Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
L . I i Karate TNT Ez volt a bál Ha farsang, akkor bál. Ha bál, akkor Kiskegyed-Hír- lap. Közel háromszázan tisztelték meg jelenlétükkel rendezvényünket. Hogy nem csalatkoztak, azt már visszajelzéseikből tudjuk. Ez jelenti számunkra a legnagyobb sikert. Az ország legolvasottabb női hetilapjának szerkesztőivel együtt csupán ezt kívántuk: mindenki jól érezze magát. Hölgyek, urak, bemutatom: Fehér Istvánt Fehér István és Horváth Ferenc a Gyurkovics: Kutyakomédia című előadásban fotó: majoros tamás Fehér Istvánékhoz egyórás késéssel érkeztem (önhibámon kívül), így a pénteki nagytakarítás közepette találtam magam. - Nem győztünk várni! - mondta Pista, majd a felesége egy csésze mézes teát nyomott a kezembe.-Mi kell ahhoz, hogy valaki elhatározza, színész lesz?- Nem határozza el. Nekem 19 éves koromban eszembe jutott, hogy kipróbálom a színházat. Elmentem az ELTE színjátszó csoportjába. Zilahi Tamás és Fazekas István vezették, és ott ragadtam.-Később azért tettél lépéseket? Mondjuk, felvételi a főiskolára?-Nagyon sokat jelentkeztem és nagyon sokszor rúgtak ki. A kudarctól függetlenül én nem tartom jónak a felvételi rendszert, mert rövid idő alatt túl sok embert „néznek”, így képtelenség mindent átlátni.-A „Lila gépjármű” nevű színjátszó csoportot te vezeted, és igen szép eredményeket értetek már el.-Az egészségügyi szakközépiskolából kértek fel ennek a csoportnak a vezetésére. Másfél hónap alatt ripsz-ropsz ki kellett találni egy darabot, és bemutatni egy diák-színját- szófesztiválon. Itt rögtön ezüst minősítést kaptunk, és ami a legfontosabb: meghívtak bennünket az országos fesztiválra, mondván: nem volt hasonló típusú előadás. Még a Lila gépjárműről annyit, hogy a színházban egy főpróbán ott ültem az utolsó sorban, előttem ült két lány, és véletlenül hallottam, amint összesúgnak: „Te, ez az az amatőr rendező.” Egy színész számára az a tény, hogy a saját színházában úgy ismerik el, mint amatőr rendezőt, talán nem túl hízelgő, de nekem mégis nagyon jólesett.- Ha már a rendezésről esett szó, Lisztóczki Péterrel egy Örkény-müsoron dolgoztok. Nehéz kollégát rendezni?- Ezzel az Órkény-anyag- gal már három éve kísérletezünk. Mindkettőnknek megvannak a magunk nézetei, mindemellett hajlandóak vagyunk a kompromisszumra, még akkor is, ha ez olykor nehezünkre esik.-A kisfiad itt sertepertélt körülöttünk, most elvitték aludni. Nagyon megváltozott az életed a születése után és a család létrejötte óta?-Ha reggel elmész fél tízkor és hazajössz este tizenegykor, mert délelőtt próba, délután színjátszó, este előadás vagy megint próba, ez nehezen tolerálható. De szerencsés ember vagyok, mert a feleségem, Eszter (aki maga is színjátszós volt, tudja, mivel jár ez a munka) nagyon kiegyensúlyozott, humoros és optimista alkat. Olyan erős alapokon álló, nyugodt hátteret teremt a számomra, ami biztosít egyfajta kikapcsolódást, és támaszt is jelent. Mióta családom van, az értékek átrendeződtek. Amíg egyedül éltem, a szobában dohányoztam, kávéztam, mindegy volt, mikor jöttem, mikor mentem. Most ha hazajövök, nem az az első dolgom, hogy belevetem magam az alkotói munka közepébe, mert vár a családom, Gazsika, a fiam, akivel délutánonként bohóckodunk. Sok figyelmet és törődést igényel, ezért próbálok megfelelni, hiszen ő a legfontosabb. Baráth Zoltán A z ember főként csak úgy utána olvasgat. Előveszi a hajdanvolt olvasmányokat, például egy örök remeket, Arany János Toldiját. S rögtön kiböki: a teanager Miklós (mint tudjuk, még le- génytoll se...) a tizedik énekben, a cseh vitézzel való bajvívás előestéjén két öregkannát rendel a csapiártól, amiből ha némi mennyiséget szétlocsol is a korcsma padlózatán, azért még mindig rendesen öblít. Tizenegy-tizenkét liternyi magyar szőlőnedűt enged le a torkán! Az ember elgondolkodik. Mi magyarok alkohol, dohány, öngyilkosság, devianciák tekintetében az élcsapatban vagyunk (kábítószerben még nem, de ami késik, ugye...). De hát miért? Miért iszik Toldi is? Ez kérem, a magyar átok. Ami mindig a győzelem előtt fogan meg a lelkekben. Hiszen Arany hőse is legyőzi a Miért iszik Toldi? cseh bajnokot. Ez lehet az igazi magyar virtus, hiszen az ősök már 600-700 évvel ezelőtt sem tettek másként. A zömpölés, a korhelykedés, a végnélküli nyakalás még a remekművekben is a nagy alakítás előzménye, mint nem elhanyagolható motívum, akkor pedig kár minden fölösleges szóért: vita brevis. S tessék megfigyelni: Toldi áldozatfelmutató! Azaz valamely ősi magyar sámánisztikus szokás burkolt megjelenítése folyik. Javallom az egészségvédő programok propa- gátorainak, apostolainak és pápáinak: olvassanak sok magyar klasszikust, abból megtudják, hol terem a magyar vitéz. (káló) A nagyvállalkozók idei esztendei - sorrendben második - farsangi bálja végre meghozta az osztatlan sikert. Rodolfo bácsi igazán kitett magáért. Jó lapot húzott a meghívókkal. Talán ebben is rejlett a siker titka. Nem voltak kirekesztettek, egy napra szünetelt a sors szabta megkülönböztetés. Ennek a farsangi mulatságnak a demokrácia lett a fővédnöke. Mindenki kapott meghívót, aki csak méltónak találtatott az emberi rangra. No persze, a demokrácia szellemében is felmerültek apróbb eltérések. Azért mégiscsak meg kellett különböztetni, ki a tábornok és ki - a közkatona. Azért még Karnevál hercegének ünnepén, farsangi jelmezben üthetett a szegény is a gazdagnak. Jót nevettek rajta. Szabad volt minden mindenkinek, és hogy ez így történhetett, az bizony már a meghívók címzésével kezdődött. Rodolfo bácsi ugyanis küldött meghívót gazdagnak, szegénynek egyaránt, de még annak is, aki a kettő között leiedzett. A belépti díjakat is igazságosan mérlegelték. A nagy jövedelmű urak fizettek-' a legtöbbet, a közepesek mérsékelten, a szerény bérből és fizetésből tengődök csak filléreket, amiket kivontak már a forgalomból. Viszont a nincstelenek és koldusok ingyen léphették át a karneváli bálterem küszöbét. Meghívták tehát nagy jóindulatúan a szegénységet is! Nekik mellesleg nagy előnyük volt, mert nem kellett költeniük jelmezre, mindennapi öltözetük pontosan megfelelt. Álarcért se kellett kidobni pénzt, mert megviselt ábráza- tukról lerí még a titkolt nyo- , mór is. Egyszóval jól érezte itt magát mindenki, egy zsákba került a jómód a szegénységgel, ezért meg is fértek egymással. Hivatásos liberális politikust is hívtak, aki a pezsgőzés perceiben, amikor a zenekar is pihent, előadást tartott a szájtáti szegénységnek a következő szavakkal:- Nagy igazságtalanság volna elvtelenül elítélni az újgazdagokat, de főként a nagy- vállalkozókat és akik jönnek még utánuk a sorban. Ők ma korunk hősei, ők vállalják a rendszerváltás új gazdasági rendjének a kiépítését, ők törik A Álarcosbál - a javából a fejüket éjjel-nappal, hol teremtsenek munkahelyet, hogyan juttassák egy falat kenyérhez a munkanélkülieket. Mégis őket szidják a kiskocsmáktól fel a parlamentig. Sokan elfelejtik, hogy a rátermettség, a képesség és nem utolsósorban a rendelkezésre álló tőke hozta őket olyan helyzetbe, hogy cselekvő részesei legyenek a piacgazdaság kialakításának. Ezért csak tisztelet és hála jár nekik. A vállalkozó társadalom ma a szegénység jótevője. Ne irigyeljük őket, hogy ilyen nagyszerű képességekkel rendelkeznek. Ok nem tehetnek arról, hogy vagyoni -helyzetüknél fogva éppen őket szemelte ki a sors erre a magasztos feladatra. A mai karneváli összejövetel bizonyítja emberbaráti szeretetük önzetlen jelét, figyeljék, hogyan szórják a pénzt, a sok ajándékot a szegény embereknek... Ebben a pillanatban jelent meg a bálterem fórumán a Sátán jelmezében, fekete álarccal, fekete selyem denevér- szárnyú lebemyegben Rodolfo bácsi, akit magas termete és karvalyorra árult el. Fiatalos tánclépésekkel vonult be, nyomában kis kobold ördögök piros szarvakkal és bojtos farokkal húzták be Karnevál herceg szekerét, amely roskadozott az ajándékok terhétől. Félni kellett, hogy szegény karneváli herceg a kincses adományok tetejéről lezuhan és életét veszti. Ázonban hogy ne történjék baj, segített neki a Sátán, és jóságos tékozlással szórta a pénzt, az ajándékot a rászorultak közé, aki a megit- tasult öröm mámorában éljenezni kezdtek és tapsoltak, ahogy azt megszokták. Aki ingyen ad, annak kijár a taps. Állt a bál, a jelmezek sokasága ide hozta az emberiség történelmét Ádámtól és Évától napjainkig. Volt itt ősember, fáraó, rabszolga, gladiátor, görög filozófus, olimposzi isten, római császár, inkvizítor, spanyol lovag, tengeri kalóz, öreg zsoldos, vértanú, szabadság- harcos, Napóleon, orosz cár, török szultán, Ferenc Jóska, zsidó rabbi, de még Hitler komikus alakja is feltűnt, hogy a végén összetalálkozzék a bolsevik Sztálinnal, és kezet rázzanak egymással. A bohókás farsangi mulatságon minden megeshet. Ilyen a karnevál és ez a szabadság. Szólt a zene, folyt az ital, forogtak a párok. A tengeri kalóz felkérte az apácát, a Sátán az angyalokat, az inkvizítor az orléans-i szüzet, a hóhér a halálraítéltet, a cilinderes gyártulajdonos a proletárlányt, a gyilkos a kiszemelt áldozatát, a csirkefogó az ártatlant, az uzsorás az adósát, a csaló a hiszékenyt, az orvos a betegét, a zsebmetsző a meglopottat, a gazdag a szegényt, az istentagadó a hívőt, az önző az önzetlent, a tudós a tudatlant, a király az alattvalót, a fekete a fehéret, az oroszlán az őzet, a farkas a bárányt, a gólya a békát, a róka a tyúkot, az elefánt a bolhát, a rossz a jót és a jó a rosszat. Itt mindenki jó volt egymáshoz, pillanatokig elfelejtették az elválasztó ellentéteket, és nem gyűlölték a másikat. A világteremtés boldog perceit élték meg, amikor béke uralkodott a fajok között. Csakhogy itt is akadt rendbontó, hogy megzavarja a paradicsomi állapotok hangulatát, egy ördögnek álcázott farsangoló lopkodta a szegényektől az ajándékot. Mélységesen felháborította Rodolfo bácsit ez az incidens, de ettől függetlenül nagyon sajnálta, hogy nem élt a meghívóval karikaturista barátja, aki jelezte, hogy ceruzajelmezben teszi tiszteletét, de nem látott sehol ceruzát. Kár, pedig most lett volna része élményben, skiccelhetett volna rajztömbjébe. A rendezők közben jelentették, hogy elfogták a gonoszkodó ördögöt. Már mondta is, hogy csak Rodolfo úr előtt veszi le a maszkot. És levette... Rodolfo szegény belesápadt, karikaturista barátja volt az ördög. Hebegve kérdezte:- Miért csináltad ezt?- Csak a szimbólum kedvéért. Hogy amit adtok a szegényeknek, azt más úton mindig visszaveszitek. Én csak segítettem nektek, visszaszereztem az ajándékokat, amit meg nem lógattak, hogy ne fáradjatok. És ne feledjétek, ennyivel kevesebb árakat emeljetek, hiszen a haszon megtérült. Gál Elemér
