Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-25 / 146. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. június 25., szerda Kétmillió meséskönyv Angliába Egyszer talán a magyar mesevilág is sorra kerül Jó hírünket viszik el a világba azok a színes mesés-, illetve ki­festőkönyvek, amelyek mostanában az Egri Nyomda Kft-nél készülnek a londoni székhelyű Grandreams Children’s Book Publishers megrendelésére. A neves angol kiadó képviselői tegnap újabb szerződést kötöttek a megyeszékhelyen. EGER Áprilisban kezdtek munkához a nyomda dolgozói, s nem sokkal később már útnak is indították az első szállítmá­nyokat Londonba. Eddig ti­zenkét kamionnyi jutott el az angol fővárosba abból a mint­egy kétmillió mesés-, illetve 1500 tonnányi kifestőkönyv­ből, amelyet a világcég koráb­ban megrendelt. Az együttműködés további lépéseiről Kopka László vezér- igazgató tárgyalt Brian Ba- bani technikai, illetve Andrew H. Rabin értékesítési igazga­tóval. Lapunk érdeklődésére a ke­reskedelmi ügyekért felelős igazgató elmondta: cégük an­gol, illetve idegen nyelvű gyermekkönyvek kiadására szakosodott. Irodalmi termé­keik 28 nyelven látnak napvi­lágot, s Kínától az arab, az af­rikai országokon át Ausztrá­liáig, s Európa számos részé­ben olvashatják, forgathatják ezeket a gyermekek. Forgal­muk eléri az évi 40-42 millió dollárt.- Miként kerültek ilyen je­lentős üzleti kapcsolatba az egri nyomdával?- A márciusi londoni könyvkiállításon találkoztunk, s egyeztünk meg egymással. Gyorsan megállapodtunk a technológiában, az árakban, a szállítási határidőkben. Azóta is a lehető legjobb minőséget kapjuk itt. Magyarországhoz húsz éve fűznek üzleti szálak bennünket, így elmondható, hogy a magyarok jó szakem­berek, becsületes partnerek, tartják a szavukat. ■ - Egyébként nem gondoltak még arra, hogy egyszer köz­kinccsé tegyék a magyar me­sevilág kincseit is?-Érdekes ötlet, bár egy­előre nem szerepel a terveink­ben, de még sor kerülhet rá. (szilvás) A tantestületi voksolás jelzésértékű Az önkormányzati irodavezető a vezetőválasztásokról EGER Szeretném előre jelezni, nem igazán a Heves Megyei Hírlap hasábjain zajló vitához kívánok hozzászólni, mert az intéz­ményvezetők kinevezésével összefüggő kérdéskör a köz­gyűlési döntéssel számomra le­zárult. Az eddig napvilágot lá­tott cikkek azonban több olyan, szakmailag fontos elemet fi­gyelmen kívül hagytak, amelyek láttatása minden bizonnyal fon­tos az újságolvasó közvéle­mény számára. Melyek ezek? Először is ki kell mondani, hogy a világ fejlett demokráciá­inak döntő hányadában egyálta­lán nem gyakorlat az iskolák és egyéb közintézmények vezető­inek pályázatairól a későbbi munkavállalóktól titkos szava­zással véleményt kérni. Ennek természetesen nem az antide­mokratikus gondolkodáshoz kapcsolódó okai vannak, ha­nem világos felismerése az ér­dekviszonyok különbözőségé­nek. Egy testület ugyanis nem veheti át a tulajdonosi szerep­kört, ezért nyilvánvalóan a szű- kebb egyéni, illetve csoportér­dek szerint foglal állást a leendő vezető személyéről, aki melles­leg munkáltatója is lesz egyben. Mindezekből az következik, hogy a tulajdonos önkormány­zat tájékoztató jelzésként kell hogy értékelje a voksolás eredményét. Fenti gondolatme­netet támasztja alá a hatályos közoktatási törvény idevágó passzusa is, amely, ellentétben a korábbi, 1985. évi I. törvény­nyel - ahol a nevelőtestület 50 százaléka plusz 1 szavazatának hiányában nem lehetett intéz­ményvezetőt kinevezni —, lé­nyegében teljes szabadságot ad a közgyűlésnek (képviselő-tes- tületnek) az igazgatói (vezetői) megbízások során. Egyértelmű azonban, hogy a döntést meg­hozó önkormányzat a felelős­ség teljes súlyát viseli még ak­kor is, ha a tantestületi véle­ménynyilvánítással egyező személy kerül kinevezésre. Másodsorban illik megemlí­teni, hogy a külső és belső pá­lyázók nem tudnak azonos eséllyel indulni egy pályázaton, mert az adott intézményben dolgozó kartársak „iskola-, il­letve óvodatudása” lényegesen jobb a külsősöknél, ezért a dol­gozat megírásakor és a szakmai vitán helyzeti előnyben vannak. Ezt a körülményt pedig egy gondosan előkészített és lebo­nyolított döntési folyamatban indokolt tekintetbe venni. (El­lenkező esetben pillanatok alatt „beltenyészetté” válna minden pályáztatás, ami szerencsétlen és komolytalan gyakorlatot eredményezne.) Harmadszor nem jelentékte­len tényező az sem, hogy a ve­zetői garnitúra fiatalodjon, hi­szen senki sem születik igazga­tónak. A szerepkört meg kell és meg lehet tanulni, de természe­tesen szükségesek a megfelelő adottságok, valamint a szakmai felkészültség. Számomra tehát a bemutatottak kapcsán értel­mezhetetlen minősítés, a de­mokrácia megcsúfolása, mert a tulajdonosi ü'pusú döntés telje­sen helyénvaló és korrekt gya­korlat. Ez még akkor is igaz, ha egy pályázat előkészítése kapcsán megtett személyi, szakmai ja­vaslatot az illetékes bizottság különböző okok miatt nem fo­gadja el, vagy másként értékeli. Végezetül engedtessék meg azt is jelezni, hogy az 1997. jú­nius 17-i közgyűlésen a személyügyek mellett született egy olyan döntés, amely garan­tálja a megyeszékhely vala­mennyi iskolájában az olyan mértékű többletóra-felhaszná- lást, amely alkalmazásával ki­küszöbölhető a minőségcsökke­nés Nemzeti Alaptantervünk életbe léptetése után is. Talán 1,5 mondatot ez is megérne a tájékoztatás szent és független lapjain... Társy Józsej Eger Város Művelődési és Sportiroda vezetője * Tisztelt Társy Úr! Hadd szögezzem le újfent: senki se vitatta a közgyűlés döntésének jogszerűségét Csupán annyit bátorkodtam papírra vetni, hogy az isko­lákban zajló voksolgatások teljesen célszerűtlenek voltak. Ezt az Ön levele is ékesen alá­támasztja. A „világ fejlett demokráciáinak döntő több­ségében” komolyan veszik a szavazást, s csakis akkor él­nek vele, ha ennek eredménye befolyásol valamit Persze, az általam kifogásolt eljárás va­lamire jó volt: nagyban hoz­zásegítette a pedagógusokat ahhoz, hogy világosan felis­merjék az érdekviszonyok különbözőségét Stanga István Mérik a víz minőségét, gyűrűzik a madarakat Nyaralás alatt kutatják a természetet POROSZLÓ Az iskolai szünet beköszönté- vel egyre többen szabadulnak ki a panelrengetegből. A Deák Ferenc Római Katolikus Álta­lános Iskola tizenhat diákja sem bírta tovább a zajos várost, s a Tisza-tó mentére, Poroszlóra költöztek egy hétre. Noszticzius Adrienn táborve­zető elmondta: négy éve ren­deznek környezet- és természet­megfigyelő tábort a tóparti fa­luban. A gyerekek egy héten át foglalkoznak az élővilággal. Programjukban szerepel lovag­lás, madárgyűrűzés, növény- és állathatározás. Ottjártunk kor a víz minőségét mérték. Minden délután az éppen sorra kerülő gyerek mondja el kiselőadását a vízi molnárkáról, a tavirózsá­ról, vagy éppen a denevérekről. Este népi játékokat, sulyom- nyakláncot készítenek, külön­böző gyakorlati és elméleti ve­télkedőket szerveznek, s persze marad idő a focira, kenuzásra is. Esténként megbeszélik napi élményeiket, s összegzik tapasz­talataikat. Mindemellett hajnali madármegfigyelésen is részt vesznek, s feltérképezik a gó­lyafészkeket. Az .utolsó estén gyertyafényes séta lesz a gáton, amikor énekszóval búcsúznak táborhelyüktől, az élővilágtól. A gyerekek minden este el­mondják kívánságaikat a kö­vetkező napra, s egy táblára ki­ragasztott fára írják, mit várnak a tábortól. Reméljük, a termé­szetben töltött pár nap alatt si­kerül megvalósítaniuk, meg­kapniuk mindazt, amire vágy­tak, s új és hasznos ismeretek­kel térnek majd haza. Elek Eszter Segítség a vállalkozóknak Sziréna Ablak-ajtó tolvajok (Folytatás az 1. oldalról) Ablakokat, ajtókat loptak. Andornaktályán, a Kövesdi úton - ismeretlen elkövetők - ablakokat és ajtókat lop­tak egy építkezésről. A kár 50 ezer forint. Hullámlemezeket vittek magukkal. Egerszalókon, az Öreghegyi-dűlőben beke­rített telken álló konténer­ház oldalfalait alkotó hul­lámlemezeket lecsavarozták és elvitték. Ezzel 50 ezer fo­rint kárt okoztak. VERPELÉT Vértes Ákos, a helyi patika tu­lajdonosa felkereste Tóth Ele­mért, a Heves Megyei Vállalko­zói Központ ügyvezető igazga­tóját azzal az ötlettel, hogy al- irodát nyitnának a faluban. A tervet a polgármester és a jegyző is támogatta. Áz aliroda elsősorban az in­duló vagy a még „gyerekcipő­ben járó" kis- és középvállal­kozásokat segíti. Lehetőség nyí­lik itt a jogi, számviteli, üzlet- politikai kérdések tisztázására. Ezenkívül menedzseli a mikro- hitel-kérelmeket, valamint tá­mogatja azokat, akik szakmai rendezvényeken, kiállításokon kívánnak részt venni. Igény alapján speciális tanácsadáso­kat is szerveznek. A szolgáltatások nagy része ingyenes — hangsúlyozza Vér­tes Ákos -, azonban csekély dí­jazásért elkészítik a támogatási és hitelpályázatokat, kidolgoz­zák az üzleti terveket, a fedezeti ingatlanok hivatalos forgalmi értékbecslésével is foglalkoz­nak. A vállalkozói al irodát ma 14 órakor adják át Verpeléten, a Szabadság tér 2. szám alatt, a volt fogorvosi rendelő helyén. Új „karmester” a zeneiskola élén FELSŐTÁRKÁNY Az általános és a zeneiskola munkájáról szóló beszámolóval kezdődött a felsötárkányi ön­kormányzat hétfő délutáni ülése. A két oktatási intézmény tavalyi sikereiről, gondjairól szóló előterjesztés után a veze­tők - Juhász Csaba, illetve a leköszönő Veliczkyné Csák Ju­dit - köszönetüket fejezték ki az önkormányzatnak, amely biz­tosította a zavartalan munka feltételeit. Az oktatásnál maradva, a folytatásban a megüresedett zeneiskolai igazgatói állás pá­lyázatainak elbírálása követke­zett. A három pályázó közül az oktatási, kulturális és sportbi­zottság, valamint a tantestület egyhangú javaslatára nyílt sza­vazással Homa Józsefet bízták meg 2002-ig a zeneiskola irá­nyításával. A településen há­rom éve élő rézfúvós zenetanár a 20 tagú fúvószenekar létreho­zásában elvitathatatlan érde­meket szerzett. Az új igazgató kifejezte: a többi tanszak fej­lesztését is kiemelten kezeli, aminek legfontosabb feltétele a megfelelő tanárok alkalmazása. A fontos személyi kérdés után az év eleje óta többször is tárgyalt Tagos-dűlői építési te­lek eladásának előszerződésé­ben foglaltak állást a képvise­lők. A pályázat nyerteseként az Imola Ingatlanforgalmazó és Lakásépítő Kft. 45 millió forin­tos vételi ajánlatára igent mon­dott az önkormányzat, most már csak a közművekkel kapcsola­tos néhány kérdés tisztázása van hátra. Fejlődnek a tárkányiak test­vérkapcsolatai: a németországi Dickenschiedbe a napokban utazott ötventagú delegáció, az erdélyi Köröstárkány és a felső- tárkányi iskolások 40—40 fős csoportjának csereüdültetését július közepére tervezik. A Bükk hegység lábához vár­ják a horvátországi Oberic kül­döttségét, akik a festői szép­ségű tengerparti falujuk képvi­seletében emlékpark létrehozá­sán fáradoznak, amely a hor- vát-magyar barátságot jelké­pezné. (bajzát) 21. — Most azt akarod mondani, hogy én vagyok az oka? - há­borgott János.- Azt akarom mondani, hogy egy barom vagyok, ami­kor ide evett a fene! Nyugod­tan ihatnám otthon a Balatonit, erre gengszteresdit játszok, mert vagyok olyan barom! — Most mi lesz velünk? — rémüldözött Tímea.-Most, kislány, sétálunk — dohogott Laci. - Ha szeren­csénk van, az a köcsög nem ér utol ben­nünket, és közben a tisz­telt nagybáty­ján behajt­hatja a me- sélnivalóL — Nagybá­tyámon? ­álmélkodott a lány. — Hogy minek jár a szád?! — dühöngött Jani. — Jól van, na! Kicsúszott a számon. Zárd le ezt a roncsot, és gyerünk.- Ugyan minek zárjam le? - ékelődött János.- Nem Ausztriában vagy, apuskám. Itt mindent ellopnak, ami nincs lebetonozva. Zárd le szépen, és keressünk egy tele­fonfülkét, hogy telefonálhas­sak azért a rohadt autómentő­ért, ami elviszi ezt a rohadt ko­csit a jó büdös rohadt életbe! — átkozódott Vastag.- Megtudhatnám végre, mi folyik itt? - kérdezte esdekelve a lány.- Áz olaj meg a víz, kisasz- szony! — vágta rá a magán- nyomozó, és zsebre dugott kézzel elindult a főúton felfelé.- Na, jöjjön, Tímea. Illetve, gyere Tímea, mert az a morgó vén medve nem hazudott. Én tényleg a nagybátyád vagyok.-Egy lépést sem megyek, ha nem mondja el végre, ki­csoda maga és hová megyünk! - makacskodott a lány.- Nos, jó, csak gyere - ka­rolt a lányba szelíden János, és hosszú történetbe fogott.- Szóval, édesapád egy tal­pig becsületes ember, aki na­gyon szeret téged, bár néha olyan morgós, mint az a pasas, ott elöl. A „pasas” minden szót töké­letesen hallhatott, mert így szólt:- Mányai Jani meg egy cso­dálatos ember, csak időnként hazudik. Mellesleg, ha a csa­ládfakutatást befejeztétek, jó lesz, ha siettek, mert ezt a terü­letet marhajói ismerem. Vastag néhány lépés után bekanyarodott a közeli erdőbe. Tímea és János egykedvűen követték, és beszélgettek. Hir­telen a lány azt érezte, hogy vasmarok kapja el a karját, és Jánossal együtt a földre dönti. XI. rész- A meglepetések órája ­Mányai József ezen a kora esti órán már elvesztette minden maradék türelmét. Testvére nem jelentkezett, leányáról semmi hír. Ideges volt és fél­tette is őket. Úgy leste a kórte­rem ajtaját, mint a hűséges ku­tya a kiskaput, hogy mikor lép már be rajta a hőn szeretett gazdi. A soros nővér hozott neki délelőtt egy újságot, de még bele sem nézett. Tudta, úgysem kömé le az olvasni­való. Amikor Jánosék Lacival ki­eszelték a lány megkeresésé­nek tervét, reménységet érzett. Most, hogy még mindig semmi hír róluk, kétségbeesett. Olyan érzés ez, mintha valaki a Cso- molungmáról váratlanul a Ma- riana-árokba kerül. Jóska nézte-nézte a kórterem ajtaját körülzsongó semmit, majd hir­telen felkapta az újságot. Kite­rítette maga előtt, és kis híján leszédült az ágyról. „Óriási fogás a rendőrségen! Lefülelték három megye kasz- szafuróit” - ez állt a főcímben, és alatta egy kép a mosolygós arcú Balogh alezredesről, amint bűnjelek tömkelegé kö­zött áll.- Nofene! - dünnyögte Má­nyai. - Hát ez meg mi? A cikk részletesen taglalta, hogy jól szervezett bűnügyi akciót követően előző éjjel el­fogtak a Balogh irányítása alatt dolgozó zsaruk két fiatalem­bert, akik módszeresen foszto­gatták a környező vendéglátó- helyek széfjeit. À történet rém egyszerű. A két férfi italszállítással foglal­kozott. A raktárba pakoláskor alaposan megfigyeltek min­dent, és utána szépen megter­vezve betörtek oda. Többnyire készpénzre utaztak. Balogh elmondta az újságírónak, hogy egyik legkiválóbb nyomozójá­nak fényes sikere ez, aki sajnos családi okok miatt nem vehe­tett részt az elfogásban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents