Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

1997. április 10., csütörtök fr 5. oldal Hatvan Es Lőrinci Körzete fi Ápolóképzés - emelt szinten A hatvani Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskolában 1994-ben indult az első, emelt szintű ápolóképzést biz­tosító évfolyam. Népszerűsé­gére jellemző, hogy az oktatás eme formáját azóta is felvéte­lizők tucatjai választják. Pedig nem könnyed „leve­zetésről” van szó: a három évig tartó, nappali tagozatos képzésre kizárólag érettségi­zettek jelentkezhetnek, akik tanulmányaik sikeres befeje­zését követően felnőtt ápoló képesítést kapnak. Mivel a módszer hasonlatos az Euró­pai Unió országaiban elfo­gadotthoz, a bizonyítvánnyal rendelkezők részére megnyíl­hat a külföldi munkavállalás lehetősége is. Ehhez kapcso­lódva az iskola - testvérintéz­ménye révén - 3 hónapos finn­országi szakmai gyakorlatot biztosít eminens diákjai ré­szére. Princz Istvánné gyakorlat- vezetőtől megtudtuk: a kép­zésre augusztus 15-ig lehet je­lentkezni. A testvérvárosok versmondó versenyén Szép hatvani sikerek „Na, azért nem teljesen Hawaii... Egy majdnem elfeledett, ám annál „nyitottabb” laktanya Boldogon A P. Howard-hősök álmélkodhattak hasonlóképpen az igori „büntetőtábor” láttán, mint én a boldogi laktanyában töltött másfél órás látogatásom alkalmával. Igaz, a pálmafák meg a füszoknyás lányok elmaradtak, ám egyebek tekintetében in­kább tűnt elit szanatóriumba illőnek, semmint kaszárnyainak a légkör. Elmerengtem. A másfél évtized alatt, mióta levetet­tem az angyalbőrt, megfordult volna a világ? Az elmúlt héten rendezték meg a hatvani városi könyvtárban a Testvérvárosok versmondó ver­senyének döntőjét. Megyénket a házigazdák mellett a gyöngyö­siek képviselték; harmadik ne­vezőként velük a kézdivásárhe- lyi tanulók mérhették össze tu­dásukat. A 7-10 évesek között a hatvani Nickel Dóra végzett az első helyen. Második Szőcs Adél (Kézdivásárhely), harma­dik Kerek Orsolya (Hatvan) lett. A legfiatalabb versenyző­nek járó különdíjat a szintén az erdélyi városból érkezett Albert Helga kapta. A 11-14 esztendősek kate­góriájában a hatvani Földesi Dóra vitte el a pálmát. A to­vábbi sorrend: Körösi László és Orosz Fekete Eszter (Kézdivá­sárhely), valamint Lászlók Judit (Gyöngyös). E korcsoportban a kézdivásárhelyi Rémán Edit kapott különdíjat. A középiskolások és a felnőt­tek a verseny második napján szavaltak. Előbbiek viadalát Jakus Tímea (Hatvan) nyerte meg, mögötte Lővei Agnes (Gyöngyös), Farkas Beáta (Hatvan), Agócs Norbert és Solder Róbert (mindketten gyöngyösiek) végeztek. A 18 éven felüliek korosztá­lyában Fábián Helén (Kázdivá- sárhely) bizonyult a legjobb­nak, megelőzve a gyöngyösi Leluta Edinát, a kézdivásárhe­lyi Bálint Ibolyát és Kelemen Katalint, valamint a gyöngyösi Győri Hajnalkát. A helyezettek és a résztvevők oklevélben és értékes könyvjutalomban ré­szesültek. Kovács Anikó- Azért nem teljesen Hawaii... - nevet csodálkozó képem láttán a parancsnok, Bartos István al­ezredes, majd igyekszik még jobban elképeszteni: - A sorál­lomány kizárólag Heves megye­iekből áll. A fiatalok a közeli te­lepülésekről vonulnak be, így még jobban kihasználhatják az alanyi jogon járó kimaradást - ami külön engedélyhez sem kö­tött -, a havi egy eltávozást (a nős katonák a dupláját), illetve szabadságukat.- De hiszen ez olyan, mintha civilek lennének, csak éppen be­járnának dolgozni!- Nem egészen. Teljes napon át a lokátorban tartózkodni, fi­gyelni nem könnyű feladat. A sorállomány a kiképzés befeje­zésétől gyakorlatilag végig szolgálatot teljesít, ami fizikai­lag és szellemileg is igénybe veszi őket. Otthon feltöltődnek, majd folytatják a munkát. A parancsnok úr elmondja: noha immár három évtizede, hogy rádiótechnikai századuk Boldog határába költözött, a nagygombosiak mögött koráb­ban „elfeledett” laktanyának számítottak. Pedig ez a megye második legnagyobb alakulata. A veszprémi dandár alárendelt­ségébe tartoznak, s feladatuk az ország légterében repülő jár­müvek felderítése. Ehhez jól ki­képzett, szakértő „ legény­ségre" van szükség. De vajon nem okoz majd gondot, ha to­vább kurtítják a katonaidőt?- Az évi négyszeri bevonulás semmiképpen, hiszen itt régóta ez a gyakorlat - jelenti ki Bar­tos István. - A kilenc hónapos szolgálat már problémásabb, mivel a műszerek kezelésének betanítása nyolc hónapig tart, s mire a kezelő „teljes értékűvé” válna, leszerel.- Mi lehet a megoldás?- Nálunk harmincöt szerző­déses katona látja el az alapfel­adatokat. Sorállományú beosz­tást töltenek be, fizetésért. Az állásra igen sok a jelentkező. Szóval, Boldogon részben megvalósult a zsoldoshadsereg, morfondírozok. Apropó, zsold! Az én hajdani 240 forintos il­letményemmel szemben meny­nyit kapnak ma a „vitézek" ?- Az alap 3500 forint, de osz­tályos fokozattal, kajapénzzel együtt egy szakaszvezető akár 10 ezer forintot is felvehet. Pete Gábor - aki 9 hónapja vonult be Herédről - három „krumplivirággal” a váll-lapján megerősíti az állítást. Aztán hozzáteszi — hiába, a katona már csak ilyen -, ennek ellenére jobb lenne kint, de majd csak eltelik a hátralévő három hó­nap. Végül is hasznosak az it­teni dolgok: villamosmérnök­nek tanult, s elméleti tudását új ismeretekkel is kiegészíthette. Medveczki Ferenc viszont már a májusi leszerelését várja. Nem is tudja eldönteni: jó-e, avagy rossz, hogy amúgy is boldogi? Szolgálatban látja a házuk tetejét, mégsem akkor mehet haza, amikor szeretne. Persze, ez máskápp értendő, mint azelőtt. Ma az újonc akár a bevonulás délutánján kimenőt kaphat. Nem úgy, mint- Bálint Attila Gyöngyöspatáról, akinek erre három teljes napot kellett várnia! Ő egyébként februártól katona, s most azért drukkol, hogy a Parlament mielőbb el­fogadja a 9 hónapos időt. Egy egész esztendőre rendezkedett be - mondja -, legfeljebb majd kellemesen csalódik. Vikor Attila tizedesnek - aki a távoli, legalább 10 kilomé­terre lévő Horton lakik - vi­szont szinte biztosan le kell töl­tenie az egy évet. Hacsak nem történik valami csoda...- Novemberig még sokat ül­hetek a lokátorban... - nevet. - Legfeljebb kajálni jöhet ki az ember. Szerencsére a koszt príma. Válogathatunk a fogá­sok között, s néha még süti is előfordul a menüben. Többen bólogatnak, bár - panaszkodnak - sajnos, ez együtt jár a kilók gyarapodásá­val... Az ecsédi Nagy Balázs vi­szont, aki szintén novemberben húzott surranót, nem az étrend miatt reménykedik titkon az Országgyűlés mielőbbi ked­vező döntésében. Pócs Krisztián, a hatvani ille­tőségű szakaszvezető centije augusztusban fogy el. Beosztá­sánál fogva társainak nem árt jóban lenni vele: ő az írnok.- Muszáj volt neki helyet ta­lálni - derül az alezredes úr -, elvégre civil foglalkozását itt nem gyakorolhatja. Sírköves. A várt leszerelés Boldogon sem minden esetben jelenti a felhőtlen időszak eljövetelét. A távozók fele rövid időn belül nem tud elhelyezkedni. Vagy már a bevonuláskor sem volt állása, vagy időközben lemond­tak a munkájáról. Megkapja a végkielégítést, s boldoguljon, ahogy tud. Beszélgetőtársaimat - szerencséjükre - nem fenye­geti ez a veszély. Záhonyi György polgármes­ter szerint települése és az ala­kulat között optimális a kapcso­lat. Segítik egymást, ahogy tud­ják; főleg a munkalehetőséget tekintve számít fontos partner­nek a honvédség. Emellett nosz­talgiával emlékszik arra, ami­kor gyerekként ö is az egykori MHSZ-nél tanult rádiózni. A klub a katonák segítségével az­óta is működik a faluban.- Boldogon becsülete van az egyenruhának - állítja Bartos alezredes. - Bizonyítja ezt az önkormányzattól kapott csapat- zászló is, ami országosan egye­dülálló kezdeményezés. Búcsúzom. A körleteket már nincs időm végigjárni, így csak az elbeszélésekből derül ki, hogy minden hálóhelyiségben tévé, video, műholdas vételi le­hetőség is található. A parancsnok elégedett az állománnyal, még ha olykor előfordul is fegyelemsértés. Legtöbbször késés: már az öt percet sem nézik jó szemmel. Jogosan. Elvégre - ne feled­jük - katonákról van szó. Tari Ottó Közmeghallgatások A napokban tartja idei közmeg­hallgatásait a hatvani képvi­selő-testület. Ma 17 órakor a városháza nagytermében, ápri­lis 14-én, hétfőn pedig - szintén 17 órakor - az új hatvani Dali­ban várják az állampolgárokat, hogy megbeszéljék az adott körzet aktuális kérdéseit. Ülés Petőfibányán Ma 15 órától a polgármesteri hivatalban tanácskozik Petőfi- bánya vezetősége. Meghallgat­ják a munkaügyi hivatal beszá­molóját, s módosítják a telepü­lés szociális rendeletét. Tárlat a könyvtárban A hatvani városi könyvtárban ma 17 órakor nyitják meg a Gömöri Aranka képzőművész munkásságát reprezentáló kiál­lítást. Ezt követően beszélge­tésre várják az érdeklődőket. Egy kis nevetés ••• Neves vendégei lesznek ma a lőrinci könyvtárnak: 17 órakor fellép Ihos József humorista és Baranyi László, a Família Kft. nagypapája. A rendezvényre a belépés díjtalan. A líra kedvelőinek Április 11 -én a magyar líra ba­rátait várják a hatvani Ady Endre Könyvtárba. Az érdeklő­dők 18 órakor találkozhatnak Juhos-Kis János költővel, majd Maczkó Mária népdalénekes és a Garabonciás trió előadásában gyönyörködhetnek. Bajor Imre Selypen Április 13-án, vasárnap 15.30 órától Bajor Imre színművész szórakoztatja a selypi közönsé­get. A helyszín a kultúrház. Öt Éve Írta A Lőrinci Hírei „Petőfibányával területi vitáink vannak. Bár a korábbi álláspontok enyhülni látszanak, úgy tűnik, a befejezés még várat magára.” * „Reménykedjünk, hogy a selypi postával szemben nem butiksort, újabb italboltot, hanem önfeledten teniszező fiatalokat látunk.” * ,JNagy Kati, harmadikos szakközépiskolás: Nemsokára befejezem a sulit, és még nem tudom, hogyan alakul a jövőm. Aki nem tud vagy nem akar tovább tanulni, az mihez kezdjen?” Hétfőn nyitotta meg - U. Szegedi Árpád festőművész a hatvani Kristály-kastélyban Stekly Zsuzsa tűzzománc-ki­állítását, amelyet a Hatvány Lajos Múzeum rendezett. A tár­lat április 28-ig tekinthető meg. fotó: pádár Sándor Az ember és a technika egymásra találása fotó: t o Rémálom a buszmegállóban Az állandó stressz „jóvoltából” a XX. század embere lassan megváltozik. Különösen érvé­nyes ez azokra, akik hosszú évek óta teljesítenek szolgálatot - egyre kevesebb pénzért. Megutál­ják környezetüket, a velük kapcsolatba kerülő személyeket. Mint például egynémely buszsofőr. Akad kö­zöttük olyan, akinek képességeit meghaladja a feladat, mármint a fáradt dolgozók és diákok hazafuvarozása. Ennek következtében olykor rémálomszerű események tanúi lehetünk. A jelenet szerint a 12-es álláson kisebb tö­meg várakozik. Megérkezik az európai színvo­nalú járgány. Mielőtt azonban fellépnék, a so­főr kikiált: az ajtók záródnak! Miért? - érdek­lődik a mögöttem álló hölgy. Sokan vagyunk, kapja a választ, s harmadmagammal rövidesen már csak a füstjét látjuk a korántsem teltházas tömegközlekedési eszköznek. A gazdák után bizonyára a buszvezetők de­monstrálnak ily módon a magas közterhek miatt - vélem. Tekintve, hogy én is 20 órát dolgoztam egyfolytában, rajtam is jelentkeznek az intelli­genciaromboló vírus megjelenésének első tüne­tei. Pedig az igazi horror ezután következik. A 13-as kocsiálláson 60-70 potenciális utas. Megáll a busz - szép nagy csuklós -, s a volán mögül borvirágos, nagy darab férfi ordít fel­énk: „Ide nem száll fel senki!” Tajtékozva tu­datja, attól tart, bicskával kivagdossuk az ülé­seket. Később - kompromisszumkészségről ta­núbizonyságot téve - a nőket felengedi. Ezután a diákokra üvölt. Mivel már kijártam az iskolát - gondolom -, rám ez nem vonatko­zik. A tenor felugrik, s két kézzel kilök az ajtón. Mire sikerül elmagyaráznom, hogy nem vagyok szadista vandál, s a lentiek is hétköznapi ha­landók, fél tucat várakozónak sikerült feljutnia. A túszok odabent néma csendben ülnek, miköz­ben a sofőr nevét tudakolom. Nem árulja el. Csupán annyit mond: az utóbbi időben négy­szer volt munkaalkalmassági vizsgálaton. Kezdem érteni a történteket. S leszálláskor az ajtó bezáródásáig még mindig hallom panaszos hangját: szétvagdossák... szétvagdossák... Őszi Attila A délnyugati Mátra tisztaságáért Mostanában gyakran hallani a tudósításokban a rózsaszent- mártoni természetjárókról. Fő­ként a szakágban elért sikereik keltették fel a figyelmet. Ezút­tal más tevékenységükről is­merhetjük meg őket. A szakosztály több tagja ugyanis természetvédelmi szol­gálatokat is ellát. Nemrégiben a délnyugati Mátra egyetlen jel­zett turistaútvonalát tették rendbe. A 14 kilométeres kör­pálya ösvényei újra tiszták és jól járhatók lettek. A Somlyó- hegyet és a Széleskőt sokan ke­resik fel, s nemcsak a termé­szetbarátok. Felvételünkön Dorner Sán­dor, Csongrádi Lajos, Gubis András, Körösi János, Nagy Ferenc és Végh Ernő látható munka közben. (F. A.) Tisztább és láthatóbb ösvényeken fotó: fáczán attila

Next

/
Thumbnails
Contents