Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08 / 57. szám

EGRi ÁRUHÁZ (81622) I O peracsillagokat nevelt a magánének-tanárnő Ida néni száz élete Élete nagyobb részét Egerben töltötte, s ezért ma már lokál- patriótának számít. Dombóváron született, az Orsolyáknál kezdte tanulmányait, majd kijárta a polgári iskolát. Ami kü­löncségnek számított: lány létére a Katolikus Fiú Reálgim­náziumban érettségizett 1942-ben. Továbbra sem mondott le a férfipróbáló feladatokról, mert ami akkor szintén nem volt még szokványos, orvosi egyetemre ment. Aztán mégsem a testet, hanem a lelkeket gyógyította egész életében, a muzsi­kán keresztül. Pusztai Jánosné, Ida néni magánének-tanárnő lett, s nemzetközi operacsillagokat nevelt. Vendégváró emeleti kis laká­sában példás rend és otthonos­ság fogad. Noha mind a mai napig oktat magánéneket az Egri Zeneiskolában, ide, hozzá is járnak tanítványok, s amint meséli, nemcsak ská­lázni. Az évek során egy-egy ígéretes tehetségű lányt vagy fiút már-már a saját gyerekévé is fogadott. Volt köztük olyan, aki mindegyik udvarlóját be is mutatta tanárnőjének, s ha az kávéfelszolgálás közben cin­kosan intett a fejével, kiadta a lovag útját. Az is megesett, hogy a tanárnő helyeslőén bó­lintott, s bizonyára nem a vé­letlen műve, hogy az illető még ma is boldog férj az azóta már sikeressé lett énekesnő oldalán.- Ida néni! A közelmúltban tüntették ki, sokadszorra kö­szönte meg a város, hogy any- nyi hírességet nevelt. Tíz éven át igazgatta a zeneiskolát, s majd másfél évtizeden át a fő­iskolán a tanárjelölteket ok­tatta énekre. Vajon híres ta­nítványai kikérik még ma is a véleményét?- Örülnek, ha megnézem őket, s talán el is várják. Pászthy Júlia, Lugossy Me­linda, Pánczél Éva, Kovács Brigitta, Szüle Tamás, s még sokan mások. Mind-mind egy külön történet. Másfajta egyé­niségek voltak tanítványként. Az egyikük szárnyalt, mint a madár, a másikuk elbütykölő- dött egy-egy dallamon. Akad olyan tehetség, ami rögtön lát­szik, a másik csak később érik be. Általában négy-öt évet dolgoztunk együtt. A harma­dik esztendő után - tapasztala­tom szerint - a tehetség meg­mutatja magát. Addig nagyon sok időt töltöttünk együtt. Elő­fordult, hogy a pályaválasztás­ról kellett közösen döntenünk, sokszor a szülők ellenében. Egyiküknél például a felvételi alkalmával megállapították, hogy kicsi a szája. Ő - talán ráismernek erről - ma már nemzetközileg elismert basz- szista. A másik viszont meg­bukott matekból, vagy éppen énez-zenéből kapott szekun- dát, a harmadikat egyszerre vették fel az egyetemre és a zeneművészetire. Sok sors, sok kedves emlék.-Ma is rendületlenül tanít. Nemrégiben egy városi ün­nepségen a legfiatalabbak bű­völtek el bennünket: Kovács Emese és Denk Viktória.- Végtelen sok örömem van ezekben a gyermekekben. Ez ad nekem erőt, ez az oka, hogy minden nehézség ellenére még jól megvagyok. Csordás Me­linda, Denk Viki az idén felvé­telizik, Emese jövőre. Most is tíz tanítványom van. S bár egyedül élek, nem vagyok magányos. Négy éve vesztet­tem el a férjem. A fiam, Sza­kács György a Vasas tőrvívó­edzője. Amint belemelegedünk a beszélgetésbe, feltűnik, hogy a lakásban itt is, ott is terrakotta szobrok. Szabadidejében eze­ket formázza, szinte vala­mennyi zsűrizett termék. Kiál­lítása is volt az egri szakmun­kásképző galériájában. Kedv­telve nézegetem őket, ezért elővesz néhányat: az egyik egy szemérmes parasztasz- szony, akivel a kórházban ta­lálkozott, a másik egy hibátlan fiatal lány, vagy épp egy pár.-Ha ennyi érzékenység és alkotnivágyás van Önben, mi­ért nem kívánkozott sohasem színpadra?- Nem szerettem szere­pelni, de az alkotás mindig bennem volt. így adtam to­vább a tanítványoknak, s egy­általán nem bántam meg. Jámbor Ildikó Az ország, amelyet fel kell fedezni Kanada: „A vadsag mindenütt ott van Gigantikus méretek, biztosan ez mindenkinek az első gondo­lata, amikor megérkezik Kanadába. Akárhol is vagy, British Columbiában, Albertában, Manitobában vagy Québecben, mindenhol a határtalanság érzésé fog el. Québecböl, Kanada egyik keleti tartományából jöttem. Az or­szág legrégebbi városában la­kom, a gyönyörű Québec City­ben. Bizonyos értelemben a vá­rosaink nagyon hasonlóak egymáshoz. Québec City belvárosát na­gyon sok turista keresi fel, mi­vel építészete európai stílusú, itt található egy nagy kastély, ami előtt a Szent Lörinc-folyó hömpölyög. Az utcák szűkek és a házak szorosan egymás mel­lett állnak. De ha elhagyod ezt a sajátos hangulatú belvárost, ak­kor egy teljesen más világba csöppensz. Az utcák kiszéle­sednek, és minden házhoz nagy kert tartozik, a természet min­denüttjelen van. A várost hegyek veszik kö­rül, amelyek télen nagyon jó sí- elési lehetőséget nyújtanak, az év többi részében kirándulásra és túrabiciklizésre adnak al­kalmat. Ezek a hegyek minden­kinek nagy örömére szolgálnak. Québec híres sok taváról és folyójárói is, így a vízisportok kedvelőinek paradicsoma, ahol a kajakozástól a horgászatig minden hobbijuknak hódolhat­nak az ide ellátogatók. Az étkezésünk szintén kü­lönbözik a magyarországitól. A kanadai menü nagyon sok zöld­séget és gyümölcsöt tartalmaz. Ha valaki meglátogatja Kana­dát, vétek lenne elutaznia anél­kül, hogy meg ne kóstolta volna a tökpitét és a répatortát. Ná­lunk este van a főétkezés. Bő­séges és energiában gazdag reggelit fogyasztunk (juharszi- rupos palacsinta, dzsemes pirí- tós), ebédre szendvicset az is­kolákban és a munkahelyeken egyaránt, este pedig 5 és 6 óra között egy nagy vacsorát a csa­láddal, ami az itteni ebéddel egyenértékű. Ezenkívül a vasárnapok is kicsit másak, mint Magyaror­szágon. A legtöbb családban a reggelit és az ebédet 10 körül egyszerre fogyasztják. A kana­daiak szeretnek sok időt eltöl­teni az asztalnál, sokszor étke­zés közben beszélik meg a csa­lád ügyes-bajos dolgait. Természetesen az eltérő ét­kezési szokásokon és a tájon kívül még millió dologról le­hetne beszélni Kanadával kap­csolatban. Most, hogy távol vagyok sa­ját országomtól, tudom csak meg igazán, hogy mi is teszi hazámat olyan különlegessé és mássá a világ más részeihez képest. Most már értem, hogy Greg Gatery miért választotta A vadság mindenütt ott van címet a Kanadáról szóló könyvének. Mert ez egy annyira nagy és fiatal ország, hogy mindig lesz olyan része, amit érdemes fel­fedezni. Isabelle Lepine Miben mások a nők, mint a férfiak? A nők bore vékonyabb és szárazabb. A kötőszövet fel­építése és a progeszteron nevű női hormon okolható, hogy a nők bőre hamarabb megnyú­lik. A férfiaké feszesebb. A nők szíve kisebb, és ezért gyorsabban ver. Míg a férfiaké percenként átlagosan 72-szer ver, a nőké többnyire 90-szer. A nők bal szívkamrájának vé­konyabb a fala és rugalma­sabb, mint a férfiaké. Ezért kevésbé árt nekik, ha maga­sabb a vérnyomásuk. A nők európai átlagban mintegy 6 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Ennek állítólag az az oka, hogy a nők hormo­nálisán hamarabb túlteszik magukat a stresszhelyzeteken, kevésbé zsírosán étkeznek, jó­val kevesebben gyújtanak rá, s a női alkoholisták aránya is csekélyebb. A nők hajhagymái mintegy két milliméterrel mélyebben ülnek a fejbőr alatt, mint a fér­fiaké: nehezebben hullanak ki. A férfiak agyának a súlya mintegy 14 százalékkal nehe­zebb, de a a nőknél a két agy­féltekét kétszer olyan erős idegszálak kötik össze. Ezért a nők gondolkodása gyorsabb: merészebben és könnyebben kombinálnak. A nők szervezetében csak mintegy 50-60 százalék a víz­tartalom, szemben a férfiak szervezetében levő 60-70 szá­zalékkal. A férfiak szervezetében át­lagosan 4,5 liter vér kering, ezzel szemben a nőkben csak 3,6 liter. A férfiak többek kö­zött azért kapnak hamarabb agyvérzést és infarktust, mert a vérük jóval sűrűbb a nőké­nél. A laboratóriumi eredmé­nyek szerint cseppenkent egymillió vérsejttel van több a férfiak vérében! A nők a két vagy három műszakos életmódjuk ellenére átlagosan - Nyugat-Európá- ban - csak 40 nappal többet betegek, mint a férfiak. A migrén, az alacsony vérnyo­más, az alvászavar viszont jel­legzetesen női betegség. Az alkohol a nőknek hama­rabb árt, mint a férfiaknak. Részben azért, mert a nők sú­lya kevesebb, részben azért, mert hiányzik egy jellegzetes emésztő enzimjük, ami az al­koholt közömbösíti. Ezért a nőkre ugyanaz az alkohol­mennyiség mintegy 30 száza­lékkal erősebb hatást gyako­rol, mint a férfiakra. A szexet a férfiak mindig akarják, de a nők azok, akik mindig képesek rá. MIKES MÁRTA Téli csillagok A z egész oly váratlanul történt, mint amikor a derült égen hirtelen vil­lám cikázik át. Anna kocsija leblokkolt a város szélén, fogalma sem volt, miért e hirtelen megállás. Kiszállt, felnyitotta a motorház tetejét, kutatott, de semmi hi­bát nem lelt. Tanácstalanul áll­dogált, de az autók elsuhantak mellette. Aztán az egyik fékezett, kö­zépkorú férfi szállt ki belőle, hajában már ősz szálak. Kö- nyékig feltűrte felöltője ujját, belekotort a műszerek közé, keze csupa olajos lett, mire a motor újra felberregett. Míg Ánna egy marmonkan- nából vizet öntött a fehér rongyra, hogy a másik sebtiben tisztálkodhasson, a mákos hajú egyfolytában beszélt. Kiderült, egy városban laknak. Halk szavú, mély hangú volt az új, váratlan ismerős, meleg sze­mekkel felmérte az asszonyt. Inkább zavarban volt, semmint tolakodó, mikor megkérdezte, találkozhatnának-e egy presz- szóban. Anna már több mint húsz éve élt házasságban, a két fiú közül az egyik egyetemre járt, a kisebb katonaidejét töltötte. Megszokta már, hogy jófor­mán mindig egyedül van ott­hon: férje ügynökként járta az országot, ha haza is jött, késő este volt már. Mindeddig észre sem vette, mennyire magányos, és Endré­vel szürke az élete. Ha a hiva­talból hazajött, várta a mosás, a főzés, a férje szótlanul ette a vacsorát, átlapozta az újságot, szinte némán éltek egymás mellett. Annának ez már oly természetes volt, az együttlétet sem kívánta, mégsem volt soha egy kalandja sem. Az autós férfi tetszett neki, megragadta annak érdeklő­dése. Beszélgetni egy presszó­ban még nem a világ - gon­dolta, így ráállt a felkínált idő­pontra. Hosszú, vöröses haját sokáig kefélte, de egyszerű ruhába bújt a megbeszélt találka előtt. Régi ismerősként üdvözölték egymást, s míg habos kávéját itta, szinte kézzel tapinthatóan érezte a kettőjük közti vonzó­dást. Még a férfi neve is tetszett neki: Ferenc - ízlelgette magá­ban, ahogy egymással szemben ültek a kerek asztalnál, s hall­gatta, amint az életéről mesél. Ferenc több éve elvált, lánya a volt feleségével élt, a kapcsolat laza volt apa és gyerek között. Egyszobás lakásában mindent egyedül elvégzett, főzni is megtanult. Annának tetszett, hogy ma­kulátlan az inggallérja, fé­nyesre sikált a cipője. Mérnök­ként dolgozott, szerette munká­ját, s bár igyekezett nem pa­naszkodni, érződött hangjából a végtelen árvaság, az egyedül­lét miatti elhagyatottság. A nő furcsa mód mégsem érzett saj­nálatot iránta. Inkább valami sorsközösség ébredt föl benne. Szárnyra kelt az idő, s An­nának eszébe sem jutott, hogy valamelyes anyaságot érezzen Ferenc iránt - ellenkezőleg, mintha tőle vágyott volna gon­doskodásra. A találkozások egyre sű­rűbbé váltak. Úgy ismerték már egymást, mint a tenyerü­ket, s a külön töltött idők egyre üresebbé váltak. Hetek teltek el, de a kézfogásnál tovább nem jutottak. Egy nap Anna kolléganője viccből felolvasta a horoszkóp­ját: „Új szerelem jelentkezik az életedben”. Ezen mindketten jót nevettek. Két nagy fiú any­jaként, középkorú asszony lé­vén meg sem fordult a fejében, hogy jöhet még az életében a mindent elsöprő érzés - Feren­cet jó barátnak tekintette. Áznap enyhe volt a téli este, a tiszta égbolton látszottak a csillagok. Kiültek a térre egy padra: Ferenc az égboltot nézte, míg bevallotta érzéseit: nem tud az asszony nélkül élni, arra vágyik, csak az övé le­gyen. Az ölelésnél tudatosult Annában: igen, ez már több mint barátság, teljes szívvel vágyik a másikra. Nem bírja már a szürkeséget a férje mel­lett, ezt a kihűlt kapcsolatot. A férfi lakására magától ér­tetődően ment fel, élvezte a kislámpafényű suttogást, ahogy megfordult a széles ágyon, Ferenc betakarta a puha paplannal. Törődnek velem, végre va­laki, ennyi év után - nyújtózott el jólesően a makulátlan lepe­dőn. Egyre gyakrabban ment föl a garzonba, együtt készítettek ennivalót, olykor felbontottak egy üveg bort, és éveket fiata­lodtak. Anna nem érzett lelkiisme- ret-furdalást, bár azt is tudta, nincs jövője kapcsolatuknak, sohasem lehetnek egymáséi. Mégis boldog volt. Közeledett Ferenc születés­napja. Napokig törte a fejét, mivel lepje meg. Munka után járta a boltokat, s amint épp az egyikbe belépett volna, földbe gyökerezett a lába. A férfit látta meg, karcsú, fiatal nő ka­rolt belé. A z ajándékvásárlásról le­tett. Sötétedett, kiült a térre, megszokott pad­jukra. Tiszta este volt, marasz­talta a hely. Sokáig nézte a téli csillagokat.

Next

/
Thumbnails
Contents