Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. július 1., kedd „A további pletykára nem kívánok reagálni” Hogy ne Tiborcok ostorozzák a vállalkozást Köszönet Csendes Lászlónak Köszönet a támogatóknak A Heves Megyei Hír­lap hasáb­jain keresz­tül szeret­nénk meg­köszönni az egri Cifra­kapu téri óvoda gyermekei nevében, hogy a gyermek­napi ren­dezvényünket támogatták: az Egertej Kft., Family Frost, Egri Rendőrkapi­tányság Közlekedésbizton­sági Osztálya, a Rádió 7 munkatársa Molnár Sándor, valamint a HESI Rt. Tisztelettel: a Cifrakapu téri óvoda dolgozói és a szülök A Hírlap kiemelte Az egri érsekkerti gyermeknapért Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton köszönöm az 1997. évi városi érsekkerti gyermeknapi rendezvényünk támogatását. Köszönöm a rendezvény ki­emelt kezelését újságjukban, a Hírlapban, amellyel Eger kö­zönsége részletes tájékoztatást kapott az egész napos program­ról. Köszönöm, hogy jelentős eseményként kezelve, munka­társaim elismert teljesítmény­ként értékelhették saját munká­jukat a közönség előtt. Mészárosné Pusztai Éva igazgató Forrás Gyermek- Szabadidőközpont, Eger A bervaiak segítettek Június 9-én a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakkö­zépiskola II/E osztálya ki­rándulásának sikerességé­ben nagy szerepe volt az egri Berva Finomszerel­vénygyártó Rt. dolgozóinak. Ezúton is szeretnénk kö­szönetét mondani Sike úr­nak, aki megszervezte, Ga- rabás úrnak, aki a Lövész­klub helyszínét és a finom ebédet szolgáltatta nekünk. Még egyszer köszönjük a segítségüket, a gondoskodá­sukat! Tisztelettel: a IIIE osztály Tisztelt Szerkesztőség! Május 29-én a Hírlap Olva­sók fórumában megjelent „Egyéni érdekből döntenek a faluról” című cikkre írt vála­szomat szíveskedjenek közölni. Tisztelt B. A. úr! „Egyéni érdekből döntenek a faluról” című panaszos levelére kell hogy válaszoljak, mert Ön már elment a becsületsértés ha­táráig az irományában. Amikor Szűcs László pol­gármester úrral beszélgetve fel­ajánlottam, hogy 5-6 főnek munkát és tisztességes megél­hetést biztosítok, nem gondol­tam, hogy ilyen ellenállásba üt­közöm. Kérésem, illetve a felté­telem az volt, hogy biztosítson olyan helyiséget, amely megfe­lel az üzem létesítéséhez szük­séges követelményeknek. A he­lyiségért a szerződésben kikö­tött bérleti díjat és rezsiköltsé­get természetesen a vállalkozás fizeti. A polgármester úr azt mondta: „Örülök az ajánlat­nak, de csak akkor tudok igen­nel vagy nemmel válaszolni, ha a testület döntött.” Mielőtt a testületi döntés megtörtént volna, az újságban megjelent egy cikk: „Rombolják a kultúr- házat”, majd megjelent egy má­sik, egy harmadik. Elrendelték a szavazást. Legyen, ne legyen. Az Ön írásáig nem is foglalkoz­tam ezzel. Tudom, mostanában a demokráciára hivatkozással ez divat. Ön például írja: „Nyomda lesz?” Tisztelt B. A. úr! Nem isme­rem sem magát, sem a testület többi tagját, akik mellette, il­letve azt az egyet sem, aki el­lene szavazott. De kérdem Önt, honnan veszi a bátorságot, hogy alaptalanul rágalmazzon engem, a testület tagjait, akik döntésükkel csak jót akarnak. Az Ön állítása szerint ezek az emberek korrupt módon visel­kedtek, mert a munkahelyte­remtés mellett szavaztak. Ezt kell kivennem az írásából: „E közösen létrehozott valamit akarja a képviselő-testület és a polgármester X úrnak átadni”. Tisztelt B. A. úr! X úrnak nincs annyi pénze, hogy ennyi embert le tudjon fizetni. Ha volna sem tenném. A további pletykájára nem kívánok rea­gálni, csak még egy-két dologra szeretném a demokráciában ki­finomult éleslátását ráirányí­tani. Hivatkozik az előző négy­éves ciklusra. Ha nem jutott volna tudomására, most tőlem megtudhatja, hogy már abban az időben is felajánlottam ugyanezt a lehetőséget. Mivel nem biztosítottak megfelelő he­lyiséget, így abbamaradt a to­vábbi tárgyalás. Nem folytató­dott tovább a tárgyalásunk most sem. Tovább kellett volna tár­gyalnunk a testülettel a szerző­déskötésről, mely az alábbi pontok szerint zajlott volna: bérleti díj (rezsiköltség adott, mert ugyebár mérőóra van), lét­szám (elsősorban csak Szűcs­ről, illetve b.telep), tanulók be­iskolázása (Szúcsról, illetve b.telep), alapítvány létrehozása (ebből a tehetséges gyermekek kaptak volna támogatást, hogy tovább tanulhassanak). Látja, Tisztelt B. A. úr! Én ezeket ajánlottam volna fel a tárgyalásunk további részében. Ön Tiborc szerepében tetszeleg, panaszkodik, vádaskodik, igyekszik kihasználni, mint Ön írja, a „kulturálatlanságot”. Nem gondolja B. A. úr, hogy többet használna Tiborcként közösségének, ha nemcsak pa­naszra buzdítana, hanem le- szállva a nagy demokráciából a földre, a realitásokat venné fi­gyelembe? Hál’Istennek meg­szűntek azok az idők, mikor megmondták, hogy kit kell al­kalmazni. Igenis szuverén joga a vál­lalkozónak azt és olyan munka­erőt alkalmazni, aki képes el­adható terméket előállítani. Sajnos, manapság ilyenek a kö­vetelmények. Ön ezt nem tud­hatja, mert ha jól tudom, egy jó pár éve már élvezi az átkosban megszerzett nyugdíjat, örüljön neki. Ezt üzeni X úr magának, aki már nem tartja érdemesnek olyan helyre üzemet telepíteni, ahol bemocskolják alaptalan vádakkal. Sajnálom, hogy így kellett döntenem, de nem en­gedhetem meg magamnak, hogy a Tiborcok ostorozzák vállalkozásom. Megoldást kell keresni a bajokra, nem másokat okolni, főleg úgy, ahogy azt Ön teszi. A templomot istentiszteletre kell használni, Ön pedig járjon el rendszeresen - ha eddig ezt nem tette volna -, és vizsgálja meg saját lelkiismeretét, és ad­jon hálát azért is, hogy Önnek már „biztos” jövedelme van. X úr, azaz Hangácsi József Eger A Heves Megyei Hírlap június 9-i „Tapsrend" című cikkében szomorú szívvel olvastuk Csendes László sorait. Az eltelt tíz év alatt a kultúra, a színmű­vészet képviselőjeként, mint egri lakosként is szeretettel és megbecsüléssel fogadták szí­vükbe nemcsak a színházláto­gatók, hanem a polgárok is. Sajnos, döntését a lakosság szé­les rétege befolyásolni nem tudja, hogy megváljon szeretett közönségétől, Egertől, a Gár­donyi Géza Színháztól. Ezúton szeretnénk megkö­szönni az elmúlt tíz év kima­gasló művészi munkáját. Kívá­nunk még sok sikert és jó egészséget. Bízunk abban, hogy a Gárdonyi Géza Színház színpadán gyönyörködhetünk még kiváló, közönséget szol­gáló tevékenységében. Az egri színházat szerető nyugdíjasok megbízásából és képviseletében tisztelettel: Papp Jánosné a Nyugdíjasok Szervezetének elnöke Alajos atya: a szervező, a nevelő A szeretet nélküli világban sok kellene belőle Alajos atya - vajon Egerben hányán ismerik őt? Boldog le­het az a szülő, akinek a gyer­mekével ő foglalkozik. Kiste- renye-Homokterenye katoli­kus lakói még mindig nagy szeretettel emlegetik, pedig ott igen rövid időt töltött szerin­tük. E cikk megírására az késztet, hogy dióhéjban bemu­tathassak egy olyan embert, akiből ebben a szeretet nélküli világban igazán nagyon sok kellene. Mi idősek kihaltunk a szerétéiből, pedig nagyon igé­nyelnénk, és annak idején hit­ben neveltek minket. Hát azok a fiatalok, akik hit nélkül, a jóra intésre nevelés nélkül nőt­tek fel? Van is köztük renge­teg boldogtalan, reményt vesz­tett, az élet értelmét nem is­merő ember. A lényegre térve: Takács Alajos atya olyan cso­dálatosan szervezte meg két vasárnapon is az első áldozást, amit 59 éves koromig nem ta­pasztaltam. Majd az úmapi körmenetet követően az oltá­rok előtti rövid, igazi szép példabeszédet tartott. Felejthetetlen. Mert amikor a pétervásárai, szentkúti, hol­lókői kirándulást, zarándokla­tot végigjártam drága kis uno­káimmal és azon első áldozó gyerekek szüleivel, nagyszü­lőkkel, akik elindultak, végte­len meghatódva, azt szavakba önteni, leírni nem lehet. Hogy mennyire igénylik ezek a 9-10 éves gyerekek azt az irányí­tást, tanítást, szervezést, me­lyet Alajos atya tud nyújtani, azt látni kell, és emellett szót­lanul elmenni csak a ma em­bere tud. Mivel én is másnapra eszméltem fel, hogy ott akkor még megköszönni se érkeztem a magam és minden résztvevő nevében. Szerencsések a Ser­vita (Fájdalmas Anya) temp­lom hívei, hogy ilyen kiváló tanítómester igazgatja életút­jukat, mint Alajos atya. Kérem a szülőket, bátran, még időben bízzák rá csemeté­jüket, amíg lehet, amíg nem késő. Higgyék el, megéri, jól járnak. Kérem a jó Istent, hogy sokáig tartsa meg e ki­váló embert mindannyiunk hasznára és örömére, hogy sok csodálatos zarándoklatot ve­zethessen velünk, nekünk Laci bácsi hitoktatóval együtt. C. L. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Alapítvány a kilátó megmentéséért?! „Hivatkozássalfolyó év május 23-án megjelent cikkre az utóbbi megjegyzést fűzöm. Ösztom véleményét az újságírónak, mely szerint az Eged- hegy Eger egyik legkedveltebb kirándulóhelye, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak egyaránt. Döbbenten tapasztaltam, hogy a kilátó az elmúlt években életveszélyes állapotba került. Nem tudom, kik és mikor döntötték el, hogy nincs rá igény - va­lószínűnek tartom, hogy az íróasztal mellett született a határo­zat, nem pedig a helyszínen. Javaslom, hogy hozzunk létre egy alapítványt „Eged-hegy kilátója" elnevezéssel, a terület kezelő­jével karöltve, s aki teheti, anyagilag, illetve fizikai munkával járuljon hozzá a kilátó helyrehozatalához. Üdvözlettel: Szeredi Ferencné” (Név és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Szeredi Ferencné! A cikk szerzőjeként nagy örömmel olvastam a szerkesztősé­günkbe küldött levelét. Sajnos, az illetékesektől nem kaptam vá­laszt arra, ki döntött úgy, hogy nincs igény a kilátóra. Javasla­tához pedig annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy ha az alapít­ványt sikerül létrehoznia - s engedélyt szereznie a rekonstruk­ciós munkálathoz -, mielőbb értesítsen, hogy némi adománnyal én is hozzájárulhassak az építmény korszerűsítéséhez. Tisztelettel: Háncsok Orsolya Hivatástudat, eskü és szeretet Azt tették, amit tenniük kellett A feleségem - többféle beteg­sége miatt - halt meg. Nagyon beteg volt, 15 éve nem volt az utcán. Öt esetben feküdt az egri, a budapesti, majd a mátraházai szanatóri­umban. Csak a sok orvosi se­gítség tartotta benne a lelket, hogy fiai - unokái, menyei között ellehessen egy kicsit. Szenvedett, de nem akart bennünket itthagyni. A sors azonban kegyetlen volt hozzá. Örökre eltávozott. Közben én is tíz napot töltöt­tem el az egri kórházban. Lel­kileg csak úgy tudok élni, hogy helyette is köszönetét mondjak azoknak az orvo­soknak, kórházi dolgozóknak, akik betartották esküjüket, s mindennap mellette voltak. Manapság sok írás jelenik meg az újságokban, a médiá­ban a kórházi állapotokról. Én csak azt tudom írni, hogy igen-igen hálás vagyok a fenti kórházakban dolgozók oda­adó, lelkiismeretes munkájá­ért. Hálás köszönet érte. Rózsa László Eger, Kodály Zoltán u. 8. A nyugdíjasokról Véleményem szerint általá­nosan ismert, hogy a nyugdíja­sok nem korán kelő emberek, valamint az is, hogy délutánon­ként egy-két órára le szoktak pihenni. Ezekből következik, hogy az egészséges emberek­nek ezen időtartamban - sem személyesen, sem telefonon - nem helyénvaló őket zavarni. Úgy gondolom, ez senkinek sem lesz terhére. Még egyet: az autóbuszon számtalan fiatal üldögél nyu­godtan, míg az általában beteg, megfáradt öregek állni kény­szerülnek. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy van már kivétel: akadnak olyan fia­talok, akik azonnal átadják a helyüket az idősebbeknek. Ez dicséretre méltó, követendő példa. Dr. Acs József nyugdíjas, Eger Aki abban hisz, hogy sok kicsi sokra megy Milyen egy korrekt vállalkozó? Mindig a bérből és fizetésből élők rétegéhez tartoztam, s legfeljebb olyan szellemi vál­lalkozásokat rajtoltattam, amelyre időm, erőm, olykor pénzem egy részét is áldoz­tam. Nemcsak azért, hogy jól érezzem magam, hanem ami­att is, hogy ebből a hangulat­ból, alapérzésből önzetlenül juttassak másoknak is. Ettől függetlenül becsülöm azokat, akik arra termettek, hogy úrrá legyenek a nehézsé­geken, hogy forinttermő elkép­zeléseket rajtoltassanak. Sajnos, eddig elsősorban olyanokkal beszélgettem, akik a csakazértis Pénzre esküdtek. Még a múlt esztendő végén találkoztam viszont egy olyan egri polgárral, akit akár ideális típusnak is minősíthetnék. A véletlen hozott össze bennünket Fónagy Imrével, a Minatex nevű cég vezetőjével. A kórházzal szemben sze­rénykedik ízléses, kicsi és sze­rény ruhaboltja. Aki ide betér, többszörösen is meglepődik. Egyrészt a választék nagy, másrészt - s ez igen lényeges - az árak meglehetősen szoli- dak. A magyarázat - kérdezős- ködésemre - nem is késik:- Mindig azt vallottam, hogy: sok kicsi sokra megy. Másként fogalmazva, így is megélek családommal. Rá­adásul szeretem a szakmámat. S annak is örülök, hogy péter­vásárai üzememben néhány embernek munkát biztosítha­tok.- Aztán terveiről szól, per­sze azokról, amelyek valóra váltásába már bele is fogott. Szlovákiából hozza majd az itt értékesítendő fát. Úgy, hogy se ő, se a feldolgozó ne csalód­jék. Jó érzés volt hallgatni ezt a jellegzetes magyar kiskapita- listát - a kifejezést abszolút pozitív értelemben használom -, aki csak akkor elégedett, ha vevőiben is ilyesféle érzéseket kelt. Milyen kár, hogy mostan­ság még fehérholló-ritkaságú az ilyen karakter. Ezért érde­mes felvillantani. Hátha köve­tőkre lel... Pécsi Istyán 4 M k. » k A Péter vásárán élő - Kovács Jenő és neje, Szántó Erzsébet nemrég ünnepelte 50. házassági évfordulóját. Szívből köszöntik őket rokonaik és barátaik.

Next

/
Thumbnails
Contents