Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
CSEH KÁROLY TIW HEBTISW----- KOSCSÓLfeZLÖGÍVSFIKAiVíL C seh Károlyt kivételes iz- zású szépségvágy élteti és ihleti. Mélységesen hiszi és éli, hogy „A Szép: igaz s az Igaz: szép!” Ezúttal ebből a negyedik verseskötetéböl adunk ízelítőt. (Válogatásunk a magazin 2. oldalán olvasható) A dormándi lovas A legnagyobb ajándék neki a ló volt, lehetett ménius, angol félvér, telivér, arabs vagy közönséges muraközi. Gyakran el is adta, a szerencsétlen dzsentri természete riihellte sokáig egyben a pénzt... (Káló Béla tárcáját a magazin 2. oldalán olvashatják) Bodonynak ingatlan, telek vagy a „lelakás” is jó lenne FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Párád, Bodony és Parádsasvár: a vagyonvita a bíróságon folytatódik? Ha per, hat legyen per! Mint emlékezetes, az 1973. április elsején létrehozott, parádi központú közös tanácsból előbb - 1989. december 22-én - Bodony vált ki. majd - 1990. október 1- jén - Parádsasvár intett búcsút az így magára maradó Párádnak. Az ilyenkor „kötelező gyakorlatnak” számító vagyonmegosztás roppant kényes kérdésében azonban a mai napig nem jutottak dűlőre az amúgy ezer szállal egymáshoz kötődő felek. A majd’ két esztendővel ezelőtti állapotok viszont még arról szóltak, hogy - bár mindhárom településen sok sérelem gyülemlett fel tárgyalásos úton rendezik a vitás kérdéseket. (Heves Megyei Hírlap, 1995. december 2. - Egy válás anatómiája.) A jelek szerint azonban - egyébként mindenki nagy bánatára - mégiscsak jogi útra terelődik az ügy. Bodony A szétválást elindító Bodony jelenlegi polgármestere, Borsos László „örökül” kapta a vitás ügyet, lévén a folyamatot még elődje kezdeményezte. Mint mondja, a hercehurca azonban az egész ciklusra rányomja bélyegét.- Lényegében Páráddal csupán abban sikerült dűlőre jutnunk - emlékszik visz- sza -, hogy létszámarányosan osszuk szét a 17 évig tartó közös tanácsi érában keletkezett beruházásokat, melyből eleve kivettük az akkor épített közmüveket. így - a Párádtól kapott adatok alapján - 66 A millió forint képezi az osztozkodásra váró vagyon alapját. (Folytatás a Magazin 2. oldalán) az embernek” 1986-ban találkoztunk először. Mindnyájan szenvedtünk a szinte elviselhetetlen kánikulától. így aztán valóságos oázisnak hatott Benkő Gyula színművész budai otthona, amelynek lakályossága, múltidéző ereje megbabonázott bennünket. Felidézem azokat a perceket, s megborzongat a múló idő. Akkor ereje teljében fogadott minket, akiket azóta bizony megtépáztak az esztendők. Nem hiába kerestem fel. Volt egy mániám: hittem abban, hogy érdemes felkutatni a nemcsak tehetséges, hanem jó embereket is. 0 közéjük tartozott. S akadt más apropó is. Egyszer kritikát írtam az egyéniségét megrajzoló műsorról. Azért tettem, mert az első percekben megnyert nyíltságával, okosságával, pontosan fogalmazott, épp ezért mindig célba találó mondataival, rögvest érzékelhető emberségével, s azzal a bölcsességgel, amely csak a tiszta lényekre jellemző. El is döntöttem, hogy minél hamarabb össze kell jönnünk, ám az elhatározásból nem lett semmi, mert közbeszóltak az élet ügyes-bajos dolgai. Később azonban levelet hozott a posta. Feleségével együtt írták. Meglepetten olvastam a napjainkban szokatlan üzenetet. Amikor erre utaltam, rög vest született a válasz:- Nincs ebben semmi különös. Jobban kellene figyelnünk egymásra, a másik munkájára, szellemi produkciójára. Mindig ezt hirdettem, folyvást ennek hiányát fájlalom. Ezután már meghitt atmoszféra segítette az emlékek sorjázását.- Egykor aktívan tevékenykedtek az iskolai önképzőkörök. A pesti, elsősorban külkerületi diákokat tömörítő reálgimnáziumban, ahol én gyarapítottam ismereteimet, rendkívül eredményesen dolgozott egy ilyen csoport. (Folyt, a magazin 3. oldalán) A hamisítatlan művészet magasabb régiókba emel „Nincs szebb hivatás, mint embert mutatni Jön a farkas? D urván munkált rusztikus nyersfa asztalok mellől - nagy hallgatások közepette - súlyosan szivárog a szó. Könnyű szél mozgat diófalevelet, árnyékuk arcokon foltosodik. A kiömlött italok levében vergődő rovar búg, darazsak élő borostyánkő zárványa. Nyáresti megrabolt időtlenség. A természet a maga jófiús módján igyekszik néha egészen elviselhető környezetet gründolni. Szóval, ilyenkor szokott elhangozni, hogy rossz a világ, vagy tán még annál is rosszabb, de mindenesetre egyre züllöttebben és fékevesztettebben rohan a vesztébe. Romlott a társadalom, a fiatalságról meg jobb nem is beszélni. A modem ember épp most akar visszakapaszkodni a fára, s leginkább szeretné elfelejteni ezt a túlméretezett evolúciós kalandot. Ideje van mindennek, szép volt, jó volt, de most már elég, különben meg úgyis mindegy, jöjjön a pusztulás, utánunk a vízözön. Vegyünk példát Atlantiszról. Az ember erre megértőén csóválja a fejét, hümmög, ez a fátum, hiába minden... Hoppá! De honnan ilyen ismerős ez az elaggott világfájdalom, ez a borongó érzékenység, merthogy ismerős, az nem vitás. Ugorjunk egy kicsit. Valami századelőn hasonlóról esik szó, próféták, költők, népszónokok, csupa kis Kasszandra. Aztán tovább az antik derű korában is mintha. Ókori egyiptomi, görög, kínai szerzők az egyre rútabb világról és a megbomlott emberiségről. Hát már a régi görögök is? Szóval így állunk. Reménytelen eset. E nnyi ideje, vagy még ennél is sokkal régebben kiabáljuk, hogy jön a farkas. Es a farkasok, nos hát igen, valamilyen farkasok mindig jöttek. Kéznél voltak. Vagy ha nem, mindig lehetett csinálni egyet-kettőt. Mert ebben nagyok vagyunk. Mindig volt elég félnivalónk. Különben meg kell is valamit belekiabálni a jövő sötét erdejébe. Hu, nem félünk a farkastól, tidli-pom, tidli-pom. Mert egy dologhoz nem fér kétség: bármi is lessen ránk, bármilyen fa mögül, az mégiscsak a miénk lesz, szőröstül-bőröstül az. Kovács János Egetverő árak Manapság csak otthon nem érheti az embert kellemetlen meglepetés. Am ha kilép az utcára, s bekukkant a különböző boltokba, akkor rögvest érzékelheti az egetverő árakat. Bizony, így jár akkor is, ha bermuda-nadrágjának kurtítása végett felkeresi Egerben a Jókai utcai, méretre igazító szabóságot. Bár ne tettem volna. Az nem zavart, hogy három napot kellett várnom, végtére is hamar munka ritkán jó. Fizetéskor azonban megdöbbentem. A határozott modorú hölgy félreérthetetlenül közölte velem, hogy a „beavatkozásért" 400 kemény forint dukál. Kénytelen voltam bevallani neki, ennyiért vettem ejgy éve a shor- tot. Ezzel persze nem törődött, mondta a magáét. En se hagytam annyiban, s utaltam arra, hogy ezt a summát enyhén szólva túlzásnak minősítem, s jogom van hozzá, hogy véleményemet közöljem. Mindezt már felettébb nehezményezte. Azt különösképp, hogy figyelmeztettem: amit mondok, igaz. Mellesleg emelt hangvételt egyáltalán nem használhat, mivel a szolgáltatás udvariasságot követel. Nem tudtam meggyőzni. Csupán azt döntöttem el, hogy ide aztán aligha jövök többet. Mást ez persze egyáltalán ne befolyásoljon. Pláne, ha akad kidobni való pénze, s nem kedveli a jó modort sem. Pécsi István HÍR(TELEN)KÉK... Arányosan csökkentik a T. Házban az igazolatlanul hiányzó képviselők fizetését. Jut is, marad is... * Az 1,2 milliárdos lakosságot tekintve: „névhiány” van Kínában, ugyanis előfordul, hogy csak a fővárosban 13 ezer azonos nevű hölgy él. Mondjuk: Pi Ci-nyem * Azok a falvak, amelyek nem tudják ellátni a kötelező alapfeladataikat - hangzik a törvénymódosítási javaslat -, a módosabb szomszédaikkal kényszerházasságba kerülhetnek. Aztán jön a házasságon belüli erőszak... * Német genetikusok megállapították - hírlik -, hogy az 1856-ban Düsseldorf közelében felfedezett neandervölgyi ősember nem is a mai ember őse. Akkor csak a mi majmunké lehet...! (szilvás)- Bár az érintett felek sokáig bíztak a békés megegyezés lehetőségében, most úgy tűnik, hogy Párád, Bodony és Parádsasvár immár hét esztendeje húzódó vagyonmegosztási vitájára a bíróságnak kell pontot tennie. A tárgyalások zátonyra futtatásával, illetve a kérdés tudatos „altatásával” a tizenhét évnyi „kényszerházasságnak” búcsút intő Bodony és Parádsasvár a Nagy Oszkár vezette parádi ön- kormányzatot vádolja, míg Párád a számlát benyújtó két falu rugalmatlanságában és etikátlan viselkedésében látja a bajok gyökerét.
