Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-06 / 31. szám

2. oldal 1997. február 6., csütörtök Megyei Körkép Péterkei palóc bokréta Immár harmadik esztendeje rendezik meg Pétervásárán a Farsangi Palóc Bokréta elne­vezésű találkozót. A Művelődés Háza, a Pétervásárai Nyugdíja­sok Szövetsége, valamint a Me­gyei Művelődési Központ szer­vezésében szombaton este hat órától lépnek színpadra Szent­domonkos, Fedémes, Bükk- szenterzsébet, Bükkszék, Erdő­kövesd, Váraszó és Pétervására csoportjai, hogy a palóc vidék dalaival, zenéjével szórakoz­tassák a közönséget. Gál Sán­dor igazgató elmondta: aligha­nem az utolsó ilyen rendezvény lesz ez a városban. Persze, a Művelődés Háza a jövőben is teret ad a népi értékek bemuta­tásának, csak éppen nem „bok­rétába” kötve, hanem a tervek szerint jövőre „feléledő” felső- Tarna-völgyi napok keretében. Párádon és Ivádon maskarába bújnak Szombaton este hét órától a pa- rádfürdői szanatórium éttermé­ben álarcosbálba várják az ér­deklődőket. Mint megtudtuk, a rendezvényt a kórház szervezi, s bevételét az intézményben el­látottak körülményeinek javítá­sára kívánják fordítani. A programban a tombola mellett sok egyéb vidám meg­lepetés is helyet kapott, a leg­szebb maskara viselője pedig értékes ajándékkal távozhat - vélhetően hajnalban - a bálból. Ivádon szintén szombaton este, fél hattól várják a kultúr- házba zenés farsangi mulat­ságra a szórakozni vágyó pol­gárokat. A jelmezek felvonulta­tására is alkalmat adó bált a nemrégiben alakult nyugdíjas­klub szervezi, s persze, ők sem feledkeztek meg a tomboláról. Számítógép a fődíj a tarjáni tombolán Farsangi mulatságra készül Gyöngyöstarján apraja- nagyja, noha 7-én, pénteken valójában csak az általános iskolások táncolnak. A fel­nőttek inkább a szervezés­ből, rendezésből veszik ki részüket. Az Általános Művelődési Központban 16 órakor kez­dődő vigalomhoz jó zenéről gondoskodtak mindenek­előtt. A programot hagyo­mányosan jelmezverseny színesíti, a bevitt ajándékok megvásárlásánál licitálni lehet, a tombola fődíja pedig egy valódi C 64-es számító­gép! A jókedv aligha hiányzik majd, s valaki számára nyil­vánvalóan a komputerhez is meglesz a szerencse. A tervek szerint az idén startol a 120 milliós beruházás Túl a mélyponton a Mezőgép egri gyára Több mint háromszáz embernek adnak munkát Az 1993-94-es év volt a mélypont a Szolnoki Mező­gép Rt. egri gyárának életé­ben, miután az európai me­zőgazdasági gépgyártás re­cessziót élt át. Dönteniük kellett: elbocsátják-e dolgo­zóikat, vagy új termékeket fejlesztenek ki és új piacokat szereznek. Amint azt Barta Sas Béla igazgató a Hírlapnak el­mondta, a hazai gázfejlesztési programhoz kapcsolódtak, emellett földmunkagépekhez szükséges vezetőfülkék gyár­tását kezdték el német kivi­telre. Miután 1995-ben Euró­pában helyreállt a „mezőgép- gyártás” egyensúlya, előbbre léphettek. Ez folytatódott ta­valy, és várhatóan az idén is. Árbevételük 1996-ban 1 milliárd 250 millió forint, sze­rény nyereség mellett. Az eredményüket viszont rontot­ták a korábbi fejlesztésekhez felvett hitelek, a magas kama­tok. Tavaly például 53 millió forint volt a kamatköltségük. Vám- és adótartozásuk nincs, és a tb-adósságukat is minimá­lisra csökkentették. A nehéz­ségeik ellenére ’96-ban 13 és fél millió forintot költöttek műszaki fejlesztésekre. He­gesztő-, darabológépeket és szerszámokat vásároltak. A ta­valyi exportjuk elérte a 10 mil­lió márkát. Legnagyobb part­nerük a német Claas cég ma­radt, de az olasz FiatAgrinak is szállítottak kombájnokra szerelhető szalmaszecskázó adaptereket. Erre az évre 1,5 milliárd fo­rint árbevételt terveztek. Fon­tosnak tartják, hogy megkezd­jék 120 milliós beruházásukat, amely a festési technológia modernizálására és ezzel együtt a veszélyes hulladékok mérséklésére irányul. Ennek megvalósításánál a saját pén­zek mellett bíznak a különféle pályázatok sikerében is. Az idei export-előirányzatuk 12 millió márka. Mintagépeket küldtek Dániába a dronin- borgi kombájngyárba, miután azok több mint ötszáz szalma­szecskázót kívánnak vásárolni tőlük 1997-ben. Az egri gyár jelenleg több mint 300 dolgozónak nyújt munkalehetőséget, ezáltal a hevesi megyeszékhely ipará­ban továbbra is meghatározó marad. A magánosítás során a Szolnoki Mezőgép Rt. megma­radt részeit - amelyek között van az egri gyár is - egyben kívánja értékesíteni pénzügyi befektetőknek az ÁPV Rt. (mentusz) Ősbemutatós őskáosz... Családi örökség nálam a színház szeretete, a szü­lői házban gyakori téma volt a színjátszás tiszte­lete. Gyerekként - nem lebecsülendő - falusi szí­nészkedést volt alkalmam látni, azóta is felejthe­tetlen emlékekkel. Amióta Egerben élek - négy évtizede -, színházlátogatónak nevezhetem ma­gam. Diákként a színpadon is megfordultam. Bérletes vagyok, s bár nem szeretem a kötelező formát, ez legalább rendszerben tart, hogy ne fe­lejtsem, mikor következik a Bródy. Soha nem befolyásolt különösebben mások vé­leménye egy-egy előadásról, inkább magamra hagyatkozom. Ezért nem zavart a minap, amikor kolléganőm csak egyet legyintett, miután meg­tudta, hogy a Kutyakomédia című előadásra igyekszem. Az sem tántorított meg szándékom­ban, hogy a buszmegállóban egy ismerősömmel beszélgetve sajátos figyelmeztetést kaptam: „Próbáld úgy nézni, hogy jó a darab, hátha neked sikerül valamit kiszedni belőle. Én nem tudtam.” Természetesen, mint már jeleztem, magamra hagyatkoztam. Vártam türelmesen, igyekeztem megérteni, ami a színpadon történik. Kétszer-há- romszor is megráztam a fejem, hogy nálam min­den a helyére kerüljön, ne bennem legyen a hiba, ha véleményt kell alkotnom. Fél nyolckor egy férfi az előttem ülő sorban megnézte az óráját (utána én is), attól kezdve tudtam, nem egyedül unatkozom a teli széksorokban. Pillanatok múl­tán egy mögöttem ülő hölgy jól hallhatóan mondta szomszédjainak: „Na, ezt jól kifogtuk.” Már legalább hárman várunk arra, hogy mielőbb szünet legyen. Az is elkövetkezett. Az előcsar­nokba érve láttam, hogy többen már a ruhatár előtt sorakoztak, a kabátjukat kérték. Legalább annyian megvárva a szünet végét tették ugyanazt, hogy mások előtt lehetőleg észrevétlenek marad­janak. A szünetbéli sustorgás egyértelműen el­árulta, hogy itt valami nagyon njnc§. rendben. Vagy az író, vagy a rendező (szakértők szerint az utóbbi) a hibás, de ami a Gárdonyi Géza Szín­házban Kutyakomédia címen színre került, az egy őskáosz. Miközben szerencsétlen (ez jut eszembe) színészek megpróbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy szórakoztassák a publi­kumot, a nézők csak ülnek tompán, és a végén kényszeredetten tapsolnak. Nincs értelme a sorokat növelni azzal, hogy az ember miért megy színházba. Nincs értelme mar­cangolni magát a közönségnek amiatt, hogy ne­tán benne van a hiba. Több száz, esetleg ezer (mert azóta is hallom az elmarasztaló vélemé­nyeket) ember nem tévedhet, ha egybehangzó, amit mond. Hajdan a közönség képes volt meg­buktatni egy előadást, fütyült, ha valami nem tet­szett. Most más a világ, de akkor se éljenek visz- sza a nézők bizalmával, pénzével! Ne nézzék óvodásoknak azokat a felnőtteket, köztük nyug­díjasokat, akik vidékről ebben a hidegben bejön­nek Egerbe csoportosan színházi előadást nézni. Legyen bátorsága a színház vezetésének ezt a komédiát levenni a programról, hosszabb távon többre megy, ha önkritikát gyakorol. Uraim, ez nem sikerült! Ez a komédia (úgy, ahogy van) kutya! (Ezzel együtt nem fordítok hátat a színháznak. Megnézem a cAliguLÓt is...) Fesztbaum Béla Pénzt ritkábban adnak le a megtalálók „Vesztőhely” a helyi járatokon: olykor kisgyermek kallódik el (Folytatás az 1. oldalról) A helyi járatok napi forgalmá­nak „hordalékát” képező kü­lönböző tárgyakat a végállomá­sokon gyűjtik be és őrzik. Fele­dékeny tulajdonosaik itt juthat­nak hozzájuk. Jóllehet, az is megesik, hogy senki sem je­lentkezik a begyűjtött holmi­kért. Léteznek korosabb - az egy esztendőt meghaladó idő­tartamon túl is ott lévő - ingó­ságok, ámbátor ezeknél kevés a remény az egykori gazda fel­bukkanására.- Általában a szezonhoz iga­zodóan érkeznek az elveszett tárgyak - folytatja Bakos János. - Áz esős időszak egy-egy „vízmentes” periódusában, ha éppen nincs szükség az eser­nyőre, gyakran felejtik nálunk, vagy - a turistaszezonban - külföldi igazolványokat, fény­képezőgépet. A diákok tanesz­közeik iránti „olthatatlan szere- tetét” fényesen bizonyítják az iskolatáskák, a tornafelszerelé­sek. Egyébként nem meglepő, hogy a megyeszékhelyen a leg­nagyobb számban a nagy for­galmú 12-es, azaz az égés' vá­rost átszelő járaton bukkannak felszínre az elhagyott darabok. Persze, az is tény, hogy pénz csak meglehetősen ritkán kal­lódik el, azaz vélhetően nem is annyira ritkán, csak hát hoz­zánk már nemigen érkeznek meg a bankók. Azokra ugyanis a járműveken is akadnak „ön­kéntes megtalálók”. (kj) Vajon hogyan is lesz a Sánc közből Sár köz? (Folytatás az 1. oldalról) Mondhatnánk erre: jó, jó, nincs a városnak pénze, mindenhová nem jut. Vigasztalhatnánk azzal a Sánc közieket, hogy örüljenek a sárnak, legalább idegenek nem növelik jöttükkel a forgal­mat. Vagy biztathatnánk azzal is: felkerültek a listára, már nem kell sokáig várniuk a bur­kolatra, a csatornára. De nem biztatjuk őket. Ga- davits Gyula, a főmérnöki iroda vezetője ugyanis kész tények elé állítja a lakókat:-,Már az, urbánisztikai bi­zottság javaslatában sincs benne a Sánc javítása, mert egyszerűen nincs pénz. Hiába ül össze februárban a közgyűlés, nincs mit tárgyalni. Apróbb karbantartásra telik majd - ígéri a főmérnök. - Pél­dául minimális javítások elkép­zelhetőek. De nagy tervekről ne is álmodjanak. Hiába mondják a Sánc köz­iek, hogy ők adófizetők, a pén­zük gazdagítja a büdzsét! Hiába invitálják a főmérnöki iroda munkatársát gumicsizmás látogatásra. Hiába gyűjtenek aláírást. A tény megváltoztathatatlan: a Sáncra az idén sem telik. Ezután már csak egyet tehet­nek az utca lakói... Miként azt felháborodottan, ám némi hu­morral levelükben megfogal­mazták: keresztelőt tartanak, s megváltoztatják lakóhelyük ne­vét. Sánc közről Sár közre... (szuromi) llliiii® —2-----­A Sánc közre a városnak idén sem telik fotó: perl Márton A felsőoktatásban dolgozóknak márciustól fizetik az emelt bért (Folytatás az 1. oldalról)- Csak egy példa... A G-be rendelteknél 56.500 forint a felső szint, a J-seknél 75.600. Tehát a plusz lényeges. Úgy is mondhatnám, egyfajta ösztön­zés ez arra, hogy ki-ki a tőle telhető legtöbbet nyújtsa. Na­gyon fontos ez, mert ennek a szellemi pezsgésnek az igazi nyertese a most tanuló, a le­endő tanár-, illetve kutató­nemzedék lesz.-Vélhetően nem mindenki­nek egyformán jár a garantált, 18 százalékos növekedés...- így igaz, hiszen maradék­talanul érvényesül a differen­ciálás elve és gyakorlata. Akad majd olyan kolléga, aki­nek csak 10, de gratulálhatunk olyannak is, akinek 30 száza­lékkal gyarapodik a fizetése. Gondolom, ezt senki sem vi­tatja, hiszen a cél az, hogy a valódi szorgalmat, felkészült­séget, igyekezetét méltassuk.-Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy nem is olyan régen egyre-másra küldték el a pedagógusokat. Kit az ut­cára tettek, kit pedig korábban testáltak nyugdíjba. E téren mit ígér a jövő?- Csak jót. Mind a három­éves megállapodás, mind az erre a tanévre szóló rögzíti, hogy központi létszámleépítés nem fordulhat elő. A magam részéről - s véleményemmel nem vagyok egyedül - nagyon sokra tartom ezt a kitételt, mert fundamentumává válhat a higgadt, kiegyensúlyozott, alkotó tevékenységnek.- Úgy hírlik, e réteg is szá­míthat bruttó 10 ezer forintos kiegészítő summára...-Előreláthatólag még feb­ruárban. Ez nem óriási összeg, s ha az érintettek felveszik, ta­valyi fizetésgyarapodásuk nem éri el majd a 19,5 száza­lékot, ám mégis több a sem­minél, s arra utal, hogy a kor­mányzat fontosnak tartja kar­társaink mindennapos helytál­lását, és szerény lehetőségei­hez képest el is ismeri azt... Pécsi István A lőrinci csatornázás és a múló idő (Folytatás az 1. oldalról) A 700 millióból állami támoga­tás 330 millió, lakossági hozzá­járulás 100 millió forint. Mivel az ajánlattevőnek saját gép­gyára van, 100 millióért szerel­vényeket épített volna a rend­szerbe, aminek az ára később a csatornahálózat használati díjá­ból megtérül. A hiányzó 200 milliót az önkormányzat 10 év alatt fizethette volna vissza; évi 20 millió még a jelen költség- vetésből is kigazdálkodható. Ezeket fórumokon ismertet­ték a helybeliekkel, s kérdőíve­ken kérték ki a lakosság véle­ményét a beruházással kapcso­latosan. A lőrinciek fele juttatta vissza a cédulát, s a válaszadók többsége nemmel voksolt. Tény, szokatlanul magas volt a kikal­kulált összeg: két év várakozási idő után háztartásonként 70 ezer forintot kellett volna fi­zetni, mégpedig tíz év alatt, havi csaknem 600 forintjával. Figyelembe véve a környező te­lepülések gyakorlatát, a vízve­zeték nemrég letörlesztett rész­leteit, valamint a városrészek közötti infrastrukturális külön­bözőséget, a többség méltányta­lannak tartotta az reá jutó részt. Legutóbb az elmúlt év végén került ismét a testület elé a ja­vaslat. Ám azóta nagyot válto­zott a világ: a beruházás ma már - 15-20 százalékos inga­dozással - 1 milliárd forintba kerülne, miközben az állam 30 százalékra csökkentette a tá­mogatást. Mivel a lakosság ter­heit lehetetlen az infláció mér­tékével és a költségek növeke­désével megegyező arányban növelni, az „olló” jobban ki­nyílt. A családonkénti - még elviselhetnek tartott - 100 ezer forintos hozzájárulás ese­tén sem sokkal kedvezőbb a kép, hiszen az önkormányzat ma már képtelen saját erőből belevágni egy ekkora feladatba. Mindjárt az elején társulatot kellene létrehozni az ingatlan- tulajdonosok részvételével, ám ehhez az utóbbiak kétharmadá­nak beleegyezése szükséges. így is maradna - az árajánla­toktól függően - mintegy 150-300 millió forintos hiány, amelyre nincs fedezet. Ergo: ha nem akad olyan hi­telező, amely - a működtetés fe­jében - megelőlegezi a hiányt, Lőrinci szennyvízhálózat nél­kül lép a harmadik évezredbe. (tari)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents