Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-13 / 61. szám

4. oldal Hitélet 1997. március 13., csütörtök A Könnyező Szüzanya ünnepe Győrben A Győri Székesegyházban őr­zik azt a Szűz Máriát ábrázoló festményt, amelyről hiteles fel­jegyzések tanúsítják, hogy 300 évvel ezelőtt vérrel könnyezett. Az 1697. március 17-én történ­tek évfordulójáról országos je­lentőségű eseménysorozattal emlékeznek meg: március 15- ért, délelőtt 11 órakor Paskai ImszIó bíboros, esztergom-bu- dapesti érsek mutat be ünnepi szentmisét a székesegyházban. A nap további részében is szá­mos rendezvényen méltatják az egykori eseményeket. Lelkigyakorlat a Jézus Szívében Nagyböjt időszakában számos helyen tartanak lelkigyakorla­tot, így lesz Egerben is, a Jézus Szfve-templomban (Makiári u. 91.), ahová március 19-20-21- én 18 órára várják a híveket. A szentbeszédet Kerényi Imre ka­nonok mondja majd. Templomtatarozás kezdődik Boldogon Az időjárás jelentős károkat okozott a boldogi templom és a plébánia tetőszerkezetében, va­lamint a csapadékelvezető csa­tornában. Az épületeken szük­ségessé vált a cserépcsere. Mint arról Kemencei Gábor plébános tájékoztatott, a munkálatokkal hamarosan végeznek. Önkormányzati pénz a templomfelújításra Bükkszenterzsébet önkor­mányzata a legutóbbi ülésen döntött arról, hogy az egyház- község kérésének eleget téve támogatja a helyi műemlék templom felújítását. A falu­atyák 300 ezer forintot szavaz­tak meg erre a célra. Barkaszentelés Erdőtelken Virág vasárnap előtt - március 20-22. között - az erdőtelki templomban minden este 6 órá­tól nagyböjti lelkigyakorlatot tartanak Varga Bertalan tama- mérai címzetes esperes plébá­nos vezetésével. Virágvasámap barkaszentelésre kerül sor. Apostoli küldetés Gyöngyösorosziban Ezeken a hasábokon az el­múlt hónapban mutattuk be a Jó Pásztor Nővérek apáca­rend történetét. Ezúttal azt az interjút adjuk közre, amelyet Gyöngyösorosziban készítettünk Mária és Rita nővérrel. Az első kérdés adott volt, ugyanis Mária Portugáliából érkezett. Már egészen jól bírja a magyart, azonban kérte, hogy beszélgetésünkkor le­gyen jelen Szarvas Gáborné iskolaigazgató, aki sokat segít neki a nyelv elsajátításában.-Miként került Magyaror­szágra?- Azores-ben születtem, a Faial-szigeten. Keresztény családban nőttem fel, a szüle­immel sokat imádkoztunk, s hittanórákra is jártam. Az egyik alkalommal egy Jézust ábrázoló képet láttam, s ez volt az a pillanat, amely elindí­tott ezen az úton. Mivel a szi­geten nem volt lehetőségem tanulmányaim folytatására, ezért Portugáliába utaztam. Később már tanítottam teoló­giát, hittant, pedagógiát és pszichológiát. Tudni kell, hogy a Jó Pásztor Nővérek mindig oda szeretnének menni, ahol nagy szükség van rájuk. Nagyon vágyódtam Af­rikába, ám a kanadai szüle­tésű és Rómában élő rendfő­nökünk, Lilian Magyarorszá­got javasolta. Portugálul és franciául beszéltem, de nem­hogy magyarul nem tudtam semmit, magáról az országról sem hallottam még. Végül is 1992-ben érkeztem Buda­pestre...- Milyen feladatokat ka­pott?- Az első a nyelvtanulás Mária és Rita nővér volt, hogy tudjak kommuni­kálni. A Bazilikában és a cse­peli Szent Imre-plébánián fog­lalkoztunk a fiatalokkal. A rossz lányokat, mint például a prostituáltakat, próbáltuk a he­lyes útra terelni.-Eljött 1996 januárja, amikor is erre a mátraaljai te­lepülésre került.- Azt az iskolai osztályt akartuk megnézni - folytatta Rita nővér -, amelybe a leg­több romagyermek jár. Felvet­tük a kapcsolatot a polgármes­teri hivatallal és az érsek úrral. Kerestük a segítségnyújtás le­hetőségeit. Az egyház tulajdo­nában levő parókiát kaptuk meg a kerttel együtt. Mivel kissé leromlott állapotban volt, először is helyrehoztuk. Több támogatást kaptunk, s ma már egy kis kápolnánk is van.- Hogyan tudnak segíteni a rászorultakon?- Októbertől élünk a falu­ban - vette át a szót Mária nő­FOTÓ: FÁCZÁN ATTILA vér. - A szülői munkaközös­séggel karöltve, az adomá­nyokkal karácsonykor felke­restük a támogatásra szoruló­kat, akiknek apró ajándékok­kal kedveskedtünk... Almaink kezdenek valóra válni. Szeret­nénk egy karitász-csoportot kialakítani, különös figye­lemmel a cigánycsaládokra, a fiatalokra, az idősekre, a bete­gekre és a társadalom periféri­ájára szomlt szegényekre, ho­vatartozástól függetlenül. Terveink között szerepel egy egyházi kollégium létrehozása az iskolával közösen.-Főként azokra a gyere­kekre gondolunk - kapcsoló­dott a beszélgetésbe Szarvas Gáborné -, akik nem akarnak iskolába járni, s higiéniás problémáik is vannak. Egész napos foglalkozási programot kívánunk kidolgozni részükre, amibe bevonjuk majd az Or­szágos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot is. Fáczán Attila Igazságosabb és testvéribb világot! Ne legyen magányos a tömeg A Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és testvérie- sebb világot! címmel 70 oldalas füzet formájában még 1996- ban körlevelet intézett a hívei­hez, s a magyar társadalom minden jóakaraté emberéhez. A körlevél célja: áttekinteni a politikai és gazdasági rend­szerváltás eseményeit, keresni a problémák megoldásának lehe­tőségeit. Azzal, hogy a püspöki kar hallatja szavát, az egyház nem a hatalmát kívánja növelni, hanem felelősségtudatából in­díttatva részt óhajt venni az or­szág építésében, keresi az egész társadalomnak hasznos cselek­vés formáit. A felvetődő szá­mos probléma közül a gazda­sági, a politikai és a társadalmi életre, főként a szociális viszo­nyokra, továbbá a kultúra és a nevelés egyes kérdéseire irá­nyítja a figyelmet - így a levél. Az Egri Egyházmegyében hét csoportban vitatták meg az anyagot. Nem kizárólagosan a papság, sokkal inkább a vilá­giak feladata lenne az erkölcsi és keresztényi nevelés hiányos­ságainak pótlása, a kultúra ápolása és. terjesztése, a közös­ségi élet újraélesztése, miután a magányos tömeg térben közel, de lélekben távol áll egymástól - fogalmazódott meg egyebek között a kétnapos egri tanács­kozás zárszavában. Gyökerekben testvérek, Isten gyermekei vagyunk. Mindany- nyiunk feladata egymás kere­sése és megtalálása - összegez­ték a jobbítás érdekében az ide­jüket a köz javára áldozok. F. B. Utcamissziók Hatvan térségében mintegy 600 református él, s közülük 220-an gyakorolják aktívan vallásukat - tájékoztat Tatai István nagytiszteletű úr, a Salgótarjánig terjedő terület lelkipásztora. A közösség tagjai ha­vonta összejönnek Heréden, Lőrinciben, Petőfibányán, Csányban és Apcon is, ahol iskolákban, szociális és ma­gánotthonokban beszélget­nek az evangéliumról. Fontosnak tartják az úgy­nevezett „hitetlenek” felé történő nyitást', „utcamisz- sziókat” tartanak, amelyek során közterületeken, kultu­rális rendezvényeken - pél­dául a hatvani expón - lép­nek fel csoportjaik. Támogatás az egyházak idei nemzetközi rendezvényeihez Az 1997. évi költségvetés 150 millió forintot irányoz elő az egy­házi nemzetközi rendezvények támogatására. A kormány - figyelembe véve a különböző egyházi nemzet­közi szervezetek kezdeménye­zéseit - az alábbi rendezvénye­ket kívánja támogatni: 1. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a Nemzetközi Vallásszabadság Szövetsége március 2-5. között Az egyhá­zak szerepe a megújuló társa­dalmakban címmel közös nem­zetközi szimpóziumot szerve­zett Budapesten. Támogatására a kormány 20 millió forintot hagyott jóvá. 2. Augusztus 4-20. között Debrecenben rendezik meg a Református Világszövetség 23. nagygyűlését, amelynek fő elő­adója várhatólag Nelson Man­dela, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke. A kiemelt jelentőségű rendezvénysorozathoz a kor­mány 80 millió forinttal járul hozzá. , 3. A Magyar Katolikus Egy­ház idei nemzetközi rendezvé­nyei sorában többek között Szent Albert tudományos ülést és jubileumi ünnepséget tarta­nak, sor kerül a katolikus peda­gógusok nagygyűlésére, a fel­nőttképzéssel kapcsolatos ta­nácskozásra, a katolikus csa­ládkonferenciára, továbbá az európai görög katolikus püspö­kök kongresszusára. A támoga­tás összege 33 millió forint. 4. A Magyarországi Evangé­likus Egyház és az Ökumenikus Tanács az iskolán kívül nevelés időszerű kérdéseiről, illetve a vallásszabadságról és a közép- kelet-európai új vallási moz­galmakról szervez nemzetközi tanácskozást. Ehhez a kormány hétmillió forint támogatást ha­gyott jóvá. 5. Az unitarizmus témaköré­ben tartandó szeptemberi kon­ferenciát a költségvetés kétmil­lió forinttal támogatja. 6. A május 23-27. között megrendezendő Ökumenikus Nemzetközi Nevelési Szakértői Konferenciát a kormány há­rommillió forinttal támogatja. A konferencia jó lehetőség az egyházi nevelés helyzetének hivatalos bemutatására mind az egyházak, mind a kormányzat részéről. A jövő orgonamüvészeiért A sarudi római katolikus temp­lom orgonájának felújítására hozott létre két éve alapítványt az egri ügyvéd, dr. Sebestyén Emil, az orvos dr. Berecz Jó­zsef, és a plébános, G aló Jó­zsef. A községbeliek az onnan más vidékre, Európa országaiba, a tengerentúlra elszármazottak támogatását kérték az Oszt­rák-Magyar Monarchia alatt épült, nyolcvanhat éves műem­lék hangszer működőképessé tételéhez. A két és fél millió fo­rintból másfél millió már össze­gyűlt az alapítvány számláján, de még így is hiányzik egymil­lió forint. Az alapítvány létrehozói a hitélet és a tehetséges sarudi gyermekek szolgálatába szeret­nék állítani az orgonát. A jövő zeneművészeinek gyakorlási le­hetőséget nyújtani, elősegíteni, hogy Kelet-Európa e kicsiny szegletébe is eljussanak Bach, Beethoven, Liszt, Mozart hang­jai. Ha az alapítvány ki tudja fi­zetni az építőket, április 19-én rendezik az ünnepélyes átadást, amelyre várják a támogatókat. Aki úgy érzi, hogy tudna se­gíteni, annak adományait az OTP Bank Rt. által vezetett 11739009-20148003 számlára várják. (császi) A nyolcvanhat éves hangszer Bünbánattal készüljünk húsvét ünnepére A nagyböjti lelkűiét fő jel­lemzője: a bűnbánat, éle­tünk jobbítására való szándék. Tudjuk és érezzük is, hogy a húsvél méltó megünnepléséhez valóban hozzátartozik a bűn­bánat, illetve a húsvéti szent­gyónás elvégzése, hiszen a gyónó ember a bűnbánatban „meghal a bűnnek, hogy Krisz­tussal együtt feltámadjon az új életre”. Nemcsak az evangéli­umi üzenet és az egyház fi­gyelmeztetése, hanem a bűntől való szabadulás bennünk lévő igénye is erre biztat és bátorít bennünket. Ez egy általános emberi igény, nemcsak a vallá­sos ember sajátja. A lélektan megállapítása szerint az emberiség nagy ré­sze szenved, mert vétkesnek érzi magát. Ha hasonlattal akarnánk szemléltetni ezt a bűn okozta kórt, egy szemét­dombot kell elképzelnünk, ahova állandóan hordják a szemetet. Minél mélyebbre ke­rül egy-egy réteg, annál erőtel­jesebben kezd rohadni, és kel­lemetlen bűzzel árasztja el a környéket. Valahogy így va­gyunk a bűnökkel is. Persze, voltak és vannak is olyanok, akik azt állítják, hogy a bűntudat nagy betegség, amelytől meg kellene szabadí­tani az emberiséget. Pszicho­lógusoknak vannak ezzel kap­csolatban próbálkozásai, de ezek csak ideig-óráig hatáso­sak, végső megoldást nem ad­nak. Mások pedig úgy próbál­nak szabadulni a lelkiismeret- furdalásuktól, hogy igyekez­nek meggyőzni magukat bűnös tetteik elkerülhetetlenségéről, s gyakran a jó cél hangsúlyozá­sával a rossz eszközt megkísé­relik elfogadhatóvá tenni. Mindezt azért, hogy megnyug­tassák lelkiismeretüket. Jézus, ismerve az ember bűntől való szabadulásának igényét, külön szentséget adott az egyház kezébe. Nem tekint­hetjük tehát úgy a gyónást, mint terhes kötelességet, ha­nem nagy jótéteményként kell fogadnunk, amelynek révén elnyerhetjük azt, amit az embe­riség nagy része keres: bűneink bocsánatát. Ezt a problémakört nagyon jól szemlélteti a következő példa is. Egyik nyugati nagy­városban egy emberbaráti cso­port alakult, szamaritánusok néven. A tagok feladata, hogy telefonon keresztül lelki vi­gasztalásban részesítsék és ta­nácsokkal lássák el a hozzájuk fordulókat. A statisztikák sze­rint figyelemre méltó eredmé­nyeket értek el. Egyik konfe­renciájukon azonban egy bap­tista lelkész váratlanul fölve­tette: vajon a sok telefonáló kapott-e eredményes és hosz- szan tartó vigasztalást? Tud-e a szamaritánus társaság annyit nyújtani, mint egy római kato­likus pap a gyóntatószékben? Hosszan tartó vita után tisz­tázódott, hogy a szamaritánu­sok amolyan lelki klinika a nem katolikusok számára. Az ő lelki klinikájukból nagyon sok haszna lehet a hozzájuk fordu­lóknak. De tartós eredményt csak úgy tudnak elérni, ha a bajba kerülteket az elsősegély nyújtása után saját felekezetűk lelkipásztorához küldik - aho­gyan a bibliai irgalmas szama­ritánus is olyan helyre vitte be­tegét, ahol gondos ápolásban részesülhetett. A bűnbánat fontosságát minden keresztény felekezet hangsúlyozza, hiszen Jézus igehirdetésében is ismételten találkozunk a felszólítással: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” A katolikus tanítás szerint nem elég az, hanem úgy általában szánjuk-bánjuk bűneinket. Bű­neinket meg is kell vallani, mert a bűnvallomás egyér­telmű, érzékelhető jele az em­beri bűnbánatnak. Luther Márton szerint az ember életében a szentségek vétele tulajdonképpen az ige személyes elfogadása: „Ha Krisztus haláláról prédikálok, az csak egy nyilvános igehirde­tés a közösségben, ebben nincs semmi különös dolog; akinek füle van a hallásra, az »meg­hallja«. De ha kiszolgáltatom a szentséget, azt több, mint az ál­talános, minden embernek szóló igehirdetés, mégpedig a személyes jelleg többlete mi­att” . Az is nagy dolog, hogy a bűnbánatot hirdető pap igehir­detését egyesek nyitott szívvel meghallgatják és bűnbánatot tartanak. A szentgyónás vi­szont még nagyobb esemény, mert abban a pap személyesen nekem hirdeti a bünbánat fon­tosságát és az Isten irgalmát, amikor azt mondja: „Bűneid bocsánatot nyertek, menj és többé ne vétkezzél!”. Dr. Dolhai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents