulásának sikerességében nagy szerepe volt az egri Berva Finomszerelvénygyártó Rt. dolgozóinak. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani Sike úrnak, aki megszervezte, Ga- rabás úrnak, aki a Lövészklub helyszínét és a finom ebédet szolgáltatta nekünk. Még egyszer köszönjük a segítségüket, a gondoskodásukat! Tisztelettel: a IIIE osztály Tisztelt Szerkesztőség! Május 29-én a Hírlap Olvasók fórumában megjelent „Egyéni érdekből döntenek a faluról” című cikkre írt válaszomat szíveskedjenek közölni. Tisztelt B. A. úr! „Egyéni érdekből döntenek a faluról” című panaszos levelére kell hogy válaszoljak, mert Ön már elment a becsületsértés határáig az irományában. Amikor Szűcs László polgármester úrral beszélgetve felajánlottam, hogy 5-6 főnek munkát és tisztességes megélhetést biztosítok, nem gondoltam, hogy ilyen ellenállásba ütközöm. Kérésem, illetve a feltételem az volt, hogy biztosítson olyan helyiséget, amely megfelel az üzem létesítéséhez szükséges követelményeknek. A helyiségért a szerződésben kikötött bérleti díjat és rezsiköltséget természetesen a vállalkozás fizeti. A polgármester úr azt mondta: „Örülök az ajánlatnak, de csak akkor tudok igennel vagy nemmel válaszolni, ha a testület döntött.” Mielőtt a testületi döntés megtörtént volna, az újságban megjelent egy cikk: „Rombolják a kultúr- házat”, majd megjelent egy másik, egy harmadik. Elrendelték a szavazást. Legyen, ne legyen. Az Ön írásáig nem is foglalkoztam ezzel. Tudom, mostanában a demokráciára hivatkozással ez divat. Ön például írja: „Nyomda lesz?” Tisztelt B. A. úr! Nem ismerem sem magát, sem a testület többi tagját, akik mellette, illetve azt az egyet sem, aki ellene szavazott. De kérdem Önt, honnan veszi a bátorságot, hogy alaptalanul rágalmazzon engem, a testület tagjait, akik döntésükkel csak jót akarnak. Az Ön állítása szerint ezek az emberek korrupt módon viselkedtek, mert a munkahelyteremtés mellett szavaztak. Ezt kell kivennem az írásából: „E közösen létrehozott valamit akarja a képviselő-testület és a polgármester X úrnak átadni”. Tisztelt B. A. úr! X úrnak nincs annyi pénze, hogy ennyi embert le tudjon fizetni. Ha volna sem tenném. A további pletykájára nem kívánok reagálni, csak még egy-két dologra szeretném a demokráciában kifinomult éleslátását ráirányítani. Hivatkozik az előző négyéves ciklusra. Ha nem jutott volna tudomására, most tőlem megtudhatja, hogy már abban az időben is felajánlottam ugyanezt a lehetőséget. Mivel nem biztosítottak megfelelő helyiséget, így abbamaradt a további tárgyalás. Nem folytatódott tovább a tárgyalásunk most sem. Tovább kellett volna tárgyalnunk a testülettel a szerződéskötésről, mely az alábbi pontok szerint zajlott volna: bérleti díj (rezsiköltség adott, mert ugyebár mérőóra van), létszám (elsősorban csak Szűcsről, illetve b.telep), tanulók beiskolázása (Szúcsról, illetve b.telep), alapítvány létrehozása (ebből a tehetséges gyermekek kaptak volna támogatást, hogy tovább tanulhassanak). Látja, Tisztelt B. A. úr! Én ezeket ajánlottam volna fel a tárgyalásunk további részében. Ön Tiborc szerepében tetszeleg, panaszkodik, vádaskodik, igyekszik kihasználni, mint Ön írja, a „kulturálatlanságot”. Nem gondolja B. A. úr, hogy többet használna Tiborcként közösségének, ha nemcsak panaszra buzdítana, hanem le- szállva a nagy demokráciából a földre, a realitásokat venné figyelembe? Hál’Istennek megszűntek azok az idők, mikor megmondták, hogy kit kell alkalmazni. Igenis szuverén joga a vállalkozónak azt és olyan munkaerőt alkalmazni, aki képes eladható terméket előállítani. Sajnos, manapság ilyenek a követelmények. Ön ezt nem tudhatja, mert ha jól tudom, egy jó pár éve már élvezi az átkosban megszerzett nyugdíjat, örüljön neki. Ezt üzeni X úr magának, aki már nem tartja érdemesnek olyan helyre üzemet telepíteni, ahol bemocskolják alaptalan vádakkal. Sajnálom, hogy így kellett döntenem, de nem engedhetem meg magamnak, hogy a Tiborcok ostorozzák vállalkozásom. Megoldást kell keresni a bajokra, nem másokat okolni, főleg úgy, ahogy azt Ön teszi. A templomot istentiszteletre kell használni, Ön pedig járjon el rendszeresen - ha eddig ezt nem tette volna -, és vizsgálja meg saját lelkiismeretét, és adjon hálát azért is, hogy Önnek már „biztos” jövedelme van. X úr, azaz Hangácsi József Eger A Heves Megyei Hírlap június 9-i „Tapsrend" című cikkében szomorú szívvel olvastuk Csendes László sorait. Az eltelt tíz év alatt a kultúra, a színművészet képviselőjeként, mint egri lakosként is szeretettel és megbecsüléssel fogadták szívükbe nemcsak a színházlátogatók, hanem a polgárok is. Sajnos, döntését a lakosság széles rétege befolyásolni nem tudja, hogy megváljon szeretett közönségétől, Egertől, a Gárdonyi Géza Színháztól. Ezúton szeretnénk megköszönni az elmúlt tíz év kimagasló művészi munkáját. Kívánunk még sok sikert és jó egészséget. Bízunk abban, hogy a Gárdonyi Géza Színház színpadán gyönyörködhetünk még kiváló, közönséget szolgáló tevékenységében. Az egri színházat szerető nyugdíjasok megbízásából és képviseletében tisztelettel: Papp Jánosné a Nyugdíjasok Szervezetének elnöke Alajos atya: a szervező, a nevelő A szeretet nélküli világban sok kellene belőle Alajos atya - vajon Egerben hányán ismerik őt? Boldog lehet az a szülő, akinek a gyermekével ő foglalkozik. Kiste- renye-Homokterenye katolikus lakói még mindig nagy szeretettel emlegetik, pedig ott igen rövid időt töltött szerintük. E cikk megírására az késztet, hogy dióhéjban bemutathassak egy olyan embert, akiből ebben a szeretet nélküli világban igazán nagyon sok kellene. Mi idősek kihaltunk a szerétéiből, pedig nagyon igényelnénk, és annak idején hitben neveltek minket. Hát azok a fiatalok, akik hit nélkül, a jóra intésre nevelés nélkül nőttek fel? Van is köztük rengeteg boldogtalan, reményt vesztett, az élet értelmét nem ismerő ember. A lényegre térve: Takács Alajos atya olyan csodálatosan szervezte meg két vasárnapon is az első áldozást, amit 59 éves koromig nem tapasztaltam. Majd az úmapi körmenetet követően az oltárok előtti rövid, igazi szép példabeszédet tartott. Felejthetetlen. Mert amikor a pétervásárai, szentkúti, hollókői kirándulást, zarándoklatot végigjártam drága kis unokáimmal és azon első áldozó gyerekek szüleivel, nagyszülőkkel, akik elindultak, végtelen meghatódva, azt szavakba önteni, leírni nem lehet. Hogy mennyire igénylik ezek a 9-10 éves gyerekek azt az irányítást, tanítást, szervezést, melyet Alajos atya tud nyújtani, azt látni kell, és emellett szótlanul elmenni csak a ma embere tud. Mivel én is másnapra eszméltem fel, hogy ott akkor még megköszönni se érkeztem a magam és minden résztvevő nevében. Szerencsések a Servita (Fájdalmas Anya) templom hívei, hogy ilyen kiváló tanítómester igazgatja életútjukat, mint Alajos atya. Kérem a szülőket, bátran, még időben bízzák rá csemetéjüket, amíg lehet, amíg nem késő. Higgyék el, megéri, jól járnak. Kérem a jó Istent, hogy sokáig tartsa meg e kiváló embert mindannyiunk hasznára és örömére, hogy sok csodálatos zarándoklatot vezethessen velünk, nekünk Laci bácsi hitoktatóval együtt. C. L. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Alapítvány a kilátó megmentéséért?! „Hivatkozássalfolyó év május 23-án megjelent cikkre az utóbbi megjegyzést fűzöm. Ösztom véleményét az újságírónak, mely szerint az Eged- hegy Eger egyik legkedveltebb kirándulóhelye, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak egyaránt. Döbbenten tapasztaltam, hogy a kilátó az elmúlt években életveszélyes állapotba került. Nem tudom, kik és mikor döntötték el, hogy nincs rá igény - valószínűnek tartom, hogy az íróasztal mellett született a határozat, nem pedig a helyszínen. Javaslom, hogy hozzunk létre egy alapítványt „Eged-hegy kilátója" elnevezéssel, a terület kezelőjével karöltve, s aki teheti, anyagilag, illetve fizikai munkával járuljon hozzá a kilátó helyrehozatalához. Üdvözlettel: Szeredi Ferencné” (Név és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Szeredi Ferencné! A cikk szerzőjeként nagy örömmel olvastam a szerkesztőségünkbe küldött levelét. Sajnos, az illetékesektől nem kaptam választ arra, ki döntött úgy, hogy nincs igény a kilátóra. Javaslatához pedig annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy ha az alapítványt sikerül létrehoznia - s engedélyt szereznie a rekonstrukciós munkálathoz -, mielőbb értesítsen, hogy némi adománnyal én is hozzájárulhassak az építmény korszerűsítéséhez. Tisztelettel: Háncsok Orsolya Hivatástudat, eskü és szeretet Azt tették, amit tenniük kellett A feleségem - többféle betegsége miatt - halt meg. Nagyon beteg volt, 15 éve nem volt az utcán. Öt esetben feküdt az egri, a budapesti, majd a mátraházai szanatóriumban. Csak a sok orvosi segítség tartotta benne a lelket, hogy fiai - unokái, menyei között ellehessen egy kicsit. Szenvedett, de nem akart bennünket itthagyni. A sors azonban kegyetlen volt hozzá. Örökre eltávozott. Közben én is tíz napot töltöttem el az egri kórházban. Lelkileg csak úgy tudok élni, hogy helyette is köszönetét mondjak azoknak az orvosoknak, kórházi dolgozóknak, akik betartották esküjüket, s mindennap mellette voltak. Manapság sok írás jelenik meg az újságokban, a médiában a kórházi állapotokról. Én csak azt tudom írni, hogy igen-igen hálás vagyok a fenti kórházakban dolgozók odaadó, lelkiismeretes munkájáért. Hálás köszönet érte. Rózsa László Eger, Kodály Zoltán u. 8. A nyugdíjasokról Véleményem szerint általánosan ismert, hogy a nyugdíjasok nem korán kelő emberek, valamint az is, hogy délutánonként egy-két órára le szoktak pihenni. Ezekből következik, hogy az egészséges embereknek ezen időtartamban - sem személyesen, sem telefonon - nem helyénvaló őket zavarni. Úgy gondolom, ez senkinek sem lesz terhére. Még egyet: az autóbuszon számtalan fiatal üldögél nyugodtan, míg az általában beteg, megfáradt öregek állni kényszerülnek. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy van már kivétel: akadnak olyan fiatalok, akik azonnal átadják a helyüket az idősebbeknek. Ez dicséretre méltó, követendő példa. Dr. Acs József nyugdíjas, Eger Aki abban hisz, hogy sok kicsi sokra megy Milyen egy korrekt vállalkozó? Mindig a bérből és fizetésből élők rétegéhez tartoztam, s legfeljebb olyan szellemi vállalkozásokat rajtoltattam, amelyre időm, erőm, olykor pénzem egy részét is áldoztam. Nemcsak azért, hogy jól érezzem magam, hanem amiatt is, hogy ebből a hangulatból, alapérzésből önzetlenül juttassak másoknak is. Ettől függetlenül becsülöm azokat, akik arra termettek, hogy úrrá legyenek a nehézségeken, hogy forinttermő elképzeléseket rajtoltassanak. Sajnos, eddig elsősorban olyanokkal beszélgettem, akik a csakazértis Pénzre esküdtek. Még a múlt esztendő végén találkoztam viszont egy olyan egri polgárral, akit akár ideális típusnak is minősíthetnék. A véletlen hozott össze bennünket Fónagy Imrével, a Minatex nevű cég vezetőjével. A kórházzal szemben szerénykedik ízléses, kicsi és szerény ruhaboltja. Aki ide betér, többszörösen is meglepődik. Egyrészt a választék nagy, másrészt - s ez igen lényeges - az árak meglehetősen szoli- dak. A magyarázat - kérdezős- ködésemre - nem is késik:- Mindig azt vallottam, hogy: sok kicsi sokra megy. Másként fogalmazva, így is megélek családommal. Ráadásul szeretem a szakmámat. S annak is örülök, hogy pétervásárai üzememben néhány embernek munkát biztosíthatok.- Aztán terveiről szól, persze azokról, amelyek valóra váltásába már bele is fogott. Szlovákiából hozza majd az itt értékesítendő fát. Úgy, hogy se ő, se a feldolgozó ne csalódjék. Jó érzés volt hallgatni ezt a jellegzetes magyar kiskapita- listát - a kifejezést abszolút pozitív értelemben használom -, aki csak akkor elégedett, ha vevőiben is ilyesféle érzéseket kelt. Milyen kár, hogy mostanság még fehérholló-ritkaságú az ilyen karakter. Ezért érdemes felvillantani. Hátha követőkre lel... Pécsi Istyán 4 M k. » k A Péter vásárán élő - Kovács Jenő és neje, Szántó Erzsébet nemrég ünnepelte 50. házassági évfordulóját. Szívből köszöntik őket rokonaik és barátaik.
