Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
lomliszt 63.-Ft. Bip öblítő konc. 299.-Ft, Ovenál fogkrém 149.-Ft. Af rika, avagy: kalandok a fekete kontinens szívében Félelem a négerektől... A világutazó, aki az egri főiskola földrajz tanszékén tanít Fokvárosi utcakép N incs olyan ember, akinek kívánságlistáján ne szerepelne egy nagy utazás a fekete kontinensre vagy Ázsia mesés országaiba. Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola földrajz tanszékén dr. Bodnár László tanárnak mindkettő megadatott. Előbb két hónapos utazás során Kínával, Tibettel ismerkedett, majd a közelmúltban Dél-Af- rikában töltött három hetet. Nem születik mindenki világutazónak. Dr. Bodnár László sem egy távoli ország határőreinek mutatta meg először útlevelét. Első külföldi útja Kassára vezetett. Aztán a ’70-es, ’80-as években bejárta Közép- Európát, s innen irány az új földrész, Amerika, majdAzs/a, s legutóbb Afrika. Irány New York!- Mikor hagyta el először az öreg kontinenst?- Most már 12 éve lesz annak, hogy először jártam New Yorkban, mégpedig a függetlenség napján. Pihenésről szó sem volt. Áz Astoria városrészben laktunk - amit a századforduló táján építettek -, s mára nagyon sok magyarnak otthona. A filmekből ismert környék ez: az egri Északi-lakótelephez hasonló négyemeletes épületeken mind a mai napig láthatók a tüzoltólétrák, ahová a fiatalok felmásznak, s onnan dobálták a petárdákat lefelé. A hetünk olyan hangos volt, mintha a Don-kanyarnál lettem volna.- Sikerült New Yorkot felfedezni?- Természetesen igyekeztünk minél többet látni. A Central Parkkal való találkozásom emlékezetes maradt. Ismerősök azt tanácsolták: csak éjjel ne menjünk be, mert onnan élve még senki nem jött ki. A nyolcszáz méter széles, négy kilométer hosszú zöldövezet ugyanis Manhattan szívében helyezkedik el, ahol a bűnözés igen gyakori.- Találkozott is az amerikai bűnözéssel, vagy csak hallott róla?-Épp a Broadway-n sétáltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy hatalmas, atlétatermetű néger szalad. Előbb azt hittük, csak sportol, de aztán feltűnt a rendőrség, s elkapták a férfit. Magyarok Fokvárosban- Mekkora szeletét ismerte meg Dél-Afrikának?- Bejárni, teljesen felfedezni szinte lehetetlen. Amennyi időt lehetett, utaztunk. Tettünk egy 1500 kilométeres, 17 órás utat Pretoria és Fokváros között, s láttuk a Kalahári-sivatagot. Különösen azért volt nagy élmény, mert a főiskolai tankönyv Dél- Afrikával foglalkozó részét valamikor én írtam. Ez már mindenképpen felújításra, kiegészítésre szorul, ezért is izgatott az út.- Hogyan gyűjtötte az információkat?-Természetesen mindenképpen össze kellett gyűjteni a korábbi információkat. De nagyon nagy segítséget adott a nagykövet, az ott élő magyarok, például dr. Kovács Zoltán, aki vízmémökként jutott ki, s a térség víztározóinak nagy részét tervezte, vagy László Gyula, a világ egyik legnagyobb szőlésze, aki szintén itt él, s jelentős szerepe volt a helyi szőlőkultúra megteremtésében.-Sikerült eddig hazánkban nem publikált felfedezést tenni?- Sok mindent tapasztaltam, amit eddig csak könyvekből tanítottam. A Jóreménység fokánál, a hideg és meleg tengeri áramlatok találkozásánál a táblahegyek környékén állítólag 2- 3 ezer hajó sülyedt el az idők során. Láttuk a fókák, a pingvinek szigetét.- Mennyire érintetlen ez a világ a tudós szempontjából?- Botanikailag 35 ezer növényfaj él itt, ez nagy lehetőségeket rejt még. Az állatvilág szempontjából már rosszabb a helyzet, ugyanis a vadászok ezt a részt is elérték. Éppen ezért már nemzeti parkokban próbálják az állományt megőrizni. Erre alapozták az ökoturizrmst, főképp a hollandok, angolok és újabban az ázsiaiak látogatják, s felfutóban van a sportturizmus. Egyébként szerintem a világ egyik legszebb fekvésű városa Fokváros, s a népessége is nagyon heterogén: fehérek, ázsiaiak, négerek, különböző nációk keverednek egymással. Pretoria környékén azonban már erőteljesen sötétedik a népessége ennek köszönhető, hogy akik nyugdíjba mennek, már igyekeznek betelepülni Fokvárosba, hiszen ott nagyobb biztonságban .érzik magukat. A magyarok előtt is ez a választás van: vagy hazatelepülnek a szülőföldre, vagy beköltöznek Fokvárosba. Áz emberekben ugyanis él egy félelem: ahogy csökken a fehér bőrűek aránya a négerlakta negyedekben, úgy lesz egyre nagyobb a veszélyérzet. Johannesburgban például - amit többségében feketék laknak - állítólag világviszonylatban a legnagyobb a bűnözés, elsősorban a gyilkosságok területén kirívó a helyzet. A vendégfogadó például csak úgy jött velünk, ha nem vittünk magunkkal értéktárgyakat, nehogy rablás áldozatai legyünk. A házakra pedig jellemző, hogy a téglakerítés tetején üvegszilánkok vannak, mögötte pedig kak- tuszágyás, hogy minél jobban megnehezítsék a betörők helyzetét. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy ha egy városrész „elfeketedik”, akkor a fehérek igyekszenek onnan kitelepülni, s új negyedet építenek.- Van ennek a félelemnek alapja, vagy csak előítéleten nyugszik?-Igaz, hogy a GDP vonatkozásában megelőznek bennünket, de a társadalom nagy része szegény, a bűnözés sokaknak megélhetési forrása. Dél-Afrikában 15 ezerre tehető a magyarok száma - tíz évvel ezelőtt csupán 5 ezret említenek az írások. - Gyakori, hogy fehér bőrű családok, természetesen a jobb körülményeik miatt, néger házvezetőket alkalmaznak, s talán ennek is köszönhető bizonyos távolságtartás köztük. Az is igaz viszont, hogy Dél-Afrika lakosságának 40 százaléka viskókban lakik, tehát a nyomor mindennapos látvány. Nagy a kontraszt, s ez sok feszültség forrása,- Negatív élménye volt az út során?- Inkább magyar részről volt egy-kettő. Azt tapasztaltam: az elszármazott magyarok már nem beszélnek olyan szépen az itthoniakról.-Mi a helyzet a tisztasággal?- A legnagyobb probléma itt a víz. Magas a párolgás, az erdősültség alacsony, s ha 20 év múlva nem oldódik meg a vízellátás, akkor bizony katasztrófa várható. Éppen ezért három verzió is van: vagy a Zambézi vizét vezetik le, vagy az Antarktisz jéghegyét vontatják fel, vagy a tengervizet, sótalanítják. Élelem szempontjából - a né- gemegyedek kivételével nincs eltérés az európai viszonyoktól. Gyümölcseik semmiben nem különböznek a mieinktől, növényeik között felfedeztük a hazánkban is jól ismert, innen eredeztetett szárazságtűrő muskátlit és aszparáguszt.- Az állatvilággal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni?- A fókák szigetén természetes körülmények között láttuk őket, mit tagadjuk, elég kellemetlen szaguk van. Megszokták az emberek közelgőt természetesen visciKeuncK Közöttük. Ázsia: patkányok közt- Húsz-harminc órás utazás Ázsiában természetes dolog. Szerencsére olyan helyekre eljutottunk, amit ritkán lát európai ember. Hongkongban vannak a világ legmagasabb épületei, s szinte megfizethetetlen az a drágaság, ami ott van. Igaz, a város a XXI. századot idézi. Láttuk a portugál gyarmatot, Makaót, a kínai karsztokat és Tibet buddhista templomait.-Az ázsiaiak állítólag nem vendégszeretők...- A fiatalok már rá vannak kényszerítve arra, ha megélhetéshez akarnak jutni, elsajátítsák az európai nyelveket. Éppen ezért ők vállalják az idegenvezetést, néha az útifelszerelés szállítását is. Meghívtak bennünket egy falusi vendégfogadásra, ahol találkoztunk egy montreali egyetemistával. Ő két hónapig élt egy istállóban, ami tele volt patkányokkal, s ez mutatja, hogy bármennyire is intenzív Kína fejlődése, még mindig nagyon sok a primitív környezet. Ettől függetlenül az éhség és a nyomor már nem any- nyira megszokott. Ez talán mérhetetlen szorgalmuknak és akaraterejüknek köszönhető.- És az ázsiai bűnözéssel találkozott?-Ott is láttunk rendőrségi akciót, amikor egy tolvajt elfogtak. Ez a világ minden részén élő probléma.- Az ázsiaiak életformája mennyit változott az elmúlt években?- Én nagyon mostohán éreztem magam ott, hiszen lepusztították a talajt az öntözéses földművelés miatt. Az évszakokat nem igazán lehetett megkülönböztetni, az egyik parcellán aratnak, a másikon vetnek. A feldolgozás módja is igen primitív: egyfogatú bivallyal szántanak, palántálják a rizst, az aratás pedig a régi magyar parasztvilágra emlékeztet: 18 kévekeresztet raknak, majd faláda szélén verik ki a szemeket. A búzakévéket pedig a műúton járó autókkal csépelik ki. Utána pedig a szél segítségével tisztítják meg a magot a pelyvától. *** Beszélgetésünk végén dr. Bodnár László megjegyzi: szépszép a távoli egzotikus kultúra, de az ő szíve jobban örült, amikor a Vereckei-szorosnál a magyar Himnuszt énekelte a főiskolai hallgatókkal. Mi az, amit a nagyvilág romantikájához az ember ezután még hozzátehet? Szuromi Rita a i » I ? 9 » így dolgozott Jelcin egyik orvosa A vér a legjobb gyógyszer Sikeres felkészítés az operációra Ő készítette fel Jelcint az operációra Régen ismerjük egymást. Már az első találkozáskor kiderült, hogy dr. Ruszlán Ma- gomedov nemcsak kitűnően képzett orvos, nemcsak kiváló extraszensz, hanem - s ez sem akármilyen erény - igen megnyerő, szerény, közvetlen alkat is, aki rögvest szimpátiát kelt maga iránt. Mivel többször járt Egerben, jó néhányszor beszélgettünk sorsának fordulóiról, pályájának állomásairól. Elmondta: szívesen jött Magyarországra, mert itt jóval demokratikusabb, emberibb atmoszférával szembesült, mint hazájában. Nem is szándékozott visszamenni, de hát közbeszólt a történelem. így aztán egyike lett az orosz államelnök orvosainak: ő készítette fel Jelcint az operációra. Minderről sokáig nem beszélt, csak most szólalt meg, miután megkapta erre a beleegyezést. Élményeiről sajtótájékoztatón számolt be az Életfa Természetgyógyászati Intézetben. Ott, ahol négy esztendeje dolgozik, ahol nem mindennapi sikerekkel büszkélkedhet: a hozzá fordulók 70-80 százaléka távozott tőle gyógyultan. Nem is rossz arány...- Tulajdonképpen dagesz- táni nagyapámtól örököltem sajátos képességeimet: azt, hogy energetikailag hatok másokra, kedvezően befolyásolva egészségi helyzetük alakulását. Erre egyébként az egyetemen is felfigyeltek. Ezzel magyarázható, hogy a Leonyid Brezsnyevet ápoló extraszensz, illetve orvosi csoport tagjai sorába rendeltek. Itt bizony nem lehetett mellébeszélni, handabandázni, itt produkálni kellett. Később is számítottak rám, ám a számomra Európát is jelentő Magyarország még inkább vonzott. Mihelyt lehetett, amikor megengedték, rögvest utaztam Budapestre. Mintegy iránytűként bemutatja egyéni módszerének lényegét is.- Nevezhetjük ezt speciális érmasszázsnak is. Mindenféle gyógyszeres és műszeres beavatkozás nélkül idézek elő olyan rezonanciát, amelynek révén az erek falára lerakodott szennyeződések oldódnak, s eltávoznak a szervezetből. Ezután az áramlás már szabadabb, s az erek fala erősödik és rugalmasabbá válik. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy nézetem, illetve tapasztalataim szerint mindenféle baj az arte- roszklerózisból, a meszesedés- ből származik. Ha ez igen megerősödik, beáll a pangás, tumor keletkezhet, meghibásodnak a különböző szervek. Ugyanakkor az is tény - s ezt kezdettől vallom -, hogy a vér a legjobb gyógyszer, vagyis ha a keringés zavartalan lesz, akkor valamennyi betegség felszámolható. Kialakítottam egy tesztet, s arra építettem a kétórás „műtétet”. Akinek ez szükséges, aki ezen túljutott, fokozatosan felépül. Odakinn tudtak erről. Érdekelte is a kollégákat. Ennek igazolására elég, ha azt említem, hogy az akadémiai kardiológiai intézetben vizsgálják beavatkozásomat. Már csak azért is, mert működési mechanizmusát nem ismerik, ám az eredményeket a legkorszerűbb műszerek is regisztrálják. S most következzenek a kifejező erejű történetek arról, hogy mire képes ez a metódus.- Családommal azt terveztük, hogy az Adriai-tenger partján töltjük a nyári szabadságot. Készültünk, de mindebből nem lett semmi, mert felkeresett nagykövetünk, aki kérte, hogy sürgősen hívjam fel a moszkvai Vöröskeresztet. Gyanakodtam, ezért próbáltam halasztgatni az ügyet, ám félreérthetetlenül közölte: lehetőleg még ma. Nem töprenghettem tovább, s a sajtófőnök közölte: minél hamarabb utazzak. Tudtam, értelmetlen ellentmondani. Mentem. A szervezet elnöke mondta: azt szeretnék, ha sürgősen megvizsgálnám Jelcint. Annál is inkább, mert másfél éve gyötrődik a szívével, s a választás előtt már erőteljesen rakoncát- lankodott a szerkentyű. Jelezte: pillanatnyilag műtétről szó sem lehet. Erről nem is sokára magam is meggyőződtem, hiszen kivittek a fővárostól 60 kilométerre eső rezidenciára, amelyet egy szanatóriummal építettek egybe. Őrség fogadott mindenütt. Mi tagadás: oda lett a bátorságom. Szerencsére Borisz Nyikolájevics felesége megnyugtatott, bár kézreszketésem egyáltalán nem szűnt meg. Aztán találkoztunk. Olyan gyenge volt, hogy ülni sem tudott. Feküdt, panaszkodott, hogy fájdalmai vannak, hogy fullad. Gyorsan tájékozódtam, s kiderült, hogy a motor legfeljebb 25 százalékos teljesítményű. Hát ehhez valóban nem lehet hozzányúlni. Este a szállásomon csörgött a telefon: azt kérdezték, tudok-e' segíteni, igent mondtam, s augusztus 3-án léptem közbe. Jó érzés volt látni, hogy 120 perc után egészen megerősödött. Nemcsak felkelt, hanem még le is guggolt. Ezek után azt javasoltam, hogy szeptember 8-án meg kellene ismételni az egészet, hadd erősödjék tovább. A menetrend mégis megváltozott, az időpont eltolódott.- Az ütemes javulást megzavarta asszonya veseműtéte. Nem is beszélve arról, hogy októberben kiderült: az időközben felfedezett vesekövet is el kell távolítani. Ezt műszertelenül oldottam meg, saját gyakorlatom szerint. S nem maradt el a még egyszeri újjávarázslás sem. Az érintettek elismeréssel szóltak minderről, hangoztatva, hogy ennek köszönhető az az állóképesség, amely megköny- nyítette az operációt. Aztán arról kérdem, hogy véleménye szerint miért olyan gyenge az orosz államfő?- Legalább egy fél évet kellett volna pihennie. Én maximum napi kétórás munkát javasoltam volna, de ő kilencet vállalt, s ez bizony kimerítette. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szíve állja a sarat. Épp ezért megérné még fokozottabban vigyázni rá, mert ettől függ, hogy milyen hosszú ideig munkálkodik majd zavartalanul. Engem mindenesetre júliusra visszarendeltek. Méghozzá úgy, hogy huzamosabb ideig maradjak. Szívesen teszem, mert ezzel hazámat is szolgálom, s egy kissé mindazt, ami előbbre vivő szerte a világon. Addig mindenesetre várja a hozzá forduló magyarokat, s hamarosan vidéki körútra is indul, hogy felidézze a nemcsak számára érdekes történeteket. Egerben - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — január 29-én, szerdán délután 4 órától találkozhatnak vele az érdeklődök a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Ifjúság út 2.). E sorok írója faggatja majd őt közérdekű emlékeiről, amelyek nem kis részben a História lapjaira is kívánkoznak. Pécsi István
