Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
1 î? Ül 1 S 1997. január 11., szombat 5. oldal I Egerből a Sziklás-hegységig Az olajmémök 1956-os napjai Calgaryi beszélgetés Magas Istvánnal Ha átkel az ember a világ egyik legszebb táján - a kanadai Sziklás-hegységen -, és hagyja, hogy a Vancouvertől Calgaryig tartó, mintegy 1200 kilométeres úton a táj változatos ereje hasson gondolataira, akkor talán megérti: a nyughatatlan forradalmárok miért kedvelik a távoli világot. Mert Kanada nyugati partjára nemcsak letelepedtek a bukás után menekülni kényszerülő szabadságharcosok, de láthatóan szabadulni sem akarnak a vizek és hegyek vonzásából. Ezt a világot találta otthonául az űj hazát kereső geológus, Magas István is, akivel a gyönyörű ottani estéken egri kötődéseiről-. és a forradalomban vállalt szerepéről beszélgettünk. „Egri élményeimet magammal menekítettem”-Talán nem véletlen az, hogy az ember örökre a szívébe zár valakit vagy valamit, aztán azoknak örök hűségeskü után örökös rabja lesz. így vagyok én Eger városával... Munkám során számtalan esetben jártam és laktam ott, mint olajmémök. Részt vettem Demjén-Egerszalók közelében az olajmezők feltérképezésében. Egyébként ma is úgy látom, illetve a ■ szakirodalom is így tartja számon, hogy az országban azok a leggazdaságosabb olajmezők. Szeretem azt a tájat, szeretek újra és újra visszatérni, s amikor látom, hogy az 1956-ban kivégzettek, legyilkoltak emlékét abban a városban méltósággal őrzik, úgy gondolom olyankor, áldozatunk mégsem volt hiábavaló. A boldogabb jövő, melyet megálmodhatunk Budapest utcáin, talán eljött Magyarországra is. Apokaliptikus nap volt, mint egy feltámadás-A Dunai Kar geológusaként éltem át a forradalom napjait. Hároméves kislányommal a karomon követtem a feltámadás pillanatait. Részt vettem a Sztá- lin-szobor ledöntésében és a rádió előtti tüntetésnél. Még mindig érzem, s soha nem feledem a 14—16 éves srácok lüktető hazaszeretetét, amint katonai kiképzés nélkül, játékszerA hófödte Sziklás-hegység világa, amelynek városai otthont adtak a magyar menekülteknek a szerző felvétele ként kezelték-a fegyvereket. Mi, katonaviselt emberek megpróbáltuk néha oktatni őket, de nem mindnyájan fogadták azt jó szívvel. Voltak, akik durva szavak kíséretében utasították vissza igyekezetünket.- A gyerekek lelkesedése mégis megsokszorozta fiatal erejüket, mert sokszor csodába illő harci cselekedetet hajtottak végre. Sokszor kilátástalannak tűnő ütközetekben is győzedelmeskedtek. A pártház ostromáról vegyes ízű emlékeket őrzök. Az akkori forradalmárok jó része elítéli azokat a tetteket, melyeket felindulásból követtek el emberek az AVH-sok ellen. Sajnálatos: a történetírók a forradalom számlájára írják azokat a rémtetteket, amikor felakasztottak, megbilincseltek embereket, s nem szólnak arról, hogy hány és hány esetben hiúsítottak meg forradalmárok - sokszor életük kockáztatásával - hasonló eseteket. Alacsony életszínvonalra szorított, elszegényedett, kizsákmányolt, elkeseredett embereket kapott el a hév, akiknek a kommunista hatalom évtizedes szenvedést okozott, s amikor a visszavágás percei eljöttek, kivetkőztek emberi voltukból. Első indulatból cselekedtek, de tőlünk ez az öldöklés idegen volt. Tanú vagyok arra, hogy a fegyveres szabadság- harcosok számos esetben igyekeztek megakadályozni az indulatok hasonló szintű elszabadulását. Nekik köszönheti igen sok egyenruhás, hogy életben maradt. És a tisztesség úgy kívánná, hogy ezek az emberek végre megszólaljanak. A megbékélés segítségére lennének ezzel. Föld alatti folyosók pedig voltak!- Engedtessék meg, hogy mint geológus szóljak hozzá a föld alatti folyosók körül kialakult vitához. Magam is ott voltam az első „feltárásoknál”, és mint szakértő, szakmám becsületének védelmében szólok most is. A hanghullámok, amelyek a föld felszíne alól jöttek, észlelhetőek voltak. Csakhogy igen nagy tévedés volt az észlelés helyén kapákkal, földhányók- kal nekilátni a titkok feltárásához. Először pontos földtani elemzéssel kellett volna felderíteni a hanghullámok terjedésének útvonalát, és csak azután kijelölni a „forrást”. Föld alatti folyosók pedig voltak, mert az Erkel Színházban tartandó pártértekezletre is ezen jártak. Rákosiékat ugyanis sohasem látták, hogy a felszíni utakon közelítették volna meg a színházat. „Szöktem otthonról, az életemet mentettem”- Amikor minden elveszett, kiszöktem Ausztriába: nem akartam munkát adni a hóhéroknak. Nehéz volt a megválás hazámtól, később is még sokáig reménykedtem, hogy egyszer csak visszatérünk, visszafoglaljuk Magyarországot. De aztán híre jött a nagyszámú bebörtönzésnek. És hogy Rácz Sándort is elkapták, hát egyre kevesebb volt a remény, hogy visszatérek... A lágerben is életveszélyes helyzet alakult ki. Tudni kell ugyanis azt, hogy a menekült- táborban AVO-sok kutakodtak, és visszalopták azokat az embereket Magyarországra, akik a „fasiszta, reakciós hazaáruló” bélyeget kiérdemelték. Persze, nem tudtak mindenkit hazacsalogatni vagy elrabolni, de aki hazament, azt börtönbe csukták vagy kivégezték. Az ezzel kapcsolatos nyomasztó álmaim még Kanadában isTasértettek. Elrettentő éjszakáimban hangokat hallottam: „Keresik, menjen a parancsnoksághoz, és hagyja el azonnal Ausztriát, az élete veszélyben van”. De hát hova szökjek? - így teltek a kismartoni éjszakák, míg végre engedélyt kaptam a kanadaiaktól.- Élek! S tudom - régi szóvicc ez -, ebbe más is belehalt már, de én nem akarok még eltávozni, hiszen sok dolgot kell még közösen megoldanunk. Sziki Károly Az a bizonyos rosta és a sűrűsége KJzubjektív A FŐVÁROS új főkapitánya- nevén nevezte a gyermeket. Kijelentette a nagy nyilvánosság előtt, hogy árulók vannak a rendőrség soraiban. S szavainál aligha csupán a napokban ismét nagy felháborodást kiváltott budai fegyverlopásra, a kétmillió forintos „fejpénz” ellenére sem előkerült tet- tes(ek)re célzott. Jóllehet, ez is elég alap lehetne sommás megállapításához. Hiszen a yard kerületi bázisáról úgy tűntek el a harci eszközök, hogy külső behatolásnak nyoma sincs. Csakis belülről történhetett az eltulajdonítás. S ha „szerencse” is a gyilkos szerszámokhoz hiányzó lőszer, bizony még lőhetnek velük valahol valaki(k)re, s eshet további áldozat. Mivel aki ilyen ügyes a kiszemelt holmi megszerzésében, golyót is talál. A főkapitány alighanem még sok egyéb felderítetlen ügyre, nyomaveszett bűnelkövetőre is gondolhatott. S valószínűleg nem felejthette, hogy - másra ne emlékezzünk - a parlamenti robbantásnak sincs még ismert tettese..!. S ha ő többesszámot használt, már nyíltabban is beszélhet az állampolgár arról, amire eleddig legfeljebb gyanakodni mert. Bármennyire is válogatnak a rendőri felvételeknél, az a rosta nem lehet valami sűrű. Az állományba kerülhetnek olyanok is, akiknek másutt lenne a helyük. Számosán a hivatást, a szolgálatot csak másodlagosnak tekintik, hogyha nem éppen hátrább sorolják. Különben a vártnál nehezebb körülmények, kisebb fizetések ellenére sem adnák fel esküjüket. Pályájukon őriznék, védenék a népet, ahogy csak tőlük telik. Szolgálnák becsülettel. Amire egyébként a civil életben elég sok példa akad - bármennyire elkeseredett nemzet vagyunk... Vigasztaló, hogy nem lopnak még minden rendőrségi fegyverszobából, a rendőrök zöme nem paktált le a bűnözőkkel, határozottan tartózko• •• dik attól, hogy szövetségese legyen & feketegazdaságnak, a kíméletlen alvilágnak. S jóhiszemű segítségelfogadás a hirtelen lett nagytőkésektől is elfogadott alapítványi pénz. Ártatlan köszöntési forma egy- egy tiszt, főrendőr ölelős, csó- kos üdvözlése is, ha akár hírhedt üzletemberrel összefut valahol az utcán vagy társaságban. Ám nem tagadom, nyugod- tabb lennék, ha külső patroná- lás nélkül, az állam zsebéből működne rendőrségünk, s tisztességesen megfizetnék az arra érdemes egyenruhást. AKI EZÉRT a kétes puszik helyett inkább csak a kézfogásnál maradhatna - mindany- nyiunk megelégedésére... Gyóni Gyula Melyik Európa...? Kis nemzet vagyok, készséggel elismerem, ahogy mondani- ími szokták: a másik Európa. Tehát magyar vagyok, ugyanakkor nem foglalkozásszerűen. Észak-magyar vagyok, két- laki, városi-falusi, s nekem ez az állapot egyenlőre megfelel. Úgy kell jó éreznem a bőrömben magamat, ahogy vagyok. Évente próbálok egy-egy kitekintést tenni a kontinens nyugatibb felére, megállapítva, hogy még ott is többnyire keresztény rend szerint folyik az élet, bár erősen amerikás aromákkal, akárcsak nálunk. Melyik Európa az igazi? Mert a megosztottság még manapság is létezik, bár az uniformizált individualizmusnak látható jelei mutatkoznak itt a kárpáti régióban is. Néhány éve még izgalmasak voltunk, itt minden percben történt valami, az unalomba ázott Nyugat egzotikumnak tekintett, s tekint olykor ma is. Időnként svájci szeretnék lenni, unalmas alpesi, aki azért nyugodtan hajthatja álomra a fejét, bár országában nem történik évszázadok óta semmi, ő gyűjti a bankbetétjét, neveli a gyerekeit, végzi a dolgát. S nem szeretnék lenni: akut beteg, hajléktalan, kisnyugdíjas, munka- nélküli, csonka családban élő, hátrányos helyzetű, mint amilyen vagyok. Mi, itt Közép- vagy Kelet-Európábán, ilyenek vagyunk és passz. Majd változunk és a szebbik felünket mutatjuk a világnak, ha erre lesz okunk. A pesszimizmus ténykérdés és nem öngerjesztés kérdése csupán, hogy eltűnjön. Igen, lehet, hogy családban, hogy törzsben élek. De ez a család vagy törzs, netán falka valaha megvédett, óvott, befogadott. Éz mára megszűnt, s még nem tudjuk, hogy jól tette-e, hogy megszűnt. Egyetlen járható utunk van, valóban. Akkor is, ha belépések és kilépések egy csapásra nem oldanak meg semmit. Nekem, nekünk itt van Európa, még akkor is. ha például Dél-Spanyolországban lehet lakást venni annyi pénzért, amennyiért itthon. De miért lakjunk mi észak-magyarok Dél-Spanyolországban? Ez itt még mindig másfajta Európa, s akkor még szó sem esett a három részre szakadt Magyarországról, a dunántúli, a fővárosi és a keleti végekről. Hiszen - köztudottan - már itt is jelentősek a különbségek. Rajtunk múlik, mi lesz. Van-e annyi ügyesség, kurázsi vagy a csoda tudja milyen életstratégia-alakító tényező, amely helyes irányba sodorja, viszi a e kis nemzet útját. Amely, mint tudjuk, nem elsősorban mennyiségileg, inkább csak történelmi fogalomként kicsiny. Káló Béla Magyar torony A népszerű tv-s vitaműsorban még népszerűbb közéleti emberek sorakoznak a mikrofonok előtt, hogy ország-világ előtt kifejthessék, miként vélekednek az asztrológiáról. Abban a reményben figyelem a műsort, hogy netán valamiféle eligazítást kapok arról, mi is ez a csillagjóslás. Tudomány, szórakoztató játék, netán művészet? A közvetítés végén azonban kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezekre a banális kérdésekre semmilyen választ nem kaptam. Mert a higgadt okfejtés helyett magukról megfeledkezett, egymás véleményét meghallgatni sem akaró, gyűlölködő emberek fojtják egymásba a szót. Hiába várja a tökmagot rágcsáló néző, hogy a műsorvezető normális mederbe terelje a diskurzust, mert láthatólag ő is arra koncentrál, hogyan ragadja el a szót a mondatot befejezni sem képes érvelőtől. Egy hölgy végül is - mintegy a helyzetet menteni akarván - megmarkolja a mikrofont, és valósággal belcordít: - Na de uraim! Miféle lovagok Önök? Kárörvendő kacaj a válasz, és folytatódik a gusztustalan szópárbaj.- Én nem értem ezt. Eddig úgy voltam vele: még a legfaragatlanabb ember is tudja, hogy egy beszélgetés közben nem illik közbevágni a másik mondandójába. Ha köztiszteletben álló emberek, híres fizikusok, írók sem képesek uralkodni magukon egy ország szeme láttára, mit várhatunk él másoktól? S vajon milyen viselkedési normákhoz szoktassuk magunkat? Vagy ez csak egy rejtett üzenet, ami arra biztat, hogy tanuljuk meg túlordítani partnerünket? Ha ez így van, akkor különös jelenségnek lehetünk tanúi a demokratikus Magyarországon: egy új bábeli torony épül, amely csupán abban különbözik a Bibliában szereplőtől, hogy lassacskán az egy nyelvet beszélők sem értik egymást. Barta Katalin ÜÍR(TEEEN)KÉK... Őszintén megmondom - nyilatkozta a Der Spiegel című német lapnak Horn Gyula -, csodálom a magyar népet, hogy .. elvisel bennünket. Ä Ez több, mint csoda... ;. * A magyar külügyminiszter közel-keleti útja során találkozott David Lévi izraeli kol!égSjával,*'ffl^dBctlehemben Jasszer Arafattal. Mint a béke Kovácsa... * Szolgálati lakása felújításáig albérletbe kényszerült Kofi Annan, az ENSZ új főtitkára. Majd csak megszánja a világszervezet - segélyszolgálata... * A II. kerületi rendőrkapitányság fegyverszobájából szőrén- szálán eltűnt kilenc géppisztoly. Hej, te puska, puska vagy, de eltünős fruska vagy...! (szilvás)
