Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
Papír a járdán V árakoztam a buszra a színház előtt, és ilyenkor a tétlenség miatt bármi beakad az ember szemébe, mint nekem az az eldobott papírdarab, amelyet lábak pöccintettek odébb, vagy a gyenge szél libbentetí tova. Negyedívnyi, szépen összehajtott fehér papír. Nem is gyúródott, nem volt rajta írás vagy pecsét. Arra sem utalt semmi, hogy valaki elvesztette volna fontos iratdarabját. Nem vette fel senki. Pedig már haszontalan hulladékként, szemétként kezdett viselkedni. Ezért is kerülték, mint hogy a kukába dobták volna. Persze, ezért le is kellene hajolni. De nem ez a fizikai fáradság okozott gondot, hanem az, mit szólnak az emberek, ha én lehajolok egy szemétért. Nem,vagyok parkőr, közterület-felvigyázó, szeméthordó, úttakarító, sepregető. Hiába, mindenki szereti megtartani társadalmi állását, rangját, ami tekintélyt ad, és amitől ember az ember. Már kezdett nyugtalanítani, hogy senki sem hajol le érte. Talán a fiatalabbak, ők hajlékonyabbak. Két főiskolás ment el, észre sem vették, átléptek rajta. Egy piacról hazatérő háziasszony meglátta, távolról nézte, de nagy ívben elkerülte, mintha nem volna szabad hozzáérni. A fiatalembert megállította ugyan a látvány, megakadt a szeme rajta, másokra is pillantott, de ő is továbbment. Idős néni érkezett, botjával tapogatott, de mintha láthatatlanul is érzékelné, elkerülte. Ám a gondos, tisztaságszerető családanya közelebb lépett, szentelt egy pillanatot neki. Jobban szemügyre vette, talán találgatta, van-e ráírva valami. Végül ő is úgy döntött, felesleges bolygatni. Kétségtelen, van valami a levegőben, ebben a tavaszt váró időben, ami megakadályozza az embereket, hogy felemelje valaki azt az elhullatott papírt, csak pusztán a rend kedvéért. Mégsem tették, tettük. Valószínű azért, mert nem a mi utcánk, nem a házunk tája, amelyért felelünk, pedig hát ez a mi városunk. Vagy mégsem az? J ött a busz, felszálltam. Láttam, még mindig ott a papír, nem veszi fel senki. Pedig én már felemeltem volna, csak nem volt hozzá erőm. Nem fizikai erő, valami más, ami nem akarta, hogy felvegyük. Hátha szerencsénk lett volna, ki tudhatja, mégis mi volt ráírva? Gál Elemér „Görcsmentesebben kell viszonyulnunk a sajtóhoz” (Folytatás az 1. oldalról)- Én ezt úgy látom, az a tény, hogy most fordultunk a célegyenesbe, nem azt jelenti: azért választott bennünket 1994-ben a nép, hogy a kormányzat drága idejéből másfél évet kampányolással töltsünk. Nyilvánvaló, vannak, akik másképp gondolkoznak, de én ezt természetesnek tartom. Mint ahogy jövőre már teljesen nyilvánvaló kérdés lesz az, hogy az MSZP országgyűlési képviselőjelöltjeinek személyéről az akkori népszerűségi mutatók alapján kell dönteni. A rendkívüli kongresszus Kiss Péter váratlan elhunyta miatt kell hogy összeüljön.- Miként lehetséges az, hogy a kormányzó pártok ennyire súlytalanok az APV Rt.-féle korrupciós ügyeket kivizsgáló bizottságban? így érzi-e ezt Ön is?- Van ebben a dologban némi igazság. Először is lélektanilag, politikailag nem egy egyszerű helyzet. Az ellenzék képviselőinek van egy koncepciójuk, ami leginkább a kormánykoalíció pártjaira vonatkozik. Másodjára egy ilyen vizsgálóbizottságban nem a parlamenti erőviszonyok tükröződnek vissza, hanem az ellenzék van többségben. Ezzel együtt szerintem másképp kellene kommunikálnunk az ellenzéki álláspontot.- Ehhez kapcsolódik a kérdés: helyénvaló-e most boncolgatni az MDF-Fidesz székházügyet? Olybá tűnik, hogy ez erőltetett visszavágás, bosszú. Ez pedig nem igazán szimpatikus a közvélemény előtt. Emlékezhetünk az MDF ’94-es, csúfos kudarcot hozó választási taktikájára...- Leszögezem, én nem értek egyet azzal, ahogy ez most történik. Én egyébként is nagyon nem szeretem magunkban, magyarokban azt a mentalitást, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is! Ez borzasztó sok kárt okozott már az ország történetében. Az MDF- et és a Fideszt a szavazók 1994-ben már megbüntették a székházügyért. Nem is értem, hogy ezt ők miért nem kommunikálják ebben a formában. Teljesen értelmetlen ez a mostani vizsgálódás. Azt hiszem, ezeknél a történeteknél a hajdani körülményeket ma, azaz utóbb számon kérni a politikában nagyon káros jelenség. Bárkiről is legyen szó.- Többször is hangoztatta a helyes kommunikálás fontosságát. Nem gondolja-e, hogy jelentősen javítani kellene az MSZP média- és sajtókapcsolatain, tömegkommunikációs munkáján? Kevésbé kapnak hangot a párt eddigi pozitív tettei. Ugyanakkor az érezhető az állampolgár számára, hogy az MSZP egy (bocsánat a hasonlatért) sokfejü birka, amely némán tűri, hogy sorban megszabadítják előbb a gyapjától, majd a fejeitől...- Hmm... Igen. Az előző ciklus negatív tapasztalatai alapján az MSZP az első pillanattól kezdve úgy kezdett a komiányzásba, hogy önmérsékletet fog tanúsítani. Az ön- korlátozás számunkra igen fontos politikai érték volt. Sokak számára ma is az. Úgy vélem, egy picit elcsúszott ez a dolog. Nem értek azzal egyet, amit az előző ciklusban a hatalmon lévők mondtak, miszer rint: „tetszettek volna megnyerni a választásokat”. Ám egy többségnek arra is tekintettel kell lennie: azért hatalmazták fel a kormányt a hatalom gyakorlására, s azért kapott többséget a voksolóktól, hogy ezzel felelősségteljesen éljen. Erről is számoltatják el. Ami a nyilvánosságot illeti, úgy gondolom, a sajtó, a nyilvánosság szabályai, a sajtó és a politika viszonya viszonylag egyszerűen átláthatók és beláthatok. Az is törvényszerű, hogy a sajtó általában, lényegében, szükségképpen ellenzéki. Félreértés ne essék, nem úgy, mint a mai politikai ellenzék. A sajtó kritikus szemmel nézi a történéseket. Mentális változáson kell tehát az MSZP-nek is átmennie. Sokkal elfogulatla- nabbul és görcsmentesebben kellene viszonyulnunk a sajtóhoz. S arra tekintettel, hogy a negatív szenzáció mindig nagyobb hírértékkel bír, sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell azért tenni, hogy amit jól csináltunk, azt el is tudjuk adni. Ennek feltétele, hogy akik ezt kommunikálhatják, fordítsanak rá több időt, tegyék tehetségesebben, rokonszenvesebben, tudatosabban. Nem igaz az, hogÿ a jó árunak nem kell cégér! Igenis szükség van rá!-Minderre van kidolgozott elképzelés?- Folyamatosan foglalkozik az elnökség e kérdéskörrel. Nagyon remélem, az elkövetkező néhány héten belül a kommunikációnkban érdemi változást lehet érzékelni és értékelni. Nagyon fontos lenne! Hozzáteszem: ezt a szándékot azért nehezíti az, hogy ma a magyar médiapiac meglehetősen instabil. Nagyok az átalakulások, s emiatt a sajtó is érzékenyebben reagál mindenre.- Azért is fontos lenne ez az MSZP számára, mert tapasztalható például itt Heves megyében is, hogy a kisgazdapárt nagyarányú szervezkedésbe kezdett. Az értelmiséget próbálja megnyerni vidéken is. Komoly elképzelésük, hogy sajtóhálózatot hoznak létre.-Én azért nem hiszek abban, hogy pártsajtót ma Magyarországon meg lehet, érdemes csinálni. Tényleg az a nagy gond, hogy ez a sajtópiac instabil, csak részben piac, mert más oldalról intenzíven jelen van egyfajta militáns pártsajtó is. Jóval keményebben kell nekünk is nyomulnunk e téren. Abban bízom, hogy az ilyen híreknek több a füstje, mint a lángja. Ugyanakkor persze nem vagyok tőle teljesen nyugodt.-Ha már itt tartunk: Hevesben hol tart az MSZP munkája, a pártszervezés, a kapcsolatépítés ?- Én optimista vagyok, mert a nagy növekedésből és abból, hogy 1991-94 között a pártot vezető réteg többsége elkezdett közfunkciókban, közintézményekben dolgozni, elment a Parlamentbe, az ön- kormányzatokba, ez tényleg előidézett egy komoly vákuumot. Most már beletanultak a munkába, s egyre inkább látom, hogy a felszabaduló energiák a párt irányába mozognak. Egyetértek azzal, hogy az MSZP-nek csak tömegpártként van ereje, így képes egyensúlyban tartani a demokratikus politikai kultúra esélyeit. Az MSZP igen fontos tényezője a honi politikai demokráciának! Azt mindig tudtuk, hogy ebben az országban nincs hét politikai alternatíva. Egyelőre a dolog egy hárompólusú világ felé sodródik. Nagyon erős pártépítésnek kell folynia. Ezért én most járom az országot, s örömmel konstatálom, hogy fiatalok is ringbe szállnak mellettünk. Legutóbb Debrecenben alakult meg a BIT Hajdú- Bihar megyei és debreceni szervezete.- Sokat számít persze az is, hogy a szakszervezetek - főképp az MSZOSZ - hajlandó- e ugyanúgy vállalni jövőre a közösséget az MSZP-vel, mint az előző választáson.-Abszolút így látom én is. Hónapok óta intenzív tárgyalási szakaszban vagyunk. Az országjáráson szeretném a helyi szakszervezetek és párt- szervezetek együttműködését is lemérni. A hároméves kormányzás után a szövetségkötést megelőző tárgyalások kétségtelenül sokkal keményebbek lesznek, sokkal részletesebbek, mint 1994 előtt. Stratégiailag feltétlenül számítunk erre a szövetségre!- MSZP-tagok, szimpatizánsok vélekednek úgy, hogy a mostani nagy ellenzéki „ne- kibuzdulások” - szövetségkeresés, vizsgálóbizottságok felállítása, agrárdemonstráció - oka nem más, mint hogy ők is látják, most van az utolsó lehetőség a koalíció helyzetének megnehezítésére. Később már kevesebb lesz a terük a választási csaták sikeres megvívására. Érzékel-e ilyesmit a párt vezetése?- Én azt mondom, az ellenzéknek az a természete és az a dolga, hogy ő akar kormányrúdhoz kerülni. Ez abszolút evidencia. Ebből származik, hogy nyilván azon a terepen próbál versenyezni, ahol esélyeket lát. Nem tartom véletlennek, hogy eddig ez a verseny, ez az alternatíva-felmutatás a gazdasági szférában, a külpolitikában nem nagyón volt sikeres. Nekünk mérhető eredményeink vannak, ezért óhatatlanul tolul a kampány színtere azokra a helyekre, amelyeknél a legkevésbé megragadhatók a pozitívumok. Főképp gyanúsítgatások, vádaskodások formájában történik ez. Ezzel együtt a stratégiában is ma már összerakhatok a programértékű panelek, amelyekkel az ellenzéki táborba tartozók operálni fognak. Erőteljesen megjelenik a szociális demagógia. Intenzíven dolgoznak a Budapest-vidék ellentét felszításán. Sajátos nemzeti gőg is megfigyelhető: nem kell nekünk Európa, jöjjön ide Európa, ha akar valamit. Súlyos aránytévesztés ez. Aggasztónak tartom, mert meg kell barátkozni azzal a ténnyel, hogy a magyar Trianon után sajnos, kis nép lett. Nincs vagy nagyon kevés az eszközünk a kitörésre. Épp ezért egy túlélési modernizációs stratégiára van szükség, olyanra, amilyennel például a finnek is jelentősen előbbre jutottak. Szalay Zoltán jL ' • % ? Äüe 'ím. FOTÓ: PERL MÁRTON Marad-e még mit menteni...? S^Szubjektív TÖBB nekirugaszkodás után is még mindig csak latolgatják, hogy bevezetik hazánkban a politikusok vagyonbevallá- sát, s esetleg vagyondézsmáját. Utóbb pedig - netán egyidejűleg - mindenkit köteleznek erre. Félő ugyanis - vagy talán már most nyilvánvaló -, hogy jó néhányan a köz rovására „tollasodnak” túlontúl nagymértékben és gyorsan. Pozícióiknál, összeköttetéseiknél fogva oly pimaszul tesznek szert meglepő, sokakat megbotránkoztató gazdagságra, hogy hovatovább tűrhetetlen. Persze, az ejnye-bejnye csak a továbiakra vonatkozna, az eddigiekre akkor sem, ha mégoly irritálók is. Spongyát arra, ami már megtörtént - vélik -, az a lényeg, hogy legalább ne folytatódjék a féktelen harácsolás, benne - alighanem leginkább - a törvénytelen gyűjtögetés. A korrupció, a sok lopás, rablás, amit szemérmesen jó esetben is mindössze ügyeskedésnek tartanak. Nem tudom, hogy mire a késlekedés, csak találgatom, hogy valószínűleg az is fél az intézkedéstől, akitől nem várnánk. Mivel így vagy úgy őt is érintheti - s ez bizony kellemetlen. Hiszen akár maga, vagy a családtagja, rokona, barátja, ismerőse már igencsak meg is szedte magát, akad elég bőven, amiből juthat. Nem egészen lefutott a privatizáció, s újabb lehetőség a közbeszerzés politikusnak, vállalkozónak egyaránt. A nagy és kis „udvarok” szállítói úgy is eredményesen seftelhetnek, hogy marad náluk a haszonból, bármennyire osztoznak rajta. Megeshet azonban, hogy mire az elképzelést határozattá emelik, a sok is elfogy, aztán már nem lesz mit menteni, visszatartani a köznek. Akar- ván-akaratlanul vége szakad a „turpisságnak” - ahogyan a kormányzati főtisztviselő még a minap is óvatosan nevezte, ami körülöttünk történik -, s így értelmetlenné válik a törekvés. Véletlenül sem érintheti a vagyondézsma olyan honfitársunkat, akit különben már most is sújthatna - a főember tévés tájékoztatása szerint - akár száz- vagy kétszáz- milliárd forintos tulajdonáért. Természetesen, ha megőrzi addig, amikor már hivatalból is szemet szúr, elfelejti átmenteni a kincsét más nevére. Ilyenképpen - gondolom - értelmetlen a témával foglalkozni. Mivel előfordulhat, hogy így a préda legalább valamivel tovább marad a közösben, ha nyilatkozattal, dézsmával nem ijesztgetnek senkit. AKIKNEK figyelniük, üldözniük kellene a törvénytelenséget, jobb hát, ha behunyják a szemüket. Mint eddig... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... A legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint csökken a kormányzó pártok szavuzótábora. Bezzeg a demonstráló szekértábor... * Amerikai hírszerzői elemzések szerint Csiang Cö-min kínai elnök hatalmi helyzete meglehetősen ingatag. Miután Hsziao-ping már nem Teng mellette... * Mint egy sajtótájékoztatón Hóm Gyula és Demszky Gábor bejelentette: 2003-ra készen lesz az új fővárosi metró. Ezt is megértük: erősödik a földalatti mozgalom... * Korlátlanul lehet panaszkodni - mint olvasom - az Országos Rádió és Televízió Testület illetékes bizottságánál. Ez kell a magyarnak...! * Oroszország egykori, volt szovjet hadiipari üzemében - amely időközben békés célú gyártásra állt át - meglehetősen szokatlan módon fizették ki a dolgozók elmaradt illetményét. A havi juttatást tartalmazó boríték mellett ugyanis nem más volt, mint számos saját termék: vagyis gumiból készült szexuális segédeszköz. Napi betevőnek szánva... (szilvás)
