Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-04 / 78. szám

1997. április 4., péntek Eger Körzete 5. oldal Kicsik a nagyvilágban Játékos tájékozódás-tanítás Biztosan mindenki hallotta a labirintusban élő szörny mon­dáját, akivel sok bátor vitéz próbált megküzdeni. A bajvívók sorra eltévedtek, mígnem egy hős királyfi egy gombolyag fo­nalat vitt magával. A bejárat­hoz kötötte a fonal egyik végét, bement az útvesztőbe és meg­ölte a szörnyet. A kivezető utat a fonal mutatta meg neki... Mindennapi életünkben mi is sok labirintussal találkozunk. Ha idegen városban utazunk, nehéz eligazodni a házak sűrű­jében...” - olvasom az Egri Spartacus SE Tájékozódási Futó Szakosztály kedves, gye­rekekhez szóló szórólapján. A cél: játékosan megtanítani eligazodni a kicsiket a városi és turisztikai térképeken. A több mint 30 éve alakult sportkör a közúti balesetek számát kívánja csökkenteni, a gyerekek tájéko­zódási képességét akarja nö­velni akciójával. A napokban néhány egri ál­talános iskolát járnak végig az edzők, és a 4-6. osztályosok testnevelés óráin mutatják be a sportot. Az iskola környékét ábrázoló színes térképekkel ki is próbálják a nebulók friss tu­dását. Nemcsak a 2-es, 4-es, 6- os, 8-as, 10-es és a pásztorvöl­gyi iskola tanulóit, hanem min­den érdeklődőt várnak kéthe­tente az Ersekkertben. Április 5-én, 19-én, május 1- jén, 17-én és 25-én délelőtt 10 órakor a kert Klapka úti bejára­tánál minden korosztályt szíve­sen látnak a Kicsik a nagyvi­lágban címet viselő rendezvé­nyen. Május 17-én versenyt is ren­deznek, ahová 3-5 fős csapatok jelentkezését várják. Az első három helyezett nyereménye egyhetes ingyenes tábor a Bükk-fennsíkon, a többiek okle­velet és ajándékokat kapnak. (császi) „Szűcsön kenyér kell, nem buli” Valamit valamiért Élet sincs a kultúrházban, jó, ha ötévente rendeznek itt egy lakodalmat. Az épület fala salétromos, megérett a renová­lásra. Ám a felújításáról ábrándozni sem lehet, nincs pénz. De nemcsak az önkormányzat kasszája üres, azoké a csalá­doké is, amelyekben munka- nélküli az apa. Munkalehető­ség semmi, Egerbe rendkívül költséges a bejárás. így aztán marad a csendes - esetenként zajos - vegetálás, tengődés a jövedelempótló támogatás­ból. Nem csoda hát, hogy fel­csillant Szűcs László polgár- mester szeme, amikor szűcsi hivatalába azzal az ajánlattal kopogtatott be egy vállal­kozó: nyomdát telepítene az elhagyatott kultúr házba. A tervek szerint kezdetben öt-hat helybelinek kínálna munkát Hangácsi József, ké­sőbb fejlesztené az üzemet. Igen ám, csakhogy az ötlet nem vívta ki mindenki tetszé­sét. Van, aki úgy gondolja, minek lemondani a pompás kultúrotthonról. Lehetnének ott rendezvények, érdekes programok is. Áz persze más kérdés, hogy miből? Az eset­legesen meghívott előadókat vajon ki fizetné? Az önkor­mányzatnak erre végképp nem futja. Akik pedig szom­jaznak a kultúrára, alig való­színű, hogy saját zsebből ren­deznék a számlát. A falu lakóinak többsége nyugdíjas, a fiatalok pedig dolguk után futkosnak, vagy éppen otthon múlatják az időt, s azon töprengenek, hogyan húzzák ki a következő segélyosztásig. A polgármester és a képvi­selő-testület - 5-1 arányban - arra szavazott, hogy igenis adják át a kultúrházat, s kezd­jen munkához a vállalkozó. Már csak azért is ezt tartanák szerencsésnek, mert létezik egy kisebb épület, ami meg­maradhatna közösségi cé­lokra. A polgármesteri hivatal mögötti ház átalakítható. Azt tervezik, hogy pályázatot nyújtanak be a Területfejlesz­tési Hivatalhoz, s az elnyert támogatásból elkészülhetne az új faluház.- Van már vizünk, szenny­vízvezetékünk, gázunk, tele­fonunk - mondja a polgár- mester. - Mégis elvándorol­nak a fiatalok, mert nincs munkalehetőség. Ezért sze­retnénk, ha beindulna a vál­lalkozás. Mivel rendkívül megosz­tott a kérdésben a község, úgy döntött Szűcs László: meg­szavaztatja a szúcsiakat. Le­velet küldenek minden csa­ládhoz. Remélik, a visszaér­kező válaszokból egyértel­műen kiderül, mit akar a többség. A polgármester bízik benne, amellett határoznak: „kenyér kell, nem buli”. (n. z.) * Gyógyító barlang az egri Városfal utcában Segít a sóterápia Ez a történet akkor kezdődött, amikor egy hazai és nemzet­közi szinten is ismert, megbecsült festőművész úgy határo­zott: nem szab tovább gátat kísérletező kedvének, s ideje zö­mét erre áldozza. Somogyi István mindezt ekként idézi.- Nincs magasztosabb dolog, mint felkarolni a segítségre szorulókat. Olyan érzés ez, amely miatt érdemes felál­dozni a piktúrát is. Hosszú esztendők kellettek ahhoz, míg minden részletet kidol­goztam, amíg mesterséges kö­rülmények között is megte­remthettem a gyógyító barlan­gok atmoszféráját. Tegyük hozzá azt is, hogy ez a módszer jóval hatéko­nyabb, mint a természet által kínált. Ezt egyébként régóta isme­rik, hiszen az írásos feljegyzé­sek arról tanúskodnak, hogy az ilyen munkahelyeken dol­gozók nem kaptak semmilyen légúti megbetegedést, sőt prosztataproblémákkal sem kellett birkózniuk. Nem is szólva a különböző ízületi ba­jokról. A feltaláló olyan többkom­ponensű oldatot készített, amely valóban alkalmas arra, hogy a fentebb említett kóro­kat enyhítse, illetve teljesség­gel felszámolja. Ráadásul mindenféle mellékhatás nél­kül. A művészből lett orvosló te­temes summát - mintegy 40 millió forintot - áldozott arra, hogy elképzeléseit formába öntse, .s világelsőként szaba­dalmaztassa. Ezzel függ össze, hogy olyan hálózatot szervezett, amely már az ország nagyobb városaiban aktívan tevékeny­kedik. Magyarán szólva, meg­lelte azokat, akik befektettek azért, hogy a közhasznú célok valóra váljanak. Egerben - a Városfal utca 5. szám alatt - tavaly szeptember 8-án rajtolt az akció. A kocká­zatot az erre a célra alakult Blessing-Eger Kft. vállalta. Vida László ügyvezető igaz­gató ekként vonja meg az el­telt időszak mérlegét:- Fantáziát láttunk a dolog­ban. Annál is inkább, mert in­dítás előtt alaposan tájékozód­tunk. Tulajdonképpen novem­berben lendült fel az érdeklő­dés. A kezdés óta körülbelül 1300 eltöltött órát regisztrál­tunk. Mégis állítom, hogy meglehetősen kevesen tudnak erről a lehetőségről. Tapaszta­lataink egyértelműen kedve­zőek. Nem vagyok orvos, ezért csak a tárgyszerű adato­kat idézhetem. Az ide betérők 50 százaléka visszajár, 20 és 80 százalék közötti az állapot- javulás, ami azért nem akármi­lyen eredmény. A számos előny mellett még azt is meg­említhetem. hogy az itt-tartóz- kodás szedatív, azaz nyugtató hatású. Egyébként nem a saját szakállunkra intézkedünk, ha­nem mindig figyelembe vesz- szük az ötletgazda útmutatá­sait, aki fel is keres bennünket. A látvány valóban feszült­ségoldó. Valamiféle békét su­gall a fehérség. Zömében ilyen színűek azok a téglák is, ame­lyek nemcsak cementet, ha­nem sót is tartalmaznak. Ezekre helyezik el az oldatot tartalmazó műanyag edénye­ket.- Ezt egyébként árusítjuk is, s ha valaki úgy kívánja, ak­kor otthon is megoldhatja a kezelést. Csak meg kell vennie az ehhez szükséges mennyisé­get. Kétségkívül nem olcsó, de hát manapság sajnos minden­nek kemény ára van. A másik serpenyőben viszont ott a ja­vulás garantált ígérete, s ez bi­zony nem akármi. Ez a folyadék egyébként más szempontból is hasznos. Bárki kipróbálhatja, s rájön arra, hogy a lakás levegőjét tisztítja, eltünteti a cigaretta- füstöt, azaz mindenképpen kellemes környezetet formál a kiegyensúlyozottabb élethez. A beszélgetés egyébként a helyszínen zajlott, így aztán akarva-akaratlanul is afféle minőségi ellenőrzés részese lettem. Kétségtelen tény, hogy ki­egyensúlyozottabb hangulat­ban, jobb közérzettől áthatva távoztam. Ehhez hozzájárult annak tudata is, hogy a ben­nünket naponta gyötrő bajok egy része így is enyhíthető vagy megszüntethető. Mindannyiunk elégedettsé­gére. Pécsi István Még él a lovaskultúra emléke A fővárosi Nemzeti Lovarda tárgyalótermében alakult meg a Matur lovastagozata. Elnöknek Fülöpné Mátyus Zsuzsannát, az Eged-hegyi Lipicai Lovastanya vezetőjét választották.- A Matur, azaz a Magyar Tu­risztikai Egyesület magánkez­deményezésre alakult meg 1993-ban, s ma már több mint 1000 tagot számlái Országos, területi szervezetei és szakmai tagozatai vannak. Az utóbbin belül jött létre a lovastagozat - tájékoztat Fülöpné Mátyus Zsu­zsanna. - Legfőbb törekvéseink közé sorolom a magyarországi lovasturizmus fellendítését, amely már régóta folyamatosan fejlődő ágazata volt a turiz­musnak. De eddig a lótartással foglalkozók nem tömörültek egyesületbe.- Milyen feladatokkal kell szembenézniük?- Pusztaprogramokat, lovas- és fogattúrákat szervezünk. Je­lenleg 54 tagja van a szakmai tagozatnak (magánszemélyek és közületek). A nagy érdeklő­désre való tekintettel folyama­tosan bővül a taglétszámunk. Az ország feltérképezése után az egyéni és társas vállalkozó­kat kategóriákba soroljuk. Egy­fajta minősítést kapnak, de en­nek rendszere még kialakuló­ban van.- Meddig szól a kinevezése?- Az elnökségi tisztséget meghatározatlan ideig tölthe- tem be. Ha a felek úgy érzik, ak­tívan kiveszem a részem a munkából, továbbra is gyako­rolhatom ezt a posztot.-Milyen programokkal vár­ják a lovastanya vendégeit?- Idén is megtartjuk hagyo­mányosnak mondható rendez­vényeinket. A lovaspünkösd az udvarházban, a lovastúrákat és az idény záró lovas Mikulást. Pünkösdkor bemutatjuk a hoz­zánk ellátogatóknak a magyar- országi lótenyésztés folyama­tát, megválasztjuk a pünkösdi királyt és megrendezzük a sza­badtéri misét is.-Az elmúlt időszakban mi változott a tanyán?- Novemberben új istálló épült, s ma már panziós lovakat is el tudunk helyezni. Mintegy 60 állat fér el nálunk. A kezdő és haladó lovaglóórák mellett kettes- és négyesfogat-hajtókat is képezünk versenyszinten.- Néhány hete alakult meg a megyei lovasszövetség...- Sok jó fogathajtó került el tőlünk, mint például Bárdos György és Bozsik József, így a szövetség célja, hogy minél na­gyobb táborban népszerűsítsék ezt a sportot. Kitűnő adottságú a megyénk. Két fedeles lovar­dával is rendelkezünk (Gyön­gyösön és Szilvásváradon). Hancsák Orsolya Elfogadott tervek Egerszalókon a héten rendkí­vüli testületi ülést tartottak a falu képviselői. Ezen újra átte­kintették a hőforrás környéké­nek részletes rendezési tervét, amelyet a kötelező lakossági fórumon és az előzetes egyezte­tések után elfogadtak. Megújul a sportöltözö Egerszóláton jótékony célú sportbált rendeztek a közel­múltban. A jó hangulatú ren­dezvény teljes bevételét, mint­egy 100 ezer forintot a helyi sportöltözö felújítására fordít­ják. A faluban egyébként április 10-én, este hat órakor falufó­rumot tartanak, ahol a község­ben történtekről kapnak tájé­koztatást a lakók. Diákok támogatása Az egri polgármesteri hivatal szociális irodája már elküldte a városi iskoláknak a tanévkez­dési támogatásról szóló tudni­valókat. A jogosultak névsorát április 30-ig kell visszajuttatni a hivatalba, hogy májusban már átutalhassák a pénzt a rászoru­lóknak. Harangöntés Szúcsra Évekkel ezelőtt megrepedt a nagyharang. Az idén végre si­került tartalékolni a költségve­tésből, s így megrendelhetik az újat. A képviselő-testület meg­szavazta, hogy 460 ezer forin­tért készüljön el a harang. A munkára az Órbottyánban élő Gombos Miklóst kérik fel. Ma eboltás Az egri ebtulajdonosok ma dél­után 3 és 6 óra között még be­olthatják kedvenceiket a Kis­asszony temető melletti parko­lóban. A veszettség elleni oltás kötelező, s a gazdiknak 500 fo­rintjába kerül. Faültetés Csehiben Huszonnégy közhasznú mun­kást sikerül foglalkoztatnia Egercsehi önkormányzatának április 1-jétől. A munkások fel­adata a falu csinosítása: cseme- tefa-ültetés, ároktisztítás, patak- takarítás. Tizenöt esztendő, elkötelezett direktorként Igen régen ismerem Szabó Pé­tert, a hajdani GMSZ, a jelen­legi Wiegner Jenő Műszaki, In­formatikai Középiskola igazga­tóját. Annál is inkább, mert több alkalommal voltam érett­ségi elnök ebben az oktatási in­tézményben, s így aztán képet alkothattam az ottani nevelő­oktató munka valódi arculatá­ról, s annak adottságairól, aki a tantestületet irányítja. Bizony, elsuhantak az esz­tendők anélkül, hogy különö­sebben érzékeltük volna a múló időt. Legutóbb bár más okból találkoztunk, afféle számvetés készült. Egy ember pályájának legfőbb állomásai­ról, s azokról az elképzelések­ről, amelyek valamennyi for­dulóban meghatározták gondo­latait, tetteit. Először famíliájának egri kötődését emlegeti:- Keresztapám, dr. Huszti Mihály kíváncsi volt család­fánkra. Kutatott, s megállapí­totta, hogy őseink már 1640- ben a barokk városban éltek. Ez is a magyarázata annak, hogy nem pályáztam sehová, kizárólag itt óhajtottam gyöke­ret verni. Általános iskolai ta­nulmányaimat a Gárdonyiban — akkor tanítóképző volt - vé­geztem. Innen a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Technikumba kerültem, s mi­után ott érettségiztem, mindjárt munkába álltam. Dolgoztam az Egri Lakásépítő Szövetkezet­nél villanyszerelőként és érin­tésvédelmi mérőként. Voltam energetikus is. A döntő fordu­lat 1971-ben következett be. Ekkor lettem szakoktató a GMSZ-ben. Megkedvelte ezt az elfog­laltságot, így aztán nem vélet­len, hogy negyedszázad után sem óhajt távozni. Hamar rájött arra is, hogy csak akkor boldogulhat igazán, ha gyarapítja ismereteit. Ezért iratkozott be a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára. Az itt szerzett diplomával sem elége­dett meg, hiszen újabb tanulás révén birtokosa lett a műszaki tanári diplomának is.- Igaz, közben akadt egy kis kitérő, hiszen 1981-82-ben a Pedagógus-szakszervezet vá­rosi titkáraként tevékenyked­tem, ám végül visszatértem oda, ahová annyi impresszió fűzött. Méghozzá igazgatónak. Ekkor 1982-t írtak. Tisztá­ban volt azzal, hogy nem kis feladatra vállalkozik. Jóma­gam is tudtam, hogy ez az alma mater ezernyi gonddal birkó­zik, hogy hiányzik a helytál­láshoz nélkülözhetetlen egész­séges rend és fegyelem.- Erre utalt az is, hogy 1971 és 1982 között hét direktor kí­sérelte meg a hatékony veze­tést, de nem jutottak semmire. A tennivalók súlyosságát érzé­kelteti az, hogy a tanév végére 16 kollégától kellett megvál­nom, s csak eZUtán alakíthat­tam ki azt a haditervet, amely a kilábalást szolgálta. Jó érzés utólag elmondani, hogy elkép­zeléseim beváltak. Mindez csak úgy sikerülhetett, hogy kollégáim mellém álltak, s kö­zösen munkálkodtunk azért, hogy ötről a hatra jussunk. Utal azokra a fogásokra, műhelytitkokra is, amelyek hozzájárultak a kilábaláshoz.- Máig vallom, hogy csak úgy megyünk valamire, ha az igényes tanári kar fogékony diáksereget okít, s arról sem fe­ledkezünk meg, hogy a tárgyi feltételek fokozatosan javulja­nak. Ezzel kapcsolatban jegy­zem meg: fél évtized alatt több mint 100 milliót fordíthattunk fejlesztésre. Ebből 49 milliót „összekoldultunk”, 40-et vi­lágbanki segítségként kaptunk, 14-et pedig a helyi önkor­mányzat biztosított, ebből oldva meg az épület felújítását, tatarozását. Már az sokatmondó, hogy az idén kétszeres a túljelentkezés, így hát az egykori magvetés nem volt hiábavaló. Lenne mit ünnepelnie, ám máris a jövőt pásztázza, s ígéretes perspektí­vát rajzol. Nincs ebben semmi különös, teheti, hiszen bíznak benne, mert nem hiányzik az az arany- fedezet, amely garantálja a to­vábbi előbbre lépést... (pécsi) r <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents