Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-04 / 128. szám

4. oldal Családi Tükör 1997. június 4., szerda MONDJ EGY IGAZ MESÉT! A nevelőnő kálváriája Mottó: „Mitől jó egy kapcsolat? Erre aligha találunk re­ceptet. Abban sem hiszek, hogy mások példáján okulha­tunk. De talán nem érezzük magunkat oly végtelenül egye­dül, ha mesélhetünk valakinek szomorúságunkról. Ha ol­vashatunk arról: másnak se fenékig tejfel. Szívesen meg­hallgatom és közreadom igaz meséiket, ha úgy érzik: meg­könnyebbül a lelkűk.” Zsóka története Sokgyermekes családban nőttem fel, mindig is sokat jelen­tettek számomra az apróságok. Én voltam a legidősebb gye­rek, s tudomásul kellett vennem, hogy a többiek kistafírun- gozása, taníttatása többek között az én gondom, még annak árán is, ha csak az érettségiig jutok el. Tizenhét évi házasság után elváltam. Barátnőm unszolá­sára jöttem Egerbe, ahol eljárogattam a magányosok klub­jába. Itt ismertem meg Imrét. Eleinte csak azt tudtam róla, hogy ő is elvált és egyedül neveli négy gyermekét. Aztán mikor megismertem, rájöttem, hogy dolgos, jó ember, igyekvő, s ép bíztam abban, hogy ha a bíróság neki ítélte a gyerekeket, akkor jó apa. A lányom, aki az első perctől tu­dott erről a kapcsolatról, támogatta is. Mi éppen albérletet kerestünk, amikor Imre felajánlotta, hogy költözzem hozzá. Ő megosztja velem a 74 négyzetméteres lakást, én pedig gondját viselem a gyerekeknek. A négy apróság pillanatok alatt megszeretett. Imrével viszont kezdődtek a gondok. Jött a névnapom. A lányom hozott virágot, mire megkérdezték a kicsik: Érzsó néni, mi az a névnap? Elmagyaráztuk neki, s a lányomtól kaptak 100 forintot, hogy hozzanak nekem virá­got. Imre csak annyit mondott, amikor a két szál szegfűt át­nyújtották: ez két sör ára... Következett a karácsony. Imre amikor látta a nagy készü­lődést, s hogy a gyerekek becsomagolnak rajzolt virágokat, ragasztott állatokat, már a fa közelébe sem jött. Tüntetőén csak másnap kelt fel, s a boldog hangulatot pénzkidobásnak nevezte, holott a sütés-főzés az én nyugdíjamból ment. A bajoknak még ezzel sem lett vége. Tizenöt év után te­herbe estem. Egy percig sem gondoltuk, hogy nekünk össze kell házasodni. Már csak azért sem, mert Imre addigra több­ször kijelentette, ha a felesége lennék, kitekerné a nyakam. Megszültem a fiam, de a mi kapcsolatunk tovább mérgese­dett. Imre egyre agresszívabb volt, engem nemegyszer meg­fenyegetett, a cukorbeteg fiát megütötte, amikor görcsben volt, s ordított vele. A kórházba sem akart bejárni, hogy megtanulja, hogyan kell az infúziót beadni. Különszobába költöztem, s nekem csak a gyerekek ne- velgetése maradt. A kicsik ugyanúgy ragaszkodtak hozzám, mint eleinte: sétálni jártunk, megemlékeztünk az évfordu­lókról, s szinte versenyeztek azért, hogy ki üljön mellém, ki fogja meg a kezem. Amíg a lányom férjhez nem ment, addig hat gyereket neveltem. Most már csak ötöt. De rá kellett jönnöm: én Imrének csak azért kellek, hogy valaki levegye a válláról a család terheit. Nemrég úgy döntöttem, ha egy mód van rá, beköltözöm a nyugdíjasházba. Nincs hová mennem, az első férjem min­den örökségemet, megtakarításomat elverte, s ez csak válás­kor derült ki. Igaz, a lányomhoz leköltözhetnék. De nekem a jászok nagyon idegen emberek. Most várok, s nem tudom, mi lesz velem. Igaz, Imre a múltkor már azt mondta, szeret. De én nem hiszek neki. Házvezetőnő, dajka voltam mellette, aki levette válláról a beteg gyerekek ápolásának terhét, aki főzött, mosott rá, hogy neki semmi gondja ne legyen. Én azt hittem, Imre mellett családra lelhetek. De nekem csak a gyerekek szeretete jutott. Elfogadtak anyjukként, s nekem sikerült velük alapvető emberi értékeket, szokásokat megismertetni. Nagyon megszerettem őket, s amikor az el­költözésről beszéltem velük, megígértem nekik, hogy en­gem bármikor meglátogathatnak. Az elválás tőlük fáj. De nekem is van egy négyéves fiam, akit fel kell nevelnem. S hogy velünk mi lesz? Talán a férjem visszafizeti az örökségemet, s akkor el tudunk költözni. Talán... Szuromi Rita Élni akarással küzdjünk a rák ellen! Napjaink egyik rémületes betegsége a rák. Hogyan alakul ki a kór? Miképpen lehet küzdeni ellene? Milyen esélyek vannak a gyógyulásra? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ dr. Ig- nácz Piroska klinikus szakpszichológusnál. Szervezetünk védekezőrend­szerének megbomlását feszült­ségünk, szorongásunk is okoz­hatja. Immunrendszerünk tük­rözi lelkiállapotunkat. Kísérle­tek bizonyítják, hogy például vizsga előtt kisebb az immun­sejtek védekezősejtjeinek kon­centrációja a vérünkben, köny- nyebben érhetik kívülről káros hatások. A rosszindulatú daga­natok keletkezése külső kémiai, fizikai hatások eredménye. Mindenkinek kialakulhatnak élete során rákos sejtjei, de ha jól működik a védekezőrend­szere, legyőzi a kórt. Egy új tu­dományág, a pszicho-neuro- immunológia foglalkozik ezzel a jelenséggel, de már az ókori orvosok is megfigyelték, hogy a melankóliás típusú nőknél gyakoribb a mellrák, mint a vi­dám, bizakodó aktívaknál.- Érdemes tehát magunkat jókedvre hangolni?-A kutatások szerint legin­kább a jó emberek és az alkoho­listák halnak meg nagyobb arányban. Az előbbiek gyakran visszahúzódóak, passzívak, nem harcolnak a saját érdekük­ben, magukba fojtják dühüket. Pszichológiai vizsgálatok alap­ján a nőket élethelyzetek sze­rint sorolták csoportokba: ve­szélyeztetettek a nagy vesztesé­get, gyászt átélt, lehangolt, pesszimista nők. Sokukra jel­lemző, hogy bármi is történik velük, nem mutatnak dühöt, nem agresszívak, ellenben önfeláldozóan élnek másokért. Mások szoronganak az élettől, nem tudják megoldani problé­máikat, gyengének, tehetetlen­nek érzik magukat. Ha ez az ál­lapot tartós, visszanyomhatja védekezőrendszerük jó műkö­dését. Szép számmal élnek nők testükkel örökös elégedetlen­ségben. Deformáltnak, rendel­lenesen működőnek érzik ma­gukat. A pesszimista életszem- léletűekben pedig megvan az a meggyőződés, hogy egyre rosz- szabb lesz nekik, végül sors­csapásként éri őket a betegség.- Nem mindenki fél folyton...-Aki nagyon fél tőle, az in­kább megbetegszik. Hiszen arra programozza be magát, hogy védtelen az esetlegesen felbuk­kanó betegséggel szemben. Aki úgy áll hozzá, hogy úgyse sike­rül elkerülni a kórt, annak gyengébben működik az im­munrendszere, könnyebben megkaphatja a bajt. De az el­lenkezőjére is van példa. Van­nak erősebb tűrőképességgel rendelkező emberek, akik fel tudják dolgozni a vesztesége­ket, csapásokat. Vagy kisebb érzelmi zavart kavarnak bennük a történtek.- Van-e recept a túlélésre?-A legfontosabb, hogy le­gyenek emberi kapcsolataink. Olyan emberek, akikkel meg­beszélhetjük problémáinkat. A megosztott bánatunk fél bánat. A dühünket pedig adjuk ki ma­gunkból elfogadható formában. Kulturáltan beszéljünk róla. Ha bennünk maradnak rossz élmé­nyeink, indulataink, és nyeljük a mérgünket, rossz irányba ha­ladunk. Legyünk bizakodóak, ne képzeljük magunkat örök vesztesnek. A sorssal szemben akaraterőre, lelkierőre, élni- akarásra van szükségünk. Ta­láljunk időtöltést, vigasztalást magunknak. Kézimunkázzunk, kiránduljunk, sportoljunk, csi­nosítsuk lakásunkat!- Ha már itt a baj?- Vannak olyan emberek, akik úgy fogják fel a betegsé­get, mint az élet nagy kihívását. Ha nem adják fel, ha küzdenek ellene, meggyógyulhatnak. Nem szabad magunkat odaadni a betegségnek.- Mondana erre példákat?- Egy asszony, betegsége tu­datára ráébredvén elhatározta, hogy ezentúl többet pihen. Nem lesz a család cselédje, bevonja a többieket is a munkába.'Jobban előtérbe helyezi a saját érde­keit. Más nem szerette a mun­kahelyét, s ahogy beteg lett, kedvezni akart magának. Ked­vére való foglalatosságot kere­sett, amit azóta is nagy kedvvel csinál. De nagyon sokat segít a betegnek a hozzátartozók szere­tete is. A kórházban fekvőhöz segítőkészséggel, jóindulattal mentek a rokonok. Kimutatták szeretetüket, éreztették vele, hogy hazavárják.- Ki nyújt segítő kezet a be­tegeknek?- Hét éve működik a kórház­ban az emlőmütöttek klubja. De az operáció előtt állók is felke­reshetik sorstársaikat. Itt nem­csak a szakemberek mondják, hogy meggyógyulhatnak, ha­nem élő példáktól is hallhatják. Megtanulják, hogyan élhetnek teljes értékű életet a műtét után. Tornára járhatnak, tájékoztatást kaphatnak az emlőprotézis, a speciális melltartó, fürdőruha beszerzéséről. Az érdeklődők az onkoterápiás osztályon Fó­nagy Gyulánét keressék. De a sebészek klubot terveznek a mesterséges végbélnyílással élőknek, és örömmel várják ön­segítő klubok szerveződését is. Császi Erzsébet Gyereknap. Miért csak egy nap?! - mikor az anyukám nap mint nap gondoskodik rólam?! Látnátok csak, hogy ku- tyulja a bébikaját! Nem haragszik, ha kiköpöm! Tudja, hogy valamivel nekem is jeleznem kell: ember gyomrába valót kérek! Miért csak egy nap?! Amikor az apukám megtanult négy­kézláb mászni, hogy velem versenyezhessen?! Amikor a nagymamáim a szakkönyveket bújják, hogy el ne szalasszák a pillanatot: most kell bilire ültetni?! Amikor a nagyapám élvezi, hogy hajlott a háta, s velem így „egyenesen” tud sé­tálni?! Nekem mindennap gyereknap! Ártalmas gyógyszerek Figyelemfelkeltő és egyben ijesztő tanulmány jelent meg az Amerikai Orvosi Szövetség fo­lyóiratában a fordított gyógy­szer-reakciókról. Egy Salt Lake City-beli kórházba az elmúlt négy évben 91 ezer beteget vet­tek föl, és közülük 2,4 százalé­kuknál megállapítható volt, hogy a korábban elrendelt gyógyszer rontotta le a páciens egészségi állapotát. Ez szemé­lyenként átlagosan két nappal Mit mivel, hogyan Ötletek ­* A virágokról a levéltetűt ter­mészetes módszerrel távolítsuk el! Főzzünk erős fekete teát, hűtsük le, és permetezzük rá a virágra! * A fából készült virágládákat tartósabbá tehetjük. Csak be kell kenni kívül-belül lenolaj­jal! így tovább bírja a vizes föl­det. * Citrommal is enyhíthetjük a szúnyogcsípés fájó nyomait. A viszkető helyet többször kenjük be vele! * Ne öntsük ki a krumplifőzés­hez felhasznált vizet! A növé­hosszabbította meg a kórházi tartózkodást. A cikkben megemlítik egy New York-i kórház tapasztala­tait is, ahol a gyógyszerészek hiba-statisztikát készítettek. Eszerint ezer vényből legalább négy valamilyen szempontból rosszul volt kitöltve - leggyak­rabban a gyógyszeradagolásban tévedett a kezelőorvos, illetve nem vette figyelembe a szer esetleges allergiakeltő hatását. nyárrá... nyék hálásak a benne található tápanyagokért. Ezenkívül a kerti kövekről az algákat és moszatot is eltávolíthatjuk vele. Ha vízben tároljuk a sárgarépát, ennek a levét is felhasználhat­juk viráglocsolásra. * A teraszról petrezselyemmel vagy bodzával űzzük el a han­gyákat! Megspórolhatjuk a ro­varirtó szert. * A feleslegessé vált drót­akasztókat ne dobjuk ki! Haj- lítgassunk belőlük futóvirágok számára támaszokat vagy karó­kat. BAIMGAâl JOKIVANMGOK HEVES MOTEI VTinT . n Kedves Olvasó! HIKIAl a szülők, nagyszülők, végzős diákok, osztályok, szülői munkaközösségek, akik az alábbi szelvényt kitöltve (az újságból íiuuiu kivágva) a Heves Megyei Hírlap 3300 Eger, Barkóczy út 7. Pf.: 23. címre június 12-ig eljuttatják a díj befizetését (soronként 150 Ft) igazoló feladóvevénnyel együtt, azok köszönő, köszöntő sorait június 13-án megjelentetjük újságunkban. Kedves Szülők és Nagyszülők! Általános iskolából ballagó gyermekük, umokájuk számára szép meglepetés, ha a Heves Megyei Hírlapban köszöntik ballagásuk alkalmából. Kedves ballagó 8. osztályos fiúk, lányok! Tanítóitoktól, barátaitoktól, az iskolától - megköszönve az önzetlen fáradozást — köszönjetek el a Heves Megyei Hírlap hasábjain is. HIRDETÉSI SZELVÉNY 150 Ft 300 Ft 450 Ft 600 Ft 750 Ft • 900 Ft 1000 Ft 1100 Ft Dinamikusan fejlődő, a magyarországi italpiacon vezető cég Gyöngyös és környékén lakó értékesítési képviselőt keres. Elvárásaink: ■ legalább középfokú végzettség- jó kommunikációs készség ■ feddhetetlen mélt- megnyerő megjelenés- jogosítvány ■ saját telelőn (távbivásos) Előny: • kereskedelmi végzettség vagy kereskedelmi gyakorlat Feladatkör: - rendszeres boltlátogatás két megyében- rendelésfelvétel- kapcsolattartás a kiskereskedelmi egységekkel- ellátandó terület: Heves és Nágrád m. Jóvedeltnezés: - alapfizetés+jutalék- vállalati személygépkocsi Kézzel írott fényképes leveleket várjuk az alábbi címre: Henkell és Söhnlein Hungária Kft. ; Személyzeti Osztály, ­1222 Bp. Háros út 2-6,1197. június 12-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents