Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-26 / 71. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. március 26., szerda A büszkeségünkről nem is beszélve... Olvasom, hogy az egri sétáló­utca egyik végén - bódéra ki­írva -, megvásárolható az utca díszburkolata. Korábbi híradá­sokból tudom, az önkormány­zatnak nincs pénze, hát így ke­res támogatókat. Az ötlet, bár nem éppen eredeti, mégis na­gyon jó. Ha tölünk nyuga­tabbra ez már elfogadott, mi több, eredményes is, miért ne csinálhatnánk mi is? Tudok olyan műemléki városról, ahol a városfalat építették fel újra úgy, hogy méterenként lehetett venni belőle egy kis márvány­táblával együtt. A márványtáb­lára ki-ki azt vésetett, amit akart. Kultúmép lévén, a felira­tok neveket tartalmaznak, egyik-egyik még egy országne­vet is, ahol a képzeletbeli tulaj­donos él. A nevek némelyike rövidítve. ízléses. Az általam ismert híresebb utcák díszburkolatán a nevek szintén nem hivalkodók. Igaz, az üzletek több évszázada, de legalább évtizede azonos család tulajdonában vagy kezelésében vannak. Az áruk ezekben a bol­tokban kiváló minőségűek, és a hely szellemének megfelelően méregdrágák. Az utcák a pén­zes turisták kedvenc bóklászó helyei. A pénzvilág, a piacgaz­daság, az általunk áhított közös Európa reprezentánsai. És olvasom a mi utcánk üzle­teinek kirakataiban a cégtáblá­kat: Cica-Mica turkáló, disz­kont butik. Lehet-e cserélni majd a díszburkolaton a neve­ket, és ha igen, milyen gyak­ran? Vagy talán a turisták által szívesen látogatott és valóban szép városunk főutcáján előbb az üzleteket kellene lecserélni, és aztán a burkolatot? Hatásosabb lenne, már csak Európa kedvéért is, büszkesé­günkről nem is beszélve. Tóth Elemér Eger Kodály az egri diákokhoz is szólt Hagyta a növendéket saját gyökerén fejlődni A kicsinyeknek - adtak nagy sikerű jelmezes műsort az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulói. A lajosvá- rosi óvodásokat hívták meg, akik tapssal jutalmazták a be­mutatót. Az erről készült felvételt Szabady Levente küldte szerkesztőségünknek. Hulladékgyűjtésben a nagyrédeiek a legjobbak Kedves olvasóink, előfizetőink! Továbbra is várjuk leve­leiket. Örü­lünk, hogy eddig is megtisztel­ték kiadón­kat, szer­kesztősé­günket, és elmondták véleménye­iket ügyes-bajos dolgaikról, megosztották velünk öröme­iket is. Bízunk abban, hogy ez a kapcsolat a jövőben is megmarad. Ezért kérjük, küldjenek leveleket. A cí­münk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztő­sége 3001 Eger, Pf. 23. Köszönettel Hálás szívvel mondok köszöne­tét az egri kórház első emeleti gyermekosztályán dolgozó or­vosoknak és nővéreknek kis­fiam gyógyulásáért. Tisztelettel: Tóth F ere ne né Fedémes Fekete-fehér... Olvassuk, hallgatjuk a híreket... egy újabb bankot mentettek ki a csődből itt vagy ott, privatizál­tak, valaki a szatyrában Lenin összes művével robbantással fenyegetőzött. Fidel Castro zöldségtermesztési önkényszer­rel akarja országát megmenteni a „kapitalizmus fenyegető réme elől”, kis hazánkban ilyen-amo­lyan áfa, tb-járulék, s miegy­más jogosságának a bizonyí­tása... az ötvenes évek eszmei etetésének változatai egy kis pénzcsörgéssel meg vadítva... Szaltükov-Scsedrin (1828-1889) álszenteskedő fő­hőséről, Juduskáról (más néven vérszopóról) mondják a re­gényben: „nem sajnálja a szót". Nohát ebben bőven van nekünk is részünk. Mintha a Juduskák kezében volnánk, lyukat beszélnek a hasunkba, hogy nem keleten kel fel a nap. Ne jusson el tudatáig a lényeg, hogy van tisztességes ember és van gazember. Ennek forszíro- zása nem azt szuggerálja-e a megszólítottnak, hogy gyöke­reit, s a bölcsőt, amelyben rin­gatták, valóban szégyellnie kell? Az önmagától megrészegült politika: „képes az embert sza­vakkal elgennyeszteni” (Szal­tükov-Scsedrin). Mert a zse­bére üt, s úgy tűnik: neki még mindig megéri. Nagy Edit, Eger Most kerek harminc éve, 1967 márciusának elején halt meg a magyarság egyik legnagyobb nevelő egyénisége, Kodály Zol­tán. Papírforma szerint is peda­gógus volt: magyar-német sza­kos középiskolai tanár. A bu­dapesti egyetemen magyar verstani tárgyú disszertációval doktorált. Nevelő volt osztálykönyv és osztályozó értekezletek nélkül is. Nemcsak a Zeneakadémián. Pedagógiai elvei túlmutattak azon az intézményen és a ze­nén. Igaz, hogy elsősorban a zenével akart nevelni, de peda­gógiai eszméinek van általános érvényük is. Mi jellemezte Ko­dályt, mint pedagógust? A ta­nítvány iránti igényesség. Meg az, amit pályatársa, Molnár An­tal professzor így fogalmazott meg: hagyta a növendéket saját gyökerén fejlődni. Támadták is érte tekintélyuralmas korokban. Vannak napjainkban a közokta­tásnak munkásai, akik szívesen követnék ezt az útmutatást; saj­nos, csak korlátozottan tehetik, a körülmények egyelőre határt szabnak a jó szándéknak. De nem szabad lemondanunk egy olyan majdani köznevelőről, amely Kodály példáját termé­kenyen fel tudja használni. Középiskolában soha nem tanított, tanári diplomája még­sem volt puszta ráadás. 1940- ben az egri középiskolák nagy, közös énekkari hangversenyt rendeztek a Líceum udvarán, népdalfeldolgozások és kora­beli magyar zeneszerzők művei szerepeltek a műsoron. Az utolsó műsorszámot az összes énekkar együtt, csaknem fél­ezer diák énekelte. (Én is éne­keltem a tömegben. Úgy em­lékszem, ezt az összkórust a mi karvezetőnk, Rássy tanár úr vezényelte.) Kodály Zoltán ott volt a hangversenyen, mert meghívták, és mert ő mindig szívesen ment az ifjúsághoz. A záró nagy taps után szóra emelkedett, röviden beszélt, de szavai bizonyították, hogy meg tudta szólítani a tanulóifjúsá­got. Magyar szakos volt, ennek is láthattuk nyomát a tevékeny­ségén. Mégpedig főleg abban a lelkes és szívós harcban, ame­lyet szinte halála napjáig foly­tatott romló anyanyelvűnk men­tése érdekében, megmaradásá­ért - szóban, írásban, szemé­lyes példával. Irodalmi szerep­léseiről kevesen tudnak, pedig voltak. Én magam is jelen le­hettem egy előadásszerű em­lékbeszédénél, amelyet Katona József szobránál tartott Kecs­keméten. Ismerősei szerint Kodály szívesen vette, ha „tanár úrnak” szólították. Bán Ervin, Budapest Március 10-én az Észak-ma­gyarországi MÉH részvénytár­saság meghívására három Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei és egy Heves megyei általános is­kola képviselője látogatott el Miskolcra, az rt. központjába. A cég ügyvezető igazgatója be­vezetőjében az általuk végzett munka társadalmi, környezet­védelmi hasznosságáról be­szélt, majd értékelte az 1996 őszére meghirdetett iskolai hul­ladékgyűjtő akció eredményeit. Négy létszám-kategóriában versenyeztek az oktatási-intéz­mények. A harmadik kategóri­ában szerezter.meg. az első he­Méltó megünneplése volt 1848. március 15.-nek a szajlai óvo­dában. Az ünnepeket megelőző napokban az apróságok már lá­zasan festették a zászlókat, ké­szítették a kokárdákat, díszítet­ték az óvoda épületét, csoport- szobákat. Közben tavaszi dalo­kat, a szabadságharcot felidéző verseket, verbunkosdalokat gyakoroltak. Az ünneplőbe öltözött óvoda és lakói vidám, mosolygó arc­cal fogadták a szülőket és a meghívott vendégeket. E szín­vonalas kis műsoron keresztül, miként a többi napok tapaszta­lataiként is, örömmel vesszük lyet a Nagyrédei Általános Is­kola 290 tanulója. Az „Észak- Magyarország legjobbja” címet azért érdemelte ki az iskola, mivel az abszolút gyűjtés mennyiségét tekintve is az első helyre került, megelőzve az 578 fős tanulólétszámú Miskolci 34. Számú Általános Iskolát. E nagyszerű rendezvény egyaránt köszönhető az iskola tanulói­nak, az ő szüleiknek, a neve­lőknek, a község vállalkozói­nak és a nagyrédei Szőlőskert Mezőgazdasági és Szolgáltató - Szövetkezetnek. Szabó Gábor igazgató Nagyrédei Általános Iskola tudomásul, hogy gyermekeink milyen nagy értelmi fejlődésen mennek keresztül. A műsor zárásaként az óvo­dások minden vendégnek ko­kárdát tűztek, majd a helyi ki­sebbség vezetője édességgel kedveskedett az apróságoknak. Köszönjük e színvonalas kis ünnepséget, a gyermekeinkkel való törődést és foglalkozást Huszár Béláné és Vincze Sán- dorné óvónőknek. Szívesen gondolunk rájuk. A szülők nevében tisztelettel: Kokovai Szilárdné Száj la, Kertész út „A hamis prófétáktól ments meg...” A rendszerváltás óta nagyon megszaporodtak a lakásokat járó, agitáló, szent könyveket árusító önjelölt próféták. Az azelőtt a piros könyv tagsági díját rendszeresen lerovó pol­gár mára már keresztet hányó, imát mormoló, buzgó temp­lomjáró atyafi lett. Hiába no, változnak az idők, változik a divat is! Nem is volna itt semmi probléma! Én mindig tiszteltem a mássá­got és a másként gondolkodó­kat, ha az én gondolkodásomat is tiszteletben tartják, és sem­miképp sem akarnak erőszak­kal megváltoztatni! Hogy történt, hogy nem! Egy ismerős asszony a felesé­gemmel konzultálva meghí­vatta magát hozzánk! Termé­szetesen fogadtuk, bár sejtet­tük jövetele célját. Tisztában voltunk vele, hogy vallási fa­natizmusa már több éve be­teggé tette, megfosztva mara­dék realitásérzékétől is. Ebben elérkezett a csúcspontra, ami­kor teológiából levizsgázott és hittantanár lett! Már előtte is mindenkit a vallás útjára akart téríteni, most úgy érezte, eljött az idő, hogy a legkeményebb próbakövön kell kipróbálnia frissen szerzett tudását! Már­mint rajtam! De bizony, pár perc után lógó orral távozott. Érvrendszere összedőlt. Ná­lam legalábbis megbukott! Sebaj, „a jó pap is holtig ta­nul!”. Persze, próbálkozni mindig lehet! A gyerekeknél talán még viszi valamire! Saj­nálom, hogy csalódást kellett okoznom ennek a derék, a szemembe mindig kedves, mosolygó, behízelgő modorú és kulturált viselkedést mutató asszonynak. Mígnem egy al­kalommal a lakásomról hozzá telefonáló ismerősöm fel nem hívta, rólunk érdeklődve. Lé- legzet-visszafojtva hallgattuk azt a hazugságot és szenny­áradatot, ami a kihangosított telefonból ömlött felénk. Ő pedig beszélt, nem tudva azt, hogy mi minden szavát hall­juk. Korunk technikája, a tele­fon leleplezte előttünk a két­színű, köpönyegforgató ájta- toskodót, aki nem tudta, hon­nan történt a telefonhívás. Eb­ből az esetből is látszik, hogy nem mindegy, kik hirdetik az Igét! Lehet, hogy Isten meg­bocsát, én nem! Marosfalvi Pál, Eger Méltóan ünnepeltek a szajlai óvodások Az apróságok szépen felkészültek T MEGRENDELŐLAP I Ha H®UAP -ra, I havonta non önnél marad! ■ Alulírott.......................................................................................(név) . ........................................................................(irányítószám, helység) .................................................(utca)..............(házszám) ..........(ajtó) m egrendelem a HEVK^HÍRIAP című,apót .........................................példányban I • Az előfizetési díjat a fenti címen jelentkező kézbesítőnek fizetem. ■ • Az előfizetési díjat a..................................pénzintézetnél vezetett ........................................................... folyószámláról egyenlítem ki. (Kérjük, hogy a banknak adjon megbízást a hírlapdíj átadására.) ■ A megrendelőlapot a következő címre szíveskedjen feladni. AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája 3301 EGER, Pf. 23 ■ Vidéken a Heves Megyei Hírlap terjesztőinél lehet előfizetni. I A lap megrendelhető továbbá a 36-412-646 telefonszámon is. I Előfizetési díj .............................................. e gy hónapra 645 Ft aláírás Ha mindent ilyen könnyedén lecserélhetnénk... Most új SKODA vásárlása esetén régi autóját típustól függetlenül, kedvező feltételekkel beszámítjuk a vételárba. Volkswagen Csoport ^ SKODA, VÁLTSON VELÜNK Sándor Autóház 320b Gyöngyös, Jászsági út 24. Tel./Fax: (37)315-515 Speciális tanfolyam öt művészeti ágban Az andomaktályai székhellyel működő Magyar Speciális Mű­vészeti Műhely Egyesület El­nöksége március 3-tól - öt mű­vészeti ágat érintően - egyhetes speciális tanfolyamot rendezett. 1995 és 1996 után ebben az év­ben is nagy érdeklődés mutat­kozott a szervezés iránt. Az egyesület ezzel a tanfo­lyammal szeretne lehetőséget biztosítani azoknak a pedagó­gusoknak, nevelőknek, szociá­lis munkásoknak, gondozónők­nek - „speciális” szaktudásuk megalapozásához, fejlesztésé­hez -, akik munkahelyeiken is­kolás- és felnőttkorú, értelmileg akadályozott személyekkel fog­lalkoznak. Emellett ilyen személyekből álló csoportok művészeti tevé­kenységét karolják fel, vezeté­sük, irányításuk alatt már folyik a munka, vagy szakmai elkép­zelésükbe belefér a feladat jö­vőbeni felvállalása. Az egyesület elnöksége bízik abban, hogy az elméleti és gya­korlati felkészítést egyaránt szolgáló szaktanfolyam segít­séget fog nyújtani a résztve­vőknek ahhoz is, hogy a Ma­gyar Speciális Művészeti Mű­hely Egyesület szervezésében augusztus 26-29. között Eger­ben, a Gárdonyi Géza Színház­ban megrendezésre kerülő X. Országos és II. Nemzetközi Kulturális Fesztiválon szólis­táik és csoportjaik sikeresen mutatkozhassanak be az érdek­lődő közönségnek. Az öt művészeti ágban (nép­tánc, modem tánc, színjátszás, hangszeres zene) szervezett speciális szaktanfolyamra az ország 24 oktatási és szociális intézményéből, továbbá 2 ala­pítványtól összesen 54 fő je­lentkezett. A néptánc szekciót 10 fő részvételével a Gyöngyösről érkezett Ombódi András nép­táncpedagógus, a szalon- és modem tánc szekciót 15 fő részvételével az egri Botond Béla és Szarvas Ferenc táncta­nárok, a színjátszás szekciót 20 fő részvételével Fehér István színművész, az egri Gárdonyi Géza Színház tagja, míg a ze­neoktatást kilenc fő részére az egri Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon tanára, Kissné Ger­léi Mariann tartja. Az ötnapos speciális szakmai tanfolyam nyitóelőadására dr. Hídvégi Márta gyógypedagó­gus-pszichológust kérték fel a szervezők. Herzog Tamás, elnök

Next

/
Thumbnails
Contents