Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-05 / 30. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. február 5., szerda A türelem amarilliszt termett Vargáné Dián Eszter ked­ves, dédelgetett virágával Mint régi előfizetőjük, kérés­sel fordulok Önökhöz. Több­ször is olvastam az újságban, hogy szívesen fogadják, ha családi történésekről tájékoz­tatjuk önöket, fénykép vagy levél útján. Feleségem, Var­gáné Dián Eszter él-hal a vi­rágokért, főleg a szép csere­pesekért. Három éve kapott egy amarillisz virággumót. Két éven keresztül pátyol- gatta, gondozta, hordta, rakta egyik szobából a másikba, de még csak egy hajtást sem ho­zott a gumója. Nemrég azonban a sok gondozásnak meglett az eredménye. Miután másik cserépbe és új földbe ültette át a gumót, három gönyörű vi­rággal jutalmazta meg felesé­gem türelmét, gondoskodását. Bizonyságul az erről készült képet elküldöm önökhöz, ab­ban a reményben, hogy köz­zéteszik a Hírlapban. A türe­lemnek, a gondozásnak meg­lett az eredménye. Tisztelettel: Varga Béla, Lőrinci Békét, rendet, közbiztonságot a népnek! Válasz egy (i)gaz ember vádaskodásaira Tisztelt Szerkesztőség! A Hírlap Olvasók Fórumá­ban 1996. december 30-án a T. Szerkesztőség közreműkö­désével megjelentetett cikkre az alábbiak szerint szeretnék reagálni. L. Sándor bükk- szentmártoni lakos a cikkben általa megjelölt személyeket a fűtésszerelés kivitelezése so­rán gyakorlatilag „lopással” gyanúsítja, mintegy 15 ezer forint értékben. Ez olyan sú­lyos vád, amit tényekkel alá­támasztva bizonyítani kell, és a hatóságok felé az ilyenkor szokásos intézkedést meg kell tenni. L. Sándor kitűnő képzelet­beli képességeit bizonyítja, hogy novemberi találkozá­sunkkor (a munka elvégzését követő néhány nap után) kö­zölte: eltűnt 2 üveg bora és 3 pár zoknija. Azóta - úgy lát­szik - (a tél bekövetkeztével) bővítette a repertoárt, mert a cikkben már alsónadrágok, pi­zsamák stb. - többes számban - is szerepelnek. Részemről a vádaskodást visszautasítottam, és kértem, hogy forduljon ez ügyben a megfelelő hatóságokhoz, hi­szen a megnevezett személyek az elmúlt 25 év alatt csak munkájuk elismerése révén kerültek kapcsolatba az újság­gal, becsületes emberek híré­ben állnak, akik soha egy ügy­félt sem kurtítottak meg. Egyébként, ha én valakivel beszélek és közlök valamit, ál­talában az illető szemébe né­zek, amit L. Sándor nagy ív­ben elkerült. A cikkel kapcsolatban meg­jegyzem, hogy a keletkező por miatt nejlonnal letakart szek­rény tetején ülve, majd to­vábbcsúszva kellett a fűtés­csövet szerelni, tekintve, hogy L. Sándor a szekrénysort nem pakolta el. Óhatatlan dolog, hogy ebben a helyzetben a nej­lon ne mozduljon el. Az pedig, hogy este 10 óra után végeztek az emberek, és nem röpdöstek az örömtől, nem véletlen, hi­szen elég késő volt, és siettek volna vidéki otthonaikba. Kedves L. Sándor! Mire ez a cikk megjelenik, már 1997-et írunk. Általában az emberek az év végén és az ezt követő év elején átgondol­ják, hogy mi az, amin változ­tatnának, másképp csinálná­nak. Javaslom Önnek, hogy húzza fel lakása ablakán az egész évben lehúzott redőnyt, legyen világos, nézzen szét maga körül, értékelje át a dol­gokat, ha biztos a dolgában, tegye meg a szükséges hivata­los lépéseket, ha nem, akkor pedig kérjen elnézést szerettei­től, a szomszédaitól (akiknek fürdőszobaablaka elé Trabant- tetőt rögzített egy oszlopra), a fél falutól, akiket feljelentge- tett már, megbántottaitól, mert közvetlen környezete vélemé­nye szerint csak abba nem kö­tött bele, akivel még nem ke­rült kapcsolatba. Remélhető­leg jobb éve lesz. Megragadva az alkalmat, üzenem annak a Bükkszent- márton környéki vállalkozó­nak, akivel L. Sándor nem kö­tött üzletet, hogy nagyon sokat nyert, legalábbis erkölcsileg. Hivatkozással e cikk L. Sán­dor által adott címére, ígérem, hogy ezentúl én is óvakodni fogok az ilyen behízelgő, nyá­jas agglegényektől. Tisztelettel: Sz. Tamás vállalkozó Hasznos és tanulságos esti program volt A józan ész azt diktálja, hogy elsőrangú teendőnk a meglévő értékeink megóvása. S ha ez si­került, akkor van értelme az új értékek létrehozásának. Ha egy épület négy oldalán üvegezési munkát végzünk, a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezt a munkát akkor vé­gezzük, ha az ellenkező oldalon annak épsége nincsen veszé­lyeztetve. Egyéb esetben mun­kánk értelmetlen és felesleges. így van ez tágabb értelemben - az országban is. Ha nincs rend, nincs közbiztonság, még a becsületes embernek is el­megy a kedve munkájától, látva annak értelmetlenségét.- Demokrácia van! - mond­juk. - De kinek a demokráci­ája? Rablás, lopás, robbantga- tás, „sikerdíj”, emberölés - mindez büntetlenül, felelős­ségre vonás nélkül. A bűnözőnek személyiségi jogai vannak. A gyilkosnak joga van az élethez, míg az ál­dozatnak nincs. Minden rend­szerető ember érzi, hogy ez így nincsen jól. Csak fent - a tör­vényalkotók - ülnek nyugodtan és elégedetten babérjaikon. Ők ebből a rend iránti közóhajból semmit nem éreznek. Pedig nagy szükség lenne a válto­zásra. Akár keményebb iráni módszerekkel is. Ellenkező esetben visszafordíthatatlan lesz a tömegek nyomorának növekedése, míg a felsőbb tíz­ezernél a féktelen dőzsölés. Reméljük, hogy a jelenlegi ellenzék - ha eljön az ideje - hathatós eszközökkel eredmé­nyesen veszi fel a harcot a bű­nözés ellen. S.D. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Szerkesztőség! Ha lehet, kérem, tegyék közre az alábbi élményemet: Már több ánibemutatón jár­tam, de ez nagyon kivételes volt és toliforgatásra késztetett. Témája: Az ember és a termé­szet. Lehetett volna egészség- ügyi felvilágosításnak is ne­vezni, mert olyan magas szintű előadást tartott a két fiatalem­ber az egészségmegőrzésről, amelyet az egyszerű emberek is megértettek. Például a vese ha fázik, ösz- szehúzódik, nem tudja ellátni feladatát, nem salaktalanítja a szervezetet, így a húgysav ösz- szegyűlik az ízületekben, és et­től betegszünk meg. Továbbá: hogyan lehet az allergiás beteg­ségeket megelőzni? Nem sza­bad a régi tollpámát és tolltaka­Verpeléten, a Kossuth Lajos út 11. szám alatt nemrég temetke­zési lerakat nyílt, amelyet kis­vállalkozó üzemeltet. A közelmúltban nehéz anyagi helyzetemben körbejár­tam mind a négy temetkezési vállalatot (Egerben például ket­tőt), hogy a kevés pénzemből rót használni, mert az évek hosszú sora alatt olyan átalaku­lás megy végbe benne, ami ezt a betegséget előidézi. Ezeket azért emelem ki, hogy azok is tudomást szerez­zenek ezekről az egyszerű be­tegségekről, akik ezen az elő­adáson nem jártak. Hiszen ha tudjuk az előidéző okokat, job­ban meggondoljuk, hogyan él­jünk, mit nem kell tennünk a továbbiakban egészségünk megőrzése érdekében. Köszönjük a szép és hasznos, tanulságos esti programot, so­kat tanultunk és jól éreztük ma­gunkat. Ide azok is eljöttek, akiknek nincs más módjuk a kapcsolatteremtésre, csak eset­leg az italbolt. Szép példa volt arra, hogyan lehet az em­berek különböző rétegeit meg­nyerni szabadidejük kulturált megoldhassam a gondomat. Végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek Verpeléten a Kossuth út 11.-be, ahol áfával együtt a teljes költség - min­dent beleértve - 19 ezer 117 fo­rintba került. Utána elgondolkoztam és azon töprengtem, hogy bárcsak körülmények között való eltöl­tésére. Sajnos, nem sokan tudtak vá­sárolni a kevés jövedelem mi­att. De nem éreztünk szégyent, mint sok más hasonló esetben, hiszen olyan szeretettel adták elő mondandójukat, nem a ha­szonszerzés hajtotta őket - ezt a légkörből ki lehetett szűrni -, hanem az emberekkel való kapcsolatteremtés volt a céljuk. Becsülettel és szeretettel teljesí­tették a meghívóban megjelölt minden ígéretüket, nem úgy, mint több más, hasonló előadá­son tapasztaltam. A fenti hasznos előadás ja­nuár 7-én volt a Balassi Bálint Általános Iskolában, Egerben, a Malomárok út 1. szám alatt. Név és cím a szerkesztőségben több ehhez hasonló kereske­delmi cég működne úgy közre, hogy ebben a lehangolt vilá­gunkban néha levegőhöz jut­hatnánk. Tisztelettel és köszönettel: Nagyné Verpelét Köszönet érte a támogatóknak A Heves Megyei Önkormányzat Gyermek- és Ifjúsági Otthoná­ból húszán a Mátrában lévő pa- rádsasvár-fényespusztai pihe­nőházban töltöttünk egy felejt­hetetlen karácsonyt, az Erdei Melléktermékekért Alapítvány meghívására. A házigazdánk, Fónad András és családja me­leg szeretettel fogadott ben­nünket, és ellátott minden földi jóval. Az étlapon többek között sült malac, hideg sült, kocsonya is szerepelt, de rengeteg édesség, déligyümöícs és üdítő is került az asztalra. Étvágygerjesztőnek - habár erre egyébként nem volt szükség - hosszú túrákat tettünk a behavazott erdőben, és szánkóztunk, síeltünk is. Mindannyian nagyon élveztük az ott eltöltött három napot, szívesen maradtunk volna még tovább is. Ezúton szeretnénk megköszönni Fónad Bandi bá­csinak és feleségének, Erzsi néninek, valamint a támoga­tóknak ezt a szép, felejthetetlen együttlétet. Támogatók voltak: Hegedűs Bt. Párád, Stollwerck Buda­pest, Pipszolg Kft. Budapest, Parádi Üveggyár Parádsasvár, Sajtos József Szeged, Parád- sasvári Önkormányzat, Parádi Önkormányzat, Mayer Bt. Sze­ged, Molnárné Bosznay Éva Budapest, Salgó Öblösüveg SC Salgótarján, Gelencsér István Nagykovácsi, Takács Kristály Kft. Parádsasvár, Mefag Rt. Eger, Németh László Budapest, MOL-CHEM Kft. Budapest, Túra Camping Motel Párád, Szalai Zsolt Párád, Varsányi Andrásné Párád, Siroki Pék­ség, Parádi Pékség, Koska Ist­ván Gyöngyös, Vernyik Sándor Gyöngyös, Vas-műszaki Szak­üzlet Recsk. A résztvevő gyerekek Fotók ajándékba Együttesről az alapítóknak Tisztelt Szerkesztőség! Kedves hangú levelet kapott szerkesztőségünk. írója ezúton szeretne köszönetét mondani a Lajtha László Néptáncegyüttes volt tagjai nevében a KÖDAK Fotó Fix Kft.-nek. Az együttes 20 éves jubileumi műsoráról - amely nagy sikert aratott sokak körében - készült fotókkal ajándékozták meg az együttes egykori tagjait, a koreográfuso­kat és az együttesvezetőket. Tisztelettel: Németh Erzsébet volt alapító tag Makiár, Hunyadi út 33. A Hírlap segítséget nyújtott A vöröskeresztes munka eredményeiért A Magyar Vöröskereszt Gyöngyösi Területi Szervezete nevében szeretnék köszönetét mondani a múlt évi segítőkész munkáju­kért. A Heves Megyei Hírlap kiadójának és a szerkesztőség min­den dolgozójának, családtagjaiknak jó erőt, egészséget, s ered­ményes ’97. évet kívánunk. Tisztelettel: Kovács Miklósáé Vöröskereszt területi vezető Gyöngyös Követendő példaként szolgálhat Bár több ilyen kereskedelmi cég működne A tenyésztő több társával a pénze után rohangál Több család megélhetését sodorta veszélybe a felvásárló A január 20-án megjelent írá­sukra reagálva írom a levelem, melynek címe: „Pély: a Kocka­birodalom romjain”. Azzal kezdeném írásomat, hogy a megjelent cikkben igazságot is találtam, az igazság kezdete, hogy Kovács László felvásá­rolta a környéken lévő állato­kat, feldolgozta és árusította. Sajnos, az igazság részünkre és a többi károsult állattenyésztő társamra nézve szomorú - akik a megélhetésüket, mint vidéken élő emberek, csak ebből az egy­fajta jövedelemből biztosították -, a becsapott emberek jövede­lempótlása ezzel lezárult. Tőlem, mint károsulttól, 9 hízómarhát szállított el saját te­herautóján 1996. szeptember 23-án. A fizetési határidő októ­ber 11-e lett volna. Sajnos, az­óta csak a pénzem után rohan­gálok, több társammal együtt. Olyanokkal, akiktől már előttem elszállította az állato­kat. Sajnos, én ezeket az embe­reket a későbbiek folyamán is­mertem meg. Én, mint károsult, bátran ki merem jelenteni, hogy ez az ember tudatában volt an­nak, hogy a tőlem és az utánam való szállításokat már a terme­lőknek nem bírja kifizetni. Ezért én több károsulttal együtt feljelentettem a hevesi kapi­tányságon, mert úgy érezzük, hogy csalás áldozatai lettünk. Mégis, hogy gondolja Ko­vács László, az ő elmondása szerint vagyona annyira meg­terhelt, hogy semmiféle banki kölcsönhöz nem tud hozzájutni. Ezek után több család megélhe­tését veszélybe sodorta. Ezt a pénzt akarná (ha meglesz) fel­használni saját fényűző élet­módjára és a vállalkozása foly­tatására. Nagyon elámultam, hogy az újságíróval szóba állt, mert ezt a károsultakkal nem nagyon teszi. Azok a rossz hí­rek nemcsak terjengenek, ha­nem ez a színtiszta igazság. Nem a szemléletváltáson kel­lene gondolkodnia, inkább azon, hogy kielégítse azokat az embereket, akik kemény fizikai munkával érték el ezt a kis eredményt. Mi termelők, abból igazán nem tudunk előbbre haladni, hogy a vállalkozó úr terveket nyilatkozik az újságokban, mert tervei igazán vannak az állatte­nyésztő embereknek is, de ezt nem tudják megvalósítani az ilyen álmodozó és hazug ember miatt. Nem az a kibúvó, hogy minisztereket hibáztatunk, ezt őneki tudnia kellett volna, hogy nem költők többet, mint ameny- nyit keresek. Kérdezem én, ho­gyan számol napi 5-6 millió árbevétellel akkor, amikor még azt sem tudja kifizetni, amit hat hónapja felvásárolt. A megje­lent nyilatkozat óta töröm a fe­jem, hogy ha száz embert fog­lalkoztató vállalkozó kilenc pénzügyi szakemberrel ilyen helyzetbe kerül, akkor hány pénzügyi szakemberre lenne szükség ezer dolgozót foglal­koztató cégnél? Horváth László Nagyút, Kossuth u. 3. Mozsár János és felesége, Szilágyi Erzsébet Vámosgyörkön nemrég ünnepelte 45. házassági évforduló­ját. Köszöntötte őket lányuk, két fiuk és 11 unokájuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents