Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12 / 85. szám

„Papa, mesélj a Titanieról!” A modern kori hajózás egyik legszomorúbb tragédiája történt 1912. április 14-15-én. Jéghegynek ütközött, s első útján el­süllyedt a Titanic. Hullámsírba veszett a luxus gőzhajóval együtt az utasok közül 1347 férfi, 103 nő és 54 gyermek. A 85 éve történteknek életközeiben volt tanúja a később Egerben le­telepedett Schüszler Mihály. Az ő emlékének is adózik Gábor fia, amikor a családfőtől sokszor hallottakat megosztja velünk a századelő világrengető históriájáról. Annak, hogy nagy becsben tart­ják náluk a valós legenda ápo­lását, a házigazda hamar bi­zonyságát adja:- Ha én foglalkozom a két kis unokámmal, azok még a játék­ról is szívesen lemondanak. Szinte kérlelni szoktak: „Papa, mesélj a Titanieról!” A hetedíziglen kertész-di­nasztia kalandos sorsú főhősé­ről megtudjuk, hogy 1893-ban Bácskában, Adán született. Szegedi tanulmányait befejez­vén Schüszler Mihály 18 éves korában indult el — kordivat­ként - világot látni.- Előbb Németországba ment, s ott is kertészetben he­lyezkedett el. A nevezetes 1912- es esztendő áprilisában hatá­rozta el, hogy Amerikában gyűjt szakmai ismereteket. Az elhatározást tett követte, s Hamburgban megváltotta hajó­jegyét. A Charpatia fedélzetére szállva indult az Újvilág, New York fdé. Aligha gondolva, hogy na­pokkal később milyen tragédi­ának lesz szemtanúja.- A visszaemlékezést mindig viccelődve indította apám, hi-- szén mulatságos dolgokkal kez­dődött a tengeri utazásuk. Em­berek ugratták egymást, hogy a hajó orránál cápát látni. O is odament, de csak a nagy hul­lámokból kapott. A sós vízben azután összeragadt a göndör haja... Több napja voltak a nyílt vízen, amikor egyik éjszaka az- utasok közül is sokan felriad­tak.-Világító rakétákat láttak, amit apám elmondása szerint a Charpatia kapitánya azzal nyugtázott: „Bál van a Titani- con, ez biztos a tűzijáték.” Ez volt a meggyőződésük, s nem is igen kételkedtek benne, hiszen a híres Titanieról azt mondogatták, hogy még a jóis­ten se tudja elsüllyeszteni. (Korabeli források szerint a Charpatia hajnali 3 óra 35 perckor, mintegy másfél órá­val a baleset után, elsőként érkezett a katasztrófa hely­színére.)- Ok már csak az elsüllyedt hajó vízen úszó berendezési tárgyait, mentőmellényeket, bú­tordarabokat találtak. Elmond­tak egy misét, az első túlélőket a mentőcsónakokból hajnalban vették fel. Sose felejtem el, amikor az életösztön erejét példázta ne­Schüszler Mihály a Charpa­tia fedélzetéről látta a ka­tasztrófa helyszínét künk, gyerekeknek. Ehhez tudni kell, hogy a Titanicon nemcsak tehenek voltak, hogy az úri uta­sok friss tejet igyanak. Apuka látott egy jégbe fagyott lovat, amelynek a farkába ember ka­paszkodott. így pusztultak el, ebben a menekülő pózban... (A Titanic fedélzetén 2207 főnyi utas és személyzet tar­tózkodott, a mentőcsónakok­ban viszont mindösszesen 1178 férőhely volt Végül a hajókatasztrófát 336 nő, 315 férfi és 54 gyermek élte túl.)- Megrázóan emlegette a túlélésért vívott kétségbeesett erőfeszítéseket. Ha megtelt egy mentőcsónak, a matrózok eve­zőlapáttal verték azok kezeit, akik megpró­báltak abba még beleka­paszkodni. Megesett, hogy a mene­külés na­gyobb esélye miatt férfiak nőnek öltöz­tek. A hölgye­ket ugyanis elsőbbség il­lette. Nos, az ilyen álruhás, kétségbeesett urakat kilök­ték a fagyos tengerbe... A Charpa­tia szedte fel az első túl­élőket. Ez­után történt, hogy a hajó- úton Schüsz­ler Mihály hamar barátra is lelt közülük. — Még a háború után is évente járt hozzánk Egerbe, a Rákóczi utcai házba egy pozso­nyi pincér. O a Titanicon szol­gált, megmenekült, s víg kedé­lyű édesapámmal a Charpatián ismerkedtek össze. Hosszú, ma­gas ember volt, mindig bőr há­tizsákkal érkezett látogatóba. A kalandos életű kertész­szemtanú nemkülönben cifra körülmények között tért haza az óvilágba.- Második éve dolgozott Amerikában, amikor Chicago postahivatalában az ismeretlen címzettek kifüggesztett levelei közt véletlenül egy nevére szó­lót pillantott meg. Abból kide­rült, hogy az a szegedi gyer­mektelen házaspár hívja vissza, akiknél tanult. Merthogy rá hagyják a kertészetet. Schüszler úr meg is érkezett, csak későn. Az elhaltak - jelzés híján - időközben örökmisére hagyták a vagyont. Ekkor 1914-et írtunk, s „cserébe” négy évig katonáskodhatott. Viszont nemcsak a Titanic ka­tasztrófáját, de az I. világhábo­rút is túlélte. A harmincas években tele­pedett le Egerben. A korábbi idők egyik utolsó egri fertály­mestereként szolgálta a Rác- hóstyát. Szép kort megélve, 1977-ben halt meg. A Titanic sorsa mindvégig foglalkoztatta. — Az első tévék egyikét meg­vettük, de a Munkácsy készülék előtt keveset időzött édesapám. Amit mutattak, arra hamar rá­mondta: „Ezt már láttam Ame­rikában!”. Csak egyszer ült el- mélyülten a képernyő előtt, amikor az S.O.S. Titanic című filmet vetítették... (A Titanic 46 ezer tonnás ha­jóóriás volt. Hossza elérte a 270, szélessége a 28 métert, ti­zenegy emeletnyit a teljes magassága.) A megboldogult Schüszler Mihály négy gyermeke közül az időközben Szatmári névre magyarosított Gábor fia ma fer­tálymesterként is megbecsült kertésze a megyeszékhelynek. Az ő kertészmérnök fia, sőt azok gyermekei, a Schüszler dédunokák is változatlanul ér­deklődnek az 1912. április 14—15-én történtek iránt.- Bence és Janka tényleg időről időre kérlel: „Papa, me­sélj a Titanieról!” Budavári Sándor A hullámsírba merülő hajóóriás, a Titanic Mandátum, mani, mostanában S­Kjzubjektív A HÁROMSZÁZNÁL is jó­val több országgyűlési képvi­selő tizede sem mutatott haj­landóságot az első nekifutás­ban arra, hogy mandátuma kedvéért lemondjon gazdasági tisztségéről, állásáról, vagy éppenséggel politikai szereplé­sét helyezze háttérbe. Pedig jól tudja már valamennyi, hogy a kettő összeférhetetlen. A „leckét” feladták. Az egyiket vagy a másikat vá­laszthatják, két „úrnak” egy­szerre nem szolgálhat senki. Az exminiszter az úttörők egyike a nyilatkozattételben. Amúgy pedig - .v aligha egye­dül - a módos, rangos rész­vénytársasági pozícióhoz ra­gaszkodik inkább, mintsem a Kossuth-téri palotához kötő megbízásához. Hiszen — mint vallja - ha túl sok köze éppen nincs is a szakmához, valamit azért ért hozzá. Tanult róla is, annyit mindenképpen, hogy benne legyen a helye. Többet nemigen kötött még a közvélemény orrára, így csupán találgatni lehet elhatá­rozásának mozgató elemeit. Leginkább talán a pénzre gon­dol a gyarló, aki a döntést hallja. Látatlanul is bizonyos, hogy akkora cégnél sokkal több a mani, mint a honanyák, honatyák tiszteletdíja, költség­térítése manapság nálunk. Az­tán az üzleti életben - bármi­lyen szennyes már idehaza is - azért valahogy finomabb a tár­salgási forma, kulturáltabb a kapcsolat. Hálásabb a szerep­lés. Különösen így, az új vá­lasztás felé közeledvén, ami­kor már egyik párt színeiben sem lehet igazán nyugodt a szenátor... Szóval az úr nem részletezte különösebben a dolgot, egy­szerűen csak bejelentette, hogy inkább az elnökösdi. S reméli, hogy megértik. Talán szurkol­nak is majd neki, hogy biro­dalma élén az országházinál sikeresebb legyen. Megmutat­hassa mindazoknak, akik csak kíváncsiak rá: cégnél - mint más is - többre viszi, mint akár a tárca bársonyszékében. Kon­••• zultált már erről voksoló hon­fitársaival is, s állítólag többen belenyugvással köszöntek el tőle. Mivel a szavazóktól per­sze nem akar elválni teljesen. Szándékában áll továbbra is fórumokon találkozni polgár­társaival, informálni őket er- ről-arról. S segíteni is nekik. Nem tudni, mi lesz az ígé­retből, elhiszik, s valóban tet­szik-e, hogy akit annak idején a bizalmával megtisztelt az ur­náknál, most elhagyja a T. Há­zat. Kivonul az országos dön­tésekből, könnyedén a ki tudja merre száguldó szekér lovai közé engedi a markában is szo­rongatott gyeplőt. NO, DE HÁT mit számít ez! Fő a gyors válasz a felszólí­tásra. Vagy talán nem..? Gyóni Gyula Járható utak Eljött a népek tavasza. Mindenki úton, utazna vagy éppen útban van. Jobb az idő, lehet a közterületeket igénybe venni. Megszületik a többfrontos küzdelem paradox szállóigéje: előttünk az egyetlen járható út, ha egyik út sem járható. Idáig jutottunk. Lassan nehéz eldönteni, ki van ki ellen, és egyáltalán, mit is akar. Vagy ha tudjuk, annál rosszabb. A kormányzat belefutott saját kaotikus, rosszul átlátható rendszerébe, s ez sosem jön jókor. Ugyanakkor a szereplők is eléggé áttekinthetetlenek, hogy akkor ki is vajon itt most az epizodista és ki a karvezető. Mezőgazdának álcázott poli­tikusok, létszám feletti professzorok, homályos bürokrata cápák bérfejlesztő kíshivatalnokok képében. Értelmes közembereket is felszínre vet a víz ilyenkor. Az egyik, G. György polgárháborút említ, ilyen embertelen bu­taságot legutóbb Grósz Károly szájából lehetett véletlenül hallani a sportcsarnokbeli fehérterroros beszédben. A vá­lasztások előtt egy esztendővel mindenki nekifeszül a rajt­vonalnak. Ez aztán kölcsönösen nem a kedvező megoldá­soknak ágyaz meg. Radikalizálódnak a frontvonalak, min­denki most akar egy jó nagyot dobbantani - a másikon. Ettől az események akusztikája megváltozik, elkenődik, eliszapo- lódik. Egyébként ez minden futó ügyben szembetűnően fel­fedezhető. Agrárdemonstrációtól a felsőoktatásig. Kölcsö­nös érdek lett, hogy minél áttekinthetetlenebbek az állapo­tok, annál nagyobb az esélye az érdekek eseti érvényesíté­sére, a különpaktumokra, kicsikart engedményekre. A jelenlegi demonstratív föllépések és bimbózó nekibuz­dulások is azt bizonyítják, hogy azok képesek megfelelően hangot adni a véleményüknek - és azt, ha kell, mindenáron képviselni -, akiknek még elég sok vesztenivalójuk van. A lecsúszó középen lévők, a pozíciójukat és az eléggé bizony­talan tegnapot is a jelentől féltők, a nem elég gyorsan emel­kedők. Egy afro-közmondás szerint: ha egy fa zöld levelei jajgatva égnek, mit mondjanak akkor a szárazak - persze, et­től a zöldek még nem égnek kevésbé. A vegetálok, a ki­semmizettek, a leírtak és elnyomorítottak viszont teljesen láthatatlanok. Erejük, hangjuk felfoghatatlan. Egyelőre. Ezért pokolian nagy a felelőssége ma Magyarországon minden megmozdulásnak. A részérdekek szakszerű képvi­selete mellett, kissé szélesebb horizonton tájékozódva, ki­állni nemcsak a saját kalácsért. Jóízűen csak úgy lehet enni és élni, ha a mellettünk levőnek legalább egy kis darab ke­nyér vajazására telik. Kovács János Vakvágányon... Az akkor még győzedelmes tavaszban döcögött velem az au­tóbusz a Bükkben. Mögöttem két ötvenöt év körüli asszony ült, s irigylendő lendülettel beszélgetett. Olyannyira, hogy figyelni kezdtem. Annál is inkább, mert a párbeszéd egyre megrendítöbbé formálódott. Íme, egy csokorra való az elkapott mondatokból: — Az a piszkos görény már mindennap tökrészeg. Durva, mint a pokróc, nemcsak szitkozódik, átkozódik, üvöltözik, szekál, hanem a tettlegességtől sem riadozik. Egyre inkább belelendül, s már nemcsak a tragikus hely­zetet ecseteli érzékletesen, hanem a kiutat is kutatja:-Egye a fene a vén kujont, csakazértis otthagyom. Tu­dod: felnőttek a gyerekek, kirajzottak a házból. Lépnem kell. Még marad jó néhány évem, hogy kiheverjem a bajokat. Már amit lehet, mert a szívem kikészült, magas a vérnyomá­som, s mindezért ez a szemétláda felelős. Közben szinte simogattak az aranyló sugarak. Ereztem, kinn új reményekről muzsikál az ébredő Természet, így az­tán hatványozottan átéreztem a hölgy kiábrándultságát, ne- kikeseredettségét, s azt a vágyát, hogy kijusson a kátyúból. És záporoztak a vélhetően jogos vádak, hiszen a nyers mondatok mögött az őszinte sebzettség húzódott meg. Hirte­len elém villant az a hajdani esküvő, az a szerelemtől bódult ifjú pár.., dehogyis jutott eszükbe az, hogy mi vár rájuk. Pedig az az április közepe lehet, hogy épp olyan selyme­sen simogató volt, mint az idei... Pécsi István HÍR(TELEN)KÉK... Várhatóan Magyarország is csatlakozik ahhoz az egyez­ményhez, amely megtiltaná az ember klónozását. Maradjon meg csak politikai kísérleti nyúlnak...! * Körkérdés: ki mit vár a Dunát érintő hágai pertől? Hogy nem határtalanul folyik... * Egy cím lapunkból: „Képviselők a szeméttelepen”. Csak nem guberálnak...? * Forgalomba kerültek - s olyan jól sikerültek, hogy UV-lám- pával ki sem szűrhetőek - azok a hamis ötezresek, amelye­ket az országba csempészett német pénznyomópapírból ké­szítettek. Egyszerűen klónozták Széchenyit... * Közzétették az ÁPV Rt. új pályázatát, miszerint a recski bá­nya részletre is kapható. Uraim, ki jön el kezesnek...? (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents