Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-03 / 77. szám

4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1997. április 3., csütörtök ___________Ami A Toll Végére Kívánkozik___________ J árőrök: a gumibottól az életmentésig 1 Tuszonöt éve nem gondoltam volna, hogy 11 majd eljön az idő, amikor egy rendőri iga­zoltatás akár életmentő is lehet. Ellenkezőleg... Történt, hogy az egri Pettyes cukrászdában Hubertusszal gyorsított kólát szürcsölgettünk a barátommal. Még tizenhat évesek sem voltunk. Ezzel együtt igen felháborodtunk, amikor a kö­zépkorú úr váratlanul holmi igazolványszemlél emlegetve zavarta meg békés társalgásunkat. Csak azért is úgy tettünk, mintha nem lenne ná­lunk a személyi okmány! Addig-addig morog­tunk, heccelődtünk, mígnem a felnyírt tarkójú, frissen borotvált, vasalt öltönyös, nyakkendős meg nem elégelte, s odébb nem állt. Nem volt minden kockázat nélküli a magatartásunk, hi­szen akkoriban még a fiatalkorúak alkoholkós­tolgatását is igen szigorúan vették. Nem úgy, mint ma, az LSD-bélyegek, marihuánás cigaret­ták, az Ecstasy-tabletták világában... Öt éve a köztéri iratellenőrzést a teljesen ha­tástalan - s ebből következően merőben feles­leges - rendőri intézkedések sorába illesztettem egy döbbenetes jelenet nyomán. Éspedig azok után, amit a Dobó téren volt „szerencsém” látni. A jól megtermett egyenruhás szabály- és szakszerűen szólította fel papírjai átadására a szemétgyűjtők és padtámlák rombolásának mámorából épp csak lehiggadó, pattanásos képű ifjút. Az meg - társai józan belátásra ösz­tönző rimánkodására — végül hanyag mozdulat­tal a közeg lába elé hajította a személyijét. Nem igazán hízelgő szavak kíséretében. A gumibo­tos - bár a szemén látszott, legszívesebben ne­velő célra használná kényszerítő eszközét - szolidan lehajolt érte, felvette, belelapozott, majd visszaadta, s tisztelegve távozott. Nem volt kedve ahhoz, hogy heteken át jelentéseket körmölgessen feletteseinek, emberi jogi bizto­soknak csupán azért, mert teljesítette (volna) a szolgálati szabályzatban előírt kötelességét. Nem akart azon kollégái sorsára jutni, akiket határozott, de jogos fellépésük után feljelentet­tek, s a vizsgálat hosszú idejére nem részesül­hettek se előlépésben, se jutalomban. Nagyot változott hát a világ a ’90-es évekre! A közrend hajdani, rettegett őreit elbizonytala- nították a demokrácia túlhajtásai. A nagyobb szabadság, a nyomor, a jogrend hézagai, a hatá­rok megnyitása mellett ez a fajta „önvédelmi óvatosság” is hozzájárult a bűncselekmények számának megsokszorozódásához. Ám - úgy tűnik - napjainkban végre érlelő­dik valamiféle hasznos elmozdulás a bűnüldö­zők szemléletében és magatartásában. Megmu­tatkozik ez abban, hogy újabban - még csak a fővárosban, de a tervek szerint megyénk váro­saiban is - mind gyakoribbak a járőrözések, a közterületi ellenőrzések. Ennek köszönhető, hogy betörésen ért hungaristákról kiderült: lő­szereket, fegyvereket gyűjtenek, s március 15- én rendzavarásra készültek. Halállistájuk is volt az egykori MSZMP KB vezetőiről. Ugyancsak életmentő érmet érdemelnek azok a zsaruk is, akik a fővárosbeli Zuglóban figyel­tek fel különös motorosokra, s akik bevallották, hogy öttagú család likvidálására bérelték fel őket! Egymillió forintot ígért nekik ama bizo­nyos família tagja - ötmillióért. Megyeszékhe­lyünkön szintén a sűrűbbé vált rendőri jelenlét segítette a nyomozókat abban, hogy elfogják az egyik ékszerüzletben fényes nappal rablást el­követőket. F igyelemre méltó az a kezdeményezés is, amelynek részleteit, az egri rendőrkapitány részvételével is, most dolgozzák ki: a bizton­sági marketing. Ezzel talán jobban megelőzhe­tők, elháríthatok lesznek a közterületi bűnté­nyek, főleg a gépkocsilopások. S ha így lesz, akkor bizonyára az idősebbek sem emlegetik majd oly gyakran: bezzeg a csendőrök hajda­nán tudtak rendet tartani... Hay) Tízmilliós BMW a „zsákmány” Személygépkocsiba szerelt számítógépes program segíti két hónapja a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság közleke­dési osztályának munkáját. A Falcon - mint annak idején la­punkban is beszámoltunk róla - tulajdonképpen egy olyan prog­ram, amely valamennyi hazai lopott autó paramétereit tar­talmazza, így ha a közúti forga­lom szemlézése során a megfi­gyelő „kiszúr” egy feketelistás autót, azonnal jelez. Mivel He­ves elsősorban a határok közel­sége miatt tranzitútvonalnak számít, így az év elején jelentős sikert vár a főkapitányság Fal- contól, a kisokostól. — Hogyan alakult az első két hónap mérlege? — kérdeztük Kása József r. alezredest, a HRFK közlekedési osztályának vezetőjét.-Ez idáig egyetlen „nagy fogás" van: az M3-as úton fi­gyeltünk fel egy 10 millió forint körüli BMW-re, amely lopott gépkocsi volt. A budapesti XIV. kerületi kapitányság kö­rözte. A vezető hamis forgalmi engedéllyel közlekedett.- E szerint Heves mégsem annyira fertőzött terület...-Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy a lopott autókat szíve­sen viszik ki mellékútvonala­kon, továbbá ha szállítanak, ak­kor általában három-négy jármű is megy egymás után. így ha az elsőnél baj van vagy sze­met szúr a rendőröknek, akkor a mögöttük közlekedőknek még van lehetőségük letérni az eredetileg tervezett útvonalról.- Továbbra is slágerek a gépkocsi-feketepiacon a német modellek?- Az Audikat, Volkswagene­ket, BMW-két viszik. A szállí­tóktól az eltulajdonítás után már biztos vevőkhöz kerül a zsákmány. A keleti kocsik kö­zül a Lada kedvelt, mégpedig az orosz és ukrán „piacokon”.- Elég egyetlenegy Falcon a megyében?-Ez is, mint minden, pénz- és létszámkérdés. Mit mondjak: ha még eggyel megszponzorál­nának bennünket, elfogad­nánk... (szuromi) Nagy erőkkel keresik a mátraalji merénylőt A megyei főkapitányság és a Gyöngyösi Rendőrkapitányság továbbra is nagy erőkkel keresi azt az ismeretlent, aki húsvét- vasárnap több lövést adott le N. A. gyöngyösi vállalkozóra, akit kórházban ápolnak. A rendőrség az eddig szerzett in­formációiról tegnap sem kí­vánt nyilatkozni, ugyanis mindez veszélyeztethetné az eredményes nyomozást. Ugyanakkor megerősítették: továbbra is 500 ezer forint jár annak - személyét persze ti­tokban tartják -, aki a me­rénylő nyomára vezeti a bűn­üldözőket. Tarnamérán is szenvedélyesen gyűjt, szervez Gulyás doktor és a rendőr-régiségek Kuncze Gábor is megtekintette a tárlatot A világ nyolc rendőrmú- zeuma közül Közép-Eu- rópa egyet­len ilyen ál­landó kiállí­tása Tarna­mérán van. Még nincs egy éve, hogy megnyílt, de már bebizo­nyosodott, hogy helye van kultúr­történetünk palettáján. Megszületé­sénél egy fá­radhatatlan, megszállott erki állator­vos, dr. Gulyás István bábás­kodott.- Nyolcéves korom óta gyűj­tök, gyakorlatilag mindent, ami felkelti az érdeklődésemet - említi. - Ennek köszönhetően van egy közel 9000 kötetes könyvtáram, és a lakásom úgy néz ki, mint egy múzeum. A má­sodik világháború alatt gyer­mekként fegyvereket és robba­nóanyagokat gyűjtöttem, ám ez a hobbim dicstelen véget ért. A kezemben robbant fel egy gép­ágyúlövedék gyutacsa, s csak szanitéc keresztapámnak kö­szönhető, hogy megmaradt a jobb csuklóm. Édesanyám ek­kor szigorúan betiltotta a gyűj­tést, a kollekciómat bebetonoz­ták. Első munkahelyemen, az Agárdi Állami Gazdaságban kezdtem el a régészeti leletek mentését, mikor komlótelepítés közben az egyik domboldalból bronzkori és római edények, tárgyak kerültek elő. Ettől kezdve ha a határban földmun­kát végeztek, gyalugép dolgo­zott, mindig ott voltam. A Du­nántúlon olyan római, bronz­kori, török hódoltság kori tele­püléseket találtam, amelyek a régészek előtt is ismeretlenek voltak. Ilyenkor szokás szerint az első talált darabot én kap­tam, a többi pedig a múzeumo­kat illette, így a saját gyűjtemé­nyem is szépen gyarapodott.- Hogyan viszonyultak a hi­vatásos régészek az Ön tevé­kenységéhez?- Mivel én soha nem ástam és nem okoztam kárt a leletek­ben, így elfogadták az együtt­működésemet. Engem a földből kikerült anyag története érde­kel, a lelet elhelyezkedésének, korának összefüggései. Nagyon jó kapcsolatom alakult ki a du­nántúli muzeológusokkal, nemegyszer segítettem munka­erőt biztosítani a feltárásokhoz.-Hogyan vált életformává az amatőr régészkedés?- Egy állatorvos minden por­tára bejáratos. Ha nyitott szem­mel jár, könnyen talál egy pus­kacsövet, amihez kutyát kötöt­tek, egy rohamsisakot, amiből a jószágot etetik. Mindennapi munkám mellett nagyon sok padlást letakarítottam, és idővel az ismerősök is megszokták, hogy nekem kell szólni, ha va­lami érdekességet fedeztek föl.- Mi a gyűjtésének a célja?- Ha csak egy porszemnyit is hozzájárulok ezzel a hagyomá­nyaink, a múltunk megőrzésé­hez, akkor már elértem a célt. Nem véletlenül írattam a mú­zeum bejárata fölé: ,,A kultúra a nemzet lelke, gerince”. Meg­győződésem: a kis nemzeteket a kultúra és hagyomány védi.-Mikor kezdődött a rend- őrmúzeum története?-Még 1992 augusztusában keresett fel dr. Francsics Ottó barátom, a hevesi rendőrkapi­tány, hogy segítsek berendezni egy csendörségi-rendőrségi- bűnmegelőzési tárlatot a kapi­tányság aulájában. A kiállítás létre is jött, anyagunk szépen gyarapodott. Mivel a kapitány úr az IPA (International Police Assosiation) magyar szekciójá­nak alelnöke, kapcsolatainak köszönhetően értékes nemzet­közi gyűjteményre tettünk szert, ami közel 50 országból került hozzánk. Olyannyira fel­szaporodott a kiállított tárgyak tömege, hogy „kinőttük” a rendőrség adta helyiséget. Ek­kor merült fel az ötlet: az im­már egy éve üresen álló, frissen felújított Almássy-kastélyba kellene költöznünk. Az önkor­mányzat tavaly júliusban adta meg erre a végleges engedélyt, augusztus 31-én pedig megnyi­tottuk a múzeumot. Miután si­került megszereznünk a Nem­zeti Múzeum kiselejtezett üveg­vitrinjeit, két hetünk maradt a megnyitóig, hogy mindennel el­készüljünk. Ez persze nem volt egyszerű, hiszen csak a nem­zetközi rendőrkarjelzések ren­dezése is igen aprólékos mun­kát kívánt. Más tárlatokkal el­lentétben nagyon sok az anya­gunk és kevés a helyünk, ugyanakkor nem akartuk tele­zsúfolni a vitrineket.- Milyen jövője van a múze­umnak?-Ha már egyszer létrehoz­tuk, szeretnénk fenn is tartani. Ha másképp nem megy, hát lelkes szponzoraink segítségé­vel. De bízunk benne, hogy a rendőrség országos vezetése és a Belügyminisztérium idővel ér­tékelni fogja, és talán anyagi­lag is segíti munkánkat. Csak a patriotizmusunknak köszön­hető, hogy a múzeum Tarna­mérán van. Lehetőségünk lett volna Dunakeszin berendezni, de nem akartuk elvenni a lehe­tőséget Heves megyétöL- Milyen a látogatottság, mi­lyen visszajelzéseket kapnak?-Nyáron és ősszel sok cso­port látogatott el hozzánk, de télen is voltak vendégeink. Sok külföldi rendőr-delegáció járt már itt, akik láttak más rendőr­múzeumokat is. Egyértelműen pozitív visszajelzéseket kapunk, főleg a kiállítás meghitt, meleg hangulatát dicsérik.- Tervezik-e a kiállítás bőví­tését?- Két tervünk is van: egy­részt közlekedésbiztonsági, bűnmegelőzési anyagokkal sze­retnénk kibővíteni a tárlatot, kapcsolódva a DADA-prog- ramhoz, amely a dohányzás, az AIDS, a drog és az alkoholfo­gyasztás ellen fejti ki tevékeny­ségét. A közeljövőben esedékes másik tervünk egy vándorkiállí­tás megszervezése, ugyanis a helyi rendőrkapitányságok ré­széről nagy igény tapasztalható a pár hetes vendégbemutatók iránt. Még ebben az évben nyugdíjba megyek, így több időm lesz a múzeumra, a tervek megvalósítására. Lelkesedés­ben pedig nincs hiány. Jónás Ági Két késsel kívánt elégtételt venni (Folytatás az I. oldalról) 1996. szeptember 24-én késő este V. János egy gyöngyösi sö­rözőben múlatta az időt. Mint­hogy már ittas volt, a felszol­gáló éjfél körül távozásra szólí­totta fel. Ebből aztán olyan konfliktus keletkezett, amely tettlegességig fajult. Végül a pincér segítségére sietett egy négytagú társaság, amely kive­zette a vádlottat a helyiségből. Nem sokkal ezt követően - szeptember 25-én, hajnali fél egy tájban - ez a társaság is el­hagyta a vendéglőt, s a négy személy közül ketten (B. L. és K. D. sértettek) a Mérges út irá­nyába indultak. Rövidesen ösz- szetalálkoztak V. Jánossal, aki időközben hazament az albérle­tébe, s ott két konyhakést vett magához (az egyik szúrószer­szám pengéje 23, a másiké 13 centiméter volt), hogy ezekkel vegyen elégtételt az őt ért sére­lemért. A sértettek nemigen sejthet­ték, mi vár rájuk, ugyanis a vádlott a háta mögé rejtette ke­zeit, amelyekben már kést tar­tott. Majd hirtelen előrenyúlt, s jobb kézzel - a kést éllel fölfelé tartva - szó nélkül hastájékon döfte B. L.-t. Nyomban ezután támadásba lendült a másik kéz is, s az abban tartott kés a mell­kasán sebezte meg a sértettet. Utóbbi odaszólt társának, hogy vigyázzon, támadójuknál kés van, miközben V. János azt ki­abálta, mindenkit megöl, aki őt kidobta a kocsmából. K. D. - hogy megvédje a se­besült B. L.-t - ekkor kettejük közé lépett, ám a vádlott őt is megpróbálta leszúrni. Szeren­csére az első döfésnél K. D.- nek sikerült megmarkolnia a késpengét, míg a mellkasa felé irányított szúrást úgy hárította el, hogy a nála lévő esernyővel elütötte a vádlott kezét. Tény, hogy a támadás követ­keztében B. L. bal oldali hastá­jékán egy három centiméteres szúrt-metszett sérülés keletke­zett (a bemeneti nyíláson a megsértett vékonybél-rész is előtüremkedett). Á penge két helyen is áthatolt a vékonybé­len, s emiatt a sértett körülbelül egy liter vért veszített a rajta el­végzett életmentő műtétig. A sérülés életveszélyes volt, a szükséges orvosi beavatkozás nélkül B. L. meghalt volna. A mellkasi, szívtájéki szúrás sze­rencsére nem hatolt a mell­üregbe. K. D.-nek a mutatóujja és tenyere sérült meg. Nem sokkal ezután V. János újfent próbálkozott... Üldözőbe vette a futva menekülő K. D.-t. Minthogy utóbbi elesett, így a vádlott utolérte, s a térdepelő férfit - csapkodó mozdulatok­kal - legalább ötször meg­szúrta. Bár a sértett több sérü­lést szenvedett, ám ezek együt­tes gyógytartama is nyolc na­pon belüli volt. K. D.-nek sikerült elszalad­nia támadója elől, akit ezután a rendőrjárőr elfogott. B. L.-t a helyszínről, K. D.-t a lakásáról szállították a kórházba. A súlyos bűncselekmények­kel vádolt V. János ügyének el­bírálására első fokon a Heves Megyei Bíróság hivatott. (s. i.) Félmillió forint került a titkárságvezető zsebébe (Folytatás az 1. oldalról) Mint Gyurkó Géza r. alezre­destől, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság gazda­ságvédelmi osztályának veze­tőjétől megtudtuk: a rendőr­ség húsz szülőt hallgatott meg, akik 1992 és a vizsgálat kö­zötti időben anyagi juttatáso­kat biztosítottak Helli Ist­vánná számára. A titkárságvezető készpénzt és ajándékcsomagot, élelmi­szert fogadott el. Az előbbi ér­téke pár ezer forinttól a száz­ezres nagyságrendig terjedt, az utóbbié változó volt. Ezzel az Egri Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Szakmunkásképző titkárság- vezetője 565 ezer forint anyagi előnyt élvezett. A vesz­tegetés a Btk. szerint öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ugyanakkor Helliné titkár­ságvezetői teendői mellett az intézmény pedagógus-szak­szervezetének is gazdasági vezetője volt, s az itteni pénz­tárból 84 ezer forintot saját­jaként kezelt... Ez viszont már a Btk. szerint sikkasztásnak minősül, amiért három évig terjedő szabadságvesztés ró­ható ki Hellinére - tudtuk meg a rendőr-főkapitányság osztályvezetőjétől. Az eset további vizsgálata már az Egri Városi Ügyészség feladata lesz. (-romi)

Next

/
Thumbnails
Contents