Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-25 / 47. szám
4. oldal Horizont 1997. február 25., kedd Az irigységtől a szemenszedett hazugságig- avagy az „anonim” majoréit csúfondáros búcsúja Kedves csoporttársam, Zachar Györgyi! Azt állítva hazudnék, hogy a papírra vetett gondolataid nem esnek rosszul, de jobban fájlalom, hogy nem tudtál becsülettel, emelt fővel, egy majorett büszkeségével visszavonulni. Valamennyien tudjuk, hogy a szép éveknek, csillogásnak, tapsnak egyszer vége szakad. Egyszer búcsúzni kell, de nem mindegy, hogyan. Mi öt éve összefogtunk, kínoztuk, gyötörtük egymást és magunkat, sírtunk, de hál’ Istennek, többet nevettünk. Keményen dolgoztunk, olykor megszállottak voltunk, és közben megalkottunk valamit. Valamit, amire már nemcsak mi lehetünk büszkék. A siker, az aranydiploma közös gyermekünk! Azt remélem, hogy jobban vigyázol rá! Igazán sajnálom, hogy ennyi rágalom napvilágot láthatott, hiszen minden közösségben vannak ellentétek, de ezek a csoport belügyei. Én a magánügyeket mindig is magánügyként kezeltem, de személyem és csoportjaim lejáratásának kísérletével a belügy közüggyé vált. így, kedves Györgyi - mert ha valakit rágalmazol, legalább a nevedet vállald -, nem maradt más, mint hogy vádpontjaidat tételesen visszautasítsam. A címben: majorett-vég?; nincs vég, hiszen egyetlen tag kiválása miatt az egyesület négy csoportja folyamatosan próbál, és készül a nyárra. Nem tudom, hogy kiválásod hátterében mi állt, hiszen a három hónappal ezelőtti megbeszélésen azt nyilatkoztad, ez évben is szeretnél a csoport munkájában részt venni. Hacsaknem a? a tény, hogy - a hátam mögött - barátoddal és nagy ígéretekkel megpróbáltad elcsábítani felnőttcsoportunk tagjait, így személyem lejáratása nagyon is jó apropónak tűnt. A iányok ebben nem bizonyultak partnernek, s ezúton is köszönöm nekik a mellettem való kiállást. Nem tudom, mit értesz azon, hogy a szponzorok szerzése a vezetőség feladata. Az alapító okiratót - amit szerinted nem mutattam meg neked - bizonyítottan mint vezetőségi tag írtad alá. Ha gondolod, aláírásodat kinagyítva ezt küldöm. A fellépési díjakról és a könyvelésről: mi lennénk a legboldogabb egyesület, ha fellépéseinkért - melyeknek fele egyébként jótékonysági - 20 és 100 ezer forint közötti összegeket vennénk fel, hiszen akkor nem menne el a fele erőm, erőnk a szponzorok megnyerésére. Visszautasítom a rágalmakat, hiszen a tiszteletdíjak összegéről minden alkalommal beszámoltam, könyvelésünket és adóbevallásunkat évek óta profi könyvelő készíti. Többször felajánlottam - még külön neked is -, hogy a könyvelést megmutatom, de erre senki nem tartott igényt. A nyári franciaországi utazás előtt kétszer tartottam a szülőknek megbeszélést a pontos anyagi helyzetről, ahová szüléidét egyszer sem hoztad el. A lelki elnyomásról: a csoporttagság önkéntes, bárki kiléphet, Ka úgy érzi, hogy lelki teher nehezedik rá. A kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy egy sokra hivatott, aranyérmes együttest akarok létrehozni. Ezért a célért, bevallom, kőkeményen kellett dolgozni, olykor fáradtan, nyűgösen, de folyton csak előre. Ha lehetett, szép szóval, ha kellett, keményebb biztatással. Ha ez lelki elnyomás, vállalom! A próbákon és a fellépéseken való pontos és fegyelmezett részvétel, a közönség öröme, és sem a mosolyogva táncoló lányok, sem az esküvőmre készített fergeteges ajándékműsorok nem arról tanúskodnak, hogy a lányok lelkileg szenvednének az együttesben. Kedves Györgyi! Igazán meghatóak, de nem túl hatásosak voltak mondataid, mert a mai világban még a szülő sem tudja „lelki elnyomás” alatt tartani a gyermekét, nemhogy egy veled egyidős huszonéves nő. Szakmai munkámról és érdemeimről: szakmai hozzáértésemről nem kívánok vitát nyitni, ezt megteszi majd az a testület, aki a diplomát odaítéli. Megállapítod, hogy a csoport tagjai nélkülem érték el, amire most büszkék. Akkor kérdezem én: ki tanítja meg a továbbképzéseken tanultakat (mert léteznek ilyenek, amiken részt is veszek), ki tanította a csoportokat botot pörgetni, menetelni, táncolni, ki készíti a koreográfiákat, ki szervezi a külföldi utakat, a ruhavarratást, ki intézi a próbalehetőségeket, ki dolgozza ki a zenekarral a műsorokat, és ki irányítja mind a négy együttest? Györgyi, szerinted tényleg nincs közöm a sikerhez? Akkor ezeket a feladatokat ki oldotta és oldja meg? Akkor . a minősítéskor miért köszönted meg te is a munkámat? Szívből remélem, hogy ezt a kijelentésedet mélységesen megbántad. Én igenis magaménak is érzem a sikereinket, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az I. kér. alpolgármestere szerződést is ajánlott ottani csoport indítására. Részemről mi sem bizonyítja jobban a hozzád való bizalmamat, mint az, hogy három éve veled indítottam be gyermek- csoportunkat. Te néhány próba után otthagytál engem 35 lelkes kisgyerekkel, s akkor én nem vagyok alkalmas erre a posztra! A tűző napon való próbáról csak annyi jut eszembe, mintha a pólós arra panaszkodna, hogy vízben kell edzenie. S arról a bizonyos inzultusról, mellyel kapcsolatban néhány dolgot nem értek: pénteken a barátod még azzal rágalmazott, hogy megrugdostunk és megvertünk, hétfőn már csak verésről, kedden már csak lerántásról volt szó. Ha várunk néhány napot, talán az igazság is kiderült volna, mely szerint nem erőszak, hanem megegyezés született. Bár mindegyik csoportunk fel volt háborodva, hogy az egyesület tulajdonát képező ruhákért pénzt kérsz, felszámolva kétezer forint inflációt is, a vita befejezése érdekében kaptál 3000 forintot, illetve a többi ruhádért még felajánlottunk kétezret. A ruhákat - olyanokat is, amelyekre te egy fillért sem fordítottál - a pénz zsebretételével magad adtad át. Ügye, ez csak véletlenül maradt ki a keddi cikkedből? Megdöbbentem mondatodon, mely szerint „vegye úgy a csoport, hogy ingyen dolgoztam évekig”. Igazán sajnálom, hogy te ezt munkának tekintetted, s azt is, hogy az Ifjúsági Ház az évek folyamán csak egy „semleges helyet” jelentett neked. Nekem nem. Ugyanis ők adnak helyet mind a négy együttesnek, segítenek a pályázatokban, szervezik a nyári fesztiválunkat és készítik el zenekarunk hang- felvételeit. Igazán sajnálom, hogy ilyen rágalomhadjáratba az intézmény neve belekeveredett, s ezúton kérem elnézésüket-helyetted.is. Az újságírónő kérdésére válaszolva: hogyan pótoljuk a tagokat? Tényszerűen. A felnőttcsoporton kívül - amely egy héthetes franciaországi körútra készül - 19 ügyes lány tanul a juniorcsoportban, illetve 32 lelkes kisgyerek készül, hogy méltó utódjaink legyenek. Igazán sajnállak, kedves Györgyi, hogy nem voltál képes a problémákat csoporton belül tisztázni, s méltóan távozni. Ezzel a rágalomhadjárattal sem az együttesek, sem az én munkámat nem szüntetted meg, hiszen a rengeteg telefon és biztatás arra ösztönöz, hogy folytassam az általam felelősséggel vállaltakat, még nagyobb lendülettel. Látlelet és bíróság? Ám legyen, mert nekem tiszta a lelkiismeretem. Én is perelhetnék rágalmazásért és hitelrontásért, de nem áll szándékomban. Mert vannak, akiket a mocskolódás éltet, s vannak, akiket a munka. Én az utóbbiak közé tartozom, s változatlanul állítom, hogy az egyesület munkáját nem az ilyen újságcikkek, hanem a fellépések alapján kell megítélni. Mi továbbra is nagy szeretettel várjuk a kedves 'közönséget bemutatóinkon, és ígérjük, hogy látványos és hangulatos műsorainkkal, jókedvű lányokkal a következő években is részt fogunk venni a város kulturális életében. Kovácsné Bretus Éva művészeti vezető Tisztelt Szerkesztőség! A majorettek szülei nevében szeretnénk reagálni az 1997. február 18-án megjelent „Inzultálás, feljelentés: majorett-vég?” című cikkre. A magát megnevezni nem kívánó személy, a gyerekek szavával: „Györgyi néni”, aki a csoport indulásakor 1-3 alkalommal még részt vett a kicsik oktatásában is, majd kitartás híján meglépett innen is, e feladat elől is. Minden csoportnál vannak mozgások, természetesen hosz- szú távon nem biztos, hogy mindenkinek lesz vagy van kitartása, erre nem is kötelezi őket senki. Azt a legkisebb gyerekek is tudják: a ruhák a csoport tulajdonát képezik, természetesen amikor kilép valaki, a ruhát átadja egy következő tagnak. Nem tudjuk, „Györgyike” mit akart velük kezdeni, mivel ő már nemigen vette volna fel őket, a csoport pedig átadja annak, aki a helyébe lép. Mi úgy érezzük, jó kezekben vannak a gyerekek. Imádják Évát, jól tud bánni velük. Türelemmel és nagyon sok munkával próbál utánpótlást nevelni, hogy jelenlegi sikereik a jövőben is megmaradhassanak az egész város számára, akkor is, ha a majdani „Györgyikék” emelt fővel - mocskolódás és vádaskodás nélkül - befejezik az eddigi szereplésüket. Minden csoportos produkciónál szükség van arra, hogy valaki összefogja és irányítja a csoportot, mindenkinek lehet véleménye más munkájáról, de az egyéni véleményt senki ne közölje a csoporttársai nevében, pláne akkor, ha mindezekhez gyáva a nevét is adni. Lehetne külön szakembert drága pénzért hozni a csoport élére, annak biztosan anyagi vonzata is lenne. Az pedig egyáltalán nem mondható el Bretus Éváról, hogy anyagi érdekből vállalja saját társai és ennyi aprócska gyermek tanítását a jövő számára. Igenis az ő érdeme, hogy a lányok táncolnak, velük együtt a vezető is, és kié az alapötlet? Ki foglalkozik nap mint nap a kidolgozáson, a tervezésen, a zene összevágásán, ezt ugye, majorettes berkekben nem kell ecsetelnünk, hogyan végzi kicsiknél-nagyoknál egyaránt. Szabadidejét ő is eltölt- hetné valami mással, dicséretes, hogy tanulás mellett végzi ezt, mivel másodéves főiskolás. A végzettségről csak annyit, hogy iskolákban is tanítanak képesítés nélküli tanárok, és ez ugye nem egy iskola, amire persze nem is kötelező járni, ez szabadon választott. Ami a csoport anyagi helyzetét illeti: szigorúan belügy, tehát sem a sajtóra, sem az olvasóközönségre nem tartozik, egyedül a csoport tagjai és a kiscsoportos szülők kérhetik számon vezetőjükön, és nem más! Ha valaki el kíván menni a csoportból, az tudjon emelt fővel távozni, ne a másikban keresse a hibát. A mi gyermekeink számára nagyon sokat jelent, amit Éva nyújtani tud számukra, a fellépések, ahová büszkén és örömmel mennek, a próbák, ahol néha elfáradnak. Azt azért elmondjuk majd nekik, ha már nem akarnak tovább dolgozni a csoportban, távozásukat ne ilyen módon tegyék. Amennyiben a tisztelt újságíró hölgy hitelesen kívánja tájékoztatni az olvasóközönséget, szívesen látjuk a próbákon. A szülők nevében kérjük, a fentieket újságjukban megjelentetni szíveskedjenek. Antalné Varga Mária, Vágó Lászlóné és 17 aláírás Tisztelt Szerkesztőség! Igaz, felmerültek apróbb problémák (sminkalakítás, ruha- és hajviselet) a csoport életében, de ez természetes egy lányokkal teli közösségben. Minden lány örökre emlékezni fog az együtt eltöltött évekre, a feszültségmentes próbákra és az örömteli fellépésekre egyaránt. Minket nemcsak a tánc, hanem a barátság is összefűz. A történtek elkeserítettek bennünket, úgy érezzük, nem ezt érdemelte sem a csoportvezető, sem pedig mi. A felnőttcsoport lányai (hét aláírás, nevek a szerkesztőségben) *** Tisztelt Bretus Éva! Látod, sokkal egyszerűbb lett volna mindezeket elmondani akkor, amikor a cikk megjelenése előtt leültünk beszélgetni, de Te ragaszkodtál ahhoz, hogy ez a csoport belügye. Nem az! Nem az azért, mert szponzorok támogatásából éltek, akiknek joguk van bepillantani a majorettek életébe. S azért sem, mert egy város nevét viselitek, amelyhez méltón kell élni, s időnként számot adni az úgymond belső ügyekről. Azzal viszont, hogy leveledet egy későbbi időpontban juttattad el szerkesztőségünkbe, ismét a szóbeszéd tárgyának tetted ki az együttest. Mivel ennek az írásnak tartalma alapvetően nem nekünk szól, így csak néhány gondolatot fűznék hozzá: a cikk megjelenése után két kivált csoporttag is megkeresett bennünket, s távozásuk okairól szólva hasonló elnyomásról, a szponzorkeresés „megalázó” formáiról, a sikerhez, a tapshoz való ragaszkodásról és távozásuk szintén csúfos körülményeiről panaszkodtak. Nyilatkozatukat nevükkel, címükkel együtt a szerkesztőségben őrizzük. Ahogyan azt a látleletet is, amelyet eredeti nyilatkozónk juttatott el hozzánk. (Ez igazolja az általa felidézett inzultus körülményeit.) Felesleges lenne ezeket most hosszasan fejtegetni, hiszen tartalmuk nyilatkozónk kifogásait erősíti. S hogy miért engedtük, hogy anonimként nyilatkozzon? Mert megértettük, hogy egy közintézményben történt inzultus után egy fiatal lánynak kellemetlenségeket okozhat később a városban ez a tény. Egy dolog bizonyára tanulságként szolgál mindannyió- toknak: egy egyesületnek vannak alapszabályai. Ott lehetőség nyílik a , játékszabályok” tisztázására, hogy később senkinek ne legyenek indokolatlankifogásai vagy kérdései. Én szívből kívánom, hogy az egri majorettek a város büszkeségei lehessenek, de ahhoz az kell, hogy a konfliktusokat tudjátok kezelni - már felnőtt emberek vagytok és nem gimis csapat -, s ne fajuljon a dolog odáig, hogy valaki szerkesztőségünkben keresse igazát. Mi a magunk részéről eredményes munkát kívánunk a továbbiakban, bár úgy érezzük,- ehhez a szervezet működésében, a szabályok tisztázásában, a félreértésre okot adó ügyekben nem ártana, ha rendet teremtenétek. További sok sikert kívánva: Szuromi Rita [ËJTJÂJf] PARját ritkító ajánlatok február 28-ig* Ac akció ideje alatt garantáljuk árainkat! 200.000 BRAVA Ingven extrák Ft-ért! 1. Ha Fiat Brava 1.4S modellt vásárol: • szabadon választhat a rendelkezésre álló extrákból, • illetve autós kiegészítőkből • 200.000 Ft értékben! Ft-ért! 3. Használt autó beszámítása esetén a beszámítandó gépkocsi műszaki átvizsgálása és értékbecslése ingyenes. 5 Az ajánlat csak a magyarországi készlet erejéig érvényes. BRAVO Ingyen extrák 150.000 Ft-ért! 2, Ha Fiat Bravo 1.4S modellt vásárol: • szabadon választhat a rendelkezésre álló extrákból, • illetve autós kiegészítőkből • 150.000 Ft értékben! 0 FINANSZÍROZÁSI 4. Ajánlatainkat egy hihetetlenül kedvező pénzügyi konstrukcióval is kiegészítjük, amely mindenki számára testreszabott fizetési feltételeket biztosít. V és V Autó Kft., 3202 Gyöngyös, Atkári u. 2., tel./fax: (37) 317 464
