Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

Tagy Sándor és huszon- l\J négy munkatársa igazán L Y toleránsaknak bizonyul­ták. Ám mára - teljesen érthe­tően - elfogyott a türelmük. Hónapok óta járják a külön­böző hatóságokat, hivatalokat, s még mindig nem jutottak előbbre egy jottányit sem. Köz­ben munkanélküliekként kényte­lenek tengődni többségükben, vagy táppénzes állományban. A rétestésztaként nyúló jogi-vég­rehajtási hercehurca lassan egé­szében felőrli idegeiket. A re­ménytelenségből fakadó fo­lyamatos önemésztés aláássa más módokon is egészségüket. Ma már ott tartanak, hogy elvesztették a honi jogrendbe és igazságszolgáltatásba vetett bi­zalmukat, hitüket! Holott vala­mennyiket törvénytisztelő, becsületes állampolgároknak ismerte, tartja a közvetlen kör­nyezetük. Mégis hogyan, miért váltak megkeseredettekké, hite- fogyottakká?! Jól példázza ezt szomorú történetük, amely bő­ven szolgál tanulságokkal. Egykori munkáltatónk folyton csak hitegetett Szabó István András, a munkál­tató - egykori dolgozói szerint - nemigen hagyja zavartatni magát. Az Egri Városi Bírósá­gon több száz millió forintba rúgó adócsalás és más bűncse­lekmények vádjával folytatnak ellene büntetőeljárást. Az olaj- vállalkozó az 1995 őszétől 1996 tavaszáig terjedő időszak munkabéreivel adósa a 25 pa­naszosnak. A ki nem fizetett összeg véleményük szerint eléri immár a nettó 5 millió forintot.- Annak rendje s módja sze­rint - magyarázza szerkesztő­ségünkben Nagy Sándor-, mint törvénytisztelő polgárok, köve­telésünknek a jog útján szeret­tünk volna érvényt szerezni.' Addig ugyanis Csombék (ez Szabó István András közismert gúnyneve - A szerk.) folyton csak ígérgetett, hitegetett ben­nünket, hagy fizetni fog. Szor­galmasan írogatta alá a megál­lapodásokat a bérkifizetésekről, ám mikor eljött volna annak az ideje, újabb mesékkel, kitaláci- ókkal próbált lerázni bennün­ket. Közben pedig csakis azon mesterkedett, hogyan, milyen trükkökkel bújhasson ki kötele­zettségei alól! A munkaügyi bíróság jog­erős határozatai tavaly május­ban kimondták: a vállalkozó ál­tal foglalkoztatottak követelései jogosak, s azokat a törvényes határidőn belül rendeznie kell Szabónak. Pénzt persze Nagy úr és tár­sai ezután sem láttak.- Aki határozottabban lépett fel, az jobb esetben kapott ezer forintot - ismerteti az egyik módszert panaszosunk. - Ha Szabó úr hazugságait végig­hallgatva is kitartott, és kia­bálva követelte a pénzét, akkor az összeg felmehetett ötezer fo­rintig. így ment ez hosszú időn át, de mik ezek az összegek a fennálló, egyenként 100 ezer forintokra rúgó elmaradt mun­kabérekhez képest! Négy hónap elteltével Nagy úrék megunták hallgatni volt főnökük hazudozását, elegük lett a halogató taktikából. A jog labirintusának' újabb állomását keresték fel: múlt év szeptem­berében bírósági végrehajtást kértek. Ezután újabb idegtépő négy hónap következett. A mai helyzetben mi már nem ugrálhatunk- Mivel semmilyen jel nem mu­tatott tavaly decemberig az ár­verés megkezdésére vagy bár­milyen megoldásra - eleveníti fel okkal bosszúsan Nagy Sán­dor a történteket, s mindezt írásban is rögzíti a Hírlapnak -, ezért 1996. december 27-én te­lefonon érdeklődtünk a végre­hajtóktól: mi lesz végre!? Sumi úr és kollégája úgy nyilatkozott, hogy tehetetlenek Szabóval szemben. Példaként említette: felértékeltették a vállalkozó andomaktályai ingatlanát, hogy árverésre bocsáthassák. Ám Szabó kevesellte a megállapí­tott értéket, emiatt leállt a vég­rehajtás. Az is érdekes volt, hogy későbbi, idei január 6-i újabb megbeszélésünkön Sumi úr azt kérdezte tőlünk, miért dolgoztunk, ha Szabó úr nem fizetett?! Erre elmondtuk neki, hogy Szabó senkinek nem mon­dott fel, mindannyiunkat hitege­tett, hogy majd fizet.. Legtöb­bünk közel van az 50. életév­hez. A mai gazdasági helyzet­ben pedig ebben a korban már nem lehet ugrándozni... A kárvallottak nem értik a végrehajtás elhúzódását. Igaz, kényszerű tétlenségük alatt ki­derítették egykori munkáltató­juk vagyonkimentő „bravúr­jait”. Ám egyelőre ez is hiába­való. Két Mercedes gépkocsiját Szabó átíratta a fia és a lánya nevére. Előbbié lett papíron az egri Menház utcai, utóbbié az egerszalók! Ifjúság úti családi ház. A már meglévő DOIL Kft. mellé még három társaságot alapított Észak-Olaj, Kelet-Olaj és Nyugat-Olaj Kft. elnevezé­sekkel. Aszerint, melyik égtáj felé vannak az országban a kút- jai. Mindhárom társaság egy- egy dolgozója nevén lett beje­gyezve. Természetesen egyik sem működik, az alapítástól egyik kút sem adott el egy deci­liternyi üzemanyagot sem, A szerződésben egyébként még az is áll: a vállalkozónak jogá­ban áll a kft.-kbe átadott üzem- anyagkutak bármelyikét 1, azaz egy forint jelképes összegért visszavenni. Sástói nyaralója névleg szintén az egyik hűséges munkatársáé.- A végrehajtó uraknak - folytatja a sort Nagy Sándor - mi idén január 6-án átnyújtot­tuk több árverezhető vagyon­tárgy listáját. Ezek mind Szabó úr nevén vannak. A Hírlap de­cember 4-i száma például arról tanúskodik, hogy a vállalkozó eladásra hirdette kápolnai vá- góhídját és szeszfőzdéjét. Az adatokat a végrehajtó irodán a kérésünk ellenére sem írták fel! Azt mondták, menjünk el mi a polgármesteri hivatalokba, és hozzuk el mi a tulajdoni lapo­kat. Mi viszont kértük, tegyék ezt meg ők, hiszen az ő hivata­los levelüknek csak nagyobb a súlya, mint a miénknek! À károsultak képviselője mind jobban belelendül mon­dandójába:-Felhívtuk a végrehajtók fi­gyelmét arra is, hogy egy kollé­gánk másfél hónappal koráb­ban beadott az irodájukhoz egy listát: Az Szabó 15 árverezhető ingatlanának címét, helyrajzi számát tartalmazza! Bebizo­nyosodott, hogy erről nem tájé­koztatták egymást. Ez is egyik oka annak, hogy nem halad előre az ügyünk. Pedig nagy szükség lenne a huszonöt családnak az elmaradt bérre, az nem kétséges. Kifize­tetlen rezsiszámlák halmozód­tak fel. Kölcsönökbe voltak kénytelenek verni magukat. Ok A bíróiig Mtllill Mire«»}«: Kr\ : pld Éik: nu-ll.t f __ z ügri Váron 1 A htrárty.l vcjrrchljtól Iroda érkeztet« MIvcgrAic: i Bin •ság 1 Sumi örvMtó WiúsAqI 3 F_Q»í lF=rt-|V-igssit a '/ ! 08. i FiVS*«e»t: Pék: «>y: ' UgidjAm: (■ /’’-Jó TT !>) ttüu ' .............­1 Mellíkln [• kell Itlral kötni. I hlrMfkot kiléteit hradiénynkhn rneunámra kell hírei komi VÉGREHAJTÁSI LAP I. .) A/, .dós neve (leányko.l név i»);DOIL Olajipari ß*olßfiltRt0 Kft. bl ízületéit helye és Ideje, .nyj. neve; személyi iRazolvdnyáiuik száma, személyi szánni: , »c.^...-3399- Andomaktélya, c) lokóhclye: helység, ntc*. Mamim, emelet. »jtowAm, poslnl Is íny Mo*rim. Rákóczi U. 1« ti) foglalkozása, munkahelye: e) bankszámlájának száma, stámláját vezető pénzintézet! szerv es száma: Budapest Bank Egri Fiók lololïVj-yÿïCÿooZS-c.oooooaï _____'________________________ Mo Iné.János________________________________ E gy végrehajtási lap, amelynek hátoldalán feltüntették a le­foglalható érték feltalálási helyét is L n ) ll- 1 l l'i mm.i ’TV 1 ¥ Az olajvállalkozó volt dolgozói jogos felháborodásukban kérdezik: Mit ér ma a jogerős bírósági határozat? huszonötén - egy ember gátlás­talansága és egyes hatósági hi­vatali személyek restsége mi­att! Óriási igazságtalanság: tőlünk kérnek előleget Ha valaki is azt gondolná, itt véget ér a jussukra hiába várók kálváriája, annak bizony csa­lódnia kellene.- Kaptunk felszólításokat a végrehajtó irodától - mesélik, ezúttal már öten a szerkesztő­ségi szobában -, hogy fizessünk 4-8 ezer forintokat, mert csak akkor folytatódhat a végrehaj­tás. Azt is leírták, hogy siker esetén ezt az előleget természe1 tesen visszakapjuk. Hát, ez fel­háborító igazságtalanság! Még mi fizessünk „előleget”, akik lassan egy éve várunk jogos, elmaradt munkabérünkre?! S nem az, aki ezt a helyzetet elő­idézte?! A munkaügyi bíróság egyik bírája kérdésünkre úgy nyilatkozott: nincs olyan jog­szabály, hogy ha a dolgozó nem kapja meg a fizetését, akkor neki kelljen pénz leszurkolnia a végrehajtás folytatásáért... Nagy Sándorék szerint az mégsem helyénvaló, hogy Szabó István András - nem győzik hangsúlyozni, akit adó­csalással vádol többek között az ügyészség - óránként váltott Mercedesekkel szaladgál Eger­ben, nekik viszont személyi jö­vedelemadót kellett leróniuk az után a munkabérük után is, amit kézhez sem kaptak! Szabó úr akar fizetni, csak egyelőre nem tud... Az összetett, sokfelé ágazó, ám kétségkívül jogos panasz isme­retében természetesen megke­restük a másik felet is. Szabó István András jogi képviselő­jére, dr. Magyar Elemér ügy - védre — aki egyébként a bünte­tőeljárásban a védője - bízta a válaszadást.- Személy szerint én egyetér­tek a panaszosokkal - mondja az egri jogász. - Semmi ment­séget nem találok Szabó úr eb­béli cselekedeteire. Ugyanak­kor viszont jól tudom, hogy nem egyedülálló jelénségről van szó. Bizony, általánosítható ez a fajta magatartás napjainkban, ami így nem csupán Szabó úrra jellemző.-Ez azonban semmiképpen sem nyújthat vigaszt azoknak, akik hosszú hónapok óta nem kaphatják meg a jogosan nekik járó összegeket...- Kétségtelen, ám a mai vál­lalkozások jóval bonyolultab­bak, mint korábban a szocia­lista vállalatoknál kialakult munkaviszonyok voltak. Ma ugyanis megtörténhet, hogy egy cég csődbe megy, és nem tud fi­zetni a dolgozóinak sem. Az én tudomásom szerint Szabó úr vállalkozása nagyon nehéz helyzetben van. Hadd szögez­zem le: ö most sem azt mondja, hogy nem akarja kifizetni a munkabéreket, hanem azt han­goztatja, hogy nem tudja teljesí­teni azokat.- A hitelezők, bérüket követe­lők szerint akár Szabó úr egyik Mercedesének az árából is ki­telne az adósság...- Ehhez csak annyit fűzhetek hozzá: az más kérdés, hogy egyébként módja lenne-e vala­miképp leróni a tartozását...- A panaszosokat épp az bő­szül fel, hogy látják a különféle vagyonmentési trükköket, szen­vedői a vállalkozó halogató taktikájának.-Hát, nem tudom, trükknek lehet-e azt nevezni, hogy valaki a jelenlegi jogszabályok adta lehetőségeket kihasználja? ! Sajnálatos vagy nem, de szerin­tem ma ez az élet. Tudom azt is, hogy sajnos, a többségnek ez igen keserű igazság. Végrehajtói jelentést vár a bíróság elnökhelyettese A szomorú téma kapcsán több­ször is szóba került a végrehaj­tás késedelmessége. A pana­szosok, úgy tűnik, okkal kifo­gásolják e folyamat nehézkes­ségét. A miértről dr. Bóka Im­rétől, a Heves Megyei Bíróság végrehajtási ügyekért is felelős elnökhelyettesétől érdeklőd­tünk. Annál is inkább, mivel Nagy Sándor és társai végső el­keseredésükben hozzá fordul­tak megoldásért. Január 30-án, csütörtökön dr. Bóka Imre úgy tájékoztatta a Hírlapot, a benyújtott panasz alapján kiadta Sumi Csaba ön­álló végrehajtónak, hogy jelen­tésben, tájékoztatóban közöljet mit tett eddig a panaszosok ér­dekében, mi okozta a végrehaj­tás elhúzódását. Erre január 30- át szabta meg határidőül. Azon a napon azonban ez az irat nem érkezett meg az elnökhelyet­teshez. Telefonon másnap ismét megkerestük dr. Bóka Imrét, aki újdonsággal szolgált:- Sumi úrral ugyan nem tud­tam beszélni, ám a titkárnője elújságolta, eddig azért nem vá­laszoltak a felkérésemre, mert időközben elintézték, hogy az adós fizessen két személynek (a huszonötből?!). Arra a kérdésünkre, hogy hi­báztatható-e a végrehajtó a késlekedésért, az elnökhelyettes a következőket felelte:- Erre mindaddig, amíg az általam kért jelentés be nem ér­kezik hozzám, se igennel, se nemmel nem tudok válaszolni. Hétfőre várom az előterjesztést. Azt azonban hozzá kell tennem a történtekhez: én mélységesen együttérzek az olajvállalkozó kárvallott dolgozóival. Az is tény sajnos, hogy a jogalkotó sem mindenben állt feladata magaslatán, hiszen például arra nincs jogszabályi előírás, hogy a végrehajtási lap benyúj­tása után mennyi idő múlva kell az abban foglaltakat valóra is váltani. Az viszont igaz, a vég­rehajtást kérőnek csak azt kell megjelölnie, hol található az ingatlan, ám a helyrajzi szám és egyéb adatok beszerzése termé­szetesen már nem az ő feladata. Sajnálatos ez az egész, remél­hetően a jövőben minél keve­sebbszer fordul elő. * Nagy Sándor a szerkesztősé­günknek küldött levelének vé­gén így fogalmaz: „Van-e eb­ben az országban a törvénynek olyan ereje, amely Szabó urat és a hozzá hasonlókat »gyü­mölcsöző« működésükben megállítja, és a becsapott, rá­szedett embereket kárpó­tolja?”. Mi csak annyit tehetünk eh­hez: nagyon reméljük, mihama­rabb eljön a panaszosok által remélt kedvező állapot! Szalay Zoltán Gál Elemér Farsangi álarcok A sikeres vállalkozók bál­ján hiánytalanul megje­lent az újdonsült előke­lőség. Úgy akartak viselkedni, mint a felsőbbrendű pénz­mágnások, akiknél a hanyag elegancia is a jó modorhoz tar­tozik. Éppen itt volt a bibi, mert nem tudták eldönteni, minek is szólíttassák magukat. A bárói, grófi címek kora lejárt, a nagyságosuramozás meg kö- zönségesemparaszti. Nem bán­ták volna, ha valaki közbelép, hogy megoldja ezt a dilemmát. Hiszen a mesés vagyon már rangra emelte őket, csakhogy ezt nem szentesítette senki. Legalább itt lennének a kis­pénzű hódolók, hogy hajoljon meg mélyen a szegénység a gazdagság előtt! Belátták, hiba volt csak oda küldeni meghívót, ahol tíz véreb ugat a vasrácsos kertek behavazott bokrai mögött. Hajlongnak itt ugyan a laká­jok, pincérek, de ők csak meg­fizetett tisztelettevők, akik nem suttognak, nem irigyked­nek és nem tudnak elájulni, amikor ennyi gazdag ember úszik a boldogságban. Rodolfo bácsi, a vállalko-' zók koronázatlan királya. Mindenhez értett, ezt a mulat­ságot is ő rendezte. Népszerű­ségét növelte, hogy baráti kö­rökben csókolnivaló hamis­kártyás hírében állt, de most megpillantotta a humoráról jól ismert karikaturistát, és han­gosan köszöntötte:- Örülök, hogy eleget tettél a meghívásnak. Jelenléted emeli társaságunk fényét.- Hízelgő - felelt a megszó­lított -, csakhogy én jobban kedvelem az árnyakat. Csinál­tam néhány skiccet, nem vagy kíváncsi rájuk?- Mutasd! A karikatúra hanyag mes­tere dobálta egymás után kis rajztömbjének lapjait, film­kockák módjára villantak a maszkos alakok Rodolfo szeme előtt. Értetlenül bámult barátjára:- Ezek álarcos figurák! Én nem álarcosbált rendeztem!- Megesik az ilyen tréfa.- És egyáltalán kicsodák ezek a maskarák?- Nem ismersz rájuk? A püspöki ornátusban a fehér ál­arc mögött kié a duzzadt ajak az arany fogsorral?-Radies, a cápa, aki elha­lászta orrom elől a templom rekonstrukcióját... A koldus álarcában Gerzson, aki sajnál- tatja magát, hogy ne legyen irigye... Ez az apácamajom a rózsafüzéres Aliz, aki negye­dik férje után kiimádkozta magának a malmot, most a jó­tékonykodás álarcában ala­mizsnát osztogat a rászorul­taknak... Hogy is mondjam csak, nem csupán fantázia ez az egész móka?-Ha nem hiszel a vonala­imnak, nézz körbe, megsejted barátaid ábrázatán, hogy most éppen melyik álarcukat tették fel... Nézd csak, az a barátod otthon felejtette zsebkendőjét, és csak tömi magába a szend­vicseket, hogy a papírszalvé­tába fújhassa orrát, amikor kimegy az illemhelyre, de itt magára ölti a hanyag elegan­cia látszatát... Hallottad? Ez a nő azt mondta, a férjén kívül nem volt a másé, pedig csak egy hónapja adta vissza a la­kásom kulcsát, de most a hű­ség álarcában ő maga a szeplő­telen fogantatás... Ott az a kis köpcös borkóstolónak adja ki magát, de a pohár alján ko­nyak hullámzik, a másik szelíd hajóskapitány, jóságos tanár, ’ szép lelkű költő, művészetek pártfogója, vagy éppen a világ gondjainak hordozója. Érde­kes, hogy itt senki nem ölti magára a sátán, az ördög, a gyilkos, kalóz, tolvaj vagy a vérszomjas tigris álarcát, csak a jóság színeiben tündököl mindenki. Alázatos, jámbor, kenetes pofák versenyeznek egymással a jóság álruhájá­ban, mintha felvevőkamerák előtt állnának, és látná őket a keresztény világ. Nem tudom, politikusokat miért nem hívta­tok meg? Kár, hogy kifelejtet­tétek őket ebből a panopti­kumból... Itt mellettünk ez a derék kenetes arc fennen hir­deti az üzlet tisztaságát, ame­lyet vissza kellene állítani ős­keresztényi alapokra, de ő nem akar kerosatelkedni... A bankár barátod újságolja, hogy megzsarolták, de a megrabolt ember álarcában kacag a mar­kában... A másik hitelt kér, nehogy neszét vegyék jól menő üzleteinek, de balsze­rencsés társa a kudarcokat tit­kolja, hogy megőrizze a gaz­dagodás látszatát... Itt a.hátunk mögött a titkárnőd égig ma­gasztal téged, és reménykedik, hogy magasabb fizetési osz­tályba sorolod... Végül itt vagy te. Hiába rejtőzöl a jól kiszámított „tudja Pál, mit ka­szál” álarcába, félsz, hogy holnap talán beleszól valaki számításaidba, és megelőz a nagy fogásban. Ettől a rémtől nem tudsz szabadulni.- Mit tegyek?! - kiáltott fel a kétségbeesett ember tehetet­lenségével.-Le az álarccal, barátom! Ez a legforróbb tanácsom - nyilvánította ki egyszerűen a grafikus, és elköszönt barátjá­tól. R odolfo most már látta vendégei arcán az álar­cokat. Volt, aki kettőt is viselt, alkalomhoz illően cse­rélgetve őket. Mi lenne, ha a tizenkettedik órában levétetik mindenkiről az álarcot? Elő­ször talán ő maga, és utána a többiek... Nem, nem teheti. Álarcok nélkülnem működik a piac. Legfeljebb a következő héten újból meghívja barátait - egy igazi, jelmezes álarcos­bálra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents