Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-13 / 110. szám

1997. május 13., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE A parádi takarékszövetkezet közgyűlése: Az udvariasság nyereséges-A kamatcsökkenés ellenére a korábbiaknál nagyobb mértékű betétnövekedést tapasztaltunk az elmúlt évben, így az állan­dóan nehezedő gazdasági kö­rülmények között is elmondhat­juk: a szövetkezet töretlenül fej­lődik - tájékoztatta a Párád és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósága legutóbbi kül­döttgyűlésének résztvevőit Szakács Györgyné ügyvezető igazgató. Mint mondta, az előző esz­tendőhöz mérten 30 százalékos növekedést sikerült elérni, így - a korábbi évekhez hasonlóan - eredményes munkáról adhat számot. A kamatpolitika ru­galmasan igazodik a piaci kö­rülményekhez, s igen kedvező a kölcsönök minősítése is, 72 százalékuk problémamentes. A takarékos költséggazdál­kodás eredményeit hangsú­lyozva azt is kifejtette: az inflá­cióval nem sikerült versenyt futni. Ezzel együtt dicséretes, hogy az 1996-os esztendőt nye­reséggel zárta a szövetkezet. Ennek köszönhetően 20 száza­lékos osztalékot fizetnek, mint­egy 500 ezer forint összegben. Minden egységüknél felül­vizsgálták az érintésvédelmi szabályokat és állapotokat, s néhány épületen sikerült to­vábbi kisebb-nagyobb felújítási munkákat is elvégezni. A felügyelőbizottság beszá­molója hangsúlyosan említette - sok más pozitívum mellett - a szövetkezet vezetőinek és dol­gozóinak udvarias, előzékeny munkáját. Mint elhangzott, a kollektíva ilyen hozzáállása döntően hozzájárult a több mint hárommillió forintos eredmény eléréséhez. A jövő évi tervekről szólva az ügyvezető elmondta: legfon­tosabb célként a betétállomány megtartása, illetve növelése fo­galmazódott meg. Emellett igyekeznek a dolgozók képzé­sére nagyobb hangsúlyt fek­tetni, valamint minél jobb kap­csolatokat kialakítani a terüle­tükön lévő önkormányzatokkal. (Gembiczki) Némethonban a babaiak Tegnap utazott el Mátraballá- ról ifj. Forgó János polgármes­ter, valamint Kovács Ágoston, a helyi termelőszövetkezet el­nöke a németországi Turnauba. A látogatással annak a meg­hívásnak tesznek eleget, mely- lyel a Richter Reha Design Kft. tulajdonosa invitálta meg a falu képviselőit. Mint ismeretes, a cég Mátraballán is működtet egy üzemet, így a falu első em­bere többek között arról is tájé­kozódni kíván: a közelmúlt „megtorpanása” után milyen ki­látásokkal bír a gyógyászati se­gédeszközöket gyártó - és helyben jelentős munkaadónak számító - mátraballai részleg. Mint a polgármester indulá­suk előtt lapunknak elmondta, a vendéglátók városának veze­tője ma fogadja őket, s nem el­képzelhetetlen, hogy ez egy testvértelepülési kapcsolatfel­vétel kezdetét is jelentheti. így füstölgünk mi Eddig szégyelltem, hogy az autóm egy dohánygyári szemét­dombhoz hasonlít. Üres dobozok, celofán- és ezüstpapír az ülés alatt, a műszerfalon, a kesztyűtartóban. Undorító. A minap az előttem haladó teherkocsi ablakán először egy üres doboz repült ki, majd az újabb csomag védőfóliája, ezüst­papírja. Aztán elégedett kék füst illant ki a fülkéből. A gépen egy cég reklámja, amely természetbarát csomagolásban kínálja terméküket. De ez a pakert láthatóan nem érdekelte. (espé) Kibővített ülés a péterkei MSZP-szervezetnél Felkészülni a kongresszusra-A júniusi pártkongresszusra történő felkészülés teendőit a területi szövetség kibővített ülésén tekintettük át, melyen részt vett Sós Tamás, a Magyar Szocialista Párt Heves megyei elnöke is - tájékoztatta lapun­kat az eseményt követően Csomós László, a pétervásárai 2. számú választókörzet MSZP- s országgyűlési képviselője. Mint mondta, ennek jegyé­ben személyi döntéseket is hoz­tak. A szövetségi tanácsban megüresedett helyre Földy Gyulát delegálták, valamint megyei küldötté választották Balogh Sándort és Huszár Dá­vidot. A kongresszusi küldött sze­mélyéről is döntöttek: a péter­vásárai Bátka László vesz részt a párt életének meghatározó eseményén. Soron kívüli előléptetés: a pétervásárai őrs munkáját dicséri Aki fél, ne menjen rendőrnek Ritkán látok rendőrségi fogdát, belülről meg szinte soha. Amikor beléptem a pétervásárai rendőrőrs ajtaján - szeren­csére -, ismét nem gyanúsítottként érkeztem. Nagy András parancsnokot kerestem, akit a rendőrség napján soron kívül léptettek elő őrnaggyá.- Nem csupán az én érdemem ez az elismerés - szögezi le rögtön az elején, gratuláció­mat fogadva -, hiszen a mi munkánk csapatmunka, s biz­tos vagyok abban, hogy az én előléptetésemmel az őrs min­den dolgozójának tevékenysé­gét ismerték el. S ezzel együtt igazán nagy öröm számomra ez az elismerés.-Ha már a csapatnál tar­tunk: ön szerint milyen az ide­ális rendőr?- Erre nehéz válaszolni. A számos képesség mellett nem hiányozhat belőle az elhiva­tottság. A mi munkánk ugyanis - ezzel nem árulok el titkot - nem tartozik a legjob­ban megfizetettek közé. Meg­győződésem, hogy nincs is olyan kolléga, aki a pénzért csinálná. Jómagam azt szere­tem, ha a beosztottaim képesek improvizálni is, hiszen nem parancsot végrehajtó gépekre, hanem gondolkodó emberekre van szükség. Minden helyzet különböző, egy-egy adott szi­tuációban más és más fellépést kíván az intézkedés. Az őrsnél dolgozó munkatársaim, beosz­tottaim nagyon jól felkészült szakemberek. Ebben egyfajta kényszer is szerepet játszott, hiszen a munka ugyanolyan szerteágazó, mint máshol, de a létszámunk nem engedi meg, hogy szakszolgálati ágakra tagozódjunk. Ezért rendőre­inknek sok mindent meg kel­lett tanulniuk. Visszatérve a kérdésre: az biztos, hogy túl szerény ember nem való rendőrnek, de afféle „nagymellényű” sem. Hiszen ezek szélsőségek, s egyik a zsiványokkal szemben teszi kiszolgáltatottá a rendőrt, a másik a tisztességes állampol­gárokból vált ki jogos ellenér­zéseket.-Ezt úgy is érthetem, hogy általában - persze, a jó rend­őrrel szemben - a polgárok tisztelettel viselkednek?-Egyre inkább úgy érzem, hogy erősödik a rendőrök ilyen megbecsülése, bár még eléggé labilis ez az állapot. Messze nem olyan a helyzet, mint a „csendőrvilágban”, bár1 megjegyzem, ez nem is lenne kívánatos. Hiszen a csendőrt nem biztos, hogy tisztelték, legfeljebb féltek tőle. Szerin­tem nem jó, ha ebben az érte­lemben félnek a rendőrtől, el­végre nem vagyunk mi mumu­sok. Nemcsak a gumibotot fogjuk, számos esetben - mint ahogy erre a szlogenünk is utal - segítő kezet nyújtunk. Akinek visszaszolgáltatjuk el­lopott holmiját, vagy támadó­ját elfogjuk, az elégedett ve­lünk. Ha ez nem sikerül, akkor az állampolgár - tulajdonkép­pen érthetően - elégedetlen. És persze a rosszban sántiká- lók sem szeretnek, ez viszont egyáltalán nem baj.-Lopott holmikat említett. Gondolom, az ország más tá­jaihoz hasonlóan a pétervásá­rai őrshöz tartozó települése­ken is túlsúlyban vannak a va­gyon elleni cselekmények. Egyetért azokkal, akik szerint ez a rendszerváltás természe­tes velejárója?- Nem vagyok szociológus, hogy ezt megítéljem. Nekem az a feladatom, hogy a tör­vénytelenségek ellen, illetve felderítésükön dolgozzam. Úgy vélem, hogy a vitathatat­lanul növekvő bűnözési hul­lám megfékezését vagy meg­szüntetését nem szabad csak a rendőrségtől várni. Erre a mai feltételek között nem is alkal­mas a szervezet. Legfeljebb valamiféle „szinten tartást” vállalhatunk el sikerrel. Az is tény: egyre nagyobb arányú az úgynevezett „megélhetési bű­nözés” a vagyon elleni cse­lekmények között. Sajnos, sok esetben valóban olyan embe­rek követik el ezeket, akiknek talán tényleg nincs sok más választásuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a fe­lelősségüket csökkenti, csupán jelzem: nem a rendőrség dolga, hogy az életkörülmé­nyeiket valamiképp javítsa. Az viszont a mi feladatunk, hogy eljárjunk ellenük, s meg is tesszük.- Gondolom, komolyabb eseményekkel is találkozik. Ha kell, fegyvert fog, s az sem ki­zárt, hogy önre szegeznek pus­kacsövet. Meg lehet ezt szokni? Nem fél néha?- A fegyverhasználat csak a legutolsó kényszerítő eszköz, ezt nagyon sok minden előzi meg. Ha azonban a szituáció úgy kívánná, biztos, hogy használnám, hiszen erre es­küdtem. Az egy más kérdés, hogy magamban - az esemény után - miként sikerülne mind­ezt feldolgozni. A félelemről csak annyit: éles helyzetben nincs idő erre. Azt hiszem, az a rendőr, aki egy veszélyesebb intézkedés előtt - félelme miatt - tétovázik, jobb, ha elhagyja ezt a pályát.- Van egy rendőrnek ma­gánélete?-Ez egy furcsa dolog. Jó­magam igyekszem ezt a hiva­talos időmtől különválasztani, de meg kell vallanom, gyak­ran sikertelenül. Számos példa volt már arra, hogy egy társa­ságban éreztem: én itt „a rendőr" vagyok, és nem Nagy András. Az is gyakran meg­esik, hogy odajönnek hozzám emberek a problémáikkal, s ha azt mondom: most nem va­gyok szolgálatban, keressen meg hivatalos időben, akkor egyszerűen megsértődnek. Nem értik meg, hogy vannak alkalmak, amikor - mint bárki más - „egyszerű civil” va­gyok.-Egy nagyvárosban talán kevesebb ilyen élménye lenne. Miért ragaszkodik a - valljuk be: meglehetősen falusias - kisvároshoz?- Elsősorban azért, mert magam is vidéki vagyok, Bá­torban születtem. Szeretem az itt élő embereket, úgy érzem, könnyebben találok közös té­mákat, könnyebben teremtek velük kapcsolatot.- Két gyermeke van. Mit szólna, ha azzal állna elő va­lamelyikük: „rendőr le­szek...”?-Azt hiszem, lebeszélném. Igaz, én szeretem ezt, amit csinálok, de azt is tudom, ér­zem, rengeteg lemondással jár. Vannak ennél sokkal könnyebb hivatások is.-Amelyekről ráadásul nem születnek tömegesen viccek. Hogy áll ezekkel az ékekkel?- Megmondom őszintén: szeretem a rendőrvicceket. Néhanapján még el is mondok egyet-kettőt. Csak sajnos, ha mi, kollégák magunk között meséljük ezeket, akkor nehéz ismeretlen poénokkal kiruk­kolni... Suha Péter Mától újra nyitva a legnagyobb üzlet Ma délelőtt tíz órától ismét megnyitja „kapuit” a vásárlók előtt a Pétervására központjá­ban lévő ABC-áruház. A léte­sítmény, mint arról beszámol­tunk, tulajdonosváltás, miatt több mint egy hónapig tartott zárva. Holland rendőrök a pétervásárai őrsön A megyénkben tartózkodó hol­landiai rendőr-delegáció két képviselője - az egri városi remdőrkapitányság vezetőinek társaságában - a közelmúltban Pétervásárára is ellátogatott, ahol a helyi rendőrőrs parancs­noka, Nagy András őrnagy tá­jékoztatta a külhoni bűnügyi szakembereket az őrs munkájá­ról, technikai és egyéb feltétele­iről. Pünkösdi királyság: áll a bál Parádfürdőn A Parádfürdő Hotel Rekreá­ciós Centrum Kft. május 17-én 19 órától „Pünkösdi királyság” elnevezéssel bált rendez a Freskó étteremben. A talpaláva- lóról az Erdősi Band gondos­kodik, a Gyöngyszem Formá- ciós Tánccsoport pedig e nemes művészet fortélyaiból ad ízelí­tőt. Miniszteri látogatás Pétervásárán Május 16-án, pénteken délután két órakor az MSZP-kongresz- szus megyei küldötteinek fel­készülési ülésén szűkebb ha­zánk hét szocialista országgyű­lési képviselője mellett Kiss Pé­ter munkaügyi miniszter is részt vesz, aki ezt követően - 17 órától - a polgármesteri hi­vatalban találkozik a választó- körzet polgármestereivel. Bükkszenterzsébeten a gazdálkodókról Bükkszenterzsébet képviselő­testülete holnap délután 3 óra­kor ülésezik a helyi művelődési házban. A faluatyák az önkor­mányzat és az illetékességi te­rületén működő gazdálkodó szervezetek kapcsolatrendsze: rét tekintik át. Immár szép is lett a domonkosi kocsma A Pétervására és Vidéke Afész komoly felújításokat végezte­tett a szentdomonkosi vegyes­boltnak és a kocsmának helyet adó épületen. Egy istenmezejei vállalkozó elvégezte a létesítmény külső tatarozását, vakolását. Megtör­tént a fűtéskorszerűsítés is, immár földgázüzemű konvek­torok onthatják a meleget a bolt és az italmérés összes termeiben. Ez utóbbi „intézmény” to­vábbi belső változásokon is át­esett: immár az új pult mellett fogyaszthatják italukat a ven­dégek. Mint megtudtuk, a három héten át tartó beruházás költ­ségei megközelítik az egymil­lió forintot. Nemcsak kívül szépítgettek FOTÓ: MATYIKÓ TIBOR Kapuzárás, pánik, ilyesmi Az alábbiakban nem lesz szó idősödő urak lelki problémáiról. Megemlítjük viszont Regős Bendegúzt, aki azt mondta - már ha hinni lehet a filmfelvételnek, és ez nem afféle „szövegkörnyezetből történő gálád kiragadás" -, ha ő egyszer miniszter lesz, az ország vászontarisznyájára lakatot tétet, s aki ahhoz hozzányúl, hát azt bi­zony felpofozza. A bakterház régen indult - igaz, azóta is megy, mendegél -, s a technika immáron túlhaladta e korszerűtlen módszert. Történt ugyanis, hogy a kulcsos ember műszakja véget ért. A polgármesteri hivatalban dolgozó mesterek a munka hevében nem vették észre, hogy magukra maradtak, ami nem is volt baj addig, amíg megfáradt kezeiktől elválasztván szerszámaikat, el nem kezd­tek hazafelé készülődni. Ekkor derült ki: zárni kéne, de nincs mivel. Mestereink nem estek kétségbe - mint ahogy a drótostótok sem illetödtek meg a Lánchíd nevű kihívás láttán -, s a még ki sem hűlt pisztolyt újra begyújtva egyszerűen behegesztették a kaput. Reggel kerekedett nagy riadalom, az udvarra senki se ki, se be, amíg a hegesztők meg nem érkeztek. Ők aztán levágták a sebtiben odapöttyentett varratokat. A történet ennyi. Nem követte sem gombócevés, sem pofozkodás. Hogy mindennek van-e némi köze Bendegúzokhoz, vászontarisz­nyákhoz, miniszterekhez - másként: kisemberekhez, kincstárhoz, magas beosztású vezetőkhöz -, azt ki-ki maga eldöntheti. Suha Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents