Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-04 / 3. szám

MAS-nyomulás: profi az egri nonprofit szervezet Ismét Soros a magyar vidék legjobb klubja Juhász Mihály és az ő MÁS-a K lubokról vagy jót, vagy semmit. Vagy semmi jót. Nos, ez­úttal a MÁS-ság erősíti a szabályt, és egy szinte páratlan kezdeménye­zéssel mégis érdemes kivételt tenni. Az eltelt jó egy év alatt igazolta önmaga létét, és to­vábbi működésére is megfe­lelő - szellemi, anyagi - mu­níciókat halmozott fel az egri MÁS-klub. Az olykor-olykor fölhangzó csorba hangokat, melyek a „szubkulturális me­legedőben”, az „alternatív in­goványbán” látták az ifjúság megrontó szellemét, elnyomta a pártolók kórusa. A szűkebb környezet mellett az országos szervezetek, alapítvá­nyok is figyelemre, sőt - ami szintén nem utolsó szempont - anyagi támogatásra érdemesí­tették a helyi vállalkozást. A klub vezetőjével, Juhász Mihállyal a közelmúltban el­nyert, az év magyarországi nonprofit szervezete elismerés kapcsán beszélgettünk a tér-idő kapcsolatáról, múltjukról és a jövőről.- Nekünk a klub léte önma­gában is öröm, és annak bizo­nyítéka, hogy az öntevékeny cselekvés, s nem a tétlen vára­kozás, a valakire számítás, a dolgok áthárítása a járható út - említi a klubvezető. - Előzetes elhatározásainknak megfele­lően, azt hiszem, eddig sikerült a kulturális sokszínűség jegyé­ben, erőszakmentes területként, a szórakoztatóipari rablógaz­dálkodást elkerülve működtetni az egri MÁS-klubot. Talán ez volt az a döntő érv, ami elég sokat nyomott a latban ahhoz, hogy a díjat most mi kapjuk meg. A Nonprofit Információs Központ (NIOK) és a Soros Alapítvány ugyanis annak a nonprofit szervezetnek ítéli oda ezt az elismerést, akik saját te­rületükön kiváló, példaértékű munkát végeznek. Kirschner Péter, a NIOK Alapítvány kurá­tora és a Kurázsi című civiltár­sadalmi lap szerkesztője a díj átadásakor épp a szervezet és a klub működésének jelentőségét hangsúlyozta. Azt a kitartást, melyet a 1988-89-es kezdeti tervezgetéstől a hatéves ifjúsági házbeli vendégeskedésen és a saját klub megnyitásán át egé­szen mostanáig tanúsított. Ki­emelte azt az örömteli tényt, hogy az egykoron skinhead- központként is emlegbtett város önkormányzata már induláskor felfedezte a benne rejlő értéket, és az akadályok görgetése he­lyett támogatta a kezdeménye­zést.- A ’96-os év nonprofit szer­vezete az egri MAS-klub, de az mégsem valószínű, hogy puszta elismerésből működ­tetni lehet egy ilyen helyet.- A dicsőség is nagyon fon­tos, egy ifjú klubot minden er­kölcsi siker erősít. Az öröm pe­dig többszörös, ha figyelembe vesszük, hogy mennyien pá­lyáztak, és a Strumpf Istvánnak, a Századvég Politikai Főiskola igazgatójának elnökletével ösz- szeülő kuratóriumnak milyen sokféle szempontot kellett mér­legelnie. Azt tudni kell még, hogy a díszoklevél és a Pauer Gyula szobrászművész alkotta plakett mellett Czirják László­tól, & Bankers Trust Rt. igazga­tójától átvehettem a Bankers Trust Company támogatásáról szóló okiratot is. Egyébként ez teljesen természetes, hogy a nonprofit szférában működő szervezetek, így mi is, működé­sük anyagi bázisát pályázato­kon nyerik. Idén - már a ’97-es létezés megteremtésére - pél­dául sikeresen pályáztunk az Európai Unió Phare-program- jához, de sikerült elnyerni a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium Párbeszéd-prog­ramja és a Nemzeti Kulturális Alap támogatását is.-Miből nőtt ki a ma már biztos alapokon álló pinceklub - ha nem túl kapitális képza­var az alap és pince együtt em­legetése?- Az ötlet, hogy csinálni kel­lene egy alternatív klubot, 1988-89-ben, a rendszerváltás idején öltött határozottabb for­mát - persze, először csak gon­dolatainkban. Ki is szemeltük az MSZMP egyik körzeti szék­házát, s részletes programtervet állítottunk össze, de végül nem lett semmi a dologból. Az Ifjú­sági Ház viszont ’89 tavaszán megengedte, hogy hétfő estén­ként klubozgassunk náluk. A MAS alternatív zenei klubban a kezdeti videózások, beszélgeté­sek mellett egyre több koncer­tet is szerveztünk. Ez a látszó­lag hosszú, hatéves korszak azonban, az itt szerzett tapasz­talatok nyomán, már az önálló szervezet működtetésekor na­gyon hasznosnak bizonyult. Megtanultuk a klubözás min­den csínját-bínját, kijártuk az iskolát. Azután ’92 végén újra elkezdtük szervezni vágyaink titokzatos tárgyát, a saját klu­bot, s ennek érdekében a követ­kező év tavaszán hivatalosan is életre hívtuk az Egri Alternatív Kulturális Egyesületet, mely­nek magját a kezdeti, ’89-es ba­ráti társaság alkotja.- Innentől már kézzelfog­ható közelségbe került az álom?- Igen, de ehhez az egri ön- kormányzat és a Soros Alapít­vány támogatása nélkülözhetet­len volt. Az önkormányzat ugyanis ingyenesen bocsátotta rendelkezésünkre egyik, 370 négyzetméter alapterületű pin­cerendszerét, melynek közmű­vesítését a legalapvetőbb mun­kálatokkal együtt elvégezte. A technikai felszereléseket, va­lamint a kulturális programok lebonyolításához szükséges in­duló tőke java részét a Soros Alapítvány biztosította. A végső kialakítást és a klub to­vábbi fenntartását egyesületünk végezte, illetve végzi a koráb­ban már említett pályázati pén­zekből, támogatásokból. A MAS semminemű költségve­tési támogatásban nem része­sül.- Melyek az eddigi működés tapasztalatai, sikeriilt-e olyan hellyé válni, ahol a jó hangu­latú együttlétek mellett fontos kezdeményezések születhet­nek, számottevő értékek formá­lódhatnak?- Azt á fogalmat, hogy komplex alternatív kultúrcent- rum, látogatóink szerint is meg tudtuk tölteni értelmes és vonzó eseményekkel, programokkal. Csak ízelítőül: koncertek a kü­lönböző műfajok legszélesebb skáláján, a i pzenétől a púnkig, a jazzig. Színpadi bemutatók, kiállítások, beszélgetések a kör­nyezetvédelemről, a drog- és az AIDS-megelőzCsről, költői es­tek, fesztiválok - fegyvertelen erők napja, kelet-európai na­pok, tolerant ' ónk, feszt is hardcore -, filmvetítések, roma és főiskolás programok, jóté­konysági koncertek. Az első esztendő 260 programjára mintegy 25-30 ezrén voltak kí­váncsiak. Nemcsak Egerből vagy a környékről, hanem egy- egy eseményre az ország más részéből, sőt még a határon túl­ról is érkeznek vendégek. Azonban rájuk nem csupán, mint passzív közönségre számí­tunk. hanem eredeti elképzelé­seinkhez és most már hagyo­mányainkhoz híven is a MáS kreatív alkotóműhellyé vált. Rengeteg fiatal - zenész, kép­zőművész - kapott bemutatko zási lehetőséget nálunk, egye­bek mellett a pince falát bontó modem alkotások, graffitik is az ő munkájuk.- Tavaly meglehetősen sók kényeztetést kapott a klub, mi­lyen ’97-re szeretnél visszapil­lantani egy év múlva?- Igen, a közönségszavaza­tok alapján a Magyar..Narancs listáján mi lettünk a '96 o.s év legjobb vidéki klubja, fölkerül­tünk a legrokonszemrscbb civil szervezetek dobogójára, és nem utolsósorban az előbbi kettőnek is része lehet abban, hogy az év magyar városai között Buda- pest után rögtön Eger követke­zik. Az előkelő helyezéseket szeretnénk megtartani. Tovább gazdagítjuk a programkínála­tot. Közéleti szereplőket, író­kat, például Konrád Györgyöt szeretnénk meginvitálni, szóba került a Jordán- Schő-estek két­hetenkénti rendszeressé tétele, és p eddig bevált dolgok - környezetvédők ifjúsági köre, főiskolás rendezvények - is maradnának a hagyományos tevékenység mellett. Az, hogy ennyire jó híre kerekedett az egri klubnak, a meghívásoknál sem utolsó szempont, hiszen a fölkért előadók, együttesek tud­ják, milyen helyre jönnek, mik a céljaink, és azt is: íiem közön- ségkopasztó gyors pénzszerzés­hez adják a nevüket... Kovács János Első kötetes egri írónő sikere az Álmot őrző párnácska című mesekötet élet vizét akartam feltalálni” A mese a gyermek életében ugyanolyan fontos, mint a fel­nőttnek a szerelem. Ugyanolyan erőket kap tőle. E szép és igaz gondolat Anga Máriától való. Számára ez nemcsak szó­lam, hanem megélt felismerés. Óvónőként nap mint nap ta­pasztalja, hogy miként lehet jóra bírni a kicsiket a csodák erejével. Mert cseperedő korban a valósághoz való viszony hasonlít az ősember mágikus gondolkodásához. Anga Mária tehát sok-sok vers után, illetve azzal egy időben egy kötetre való mesét is írt. Az egri írónő könyve, az Álmot őrző pár­nácska karácsonyra jelent meg, Herczeg István egri grafikus illusztrációival. ______________ Lnür.___:__j____;_____________ A mesekötet borítója - Herczeg István munkája- Azért egy könyv egy kicsit be­lépés a halhatatlanságba. Mit érzel, hogy megjelent a köte­ted?- Egy verseskötetet titkon mindig szerettem volna ma­gamnak. A mesék meg csak úgy születtek. Számomra na­gyon meghatározóak voltak az édesanyám meséi, azon nőttem fel. Először tehát hallgattam, aztán kezdtem írni. Anyukám varrónő volt, de közben sokat kertészkedett. S amíg ő végezte a munkáját, én ott haladtam mellette, s hallgattam a történe­teit, melyek szívfacsaróak vol­tak. Sokat szenvedtek az embe­rek: vagy a betegségtől, vagy a szegénységtől. Akkor elhatá­roztam, ha felnőtt leszek, gyógyírt találok ezekre a szen­vedésekre.- S emlékszel rá, hogyan szü­letett az első saját történeted?-Először a virágoknak me­séltem. Kimentem a kertbe, az édesanyám növényei közé, s beszéltem a virágokhoz, ők meg hallgattak, de nem jöttek oda.- S ezért lettél óvónő?- Nem. Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy ve­Nekem az életet mesélték gyészkutató leszek. S mivel szerettem volna, ha az édes­anyám mesehősei meggyó­gyulnak, ezért arra gondoltam, hogy én majd feltalálom az élet vizét.- S honnan vette anyukád az élményeket a meséihez?-Azt hiszem, az életét me­sélte. S voltaképpen én is azt teszem. S később is sokszor éreztem úgy, mintha mesében lennék. Ezeket megírtam, hol az óvodásaimnak mondtam, később a saját gyerekemnek. Egyszerűen most gyűlt össze egy kötetre való. Pontosabban egy éve. Rigó Béla író, szer­kesztő biztatott, hogy ezeknek nyomtatásban kell lenniük. Mikor a kötet elkészült, el­kezdtem szponzorok után ku­tatni. Sokan segítségemre siet­tek, hogy megszülessen a könyv. Az Eximbank, Nyíri Iván támogatott.- A mese már csak azért sem állhat tőled távol, mert hivatá­sodul választottad a gyerekek­kel való foglalkozást. Egerben a Kallómalom úton nap mint nap közöttük lehetsz.- Már nem emlékszem arra, hogy hogyan jött ez a válasz­tás. Egyszerűen csak a gyere­kek között akartam lenni. Ami­kor először óvónőként kapcso­latba kerültem velük, kiderült, hogy közös nyelvet beszélünk.- Mióta is vagy óvónő?- Lassan húsz éve, de ennél hamarabb kezdtem el írni. A mese előbb volt, és segített megoldani olyan szituációkat, amelyeket mint óvónő, nehezen tudtam volna. Például nagy gond a kicsiknek befűzni a ci­pőjét. S azt mondtam egyszer: „Nem tudod, hogy ha nem fű­zöd be, akkor megnémul a ci­pőd? Hiszen kilóg a nyelve.” Ettől fogva az én csoportom­ban ezzel nem volt probléma. Egy másik alkalommal beteg gyerekeknek meséltem a jós- vafői barlangban. Egy orvos barátom kért meg rá. Azt mondtam nekik: „ Vigyázni kell a cseppkövekre. Ha megérin­ted, és kívánsz valamit, akkor az teljesül." Később odajött egy kislány, hogy ő kívánt va­lamit, és már érzi is, hogy meg fog gyógyulni.- A kisfiad, Bóta Gábor, aki lassan kinő a kisgyerekkorból. a te meséiden nőtt fel, igaz?-De nem szokott le róla. Most már ha van egy ötlete, megbeszéljük, és megírja ő is, meg én is. A varázsszánkó cí­műt, amely szerepel a kötet­ben, például ő „adta nekem” 4 éves korában.-De hiszen szép számmal vannak verseid, amelyeket an­tológiából Vagy a Népújságból ismerhetünk, s újabban a Ti- szatájban, a Hitelben publi­kálsz.- Már kész van a könyvem, közel hetven verssel, kiadóra vár: Hajnalt terítek ágyamon címmel. Épp a napokban ad­tam át Nagy Gáspárnak, a Hi­tel szerkesztőjének, hogy át­nézze. Jámbor Ildikó FOTÓ: PERL MÁRTON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents