Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-05 / 79. szám
A családfakutató Benvenuti Gyula Nem ismer lehetetlent N oha istenek kiváltsága ez, ám olykor ember is utánozhatja, ha van hozzá hite, önbizalma. A többi már munka dolga. Ilyen típusú ember Egerben Benvenuti Gyula, aki 69 éves korában - ahogyan ő mondja: „lelkem megnyugtatására” - elkészítette őseinek és le- származottainak családfáját. így vall erről: - Eger nagyon sokat köszönhet ennek a szép családnak. Emlékszem, még gyermekként, hogy ki, hol és miként dolgozott. A Nagytemplom kupoláján a kötéllétrán lógva javította a tetőt Bajnok Kálmán bácsi, a bádogosmester. De bármelyik intézmény kapuján belépek, ott látom a kezük nyomát a bejáratok kapuin, feljárók lépcsőin, ablakok párkányán, a tágas szárnyas ajtók nyflóin, a Pénzügyi Palotától a Halas iskoláig. Mintha benső énjük szólna hozzám általuk, hogy mondjam el a nevükben, helyettük: szívüket, lelkűket vitték abba, amit teremtettek. A családfa eredő gyökere, törzse az itáliai származású Giulio Benvenuti (1811-1856) káplár. A szép körszakállas férfi Lombardia szülötte volt, Colunato faluból. A neve is csalogató ígéret, magyar jelentése: Isten hozott. Hamarosan otthon is érezte magát a fess katona, szerelemre gyulladt a szép özvegy, Hakker Juliánná iránt. A kölcsönös szerelem házassággal folytatódott ( 1851 ), és a következő évben megszületett az egyetlen fiú, akit Gyulának kereszteltek. Tőle származott utóbb az elterebélyesedő Benvenuti család. Giulio rendfenntartóként szolgált Eger várában, de a szigorú polgárfeleség óhajára kilépett az osztrák seregből, és az obsit után az érsekség vadászegyenruháját öltötte magára. A legenda szerint vadászaton egy vadkan toppant elébe. Még fegyverhez se nyúlhatott, csak lehajolt egy kődarabért, és a vad elinalt. Akkor látta, hogy amit kőnek nézett, egy törött Madonna, amelyet a család egyik nőtagja, Benvenuti Anna ma is ereklyeként őriz Kassán. A fáma szerint ez mentette meg Giulio életét, és természetes halál vitte hamvait az egri Rókus temetőbe. Hála az anyai gondoskodásnak, B. Gyula ( 1852-1915) paplankészítő mesterré vált, de kárpitosként is dolgozott az érsekség szolgálatában. Feleségül vette az egri Szekfű Rozáliát (1853-1918), aki 8 gyermeknek adott életet. Valamennyien iparosokká, mesteremberekké váltak. A legidősebb, B. Erzsébet (1874-1928) kalaposlányként (masamód) dolgozott, később saját üzletében, az Érsek utcában. B. Béla (1876-1938) asztalosmester az egri érseknek hintót is gyártott, templomi bútorzatot javít, felesége, Bíró Juliánná (1891-1956) az érsek Benvenuti Gyula szakácsnője volt, itt ismerkedtek össze, de házasságukból nem született gyermek. B. Gyula bádogosmesterséget tanult, a régi református templom tornyát lemezelte és festette (kórház hídjánál), az evangélikus templom tornyát is ő csinálta. B. Ilona (1881-1942) varrónő, több alkalmazottal dolgozott saját varrodájában, később Mezei Sándor férjével ruházati boltot nyitott. A Dobó téren, a Hangya épületében volt üzletük. Benvenuti Bajnok Kálmán (1886-1964) bádogosmester az I. világháborúban Isonzónál harcolt, arany- és ezüstérmeiért vitézzé avatta a kormányzó 1926-ban, ekkor vette föl a Bajnok előnevet. Ö javította, újította fel a Bazilika kupoláját, lemezelte a város templomtornyait, elvállalta a Megyeháza és iskolák csatornaszerelését is. Polgári tekintélye révén a Hl. kerület fertálymesterévé választották. Felesége, Karácsonyi Katalin a közéleti mester méltó párja volt, akit csak nagyasz- szonynak szólított a korabeli polgárság. Két lányuk született: Rozália és Anna. B. Andor (1888-1958) épület- és bútorasztalos, a családfakutató keresztapja. Testvérével együtt vállalta a polgári iskola, a Pénzügyi Palota, a Törvényház, a Megyeháza, a Halas iskola ajtóinak és ablakainak kivitelezését, beszerelését. B. Gábor (1891-1952) cipőfelsőrész-készítő, ő az édesapja Gyulának, az I. világháborúban tüzér volt. Kapuvárait ismerkedett meg Horváth Margittal, akivel összeházasodtak. Ikrek születtek, de az egyik fiú meghalt, majd az anya is. Az apa árván maradt 3 éves kisfiával. Hazajött Egerbe, feleségül vette Mezei Máriát; újabb 3 gyermek született: Ilona, Klára és Gyula. Benvenuti Gyula (1928) autószerelő, műszerész, tekercselő, marós, lakatos, fúrás, fűtő-hűtő, de már nyugdíjas, a családtörténet szakértővé vált kutatója. Valóban nem ismer lehetetlent, mert szinte a semmiből elevenítette meg az ősöket, akikről nem készült fénykép, emberi arcukat, történetüket az élő szájhagyomány alapján állította össze. Giulio dédnagyapáról is csak hivatalos festmény készült, amely az obsitoslevél legféltettebb kincse. Hogy ezt mégis megalkotta Benvenuti Gyula, annak köszönheti, hogy hitt elhatározásában, és érezte, hogy ezzel tartozik ősei emlékének. A Kisasszony utcában nőtt fel, jól ismert minden madárfészket. Cserkész volt, fúvószenekarban játszott, 1952-ben megnősült, felesége Nagy Ilona, 2 lányuk született. A Volán nyugdíjasa, mérlegképes könyvelő. B. Katalin (1954), B. Gyula leánya, elektroműszerészként dolgozott az egri Vilatinál Sulyok István férjével együtt. Később jobb megélhetés után néztek, a Lajosvárosban élelmiszerüzletet nyitottak, sokat dolgoznak, hogy két lányukat (Brigitta, Nikolett) neveljék. B. Ágnes (1960), B. Gyula másik leánya út-híd mérnök, férje, Nagy Tibor mérnök. Állás nélkül maradtak, próbálkoztak lángossal, csigával, pattogatott kukoricával, de a BNV-n megismerkedtek egy lakásdíszmű- kisiparossal, és a segítségével belefogtak az ornamentikába, külső épületdíszek öntésébe, mintázásába. Ok tervezték az egri Városháza külső ornamentikájának a rekonstrukcióját 1996-ban, a szakvélemény is elismerte a kiváló munkát. Férfiágon a származáskutató B. Gyula levéltárák, plébániák segítségével derítette ki, hogy 146 éve él Egerben az olasz eredetű Benvenuti család, anyai ágon pedig (Szekfű Imre révén 1786-tól) 211 éve egri lakosok. A származástáblázat arc- képcsarnoka itt-ott gyermekkori fényképpel helyettesíti a komoly nagybácsikat, ami különös bájt kölcsönöz számukra. A hátoldalon a nevekhez fűzött élettörténeti mozaikok hely- és művelődéstörténeti forrásanyagot szolgáltatnak Eger múltjához. Az utókor számára is példamutató ennek a családnak az összetartó ereje. Nem véletlenül emelkedtek többen a város díszpolgárainak sorába. A szeretet szokása kapcsolta össze őkeL Minden vasárnap a soros rokonnál gyűlt egybe a nagy család egy kis beszédre, és hogy örüljenek egymásnak. Benvenuti Gyula ma nyugdíjas, de versenyeken szaval, hawaii gitáron játszik, és csodakerékpárján bejárta az országot, fél Európát repülőgépen, hajón. Világlátott embernek számít. Megjavít mindent, amit emberi kéz alkotott, lehetetlent nem ismer. Ha esetleg valami mégsem sikerül, azt mondja: ezt is megtanulom... E családfa szemléltető példa az ősök számbavételére. A kronologikus felsorolás mellett az életsorsok felvillantásával tapasztalatokat is nyújt. A családfák tényfeltáró jellege nagyfokú önismeretre nevel, hogy szilárdabban találjuk meg helyünket az emberek között. Benvenuti Gyula elkészítette családfáját, amely nem lett nemesi kutyabőr, nem királyi adománylevél, amit utódok érdemtelenül is örökölhetnének. Itt mindenik ős és utód születése pillanatától újra meg kellett hogy szerezze a munka nemesítő mesterlevelét, hogy megállhassa a helyét. Gál Elemér Ugye, hogy más szelek fujdogálnak...? SKJzubjektív NE MONDJA már senki, hogy nem javul nálunk a helyzet! Ugye, hogy odafigyeltek népi-nemzeti . felháborodás sunkra? Méltányolták, hogy sokallottuk a Márta-ügy 800 millió forint körüli összegét, s azóta lényegesen kisebb pénzszórással próbálnak bennünket vigasztalni. Másra ne gondoljunk, mint például a volt agro- bankos vezér esetére, amelynél a bíróság a napokban másodfokon csak 45 millió forintnyi fizetésre kötelezte az említett pénzintézet jogutódját a távozott főnök kárpótlásaként... Ennyi ugyanis kamatostól az incidens miatt elmaradt munkabér, meg a hajdani bankár - ma sportszövetségi elnök és pénzügyi tanácsadó - végkielégítésének a háromszorosa. Ami jár neki demokráciánk piacgazdaságában. Fehéren-íeketén megilleti, hiszen - gondolható - megállapodás, szerződés, jogszabály rögzíti. Ha másképpen lenne, bizonyára be sem költözik annak idején hivatalába a csúcsember. Marad inkább szürkébb prosztó, mint amilyenből oly sok szaladgál, pontosabban dolgozik körülötte jóval szerényebb bérekért, fizetésekért. Hiszen úgy sokkal könnyebb! Szerinte, legalábbis. S azok szerint, akik szemrebbenés nélkül beleegyeznek életünk különleges, kivételes területeinek kialakításába, természetesnek vesznek akkora munkadíjakat is, amiket ebben a szerencsétlen országban még ma is minden további nélkül kreálhatnak szerencsésebb honfitársainknak. Nem utolsósorban pedig úgy szabályozhatják az ilyenféle szolgálatokat, hogy nem győzünk csodálkozni! A bankárkodástól 1995 tavaszán eltiltott hajdani góré persze mentegetőzik. Vallja, hogy nem tehet semmiről. „Önhibámon kívül jutottam ennyi pénzhez” — mondja az ámuldozóknak. S hozzáteszi, hogy eszében sincs az egészet megtartani! Mindenekelőtt visszafizeti belőle azokat a kölcsönöket, amelyeket jobb érzésű barátaitól kapott leváltása óta. Aztán segíti valamennyivel sportszövetségét, a fiatal rendőröket. Sőt még a Bokros-alapítványt is gyarapítja, noha a névadó exminisz- ter „intrikájának áldozata”... Szóval, igenis más szelek fújdogálnak már felénk, kisebb pénzekben játszanak. Nyugod- tabbak lehetünk. Mi az a 45 millió a 800-hoz képest? Mindössze egy falucska éves költségvetése. Óvodával, iskolával, orvossal, segélyezésekkel -fejlesztések nélkül. S HOGY JÖHETNE ez egy mai bankárhoz - úgy együttvéve is...? Gyóni Gyula Manómánia A közélet iránt érdeklődő honpolgár csak kapkodja a fejét. Nem könnyű eldöntenie: a Parlament alelnöknője vajon mit értett a Róth Manó elnevezés alatt. A haza békeszerető polgárának ugyan emlékezetébe suhan, hogy e szövegrész elhangzásakor még nem volt ekkora politikai cécó, de aztán arra gondol: az a némaság a döbbenet csendje lehetett. Azután megtudhatta, hogy zsidózásról volt szó, uszításról! A megjelölés e származásra utaló gúnynév, aminek használata megengedhetetlen. Mi több: sértő, s alkalmas arra, hogy a mindezt száján kiejtő egy csapásra alkalmatlanná váljon a magas közjogi méltóságra. A nép gyermeke alig jut levegőhöz, máris ott az újabb „magyarázat”. A kiszólás távol áll az alelnöknő felmentéséért fenekedők értelmezésétől. Az érintett pártfőnöke szerint a népnyúzó egykori pártvezető jellemzésére vállalkozott a politikus asszony, s ezt igen frappánsan tette. A Róth Manó nem más - valószínűleg részben német, részben mesebeli nyelven -, mint Vörös Ördög! E kis ország lakója kezd el- szenderedni, gondolván, meglehet, még kiderül, hogy a sokgyermekes anya összekeverte a neveltjeinek szánt történetet a legmagasabb fórumra tartogatott mondandójával. A köznép úgy érzi, figyelemelterelő álvita terpeszkedik szét a közéletben. Hajlamos így vélni a szerkesztő is. Mindaddig, amíg meg nem érkezik a Magyar Országgyűlés ominózus alelnöknőjétől neki címezve faxon a felszólítás: .Ahogyan az ellenem folyó rágalomhadjáratnak helyt adtak, kérem, hogy ugyanúgy kiemelten, címlapon a nyilatkozatomat teljes terjedelemben tegyék közzé”. Le kell mondania - fájdalom - a nyilatkozat közzétételéről. Részben, mert szomorú, hogy a Parlament második embere nem kellően körültekintő, hisz legfeljebb kis hírről beszélhetünk, semmiképp sem rágalomhadjáratról, főleg nem a címlapon. Részben, mert tartja magát az elvéhez: ilyen diktátummal ma már nem lehet bekerülni egy napilapba - bárki legyen is az... Szalay Zoltán Tíz év után Jeltelen évek rakódtak egymásra a diplomaosztás utáni esztendőkben. A nagy, összetartó csapat oszlopos tagjai elsodródtak az ország legkülönbözőbb pontjaira a mára kétes értékűvé vált, „átkosbarí’ szerzett oklevéllel a zsebükben. Csaknem tíz év telt el azóta. Ki-ki megjárta a maga poklát és mennyországát. Házasságok, családalapítás, nagy utazások, válások, törtetés pozícióért, karrierért, kisebb-nagyobb megalkuvások, kevés csend és még kevesebb önzetlenség. Aztán hirtelen egy jel, egy időpont, egy rendezvény, s megjelent mindenki, aki valamikor számított. Boldog vagy annak tűnő családanyák, sikeres vagy annak tűnő igazgatók, vállalkozók, mobiltelefonnal, halkan surranó autókkal, bármely sarkon beváltható bankkártyákkal. Csak figyeltük egymást, félszegen mosolyogva, s rendeltük sorra a borokat, hogy múljon a feszültség, s hogy ne kelljen kérdezni arról, amiről senki nem akart beszélni. Az elmúlt tíz évről, ami mindannyiunkat kényszerpályára igazított. Nem akartuk egymásnak hazudni, hogy még mindig hiszünk a szabadságban, s a dolgok megváltoztathatóságában. Ahogy fogyott a bor, úgy nyeltük, tömködtük a feledés réseibe az egymástól távol eltöltött éveket is. Hajnalban már újra együtt ízlelgettük a régi dalok ízét, fénytelen, fáradt akkordok kíséretében. Aztán reggel felbőgtek a gazdájukra váró, dermedt autók, a józanító hűvösben még felrikkant néhány gyorsan elhaló üvöltés, majd visszarendeződtek a ráncok az arcokon. Az üzenetrögzítőkön fontos üzleti hívások, kevésbé fontos családi üzenetek. A kocsisor pici bánatos jel mentén Haladt. Itt voltunk, tíz év után újra együtt. Láttuk egymást, szavak nélkül is megértettünk mindent. A kereszteződésnél a gázpedálra tapostak a talpak. Senki nem nézett vissza. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... A napjainkban nyugdíjba vonulók azok, akik szorgos hangya módjára összekaparták az állam vagyonát. Nyögik is az adóját... * Moszkvában felrobbantották az utolsó orosz cár, II. Miklós tavaly leleplezett szobrát. Semmi sem örök...! * Fokozatosan drágul - mint hírlik - hazánkban az üzemanyag. Vámol a MÓL... * Gránátot dobtak ismeretlen tettesek a budapesti telefonos Halló bár bejáratára. Hatásos üzenetrögzítő... • Egy szlovák parlamenti képviselő szerint a női vezetőket ki kellene tiltani az utak belső sávjából, mert lassú tempójukkal akadályozzák a közlekedést. Szidják is úton-útszélen... * Kölnben házasságtörést közvetítő irodát létesített három fiatalember a házastársi hűtlenség elősegítésére. Ajánljuk magunkat - jelszóval... (szilvás)