Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-16 / 88. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. április 16., szerda Kedves olvasóink, előfizetőink! Továbbra is várjuk leve­leiket. Örü­lünk, hogy eddig is megtisztel­ték kiadón­kat, szer­kesztősé­günket. és elmondták véleménye­iket ügyes-bajos dolgaikról, megosztották velünk öröme­iket is. Bízunk abban, hogy ez a kapcsolat a jövőben is megmarad. Ezért kérjük, küldjenek leveleket. A cí­münk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztő­ségeim Eger, Pf. 23. Kökúti szomszédok oltották a házat Köszönetét szeretnénk mondani mindazoknak, akik április 1-jén éjszaka a si- rok-kökútpusztai Gyári út 3. szám alatt keletkezett tűz el­oltásában segédkeztek, a ve­széllyel is szembenézve ol­tottak mindaddig, amíg a tűzoltók megérkeztek. Akik önzetlenül segítségünkre si­ettek: Bálint Barnabás, Csí­kos István és felesége, Csí­kos Gyula, Csíkos László, Drávucz Kálmán, felesége és lányuk, Kéri József, Kis- wirga János, Körösi Imre, Safranka István, Túrák Ist­ván és felesége, id. Tóth Jó­zsef, Tuza Tibor és neje, va­lamint Varga István. Ezúton is köszönjük, amit tettek, s hálásak vagyunk az egri tűzoltóság Antall Péter vezette csapatának is a hat­hatós és gyors segítségért, az emberséges hozzáállá­sért, amely a bajbajutottak­nak nagyon jólesett. Köszönettel és tisztelettel: Tuza Gyula és Tuza Gyuláné Köszönet a támogatóknak Sikeres verseny volt Az Eger Körzeti Polgári Vé­delmi Parancsnokság köszöne­tét fejezi ki Eger, Verpelét, Fel- sőtárkány önkormányzatainak, polgármestereinek azért, hogy hozzájárultak az április 12-én megrendezett ifjúsági polgári védelmi verseny sikeréhez. A lebonyolításhoz nyújtott nélkülözhetetlen segítségét kö­szönjük továbbá a Hesi Rt.-nek, az Égertej Kft.-nek, a Bálint Húsnak és a füzesabonyi Kállai Pékségnek. Külön is méltányolni szeret­nénk az egri Pásztor-völgyi Ál­talános Iskola és Gimnázium vezetésének, hogy a verseny lebonyolításához megfelelő kö­rülményeket biztosított. Ezáltal sikerrel zárulhatott a vetélkedő, mindannyiunk közös örömére. Tisztelettel: Balogh Józsej pv. alezredes körzetparancsnok A recski véradókat ünnepelték Emléklapot nyújtottak át a legjobbaknak Véradóünnepséget rendezett Recsken a helyi vöröskeresztes alapszervezet március 7-én. Meghívott vendégek voltak: Fekete József polgármester, Hanich János, a Recski Ércbá­nya Rt. főmérnöke, Kőfalvy Ka­talin, az egri Markhot Ferenc Kórház Vértranszfúziós Állo­más donorszervezője, dr. Só­falvi Antal és dr. Vasas László körzeti orvos, Lórántfi Gabri­ella, az MVK egri területi szer­vezetének vezetője, és Tóth Sándor vöröskeresztes vezető­ségi tag. Az ünnepségre 54 többszö­rös véradót hívtak meg. Közü­lük 25-en tízszeres, 16-an húsz­szoros, 8-an harmincszoros, 2- en negyvenszeres, Borbála Fe­renc és Mitterhuber Rudolf százszoros, Ducsai Péter száz­ötvenszeres véradásért kaptak emléklapot. A véradás fontos­ságát Fekete József polgármes­ter méltatta, aki maga is 30-szo- ros véradó. A vértranszfúziós állomás és a Vöröskereszt ne­vében Kőfalvy Katalin kö­szönte meg Hermann Ferencné és Varga Istvánné vöröskeresz­tes alapszervezeti titkárok ed­digi tevékenységét, és kívánt jó munkát az új titkárnak, Miho- lecz Lászlóné védőnőnek. Ezek után a helyi népdalkor és néptánccsoport szórakoztatta a vendégeket, majd vacsora zárta a rendezvényt. A rendez­vény támogatói voltak: Pol­gármesteri Hivatal Recsk, Érc­bánya Rt. Recsk, Pálfi Lajosné vállalkozó, Érckő ABC, Hun- garocooper Rt. Tisztelettel: Lórántfi Gabriella területi vezető Szoc.-panel kultúra, alias „hiányzó Házirend” A szocializmus beköszöntekor gombamód szaporodtak, épül­tek a jobb, emberibb életmódot kínáló emeletes panelházak. A városok népessége napjainkig ennek következtében két-há- romszorosára nőtt, míg falvaink lakossága rohamosan csök­kent. Az új, betonból készült pa­nelházak a szigetelés sokszor teljes hiánya miatt új életmódra is kényszerítették a beköltöző­ket. Meg kellett tanulni az úgy­nevezett „kulturált együttlét” fogalmát, tapintattal lenni a másik iránt, nem zavarni meg a másik életét! Nos, ezt a panel­lakok egy részének sikerült el­sajátítania, és próbálja betar­tani, a másik része meg ügyet sem vet rá, úgy vélve, ez rá nem vonatkozik. Megkeserítve ezzel nem egy szomszéd életét! Isko­láink, egyetemeink sem a neve­lésre voltak állítva, így hát ott sem sajátíthatták el a „kulturált együttlétet” és viselkedést! Ezért a tanácsi időkben a pa­nelházakban írott illemkódexet függesztettek ki, mint haszná­lati, kezelési utasítást, „Házi­rend” címen! Ebben sorolva fel, hogyan alkalmazkodjanak egymáshoz, például „Este tíz óra után halkítsák el rádió-, il­lene tv-készülékeik hangját, és a mosógépet se éppen akkor üzemeltessék, netán folyassák a vizet a kádba, mert minden át- hallatszik a vékony falon, és másnap a gyerekeknek is pihen­ten kell menniük az iskolába. S milyen nehéz megállni, hogy az elégett csikket ne az ablakból dobják ki egy elegáns mozdu­lattal, netán az éppen kihajló szomszéd fejére, erkélyére po­roljanak! Ha a házban valaki beteg, a lakásból ne alakuljon a feje felett zenés, táncos szóra­kozóhely stb.! Mára a panelházakból eltűn­tek ezek az írott illemszabá­lyok. Na nem azért, mert kultu­ráltabbak, alkalmazkodóbbak, vagy sokkal inkább tekintettel van az emberek egyik része a másikra. Nem! Az egyik rész próbál alkalmazkodni, tekintet­tel lenni a másikra, a másik rész pedig figyelembe se veszi a másik ilyen irányú törekvéseit, sokkal inkább saját törvényei szerint él, és ahhoz alkalmaz­kodjon a másik! De legalább ne ők beszéljenek tolerancia-hi­ányról! Mert a súrlódásokat, a veszekedéseket bizony ők idé­zik elő! Az írott illemkódex pe­dig azért kellene, hogy erkölcsi­leg ne érezzék magukat fel­mentve azok. akik beillesz­kedni sehogy .sem akarnak egy panelház közösségébe! A „Házirend” újbóli kifüg­gesztése ezért is indokolt, mert ebben is segítene! Az illetéke­sek mikor fogják újra forga­lomba hozni, annak érvényt szerezni, és főleg az betartatni? Mert úgy érzem, ez valamennyi panellakónak érdeke lenne, a békesség és a nyugalom érde­kében! ' Marosfalvi Pál Eger Erősen súrolja a koldulás határát Az események mellett nem tu­dok szó nélkül elmenni, a me­zőgazdaság jelenlegi állapota érdekel, mivel közel negyven évig szolgáltam ezt az ágazatot. Mozgásba lendült a dolgozók egy része. Nem a szántófölde­ken és ültetvényeken, hanem az általuk sérelmesnek vélt ren­delkezések miatt, tiltakozás formájában. Középpontba került az a me­zőgazdaság, amelyik az elmúlt években elsonmztásra került, azaz tetszhalott állapotban van. A korábbi eredményei alapján Európa kalapot emelt előtte, ám a „váltást” már nem úgy érté­kelte. Az eredmény ismert! Mert a „feltámasztására” 100 milliárd kell. Igaz, annak idején helyen­ként hatalmi szóval is segítették a kollektivizálást, ennek elle­nére az eredmények azt igazol­ták, hogy a mezőgazdaság meghatározó szerepet töltött be az ország gazdasági életében, vagyis húzóágazat lett. A mezőgazdaságot fokozato­san kellett volna megrefor­málni, és nem úgy, ahogy tették. Eljutott odáig, hogy a szarvas­marha-állománya ma kevesebb, mint 1945-ben, a háború végén volt, és más állatfajoknál is ha­sonló a helyzet. Á növényter­melésben sem biztató az álla­pot, hiszen ott is gond van. Sokak szerint a mezőgazda­ság hanyatlásának oka a termő­föld tulajdonviszonya, a bi­zonytalan eredetű vetőmag, a talaj-előkészítés módja és ideje, a növényvédelmi gondok, az ér­tékesítéssel járó zavaros álla­pot. Összegezve: az irányító kéz hiánya. Ha a mezőgazdaság bizo­nyos finomítással megmarad (termelési rendszerek, társulá­sok), és ezt a pénzt a korszerű­sítésekre használták volna fel, folyamatosan, hol tartana ma? Hogyan nézhetne a holnapok után? Egy biztos: nem úgy, mint ma! Derűsebb lenne egymillió ember, azaz az ország lakóinak a tíz százaléka, vagy ha így szebben hangzik, az aktív mun­kavállalóknak az egyötöde. Ez nem kevés, és nem szabad elfe­lejteni, hogy az életet adó ága­zatról van szó. A Hírlapot forgatva egyre- másra találkozik az olvasó in­tézmények és különböző szer­vezetek vészkiáltásaival. Adózó állampolgár! Honfitár­sunk! Jövedelemadójának egy százalékával támogassa az ala­pítványt, segítségét várjuk, ál­dozzon a biztonságra, felkér­jük, hogy támogasson, az ado­mányt köszönettel vesszük. Az állampolgár gondolkodik: az intézmények és szervezetek va­lóban olyan helyzetbe kerültek, hogy kénytelenek segítséget kérő kiáltásaikat a sajtón ke­resztül közhírré tenni? Ez már erősen súrolja a kol­dulás határát! Egy százalék es- deklés? Értetlenül áll és cso­dálkozik, hogy a gazdasági életben a gondok jelentkeznek lépten-nyomon, ugyanakkor különböző arányú tiszteletdíj­emelésekről, s milliárdos havi fizetésekről hall a szakértők kö­rében. Önként adódik a kérdés: mi van körülöttünk? Hol a kive­zető út a bajból? Ennyire le le­het épülni? A válasz azonban egyelőre várat magára. Tisztelettel: Enyedi László Heves A számítástechnika alapjait sajátítják el - az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulói. Az érdeklődő fiatalok Kóta Erzsébet tanárnő irányításával a modern technikával ismerkednek. A felvételt Szabady Levente küldte be szerkesztőségünk címére. Sokak kedvelt kirándulóhelye volt Talán még feltárható a Szikla-forrás A közelmúltban a Hírlap mun­katársa, Jámbor Ildikó jegyzet­ben foglalkozott a felsőtárkányi Szikla-forrás vizével. A cikk nyomán kereste fel szerkesztő­ségünket id. Tompos Miklós egri olvasónk, aki a témával kapcsolatban idézte fel egykori emlékeit. Elmondta, hogy a felsőtárká­nyi Szikla-forrás és környéke neki is, de sokan másoknak is kedvelt kirándulóhelye volt a ’30-as, ’40-es években. A for­rásból nyert és szénsavval dúsí­tott vizet egykoron a Zsíros és Novothny cég készítette, illetve forgalmazta. Apósa, néhai La­katos József szállította autójával különböző helyekre. így jutott el - többek között - Miskolcra, á Weidlich-palotába is. Egészséges víz volt, amely a bükki karsztból került a felső­tárkányi forrásba. Sajnos azon­ban ez már csak a múlt. Olva­sónk szerint talán még újra fel lehetne tárni... Ruhákat kaptak a rászorulók TiszteitXmke'SztllséWn''■ Jl‘ X Szeretném, ha a Heves Megyei Hírlapban közölnék, hogy kö- szönetemet fejezem ki a Máltai Szeretetszolgálatnak a megyei cigányszervezetünknek nyújtott ruhanemű adományért. Ruhákat kapott a Független Érdekvédelmi Cigányszerve­zet, és köszönetünket fejezzük ki a Máltai Szeretetszolgálat helyi vezetőjének. Lengyel Já­nosnak a ruhaneműkért, amit a rászorulók részére biztosítot­tak. Köszönjük Szombati Eihő magánfuvarozónak, aki hátra­hagyva megelőlegezett fuvaro­kat, a szervezetünk segítségére sietett. Bízunk benne, hogy a jövő­ben is kölcsönösen számítha­tunk majd egymásra. Előre is köszönöm a munká­jukat. Tisztelettel: Ifj. Baranyi Géza Független Érdekvédelmi Cigányszen’ezet megyei elnöke, Bélapátfalva „Nem balhézni akartunk” Elküldték őket az egri Broadway-ból Huszonegy éves, középiskolát végzett lány vagyok. Mondha­tom, hogy ilyen megaláztatásban még sosem volt részem, mint ami legutóbb történt. Mióta Egerben megnyílt a Broadway-diszkó, a barátaimmal szombatonként oda jártunk szórakozni. Mindig jól éreztük ma­gunkat, és új barátokat szereztünk. Február utolsó szombatján ismét oda készültünk, de csak a bejárati ajtóig jutottunk el. A jegyszedő ugyanis megállított bennünket, és flegmán kö­zölte velünk, hogy ezentúl nem mehetünk be. Ez a szabály. Hát kérdem én: milyen szabály? És miért nem mehetünk be mi is a többiekkel? Azért, mert valakinek a bőre színe egy ár­nyalattal sötétebb a többiekénél, az már nem is érezheti jól ma­gát? Vajon miért van ez így ? Igaz, vannak „balhézós” romák is, de mindenkit nem szabad egy lapon említeni velük, mert ez számunkra sértő. Mi nem azért kocsikáztunk éjjel 50 kilométert, hogy balhézzunk, hanem azért, hogy szórakozhassunk az említett helyen! Sajnos azon­ban nem így történt... (Teljes név és cím a szerkesztőségben) IMIIM SKALA Kiszolgált porszívóját 5000 Ft ERTEKBEN BESZÁMÍTJUK, így ü a SIEMENS VS60AO0 CSAK 18 900 Ft-ba, az ELECTROLUX HIVI M ElC 22630 CSAK 19 500 Ft-ba, a SIEMENS VM1000 V^l vi ll El\ száraz-nedves porszívó CSAK19 900 Ft-ba kerül! GYÖNGYSZÖV • GYÖNGYÖS • KOHÁRY ÚT 21-25. • TELEFON: 37/31 2-274 • 312-338 û 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents