Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26 / 97. szám

Hadd mondjam el... Miről beszél egy emléktábla? Ez év február 21-e óta egy fekete márványtábla látható az egri ciszterci templom előcsarnokának a falán. Miért került ez oda, s mit mond a templomba betérőknek a tábla vésett, aranybetűs szövege? Egy ciszterci rendi szerzetes tanárról, a templom egykori plébánosáról, annak tragikus sorsáról és haláláról szól „dió­héjban” a felirat. A márvány­tábla néhány sorát hadd bővít­sük most ki. Debreczeni Sixtus Székesfe­hérváron látta meg a napvilá­got, ikertestvérével együtt. Az ikerszülés édesanyja életébe került. A két fiúgyermek fel­cseperedett, s Sixtus a ciszter­ciek gimnáziumába iratkozott be szülővárosában. Tanulmá­nyait kitűnő eredménnyel vé­gezte, s az érettségi után a cisz­terci rendbe lépett. Rendje a tehetséges fiatal­embert külföldi tanulmányok végzésére küldte. A párizsi Sorbonne-on, illetve a bolognai egyetemen szerzett fran­cia-olasz szakos tanári diplo­mával, a doktorátus megszer­zése, majd áldozópappá szente­lése után 1942-ben kezdett taní­tani. Később - segédlelkészke- dése után - plébános lett a du­nántúli Nagykarácsonyban. Már ekkor megkezdődött életének kálváriája. A falu ha­nyag és elfogadhatatlan munkát végző kántortanítóját, aki még egyház- és hitellenes tevékeny­séget is folytatott, egyházi és tanügyi felettesei munkája fel­függesztésével sújtották. A kán­tortanító ezért bosszúból hazug propagandával próbálta a falu lakói előtt a plébánost rágal­makkal befeketíteni. Hasonszőrű társaival odáig merészkedett, hogy az egyik vasárnapi miséről kijövő plé­bánost a templom előtt megtá­madták, földre rántva rugdos­ták, s csak a templomból ki­áramló hívek segítségével sike­rült a falu ártatlan papját a tá­madók kezei közül kimenekí­teni. Dr. Debreczeni Sixtust 1948- ban egyházi hatósága Egerbe küldte, s megbízta a ciszterci plébánia vezetésével. Sixtus atya 31 éves volt ekkor, s fel­adatát nemcsak lelkiismeretes munkának, hanem hivatásnak is érezte. Ez meg is látszott a to­vábbiakban: a plébánia hívei mélyérzésű lelki vezetőt, irányí­tót ismertek meg plébánosuk­ban, aki az erkölcsi nevelés és a krisztusi hit tanításával párhu­zamosan az idősek, betegek, valamint az önhibájukon kívül a szegénység keserves útját já­rók felkarolását, a róluk való gondoskodást is szívügyének tartotta. Családközösségek, lelkina­pok, gyermek és ifjúsági fog­lalkozások megszervezését örömmel és fáradságot nem is­merve végezte. Sokat segített irgalmas lé­lekkel és fizikai munkával is a kényszerlakhelyre erőszakkal hurcolt deportáltak sanyarú, magalázon, megpróbáltatások­kal bővelkedő életében. 1948 az úgynevezett „fordu­lat éve” volt: az országot és an­nak hívő népét napról napra erősebben sújtotta a kialakult testi és lelki terror. Nem is lehet ezen csodálkozni, ugyanis az új hatalomtól - amely magát mar­xistának, s ami ezzel egyenlő, ateistának nyilvánította - nem is lehetett mást várni. Ennek a hatalomnak - amely mögött a sztálinista-rákosista diktatúra állt - végcélja, ha nyíltan nem is mondta, az egyházak és a val­lás teljes felszámolása volt. Arcátlan félrevezetés és por­hintés volt tehát ilyen körülmé­nyek között lelkiismereti és val­lásszabadságról még csak be­szélni is, amit ez a hatalom szemrebbenés nélkül hangozta­tott. 1950-ben megtörtént a vi­rágzó szerzetesi közösségek feloszlatása, s ennek végrehaj­tása nyomán ezer és ezer férfi és nő szerzetes puszta megélhe­tése is teljesen bizonytalanná és kilátástalanná vált. Sixtus atyára is ez a sors várt. Papi működését megtiltották. Napszámosként lehetett csak dolgoznia, majd ismerősöknél tanította a francia, olasz és a la­tin nyelvet a gyermekeknek. S hogy még jobban sújtsák az éle­tét, „ref”-es lett, vagyis rendőri felügyelet alá helyezték, aminek következtében a város területét tilos volt elhagynia. Többször az életére törtek oly módon, hogy a nyílt utcán haladva autóval halálra akarták gázolni, s csak az út menti árokba ugrás mentette meg az aljas merénylettől. De az őt elpusztítani akarók­nak végül mégis sikerült gálád tervük végrehajtása. 1954. feb­ruár 21-e, vasárnap volt. Sixtus atya délután fél három és há­rom óra között, kerékpárját maga mellett tolva, a közleke­dési rendszabályokat betartva haladt az egri Széchenyi utca felső szakaszán, a Tűzoltó tértől északi irányban. Egy katonainak jelzett sze­mélygépkocsi száguldott az ut­cán. Vezetője ittas volt, körü­lötte bőrükben nem férő, fiatal lányok szórakoztak az autóban. Sixtus atya pedig halálos gá­zolás áldozata lett. Jellemző, hogy a később megrendezett bí­rósági tárgyaláson az akkori „független” bíróság felmentette a gázoló gépkocsivezetőt, aki Sixtus atya halálra gázolása után közvetlenül egy ötgyer­mekes szektalelkészt is ugyan­így a halálba küldött. Sixtus atya hívei és a város becsületes lakói mély megren­düléssel és gyásszal ké­szültek már­tírrá vált pap­juk temeté­sére, abban a tudatban, hogy a gázo­lás nem a vé­letlen műve volt. Hogy mennyire érintett volt a helyi hatalom nem is egy ár­tatlan ember életének kiol- jel­lemző, hogy a már időre ki­tűzött teme­tést az egri potö perl Márton Hatvani te­mető ciszterci sírboltjába nem engedélyezte, majd az éjjeli órákban a holttes­tet titokban Székesfehérvárra szállíttatta, ahol a temetés meg is történt. A hatvanas években, a temetői exhumálás után Six­tus atya földi maradványait szü­lővárosa, Székesfehérvár cisz­terci templomának altemplo­mában helyezték végső nyuga­lomra. Az istentelen és egyúttal em­bertelen erőszak, ha 43 évvel ezelőtt végrehajtotta is egy is­tenáldotta tehetségű, a hívő és szenvedő embertársaiért élő és dolgozó szerzetes paptanár el­pusztítását, emlékét nem tudta kiparancsolni az egriek leiké­ből, gondolataiból. Ezt mutatja a Ciszterci Diák- szövetség által állított emlék­tábla is. A keresztény ember, aki hívő is, nem forral bosszút az őt vagy hozzátartozóját, is­merősét, jótevőjét ért sérele­mért, hisz a Miatyánk szavait imádkozva:.....és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vét­kezőknek." Igen, megbocsátani megbo­csáthatunk, de nem felejtünk. És ez így van jól. Csillag László — I i ,v; £«TERCI MAÍG Tl^7-rL*EB^N°ST fát;,» lekét qR2i Ece CISZTERCI ™ TTXT0 Cl ÓSZÖVETSÉG. 1997 tásában, Debreczeni Sixtusra emlékező sorok Új reményekkel biztató papír S­VJrzubjektív NEM TUDOM, mondhatom- e, hogy vége a jó világnak, s ujjonghatok-e magam is a bú­csúért, hoz-e jobbat nekem, ami másoknak az eddiginél kétségkívül rosszabbat jelent. Arról van szó, hogy augusz­tus 21-ig működési engedélyek beszerzésére is kötelezik a ha­zai kis- és nagykereskedőket. Eddig ugyanis a korábban sokkal szigorúbb előírás - a nyilvánvaló követelmény - he­lyett lényegesen egyszerűbb feltétele volt a vállalkozásnak. Elegendőnek mutatkozott csu­pán bejelenteni az üzletnyitást, s már mehetett is a bolt. Aligha véletlen, hogy gyor­san kiszorultak a gépkocsik a garázsokból, megnőtt az érté­kük, felszökött az áruk az autó­tárolóknak. Szinte a legócs­kább sufni is valuta lett. A kisbolt hamarosan, vagy éppen mindjárt, csak a tulaj­nak jelentett többet. A vevő ugyanúgy, esetleg még jobban otthagyta a pénzét, mint az „igazi” árudában, áruházban. Mivel a szerényebb, netán egyenesen szegényes megjele­nés sem jelentette a remélt diszkontot. Annál inkább, miután idővel a diszkontokban is becsapódott a vásárló, ha elfelejtett szemfü­les lenni, hiányzott a kellő ösz­szehasonlítási alapja szatyrá­nak, kosarának töltögetéséhez. A tevékenység elég ellen­őrizhetetlenné vált ilyenfor­mán. Mivel előfordult, hogy be sem jelentették egy-egy bolt működését. A társas vállalko­zókat pedig akkor is nehéz volt nyilvántartani az önkormány­zatoknál, ha megtették valame­lyest a hivatalos lépést. Hiszen a létüket a tulajok csupán a cégbíróságoknak voltak köte­lesek a tudomásukra hozni. A profilváltások nyomon követé­séről pedig még inkább nem lehetett szó a polgármesteri hivatalokban, miután egy-egy gyors átváltozás alaposabb mérlegeléséhez egyszerűen hi­ányzott az idő a szakhatósági eljárások mellől. Akiről nem tudtak, az ön­kormányzatok nem kis fájdal­mára megúszta az iparűzési adót, takarékoskodhatott a hi­giénián, a szakképzett eladón, a legkönnyebben jutott társai között versenyelőnyhöz. Főleg, ha a számlaadást is elsumá­kolta. Nem csoda, ha a vállal­kozók zöme a kereskedelem mellett döntött, s eszükbe sem jutott, hogy termeljenek. A működési engedéllyel ta­lán másképpen lesz augusztus­tól. A fogyasztó jobban, s to­vább a megszokottabb helyén talál egy-egy kereskedelmi egységet. Olyannal lesz dolga az üzletben, aki tanulta, érti a szakmát, tisztességesebben ki­szolgálja, mint eddig. S REMÉLHETŐEN - nemcsak papíron... Gyóni Gyula A gyerek és a jótékonyság Történt, hogy az egyik egri általános iskolában arra ösztö­nözték a gyerekeket: gyűjtsenek újságpapírt. Ennek a tava­szi mozgásgyakorlatnak már jó hagyománya van ebben az intézményben, leköti a fiúk-lányok energiáit, s ráadásul a lakóhelyük is tisztább lesz. A csemeték aztán egy szép napon sorra becsöngettek a lakótelepi lépcsőházakba, s tetemes mennyiségű papúköte- get hurcoltak össze a kijelölt tanterembe. A tanár bácsik és nénik megdicsérték a lurkókat (pedagógiai haszon), mert­hogy a gyűjtést nem a maguk hasznára, hanem — egy másik iskola példáját követve — a rákellenes alapítvány számlájára (nevelési cél) kívánták befizetni. Mindezek után annak rendje és módja szerint elszállítot­ták a rakományt a közeli hulladékfelvásárló telepre. Ott az átvevő alaposan megvizsgálta (feldolgozási szempontok), átválogatta (szigorú célszerűség szerint) és elbírálta (a gaz­dasági szempontokat figyelembe véve) a kötegeket. Noha tudta, hogy milyen nemes célt szolgált a gyűjtés, az üzlet az üzlet, a kilónkénti papírárból levonta a szállítási, válogatási (stb.) összeget. Egy szó, mint száz. a sok mázsa papírért filléreket kaptak: annyit, amennyi még egy becsületes gyógyszerszámlára is alig elég egyetlen betegnek. Úgyhogy a tanárok most mor­fondíroznak: jövőre gyűjtsenek-e a gyerekek papírt, s ha igen, kinek ajánlják fel: a rákellenes alapítványnak-e, avagy a hulladékátvevőnek. Hátha eiszégyellné magát. (jámbor) Dohányozni tilos! Sokáig nem tudtam, hogy ennek a szókapcsolatnak lehetsé­ges egy másik jelentése is. Csak a piacra kellett mennem, hogy erről meggyőződjek. A csarnok középső bejáratán igyekeztem a megszokott helyre, a feljáró alá, ahol mindig friss tojást lehet vásárolni. Akkor vettem észre először, hogy az elárusító feje fölött az oszlopon függ egy tábla: DOHÁNYOZNI TILOS! Alatta pe­dig egy kisebb, amelyen ez áll: Dohány Andrásné. Foglalt. Azt hittem, tréfa, mert a dohányzás elleni tilalom hivata­los nyomtatvány, de a másik csak kézzel írott. Mégis ágas­kodott bennem a kérdés humora, hogyan férhet meg egymás mellett a két dolog? A Dohány családnév és a dohányzás til­tása. Legjobb, ha megkérdezem az érintettet.- Mondja, asszonyom, nem zavarja Önt, hogy a feje fölött függ egy tiltó rendelkezés, amelyikben benne a maga neve is?- Kérdezték ezt mások is, de engem nem zavar.- Talán nem is dohányzik?- Én nem cigarettáztam soha, csak dohányzom, mert a férjem Dohány. Ez frappáns, telitalálatos válasz volt, de azért tovább fir­tatom:- De akkor mire értsük a tilos szót? A talpraesett asszony ekkor sem ment a szomszédba vála­szért, azonnal felelt:- Tilos Dohány Andrásáénak udvarolni, mert foglalt.- Hanem ott szemben is van egy asztal tojásokkal, ahol a Dohány András nevét látom kiírva. Rá is vonatkozik valami a Dohányozni tilosból?- Csak a fiatal asszonyokra, hogy ne dohányozzanak. Mosolyogtam magamban, most már értettem, miért tűri meg a tilalomtáblát ez az ügyes mezőkövesdi asszony. Én is . derűsebben indultam haza a tojásaimmal, s egy új tudással gazdagodva, amiért még csak nem is fizettem. Gál Elemér HÍR(TELEN)KÉK... A Budapesti Katonai Ügyészség megkezdte a Nyírfa-ügy néven emlegetett titkosszolgálati megfigyelések gyanúsí­tottjainak a kihallgatását. De még nem látni a (nyírjfától az erdőt... * Keményen támadja az ellenzék a cseh Bokros-féle intézke­déseket. Szigorúan ellenzett csomagok... * A magyar lakosság öt százaléka - egy felmérés tanúsága szerint - nem lépte át tavaly a boltok küszöbét. Mint indokolták: nincs az a pénz...! * Hirdetés egy fővárosi laptársunkban: „Légvár eladó. Érd.: (78) 448-... du.” Szélhámosok kíméljenek... * Éva Herzigova, a cseh származású topmodell - mint mondta - nagymamájának köszönheti, hogy ő lett a világ legszebb mellű nője. Nagyanyótól ugyanis azt a tanácsot kapta: „Kis­lányom, minél több sört igyál, és akkor a férfiak megőrülnek érted...!” Ezért aztán mellre szívta... (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents